Csak egy szelet kenyér....

Tegnap délután váratlanul rám jött a pecázhatnék. Elég késő délután volt, így csak a  Gaja jöhetett szóba. Hirtelen eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt hány délutánon csináltam azt, hogy csak egy szál horgászbottal végigcserkeltem a közeli híd feletti szakaszt. Ilyenkor nem ragadtam le egy helyen, mentem egyikről a másikra. Soha nem érdekelt mennyi és milyen hal jön, egyszerűen élveztem a cserkelést. Fogtam hát a matchbotomat, ami még a Velencei tavon használt feltolós úszóval volt megszerelve. Gyors mérlegelés után rajta hagytam a csöppet sem finom felszerelést. Így talán a nagyon apró halakat elkerülhetem. A legszükségesebb cuccokat belevágtam egy pergetőtáskába, vágtam egy szelet kenyeret és készen is voltam.
Etetőanyag ehhez módszerhez nem kell. Az egész technika alapja a kereső horgászmódszer.
Fél hat is volt már mire az első helyre megérkeztem. Az idő kellemes volt, se nem meleg, se nem hideg. Szétnyitottam a botot, egy kennyérrózsa a horogra, és már horgásztam is. A víz ezen a helyen talán 45cm volt, de itt patakon ez már jónak számít. Ekkora vízben már található általában hal.

Nem is kellett sokat várnom az első kapásra. Pár rángatás után valami elindult az úszóval. Egy bodorkát zsákmányoltam. Nem volt egy óriás, de hal.

Kisvártatva megjött párja is, majd egy kis szünet. Aztán mikor már indulni akartam, a forgó csendes részében egy szép tenyeres ezüstkárász is megkívánta a csalimat.

Innen aztán mentem a következő helyre. Ez egy fura hely itt patakon. Egy rövid kb. 30m-es szakaszon nagyon mély a víz. A 2010-es nagy árvíz kapta ki ilyen mélyre. A szokásos 40-50cm helyett van vagy másfél méter mély a víz. Mindezek ellenére békéshalakban szegény ez a hely, mert harcsák lakóhelye. Szemben az egyik fűzfa gyökere teljesen alá van mosva, ott tutira lakik egy, de szerintem van ott még fent forgóban is valami, illetve valamik.

Persze én azért megpróbáltam csodát tenni és itt is halat fogni. Nehezen aztán előbb egy bodorkát, majd egy növendék domolykót is sikerült becsapnom.

Innen aztán ismét továbbálltam. Az utolsó helyemen eltoltam két szép kapást, de más nem történt. Közben fentről jöttek hazafelé ballagó horgászok. Megtudtam tőlük, hogy aznap délután nem evett a hal. A legtöbben kapás nélkül zárták napot. Ehhez képest én egész jót horgásztam. Nem fogtam sok halat, de mint írtam is az elején ez nem is számít. Kicsit feltöltődtem, eltöltöttem pár órát a város melletti kis vadonban. Jól éreztem magam, és csak ez számít.....