2014. december 24., szerda

Karácsony

Terveztem, hogy még az ünnepek előtt megírom az utolsó élményeimet, de ez most sajnos, idő hiányában, nem fog összejönni. Ezért úgy döntöttem, hogy pár képpel az idei decemberi hónapból, kívánok mindenkinek:

BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!










Tudom ezek nem a szokásos karácsonyi, képek, de hát, ilyen az én stílusom. Itt van hát, a Karácsony. Ez az ünnep, nálunk mindig szent. Ilyenkor, együtt van a család. Ebben pár napban, soha nem megyek horgászni se, mert ilyenkor egy családfőnek, a családdal kell lennie! Ez, a szeretet ünnepe!

Még egyszer, mindenkinek:

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN, A FEHÉRVÁRI DOMOLYKÓVADÁSZ !

2014. december 19., péntek

Decemberi süllők

Itt az év utolsó hónapja. Sok horgász, ilyenkor már nem jár ki a vízhez. Orsók újrazsírozva, csónak kivéve a vízből, marad a vágyakozás, a tavasz után. Az igazi pergető horgásznak azonban a tél eleje, a pergető szezon, egyik legszebb időszaka. Ilyenkor már a rablóhalak is jobban összeállnak, egy helyre. A sügér sokszor hatalmas rajokba verődik össze. A süllők is egy kisebb területre koncentrálódnak, de nincs meg bennük annyira a csapatszellem, mint a sügérben. Némi izgalmat okozva, időnként a csuka is, a süllők közé keveredik. Állóvízen a legjobb helyek ilyenkor a mélyebb részek általában. Nem feltétlenül a legmélyebb pont, de mindenképpen egy, az átlagosnál mélyebb gödör, vagy árok. Egy ilyen helyen próbálkoztam én is, az utóbbi időben, a Velencei-tavon.

Első nap

Az első alkalommal egy éjszakás műszak után jutottam ki a tóhoz. Felhős, kellemetlenül szeles idő fogadott. Gondolkoztam is, hogy mi legyen? A csónakomból mindenképpen ki kellett merni az esővizet. Úgy döntöttem, ha már dolgozok vele, akkor ki is megyek a vízre, lesz ami lesz. A móló árnyékából kiérve, bizony megszenvedtem az élénk délkeleti széllel. Egészen kimelegedtem mire az első kiszemelt helyig elértem, pedig cseppet sem volt meleg. Leraktam a súlyt, megvagyok... Gumihallal kezdtem szűrni a vizet, de csend honolt. Pedig biztosan jó helyen voltam, mert körülöttem még vagy öt csónak is parkolt. Elkezdtem hát a variálást. Újabb, és újabb helyeken szűrtem a vizet, és a gumikat is elkezdtem cserélgetni. Eleinte semmi nem történt. A többi csónakos horgász is egy-egy kisebb süllőt fogott csak. Fél tíz is elmúlt már, amikor váratlanul megtört a jég. Az egyik új beállás után, szinte az első dobásra kapás. Na nem olyan igazi, nyárias koppanós, inkább csak ránehezedett valami a horogra. Süllő volt a tettes. Nem túl nagy, de végre hal!


Éppen az egyik kedvenc narancssárga twisterem volt a kapocsban. Úgy döntöttem maradok is ennél a csalinál. Elengedtem az apróságot és újat dobtam. Hopp! Megint kapás. Eltoltam. Mérgelődtem egy kicsit, de nem sok időm maradt rá, mert megint kapás! Újabb süllőcske volt a horgon.


Innentől, rengeteg rontott kapásom volt. Érezhetően, csak ezek a kis süllők voltak előttem. Még négy darabot sikerült kicsalni a vízből egy fotó erejéig, a narancs twisteremmel.



A sok rontott kapás miatt úgy döntöttem megpróbálok valami mást. Szétnyitottam hát, az UL. botomat. Az eddig 10cm-es twister helyett, most egy 7cm-es gyöngyház színű következett. A második dobásra volt is egy kapásom, de ugyanúgy, csak megütötte a csalit, mint előtte a nagyobbat. Kicsivel később aztán, végre rendesen elkapta. Megvagy! UL. bottal élmény volt felpumpálni, a 4m mélységből.


Pár perccel később a párja is bejelentkezett....


Visszaengedtem a halat, és leültem egy pillanatra. Ekkor éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Hiába, az éjszakás műszak, az fárasztó dolog. Azonnal összepakoltam, hogy még maradjon egy kis éberségem az előttem álló fél órányi autókázásra hazáig. 8 süllővel zártam a napot. Igaz nem voltak nagyok, de jót szórakoztam velük.

Második nap

A következő alkalommal, egy fiatal barátommal látogattam el a tóra. Az első nehézséget a napijegy beszerzése okozta. A barátomnak, még ifjúsági napijegy kellett. Hát nem volt egyszerű mutatvány, de végül az egyik horgászboltból, elhoztuk az utolsó darabot. A következő nehézség, az időjárás volt. Kegyetlenül erős délkeleti szél várt minket a tónál. Kicsit át is gondoltam, hogy mi legyen. Végül eldöntöttük, hogy kimegyünk, aztán ha nagyon nem bírjuk, akkor marad a kikötői pergetés. Ahogy a móló szélárnyékából kiértünk, éreztük, hogy ennek a fele sem tréfa. Aztán némi kínlódás árán beálltunk, de hiába raktam le mindkét súlyt, a szél csak tolt minket be, a nád felé. A nagyobbik bajnak viszont az tűnt, hogy a szél, keresztbe fordította a csónakot, és hátul bizony időnként becsapott némi víz is. Változtatni kellett! Eddig soha nem használtam a csónakom orr csigáját, de most kénytelen voltam üzembe helyezni. A változás leírhatatlan volt. Így már simán beálltunk, egy súly is megfogta a csónakot, és ahogy irányba állt a csónak, tulajdonképpen semennyire sem zavart be a hullámzás. Kicsit megnyugodva, elkezdtük a süllőket keresni. Hát nemigen jött össze a dolog. Sehol, semmi. Aztán az egyik helyen Bence akasztott egy kisebb süllőt végre. Azonban a történetnek nem volt folytatása. Magányos harcos lehetett. Kezdett bosszantani minket a dolog, mert körülöttünk azért volt olyan csónak, ahol esett fogás. Volt egy páros, akik kisebb szünetekkel, de egész nap szedték a süllőket. Délután kettő körül a sokadik beállás, aztán nagy változást hozott. A beállással egy időben, csalit is váltottam. Bencétől kunyiztam egy szép nagy gyöngyház színű twistert. Első dobásra, határozott kopp, és megtolás. A bevágás után végre szépen hajladozott a botom. Jó negyven centi körüli süllő volt a tettes...

 A képen is látszik, hogy ekkorra már, a szél is szépen csendesedett. Kezdtem jól érezni magamat a csónakban. Pár dobással később, aztán szinte a csónak alatt, újabb süllő kérte el a twisteremet. Őt 35cm-esnek mértem.


Aztán újabb kapás, és... Micsoda tragédia! Egy hal elvitte, a kölcsön twister farkát. Bencétől elkunyeráltam egy másikat, amiből viszont a test részéből levágott egy kicsit valamiért. A másik, megcsonkított twisterből kipótoltam. Kétrészes twister. Na, ilyet se látott még a világ! A halakat láthatóan nem érdekelte hány darabból áll a gumi. Még négy kisebb süllő kívánta meg....


Mindeközben Bence is fogott, 3 kisebb süllőt. Sajnáltam őt, mert a nagyobbak elkerülték a horgát. Közben lassan közeledett az alkony. Először csak ritkultak a kapások, végül aztán meg is szűntek. Mi is elég szépen átfagytunk a nap végére, így még a valódi alkony előtt pakoltunk. Kicsit felemás élményekkel mentünk haza, de legalább halat fogtunk mind a ketten. Bence négy, én hat süllővel zártuk a napot.

Harmadik nap

A harmadik napon ismét egyedül vágtam neki a víznek. Ködös, enyhe reggel, várt mérsékelt széllel. Bevallom jól esett, hogy most nem dideregtem annyira a csónakban. Kemény dolog, télen, csónakból horgászni. Az enyémen kívül csak egy csónakot ringatott a víz, így aztán a tömegnyomortól sem kellett tartanom. Az első jónak tűnő helyen, súly le, bot beélesítve, dobálhatok. Teltek a percek, de semmi nem történt. Húsz perc után aztán, új beállás. Semmi. Itt is felszedtem a horgonyt, és perceken belül új helyen raktam le. Itt már, egy alig érezhető ütésig eljutottam, de semmi több. Most csak egy kicsivel álltam odébb. (Mégis, mekkora volt a különbség....) Közben új bábu került a sakktáblára, egy új spori macskázott le pont előttem. Első dobás. Lassan aprókat emlegetve húztam be, a gumit. Már szinte a csónakom orránál járt, amikor odavert neki valami. Megvan az első süllő! Bőven méretes volt, bár nem egy óriás. Nem akartam halat elvinni, csak szórakozni jöttem, így el is engedtem.


A spori, a fejét csóválta velem szemben. Újat dobtam, de semmi. Még egyet dobtam. Félúton járhatott a gumi, amikor szokatlanul kemény rávágást kaptam. Oda is vertem neki egy tisztességeset. Karikában maradt a botom. Lassan, szinte lüktetve indult el a halam, de eléggé le volt dermedve. Elkezdtem felfelé pumpálni. Lassan de jött. Pár pillanattal később, egy hatalmas csuka körvonalai jelentek meg a víz tükre alatt. Soha nem láttam még itt ekkora csukát. Kb. 80cm-esnek látszott. Ahogy a felszínre ért, mintha magához tért volna. Megfordult, és egy bágyadt rohamot indított. Ebben a pillanatban, a szemem láttára nyírta el a monofil előtétzsinóromat. A csalódásom leírhatatlan volt. Később aztán, ahogy átgondoltam történteket, már nem hibáztattam magam a dologért. Eddig soha egyetlen csuka sem jött, a közel 4 méteres mélységből. Süllőre meg drótelőkével dobálni, szinte egyenlő, a betlivel. A nagyobbik baj viszont az volt, hogy a halam elvitte magával az utolsó gyöngyház színű twisteremet, abban a méretben. Így aztán, elkezdtem más színekkel kísérletezni, de csak egy kisebb süllő akadt meg, egy narancs színű twisteren. Le se fényképeztem mérgemben. Ahogy kotorásztam a dobozaimban a kezembe akadt egy gyöngyház színű twister, de egyel kisebb méretben. Ehhez már horgot is kellett cserélnem. Szinte hihetetlen, de ahogy felraktam az új csalit, szinte azonnal kapás. Egy fura, csonka hátuszonyú süllő kívánta meg a gumit. Érdekes, hogy sok ilyen van mostanában itt nálunk. Valami genetikai hiba lehet, mert láthatóan nem megcsonkították őket, egyszerűen így nőtt ki nekik.


Pár percen belül előbb egy kapást rontottam, majd újabb süllőt sikerült akasztanom. Az előzőnek a tesója lehetett, ugyanolyan csonka hátúszóval, csak ő kicsit vaskosabb volt.


Ekkor a mellettem álló spori, már kicsit izgatott volt attól, hogy én fogok, ő meg nem, pedig néha egészen a csónakom elé dobta a csaliját. Kicsit odébb is álltam. Az új helyen egyből kapást rontottam, de nem volt folytatás. Aztán felébredt bennem a kisördög. Eddig a szomszéd spori célozgatta az én csónakomat, most én dobtam a csónakja mellé. Pár emelés után, elnehezedett a cucc, és újabb süllő a horgon.


Gyorsan elengedtem a halat. Közben, a szomszéd is akasztott egyet. Diadalittasan emelte be a csónakba a méret alatti süllőjét. Aztán magában morogva engedte el.... Közben újabb spori érkezett, aki mögöttem macskázott le. Beszélgetni kezdtek a "kedvenc" szomszédommal.
- Nézd meg, a srác már ötöt fogott, itt meg semmi....
Közben én eldöntöttem, hogy nem feszítem túl a húrt, így többet nem dobtam a kollega csónakja felé. Pár dobás után, ismét egy rontott kapás, majd kis idő múlva egy kisebb süllőcske jelentkezett be. Le se fényképeztem úgy engedtem el. Aztán hirtelen, teljesen kuka lett a víz. Nagyon fura volt, mert tényleg, szinte egy pillanat alatt szűntek meg a kapások. Még két újabb helyen megpróbáltam, de aznapra vége volt a mókának. Hat süllővel befejeztem a napot. Elköszöntem a többi pecástól, és elindultam a kikötő irányába. Ahogy eveztem kifelé, még hallottam:
- Na, a srác ma befűzte nekünk az oktatófilmet....
Ahogy haladtam kifelé végiggondoltam, a miérteket. Miért nem fogott a szomszéd? PL. azért, mert szerintem túl gyorsan vezette a gumit, és a színe se volt az igazi. Hogy ezek dolgok mennyit számítanak, az ezen a napon, nagyon jól látszott.

Ilyen volt hát eddig, a süllős december. Az utolsó pecám után gondoltam végig, hogy vajon hány olyan pergető horgásztárs lehet, akinek csak éppen egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy fogjon? Aztán végiggondoltam, hogy vajon hány állóvízi süllőpergetős írást olvastam eddig? Hát keveset, az biztos. A dunai süllőpergetős cikkekből, Dunát lehetne rekeszteni, de amolyan igazi állóvízi írás, nem sok van. Én se vagyok profi a süllőpergetésben, csak egy lelkes amatőr, aki elég sokat kísérletezgetett, mire bizonyos dolgokra rájött. Úgy döntöttem, hogy ezeket a dolgokat megosztom, más nálam is tapasztalatlanabb horgásztársaimmal, majd egy újabb írás, illetve talán, írások keretein belül.

2014. december 1., hétfő

Botavató pecák....

Az utóbbi időben nem írtam semmiről. Talán azért is, mert egy elég szenvedős időszakon vagyok túl. Elvesztettem a korábban meglévő süllős fonalat, és a csukáknak is csak az aprajából fogtam. Szabadidőm is vészesen kevés volt, szóval nem volt az igazi. Viszont aztán mégiscsak jobbra fordultak a dolgok. A párommal sikerült megegyeznem, hogy szülinapomra, és egyben karácsonyra is, nem kérek mást, csak egy új horgászbotot. Az új pálca hamarosan meg is érkezett, és kezdetét vehette a tesztelés...

Milyen botot vettem, és miért?

Nézzük a száraz adatokat. A bot neve Favorite Blue Bird. Hossza:192cm Dobósúlya:3-12g Önsúlya:92g 2részes. Maga a márkanév Ukrán. A leírás szerint, a bottest és a gyűrűk is, Koreából származnak. Tehát az egész bot összességében, a keleti irányból érkezett. A Favorite botokról, magyarul, hiába keresne az ember szinte bármit is. Teljesen új termékek a Profiblinker horgászbolt forgalmazza őket. Ez így, nem hangzik túlságosan bíztatóan első hallásra. Adott tehát a kérdés, hogy miért vállaltam be, egy számomra teljesen ismeretlen cég, ismeretlen minőségű termékét?
 
Röviden képtelen vagyok ezt megválaszolni. A lényeg annyi, hogy mióta korán sötétedik, rengeteg videót néztem végig. Rátaláltam egy nagy rakás, orosz, és ukrán videóra, amik konkrétan az apró plasztik csalis horgászatról szólnak. Minél jobban belemerül az ember ezekbe a videókba, egyre világosabbá válik számára, hogy ott olyan népszerűsége van a sügerezésnek például, amilyen itt nálunk, soha nem lesz. Oktató videók készülnek, és kisebb tanfolyamokon lehet tanulni az UL. pergetés, ezen részét. Érdekes módon, amíg nálunk mindenki idegenkedik a tűspicces horgászbotoktól, ott szinte mindenki ezeket használja.
Már régóta kerestem egy olyan botot magamnak, ami az apró plasztik csalikhoz való, de mégis egy árnyalatnyival erősebb, mint egy igazi UL pálca. Sokáig gondolkodtam rajta milyen botot válasszak, végül úgy döntöttem, hogy egy tűspicces bot kell nekem, ami abból az irányból érkezett, ahol magas szinten művelik a Microjig-elést.



Megérkezett hát, a várva várt, új bot. Persze rögtön összeraktam, próbálgattam, csak úgy szárazon, a lakásban. Az elsőre feltűnt, hogy a tűspicc tökéletesen illeszkedik a bot akciójához. Semmi törés az ívben. Mindemellett. a bot feszes, gyors volt, bevágást imitálva, nem lobog a vége, mint néhány másfajta tűspicces botnak. A 2000 Ryobi orsót rátéve az egyensúly pont a kézbe esik, és még egy jó pont, van horogakasztó szem. Másnap aztán akadt egy bő két órám horgászni. A kedvenc patakomat vettem célba. Halfogásban nem is igen reménykedtem, ugyanis hónapok óta magasabb a vízállás az ideálisnál, nem is kicsivel. A napokban ugyan csökkent, de még mindig nem az igazi. Így is gumicsizmában kellett nekivágni a rövidke kalandnak. Messzire elgyalogoltam a kiindulási ponttól, mire úgy éreztem, hogy végre érdemes a botot is beélesíteni. Eleinte nehezen találtam a megfelelő méretű fejet, az 5cm-es gumihalhoz. 3,5 g lett ideális a húzósabb részeken, 2g a csendesebbeken. Ahogy dobálgattam rájöttem, hogy ezek a súlyok pont ideálisak az új pálcának. Alkarból pöccintve könnyedén centiztem nád szélét. A tűspicc minden emelés után, pillanatok alatt egyenesbe vágta magát, nem nyaklott bele, a csalivezetésbe. A monofil zsinór ellenére határozottan éreztem, mikor a fej a fenékre koppant. Bevallom, hogy minden várakozásomat felülmúlta az új szerzemény. Már a sokadik helyen jártam, amikor váratlanul egészen kemény kopp! Bevágtam, és hal védekezett a horgomon. Egy kisebb süllőt akasztottam. Szépen karikába húzta a finom pálcát, de résen voltam. Rövid közelharc után a parton is volt.


Őszintén szólva nemigen számítottam halfogásra, így nagyon megörültem neki, hogy mégis sikerült hallal felavatni, az új botot. Aztán egy beállóval feljebb fokozódott a csoda. Újabb formás kissüllőt akasztottam. Talán ekkor tűnt fel először, hogy csalivezetésnél olyan gerinces, gyors pálca, szinte teljes hosszában dolgozik egy hal alatt. Érdekes dolog ez, fogalmam sincs, hogyan tudják ezt megoldani a gyártásnál....




A következő alkalommal, egy süregezést terveztem be az új bottal, egy egészen kicsi csatornán. Azonban aznap, egyszerűen, nem találtam sügért. Viszont akasztottam két domolykót is. Az első egészen kicsi volt, de második miatt megérte kitartani vagy fél napon keresztül. Bár nagyobbik domit apró kis (plasztik) nimfával fogtam, a botot kipróbáltam kisebb wobblerekkel is. Egyértelműen nem erre tervezték, de ha a helyzet úgy kívánja, simán elhúzhatók vele a kisebb domis wobblerek is.




A harmadik peca csak pár órásra sikerült, de maga volt a beteljesült álom. Sokaknak elmeséltem, hogy életemben nem fogtam még, kősüllőt. Régi nagy vágyam volt, hogy legalább egy kövest fogjak. Így aztán kapóra jött, Zámbó Zsolt barátom meghívása. A meghívás az Adonyba a holtágra szólt, egy délutáni kősüllőzésre. A vasárnapi napon már dél is bőven elmúlt mire csónakba ültünk. Érdekes, és szép hely a holtág, de ami nekem igazán fura, hogy itt sok jó horgász kis helyen is elfér. Kicsit kifejtem bővebben mire gondolok. Nekem fura volt, hogy az emberek itt ennyire közel horgásznak egymáshoz, és inkább barátságosan elbeszélgetnek, a máshol szokásos anyázáshoz képest. A víz kimondottan mély volt körülöttünk, szerintem elérte a 6métert is. Rajtunk kívül, eleinte szinte senki nem pergetett. Itt a fő horgászhal a ponty, és aki rablózik, az is általában kishallal. Kisebb gumihalakkal kezdtem el horgászni, de az első fél órában csupán egy kapásom volt, az is csak a beeső csalinak vert oda egyet. Sorban próbálgattam végig a gumikat. Fura volt ez nagy mélység is elsőre. Néha úgy éreztem, hogy még a legnagyobb 3,5g-os fejem se akar leérni soha. A nagyobb súly se lett volna megoldás, mert azt meg nehezebb lett volna szépen elemelni a fenéktől. Hamar kiderült, hogy a sötét csalikhoz nem elég tiszta a víz, ezért világosabb megoldást kerestem. Megakadt a szemem a gyöngyház színű  2" Mann's twistereken. Egy próbát megér... Talán a másodikat dobhattam, amikor egy ütés után elnehezedett a pálca, és hal a horgon! Egészen komoly harc árán, de sikerült felvarázsolni a mély vízből, életem első kősüllőjét!


Az örömöm határtalan volt. Pár percen belül aztán megérkezett a következő köves. Ha egy üzlet egyszer beindul...


Mielőtt úgy nagyon beindultam volna leakadtam, a szakítás, majd szerelés lett vége. Mivel vízbe dőlt fák között horgásztunk, ez jellemző dolog volt a későbbiekben is. Éppen, hogy újraszereltem, újabb kapás, és újabb hal. Most egy kisebb süllőnek tetszett meg a twister.



Ezek után kisebb szünetekkel tarkítva, hullámokban érkeztek a halak. Egyszer kősüllő jött, aztán egy kisebb süllő. Láthatóan a két halfajnak egyformán tetszett a hely ahol voltunk. Kezdtem nagyon élvezni a pecát, az egyetlen zavaró tényező a folytonos, akadás, szakadás, szerelés hármas volt.




Sajnos a nagy szórakozás nem tartott sokáig. Ilyenkor már korán jön az alkony. Bíztunk a fényváltásban, de nem jött be. Nagyobb halakra számítva megpróbáltam nagyobb gumikkal is horgászni, de csak rontott kapásokig jutottam. Összességében a teljes sötét beálltáig, 6 kősüllőt, és 4 kisebb süllőt fogtam. A sok betlis, és nehézkesen halfogós pecához képest, egy álom volt, ez a pár délutáni óra. Még egyszer, itt is szeretném megköszönni házigazdámnak, a felejthetetlen élményeket! Szóval, örök hála az élményért Zámbó Zsolt!

Kicsit összegezném az új tapasztalataimat, az új bottal kapcsolatban. Kezdem az egyik kevésbé fontos dologgal. A bot kinézetre nagyon bejön. Egyszerű, semmi felesleges csicsa, arany betűk, meg ilyesmi. Az Eva nyél teszi dolgát, a kialakítása jó, a fogása kényelmes. A bot dobási tulajdonságai a gyors akció miatt nagyon jók, egészen könnyed mozdulatokkal lehet meglepően nagyokat dobni vele. Ebből is látszik, hogy más tűspicces botoknál sem a sok apró gyűrű csökkenti le a dobótávot, sokkal inkább a túl lágy tűspicc, illetve a spicchez képest buta blank. Fárasztás közben a bot szinte nyélből képes dolgozni egy szebb hal alatt, de van elég gerince ahhoz, hogy üljön a bevágás. A fehérre festett spicc fényváltáskor is jól látszik, ami nem hátrány. A bot ideális dobósúlya 2g-6g-i terjed szerintem. Ez tökéletesen lefedi a Microjigek által megkövetelt dobósúlyt. Valamivel nagyobb súly is dobható vele, de akkor már tűspicc funkcióját veszti, belenyaklik a csalivezetésbe. Egyedüli kivétel talán a drop shot. Ott az ólom súlya lehet akár 7-10g-is. Fontos, hogy a botot a helyén kezeljük. Tehát ez a bot egy olyan tűspicces pálca, amit apró plasztik csalikhoz terveztek. Jó választás ez a dobósúly sügeres pályára, ahol időnként csuka is beköszönhet. Illetve sügeres, kősüllős pályára. Számomra bottal kapcsolatban az egyetlen nyitott kérdés, a tartóssága. Ez meg majd kiderül idővel...

2014. október 9., csütörtök

Csónakból az igazi....

Azt utóbbi időben egyre ritkábban írok blogot. Ennek több oka is van.

Egyrészt elgondolkodtam egy kicsit, hogy mégis mennyire vágom magam alatt a fát, azzal, hogy néha olyan dolgokat is megosztok, amiket lehet, hogy nem kellene. A sok gondolkodás vége az lett, hogy nagyon. Két dolog között vacilálok jelenleg.

Az egyik egy drasztikus lépés lenne. Befejezem a blogírást, és a különböző közösségi oldalakon is, csak titkos csoportokban osztom meg a fogásaimat. A másik verzió szerint a blog megmarad, de sokkal kevesebb élménybeszámolóval. Inkább csalibemutatásokra, általános jellegű írásokra koncentrálva, pár halas fotóval, mindenféle konkrét információ nélkül. Még nem döntöttem....
A másik ok sokkal prózaibb, hogy miért jelentkezek ilyen ritkán új írással. A szabadidőmben horgászok orrvérzésig, nemigem maradt időm és energiám az írásra.

A címnél maradva. Régi álmom teljesült, végre saját csónakból zaklathatom a Velencei-tó halait. Nagy élmény nekem, tényleg nagyon régóta vágytam rá. Íme pár kép, az utóbbi két hétből:




 Mindenkinek görbüljön!

2014. szeptember 12., péntek

Fülledt melegben

Az utóbbi hétben az időjárás kezdett megint elviselhetetlenné válni számomra. A "rendes" meleget se nagyon szeretem, de ez a fülledt, párás meleg, egyenesen megöl. A halak, valahogy egy véleményen lehetnek velem, mert tapasztalatom szerint, ők sincsenek oda az ilyen időjárási körülményekért. Mivel a napokban volt szabadidőm, ezért, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, horgászni fogok. Eddig két alkalommal voltam a vízparton, ennek a két pecának az élménybeszámolója következik....

Délutáni csatornapergetés

A múltkori húsz perces villámpergetés sikerén felbuzdulva, újra ellátogattam a kis folyóvíz partjára. Csak az UL pálca, és egy kisebb táskányi csali volt velem. A célhal a sügér volt. Az előző alkalommal már bizonyított, kis nimfával kezdtem. Hamar világossá vált, hogy most közel sem eszik annyira a sügér. Már vagy az ötödiket dobtam, amikor végre kapás! Éles kis koppintással jelentkezett be, az első sügér.


Nem volt túl nagy, de sügér. Ugyaninnen még jött vagy kettő egészen kicsi is, de aztán csend. Hát ezek tényleg nem esznek... A következő helyen szinte a lábam előtt kapás! Egészen szép sügért akasztottam.


Hiába dobáltam tovább. Egy rontott kapás, és semmi más. Pedig előző nap, jellemző volt, hogy egy helyen több sügér is állt. Ez, nem az a nap volt.... Lassan haladtam lefelé a csatorna partján. A jobbnak tűnő helyeken dobtam is párat. Pár, kisebb sügér jött. Egyet lefényképeztem csak úgy mutatóba, a többit nem kínoztam ennyit se.


Közben itt elfogytak a helyek, így visszafordultam. Merre tovább? Elindultam a folyásirány szerint felfelé. Nem nézett ki túl jól a víz. Szinte mindenhol a hínár volt az úr. Kis lyukakat találtam csak, de sok helyen a fenéken itt is hínár volt. Már a sokadik ilyen kis lyukat vallattam, amikor határozott ütésre vágtam be. A botom karikába hajlott, és mielőtt bármit tehettem volna a halam a hínárba rohant. Akkor azt hittem, itt a vége. Szépen óvatosan, a botot a végsőkig terhelve, próbáltam a halamat a növények közül kipumpálni. Centiről centire nyertem vissza a zsinóromat. Vagy fél percig is eltartott, de kijött a halam, a veszélyes zónából. Egy gyors mozdulattal kipenderítettem a vízből. De szép sügér!



A halam szépen szétpacsálta a helyet így mentem is tovább. Újabb lyukakat kerestem a hínár között, de ahogy haladtam, egyre csak fogytak az ilyen helyek. Amit találtam az meg is dobáltam, de csak pár kis koppintásig jutottam. El is indultam visszafelé. Hamar elértem azt a helyet, ahol az imént azt a csíkos szépséget fogtam. Gondoltam megpróbálom, hátha szerencsém lesz. A harmadik dobásra aztán megint a határozott ütés. A hal is ugyanúgy rohant a hínárba. Sőt talán még jobban. Kemény küzdelem árán, vagy fél kiló hínárral együtt, de végre a kezemben volt a tettes. Újabb szép sügér. Bár hosszra elmaradt az előzőtől, sokkal ducibb testalkatú volt.


Vajon lehet még itt sügér? Úgy döntöttem, hogy kivételesen kivárok. Vártam öt percig csendben ülve, és csak utána dobtam, be. Egy rontott kapást tudtam még kicsikarni. Kifelé menet még megálltam pár ilyen lyuknál, bár már erősen sötétedett. Nagy meglepetésemre az egyik helyen, szinte a lábam előtt egy kis domi akaszkodott fel a horgomra.


Elengedtem az apróságot, és elkezdtem elpakolni. Küzdelmes egy nap volt, de a két szép sügér miatt nagyon megérte kijönni.....


40 perc élménypeca

Másnap hajnalban a Velencei tóra mentem. Dinnyésen álltam meg. Nem volt konkrét tervem. Annyit okoskodtam ki, hogy reggel megnézem a balinokat a mólón, aztán majd lesz valahogy tovább. Kimentem hát a mólóra, ahol ismerősök már áztatták a zsinórt. Nagyon csendesnek tűnt a víz, túl csendesnek. Aztán végre durrant az első balin. A hátam mögött.... A kikötő belsejében rabolt. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy itt a hínár az úr. A hínár felett járőröztek a balinok, és pár rablás is volt. Hogyan horgásszam meg? Szinte minden csali, azonnal hínárt fog. Aztán beugrott, hogy nemrég vettem pár, felszíni csalit. A dobozban kotorászva, egy Heddon WTD mellett döntöttem.  Ez viszonylag messzire dobható, ami balinozásnál nem hátrány. Felraktam hát a felszíni csodát. Dobtam egy szép nagyot, csak úgy a vakvilágba, mert persze akkor nem akartak rabolni. Elkezdtem egészen nagy tempóval táncoltatni a víz tetején. Talán két métert jött felém, amikor hirtelen felrobbant alatta a víz, és már a kezemben is éreztem, a kemény rávágást. Megvagy! Vadul rohangált a halam, nehezen sikerült megszelídíteni. Óvatosan, kézzel emeltem ki. Életem első balinja, felszíni csalival.



Bármi is történhetett volna velem aznap, ez már nekem egy jó nap volt. Gyorsan dobáltam tovább. Egy dobás semmi. A második dobásnál egyszercsak azt láttam, hogy felpúposodik a víz a wobblerem mögött, majd mellé vágott a csalinak. Aztán mégy egyszer. Következő dobásnál, ezt a jelenetet megismételtük, majd jött egy kisebb szünet. Kicsit pihentetem a pályát. Hopp, egy rablás volt pont velem szemben, a beton tövében. Már dobtam is oda. Első rántásra mellévágott wobbleremnek, majd hosszan lekövette, és ahogy utolérte, bumm! Újabb balin védekezett a horgomon.



Elengedtem gyorsan és már dobtam is újat. Semmi. A következőnél, aztán újabb látványos mellévágás. A műanyag halam kirepült a vízből, a levegőbe, a rablás lendületétől. Sajnos folytatás nem volt. Aztán váratlanul csend lett. Túl nagy csend. Sehol egy kósza rablás. Véget ért a hajnal varázsa. El is indultam a kikötő belseje felé. Itt még volt pár gyenge felszíni akció, de azokat már nem tudtam halra váltani. Úgy döntöttem, hogy addig hagyom abba, amíg szép emlékeim maradnak erről a napról.....

Amióta elkezdtem ezt a kis beszámolót fogalmazni, még egy alkalommal kijutottam. Front előtti szenvedős peca volt egyetlen kiscsukával. Erről napról nem is érdemes többet írnom.


Jelenleg éppen egy front van feletünk. Időnként özönvízszerűen esik az eső. A patakok és csatornák áradnak, a tóra pedig mostanában nem jutok ki. Nem tudom meddig tart még ez a csapadékos időszak, de elegem van már belőle......