2015. július 23., csütörtök

A szúnyogos cucc

Mostanában nem sűrűn érek rá a gép elé ülni, pedig lenne miről beszámolni. Azonban, úgy döntöttem, hogy most egy élménybeszámoló helyett egy új műcsalit, módszert szeretnék bemutatni. Életem első, és egyben egyetlen sügérfogó versenyén találkoztam először a műszúnyoglárvával, mint műcsalival. Már akkor feltűnt, hogy a front előtti nyomott időben, a legjobban ezt ette a sügér. Már akkor elhatároztam, hogy meg fogom próbálni a dolgot....

Az idén nyáron, aztán eljött az idő. A Velencei tavon, az egyik kikötőbe beállt a sügér, de fogni, csak azokon napokon lehetett, amikor ettek is. Többször belefutottam, teljesen süket napokba. Láttam, hogy ott a sügér a csalimnál, de semmit nem ettek meg, Időnként már, a teljes idegrohamba tudtak kergetni. Sokat gondolkoztam, mit lehetne tenni, hogy a passzív sügért kapásra tudjam bírni? Beugrott, ez a műszúnyogos dolog. Két választásom volt. Vagy egy nagyon finom drop shot cuccon kínálom fel, vagy valami nagyon apró jig szerűségen, Mivel itt, a fenék közelében van bőven hínár, és moszatfélék is, az utóbbi megoldást választottam. Na, itt kezdődtek a nehézségek. Először is, találnom kellett, egy vékony húsú, de hosszú szárú, füles horgot, Hát, nem volt könnyű feladat. Aztán a horogra valami nehezék is kellett. Hosszas keresgélés után a véletlen hozta a megoldást. Kiderült, hogy az egyik kedvenc webáruházamban, árulnak a legyezők által használt réz fejeket, és ugyanott találtam megfelelő horgot is, sőt vettem műszúnyoglárvát is. Két nappal később, már megvoltak a hozzávalók, csak valahogy össze kellett állítani a cuccot. A réz fej, csak úgy simán, lötyögött a horog szárán. Így, a feleségemtől kunyerált cérnával, készítettem egy vastagabb részt, a horog szárán a fül alatt. Pont olyat, hogy finoman megszoruljon rajta a réz fej. Ezt átitattam pillanatragasztóval, és ráhúztam a réz fejet. Kész, a fej. Rá egy műszúnyog, és mehetek horgászni!




Másnap aztán úgy adódott, hogy minden összejött a főpróbához. Én ráértem, a sügér a normális csalikat nem ette, szóval minden adott volt, Esőként, magam előtt, a beton tövébe engedtem le az aprócska csalit csak úgy kíváncsiságból. Amikor kiemeltem nem hittem szememnek, Ilyen kis sügér nincs!


Akkor egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy rosszul közelítettem meg a dolgot....
Aztán persze hamar kiderült, hogy nem. Az eddig passzívnak látszó sügérekből, elkezdtem szépen csipegetni. Bár féltem, hogy tényleg csak az aprajából fogok majd, beesett pár szebb 15 cm körüli példány is.


A sügér mellett aznap fogtam még egy kisebb naphalat is.


A sügérek átlagos mérete nem volt túl nagy, de amikor az ember a nagyobbakból egy darabot se tud fogni, a betli helyett, még ez is jó móka. Nem mindegy, hogy mi a végeredmény. A nagy semmi, vagy 15-20 kisebb sügér.




Ahogy képeken is látszik egy kisebb süllő ifjonc is megette a szúnyogos trükköt.

Azóta persze tovább csiszoltam a módszeren, Kiderült, hogy a zavarosabb vizekben a szúnyog nem jó, mert egyszerűen, nem látja a hal. Új csalik után kellett néznem. Ami kijött a nagy ötletroham végén, és fogtam is vele:

-Kis twister teste, hosszirányban négyfelé hasítva, és abból egy csík.
-Illetve egy régi kis Relax Tube egy "lába"


A sügér mellett fogtam még apró vörösszárnyúakat is a módszerrel.


Összegzésként. Ez a módszer láthatóan cseppet sem szelektál. A legkisebb sügértől, a közepes méretig bármi elkaphatja, de azt kétlem, hogy gyakran akasztok majd vele kapitális példányt. Ha jól esznek a sügérek semmi létjogosultsága nincsen, de egy süket napon a betli egyetlen hatásos ellenszere lehet.

Előnyei:

1. Passzív sügér ellen, az általam ismert módszerek közül, a leghatásosabb.
2. Sok egyéb halfajta is képbe kerül a módszerrel, többek között békés halak is.

Hátrányai:

1. Nem szelektál. ha jól eszik a sügér, csak feleslegesen elaprózzuk a fogást.
2. A hagyományos jiggeléshez képest, speciálisabb az eszközigénye, Magyarra fordítva. Apró twisterfejeket már szinte bárhol lehet kapni, de a legyezéshez használatos rézfej meglehetősen ritka a boltokban.

Ennyi lenne tehát a "szúnyogos cucc". Tudom, hogy van akinek soha nem lesz szimpatikus, de nekem biztosan megmarad, amolyan betlimentő módszernek,,,

2015. július 4., szombat

Az "idegen begy"

 Hát igen. Ez, megint egy csaliteszt lesz...
 Az utóbbi időben sokat volt lehetőségem hódolni, az UL. pergető mániámnak. Eleinte a szél miatt kényszerültem a partra, később meg a bentről érkező rossz hírek tartottak vissza a nagyobb rablók kergetésétől. Közben, újra felfedeztem magamnak, a kedvenc kis patakomat is.

Az "idegen begy"

A plasztik csali amiről szó esz, nem más, mint Rapture Alien Craw. A címben szereplő Google fordítás annyira megtetszett, hogy ezért is került be az irományom címébe is. Na, most akkor, mi is ez?


Ahogy a képen is látható, ez a gumi egyértelműen a "Kreatúrák" témakörbe tartozik. Leginkább, a mostanában divatossá váló, nimfákra hasonlít, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor egy apró rákra. A gumi anyagában ízesített, és kellően lágy. Nem gondoltam, hogy nagy mozgást fog produkálni a vízben, de tudott meglepetést okozni. A kétoldalt található két nagy nyúlványa miatt, ahogy emelgeti az ember szinte összehúzódik, majd újra szétnyílik a vízben. Egyenlőre, csak egy színben van nekem, amit egyre jobban sajnálok.

A csali első próbáját, a Velencei-tó, egyik kikötőjében ejtettem meg. Tudtam, hogy itt van sügér, bár azt nem, hogy mekkorák. Aztán hamar kiderült, hogy inkább a kisebbekből van sok. Kimondottan sok kapásom volt erre a plasztik valamire. Hogy legyen viszonyítási alapom, dobáltam más gumikkal is, de aznap az Alien Craw volt a nap sztárja.







 Kimondottan sok, egészen kicsi sügért is fogtam. Néha rejtély volt, hogyan tudták egyáltalán a horgot bevenni.




A hajnal sajnos hamar elment, és kb 20-25 sügér után kénytelen voltam befejezni a pecát. Elvileg ez, nem egy olyan nagy eredmény, de ha figyelembe veszem, az utóbbi időben megejtett próbáim eredményét, akkor figyelemre méltó.

Következő alkalommal, a kedvenc patakomra látogattam el. Itt, nem célzottan ezt a csalit akartam tesztelni, de a kapástalanság rávett arra, hogy elkezdjem próbálgatni a nálam található plasztik csodákat. Így aztán, sokadik csaliként került sorra. Talán a véletlen műve, de a harmadik dobásra, már halat is adott. Egy formás kis domolykó verte le.



 Volt ezek után több kisebb ütögetésem is, de a következő halra, több mint fél órát kellett várni. Egy kisebb sügér kívánta meg, a kis kreatúrát.


A gyors hajnali peca zárásaként jött még egy kicsivel szebb domi is. Szintén a Rapture gumi volt a nyerő, pedig próbáltam más csalit is, de csak kisebb koppintásokig jutottam.


A harmadik próba helyszíne ismét a Velencei-tó volt. Egy bűn rosszul kezdődő nap volt, aminek a vége fergetegesre sikerült. Egy kikötőben sikerült, három igencsak szép sügért, szájon vágni. A legnagyobb, közel van az egyéni rekordomhoz, bár centivel nem mértük, de a teljes hossza közel 30cm lehetett. Itt Imre barátom volt a kontroll. Végig más csalival dobálva, egyetlen nagyot tudott fogni. A három nagy mellett jöttek kisebbek is, de a nap főszereplői, a képeken is látható szépségek voltak.




Szóval ma reggel óta, már Imre is utál..... :)
Komolyra fordítva a szót. Ez, a plasztik kreatúra sem csodacsali. Ahol nincs sügér, ott ezzel sem fogunk. Viszont úgy gondolom, hogy az ára ahhoz képest, hogy egy anyagában ízesített gumiról beszélünk, meglehetősen baráti, és emellett nekem kimondottan fogósnak bizonyult. Miben más, mint egy egyszerű nimfa? Más cégek nimfáival többször jártam úgy, hogyha nem pontosan középen vezettem át a kis jig horgát, akkor egyszerűen az oldalukra dőltek, süllyedés közben. Ez a gumi, meglehetősen stabilan viselkedik a vízben, köszönhetően a két vaskos szárnyszerű valamijének. Olyankor igazán jó, amikor halak vevők a lassan süllyedő csalira, bár ez igaz, minden hasonló típusú gumira. A csalivezetésről. Működik a hagyományos jiggelés is, de ezek a csalik vertikális módon is felkínálhatók. Van-e negatív tapasztalat? Talán annyi, hogy a gumi egyik fő vonzereje, az anyag lágysága, a tartósság rovására megy. Pár sügér után meglazul a horgon, ami még orvosolható probléma, de később viszont kezdi elhagyni az apró kis alkatrészeit. Pár láb hiánya még nem annyira zavaró, de azért egy idő után, cserélni kell.



A végén szeretném megint leszögezni, hogy továbbra sem vagyok egyik cég fizetett embere sem, és nem is kívánok az lenni. Továbbra is szeretném bemutatni az általam jónak talált csalikat, illetve egyéb felszereléseket, márkanévtől függetlenül....