2012. június 30., szombat

Terveim a jövőre

A sok kisebb élménybeszámoló után egy kis szösszenet arról, hogy mik a terveim ezzel bloggal, mire számíthattok tőlem.
Tudom ez most a szokásosnál unalmasabb lesz, de mivel úgy néz ki sok minden változik körülöttem a közeli jövőben, ezért szeretnék kicsit változtatni a blog arculatán.



Megmaradnak a már megszokott élménybeszámolók, de mellettük egyre több bejegyzést szeretnék szánni a szerelési módoknak, egyes termékek bemutatásának, apró praktikáknak, és trükköknek.
Olyan dolgokra próbálok koncentrálni amik nem versenypraktikák, hanem a mindennapi horgászatban hasznosítható, nem megfizethetetlen dolgok. Mivel én szinte soha nem járok versenyekre, ezért az összes kis apró trükköt a hétköznapi peca szülte. Addigra nem leszek egyetlen cég reklámembere sem, így a véleményemet,  a konkrét termékekről őszinte véleménynek tekinthetitek
Továbbra is két fő vonal marad. A pergetés megmarad mint kiemelt téma, de ugyanígy jelen lesznek a finomszerelékes módszerek. Ezen belül a spiccbotos, matchbotos, picker-feeder téma lesz a jellemző.
Mindenkinek kívánok továbbra is jó olvasgatást, és ne felejtsétek, minden vélemény számít!

2012. június 29., péntek

Gyerekekkel a vízparton

Mostanában ritkán jelentkezek új bejegyzéssel. Ennek két oka is van.  Egyrészt kevés a szabadidőm, másrészt ha van is sokszor csak gyerekeket viszem horgászni. A két kisebbik fiam nagyon szeret horgászni. A kicsi Dávid fiam a spiccbot nagy mágusa, a középső Norbert fiam a Machbottal ismerkedik. Egyikük sem kezdő már, de azért még nem is profik. Kedvenc vizük a Palotavárosi tavak, mert itt a halak akár egy spiccbot távolságába is kicsalhatók.


Várhatóan egész nyáron viszem őket majd, amikor csak akarják. Én ilyenkor nem horgászok, csak nézelődök, dirigálok, csalizok, gubancolok, no meg időnként fényképezek. Jó nézni ahogy napról napra egyre jobban megy nekik.




Tavaly mindketten megfogták az első pontyukat. Norbi fiam matchbottal, Dávid fiam pedig spiccbottal volt eredményes.

Norbi pontyfogása képekben:





Dávid és nagy ponty képekben:





Nincs is annál nagyobb öröm egy horgász apukának, mint amikor saját gyerekeit taníthatja a horgászat titkaira. Szerintem ők ketten már végleg be vannak oltva a horgászat vírusával. Dávid fiam már a matchbotos horgászmódszer felé kacsintgat, Norbit pedig egyre jobban izgatja a pergetés műfaja.
Remélem, hogy jó ember, és jó horgász lesz belőlük!

2012. június 22., péntek

Felfedező túra 2.0

Tartozom még némi élménybeszámolóval, de bevallom, a nagy meleg elvette az írogatástól is a kedvemet. Kezdem azzal, hogy én vagyok a világ egyik legizzadósabb embere ami genetikai dolog. Talán pont ezért is nem nyár a kedvenc évszakom. Ilyenkor csak este, de még inkább hajnalban ülök ki, ha tehetem. Pedig az utóbbi napokban igencsak kijutott a számomra oly utálatos melegből. Éjszaka sem hűlt le a levegő, a nappalok meg szinte elviselhetetlenek voltak. Úgy döntöttem egyik nap, csak úgy meló után, de még inkább csak estefelé, kinézek újra a legutóbb felfedezett horgászhelyemre. Délutánra laza 34fok volt, és mikor indultam akkor is 33-at mutatott a hőmérő árnyékban. Szép kilátások.... Most kevertem némi etetőanyagot is, és csaliként vittem magammal kukoricát is. A spiccbot mellé bekerült egy match pálca is, nagyobb úszóval. Kis robogómmal hamar kint voltam a pataknál. Hol álljak meg. Találtam egyetlen árnyékos helyet, de ott nem tudtam megállni, így végül hosszas keresgélés után egy kis lyukat választottam nádban. Gyorsan beetettem, belőttem match pálcán az eresztéket, de aztán azt ki is vettem. A spiccbottal akartam kezdeni a mókát.



Mire szétnyitottam két botot teljesen leizzadtam, kegyetlen meleg volt, pedig már hat óra is elmúlt délután. Kenyérrózsa a horgon, horgásszunk! Első dobás, rontott kapás. Másodikra szintén. A harmadikra valami szépen elszaladt az úszóval. Bevágtam és meglepően jó halat akasztottam. Izmos kárász volt tettes, kellett a kivételéhez a merítő is.


A halam meghozta a kedvemet folytatáshoz. A kenyérrózsa helyét hamar felváltotta kenyér galacsin, amit nehezebben piszkáltak le a halak. Kapásom ugyan valamivel kevesebb volt, de mégis több kapást tudtam halra váltani. Sajnos kárász nem jelentkezett egyenlőre több, viszont a bodorkák szépen beindultak. Kisebbek, nagyobbak jöttek vegyesen.


Váratlanul aztán beköszönt egy gyönyörű vörösszárnyú is. Még vízközt kapta el a süllyedő csalimat.



Szépen ettek a halak, bár láthatóan inkább az apraja, de nem bántam. Egy pillanatra elfelejtettem a kuka meleget, egészen jót szórakoztam. A végén már csak a nagyobb halakat, és a fura fogásokat fényképeztem.



Mint képen is látható a bodorkák közé időnként bekeveredett egy kisebb vörösszárnyú is. Lassan aztán jött a sötétedés ideje. A meleg sajnos semmit nem mérséklődött, de szúnyogok viszont előkerültek. Váratlanul a keszegek mellé ismét beugrott egy jobb kárász, amit biztos, ami biztos, megmerítettem.


Le is tettem a spiccbotot, és match került a helyére, hátha lesz komolyabb érdeklődő is. A csali is csemege kukorica lett. Így jóval kevesebb kapásom volt, és nagyját meg sem tudtam akasztani. pár szebb bodorkát azért sikerült megfognom.


A teljes sötétség beállta előtt három szép kapást is elbaltáztam. Egy meg is akadt, az ereje alapján kárászokra tippelek. Úgy látszik ezen az estén a pontyok elkerültek...
Lassan aztán teljesen elfogyott a fény, így össze is pakoltam. Jó kis pörgős pár órás peca volt!
Hazafelé hatalmas szúnyog és egyéb bogárrajokba futottam, nekik tetszett a nyomott meleg időjárás.
Bár peca jól sült el a meleg annyira megviselt, hogy úgy döntöttem, ameddig nem enyhül a kánikula, nem megyek ki...

2012. június 17., vasárnap

Felfedező túra 1.

Tegnapelőtt egy kis felfedező útra indultam. Elegem lett az eseménytelen unalmas pecákból, a kudarcélményekből. Elindultam hát egy új helyeket keresni. Úgy döntöttem a pontos helyszínt nem fogom megírni, csupán annyit, hogy a patakom egyik kevésbé látogatott részén tettem próbát. Ahogy kiértem kis vízfolyáshoz elindultam az úton felfelé. Egy darabon szép kitaposott helyek, horgászok, akik alig-alig fogtak valamit. Úgy döntöttem, ha már felfedező túra, akkor legyen extrém. Addig motoroztam felfelé amíg a rendes út elfogyott. Gazzal majdnem teljesen benőtt földút váltotta fel. Igazi dzsungelben jártam, ahol kitaposott helyeknek nyoma sem volt már. Egy ígéretesnek látszó részen ahol a kis patak egy kisebb S kanyart csinált, megálltam. Kezdetnek kitapostam magamnak két beállót. Ezzel meg is riasztottam magam előtt valami szép halat. Jókora burványt keltve ugrott ki lábam elől, valószínűleg csuka volt.



Két horgászbot volt nálam. Másoknak talán fura párosításban egy spicc, és egy UL pergetővel készültem. A vízinövényes terep nem tűnt pergető pályának, de ennek ellenére dobtam párat kisebb gumival, hátha. Hát nem... Hamar össze is állítottam a spiccbotomat. Az első beállóban kezdtem (felső kép). Egy rontott kapás után fogtam egy bodorkát.


Próbálkoztam még ugyanitt, de nem jött több hal. A víz egyébként meglepően mély volt, a sodrás közepén olyan 1m. Átmentem hát a második beállóba (fent az alsó kép). Itt aztán ha lehet még jobb volt a víz, igaz gyorsabban is folyt. Itt elsőre fogtam egy szép kis karika keszeget.


Szerencsére nem ugrottak szét a halak, így pár rontott kapás után egy szebb bodorka is beköszönt. Minden halat kenyérrózsával fogtam, és az szabad úsztatás helyett túlhúzott eresztékkel erőteljesen visszatartva az úszót horgásztam.



Visszadobtam újra. Egyszer csak az egyik kapás után valami keményen megindult előttem be a növények közé, ahol is azzal lendülettel már vitte is az előkémet. Nem tudom mi lehetett. Új horog, és már horgásztam is tovább. Pár kisebb bodorka után süket lett a hely. Mi legyen? Úgy döntöttem összepakolok és megnézem milyen az a rész, ahol kitaposott helyek is vannak. Lejjebb motoroztam úgy félútig. Itt több hely is volt egymás mellett. Előttem hínármező, a túloldalon is vízinövény, középen folydogált a víz. A régi Gajára emlékeztetett a víz kinézetre. Arra az álomvízre amiből csoda halak kerültek mindig elő. Itt is egészen jónak számító 80-90cm-es víz fogadott. Elkezdtem a halakat keresni. Itt is kisebb bodorkák voltak az első jelentkezők, aztán váratlanul beköszönt egy szép karika keszeg.



Őt követte még több kisebb bodorka. Egyre jobban élveztem ezt az etetés nélküli halvadászatot.



Mivel a meleg miatt amúgy sem indultam korán, hamar megérkezett az alkony. Sejtelmes rablások itt is, ott is. Rejtélyes buborékok mindenütt. Ahogy ott ülök és hessegetem az időközben előkerülő szúnyogokat, egyszer csak elfeküdt az úszóm. Bevágtam, szép locsogás a válasz. Egy fél kiló körüli hal a horgon, de mire a merítőért nyúlok elmegy. Rövid mérgelődés után visszadobok. A második ugyanilyen kapásnak nemes egyszerűséggel rossz ütemben vágok be, meg sem akad. Több kapás aztán nincs, és erőteljesen sötétedik, így pakolok.
Este mikor hazaértem akkor vettem észre, hogy több csúnya rovarcsípést is összeszedtem. Háromféle valami, háromféleképpen csípett meg.Az egyik csúnya piros, de nem fáj. A másik valami szabályosan egy lyukat ütött a kezembe ami azóta rendesen be is gyulladt. A harmadik egy makacs módon viszkető, nehezen múlni akaró szúnyogcsípés. Meleg van a rovarok aktívak, vigyázzunk velük!

2012. június 13., szerda

Vegyesfelvágott...

Ma hajnalban a Velencei tónál voltam horgászni. Tudtam, hogy hidegfront fog érkezni, és eldöntöttem, hogy nincs kedvem a széllel birkózni. Eredetileg békéshalas terveim voltak, de valahogy véletlenül egy UL. pergető is belekerült a botzsákba. Tehát az eredeti terv szerint a kikötő belsejében, egy matchbottal, feltolós úszóval pontyozok, az 5m spiccbotommal pedig a bodorkákat veszem célba. Reggel 4 után értem ki. Élénk nyugati szél fújdogált, így tartottam magam a tervemhez. A kikötő szélcsendes oldalán a nád mellett letáboroztam. Gyorsan kerestem egy kisebb gödröt, abba került a feltolós. Három etetőanyag gombóccal és három marék etető kukoricával meghintettem a környékét. Kézbe vettem spiccbotot, amikor felfigyeltem rá, hogy sok a rablás. Hirtelen elhatározással a spiccbot helyett, az UL.pergetőt nyitottam szét.



Pont illesztettem össze a két tagot amikor megláttam a szemem sarkából a beton szélében szétrebbenő apró ivadékokat. Egy 2,5cm kis gumi volt fent, azzal dobtam meg a beton szélét, és mivel gyanítottam, hogy balin a tettes, egész magasan kezdtem bevontatni. Talán két métert jött az apró gumi, amikor egy kis döccenés, majd elindult oldalra zsinórom. Bevágtam. Nagy locsogás volt a válasz. 35cm körüli balinomat, rövid fárasztás után kézzel emeltem ki.




Ezek után még dobtam párat, de messze nem mertem menni a macthbotomtól, mert ugye az ördög, és Murphy nem alszik... Így aztán hagytam pergetést, és spiccbottal a bodorkák után néztem. Gyanúsan kevés kapásom volt, sejtettem, hogy halak a közelgő frontot érezték.


Mivel egy idő után meguntam dolgot, ismét kézbe vettem a pergető pálcát. A mellettem található nád szélét vizsgáltam át az aprócska gumival. Először egy kisebb, majd váratlanul egy egészen jó sügért sikerült innen kivarázsolnom.



Alakult tehát egy teljesen vegyesfelvágott fogás...
Mivel több ki csíkost nem találtam, ismét kézbe vettem spiccbotot,de nem sok eredménnyel. Sok rontott kapás, két megfogott küsz (kenyérrel), majd egy váratlanul érkező returponty. Annyira váratlanul ért a fogás, hogy elfelejtettem még lefényképezni is a visszaengedés előtt. A kis pontyocska után újabb kínosan hosszú szünet. Valami gyanús lett. Hátrafordultam, és ahogy felnéztem az égre, ott sötét felhőket láttam. Gyorsan mozogtak, és láthatóan közelítettek.




A felhőkkel egy időben megérkezett a beígért szél is, megjött a hidegfront. Kíváncsian vártam milyen hatással lesz ez a halakra. A bodorkák egyből beindultak, és a balinok is újra rabolni kezdtek. Maradtam spiccbotnál, és most szerencsére már ütemesebben szedegettem a bodorkákat. A sok bodorka közé még becsúszott egy kis dévér is, csak, hogy még vegyesebb legyen a fogás.



Már kezdett volna beindulni a dolog, viszont a horgászatra szánt időm elfogyott. Pakolnom kellett!
Holnap újra támadok, de csak pergető bottal, és csak egy pár hajnali órám lesz....

2012. június 10., vasárnap

Ismét a patakon

Egy borzalmasan sikerült Velencei tavi peca után valami sikerélményre vágytam. Így aztán az első szabad hajnalomon ismét a kedvenc kis patakomon ért a napkelte. Most kivételesen ismét nem a pergető cuccot vittem. Egy match, és spiccbot volt nálam. Hajnalban rögtön egy "szomszédom" is akadt. Egy harcsázó horgász telepedett mellém. A múltkor már egyszer dumálgattunk vele a harcsákról. Lelkesen újságolta, hogy látta a nagy harcsát amit nemrégen fogtak (25kg-os volt). A sors fintora, hogy az előző bejegyzésemben bemutatott alámosott fűzgyökér alól fogták, tehát nem tévedtem, ott harcsa lakott.


Na ennyit a harcsákról....
Szóval reggel kicsit megetettem magam előtt a pályát.


 Fogtam is róla egy bodorkát. Aztán mintha elvágták volna. Brutális túrások, de kapás csak egy rontott (igaz az elég goromba volt). Valószínűleg nagyobb hal keresgélt az etetésemen, de nem tudtam megakasztani. Mivel ez így unalmas volt, elővettem spiccbotomat, és mindenféle etetés nélkül nekiálltam úsztatni. Kedvenc nyári csalimat a kenyérrózsát használtam csaliként.
A könnyű cucc meg is hozta az első halakat. Kisebb nagyobb bodorkákat fogtam.



Sajnos túl sok kapásom azért nem volt, talán a közelgő, délutánra ígért hidegfrontot érezték már meg. Sétálgattam jobbra, balra. Néhány példányt még sikerült így horogra csalni, de valahogy nem volt az igazi...


El is döntöttem, hogy elindulok új hely után nézni. Ahogy haladtam kifelé az ösvényen, elértem az alámosott fűzfához. Elvileg ugye kifogták a nagy harit, tehát akár békéshalazni tudok. Csak spiccbotomat használtam itt már. A víz fölé lógó fűzfától, éppenhogy tudtam horgászni az 5m-es pálcával. Rögtön elsőre kapás! Egy kisebb kárász volt a tettes.


Akkor olyan rossz helyen nem állhattam meg! Dobáltam is tovább, de egy darabig semmi. Egyre közelebb horgásztam az alámosott gyökérhez, de gyanús volt, hogy ott előtte, még mindig nem áll meg a békés hal népség. A sokadik úsztatásra aztán beköszönt egy bodorka, majd nem sokkal később, egy jobb kárász is.



Persze ezt a "jobb kárász" dolgot kispatakos értelemben gondoltam...
Dobáltam még egy kicsit, bár az időm nagyon fogyóban volt. Egyszer amikor éppen nagyon közel dobtam az alámosott részhez, váratlanul, a még be sem süllyedt kenyérrózsával valami hal elindult a sodrásnak szemben. Az első gondolatom az volt, hogy elkapta egy küsz, de aztán egy pillanat alatt rájöttem, hogy tévedtem. Karikába hajlott a spiccbotom, és valami ellenállhatatlan erővel elindult cuccommal felfelé. Éreztem tompa nagy súlyt, és már ekkor tudtam, hogy itt esélyem sincs. Elindultam a bottal együtt a hal után, ami lassan de megállíthatatlanul úszott felfelé sodrással szemben. Kb. 30m-re volt a következő fa, addig mentem a hal után. Itt már azon gondolkodtam, hogy belemenjek-e a vízbe, de akkor váratlanul kiakadt a horgom a rejtélyes ellenfelemből. Véget ért a küzdelem, ha a halnak egyáltalán ez az volt. Azt sem tudom, hogy megérezte-e, hogy a horgon van, annyira nyugodt tempóban úszott felfelé. 100%-ban biztos vagyok benne, hogy harcsa volt, talán a múltkorinak a párja. Legközelebb megpróbálom erősebb cuccal megfogni, nem tudom sikerülni fog-e?
Ez kis harc (kudarc) elvette a maradék kedvemet, így aztán pakoltam is, ennyi elég volt aznapra....