2012. május 28., hétfő

Csak egy szelet kenyér....

Tegnap délután váratlanul rám jött a pecázhatnék. Elég késő délután volt, így csak a  Gaja jöhetett szóba. Hirtelen eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt hány délutánon csináltam azt, hogy csak egy szál horgászbottal végigcserkeltem a közeli híd feletti szakaszt. Ilyenkor nem ragadtam le egy helyen, mentem egyikről a másikra. Soha nem érdekelt mennyi és milyen hal jön, egyszerűen élveztem a cserkelést. Fogtam hát a matchbotomat, ami még a Velencei tavon használt feltolós úszóval volt megszerelve. Gyors mérlegelés után rajta hagytam a csöppet sem finom felszerelést. Így talán a nagyon apró halakat elkerülhetem. A legszükségesebb cuccokat belevágtam egy pergetőtáskába, vágtam egy szelet kenyeret és készen is voltam.
Etetőanyag ehhez módszerhez nem kell. Az egész technika alapja a kereső horgászmódszer.
Fél hat is volt már mire az első helyre megérkeztem. Az idő kellemes volt, se nem meleg, se nem hideg. Szétnyitottam a botot, egy kennyérrózsa a horogra, és már horgásztam is. A víz ezen a helyen talán 45cm volt, de itt patakon ez már jónak számít. Ekkora vízben már található általában hal.


Nem is kellett sokat várnom az első kapásra. Pár rángatás után valami elindult az úszóval. Egy bodorkát zsákmányoltam. Nem volt egy óriás, de hal.


Kisvártatva megjött párja is, majd egy kis szünet. Aztán mikor már indulni akartam, a forgó csendes részében egy szép tenyeres ezüstkárász is megkívánta a csalimat.




Innen aztán mentem a következő helyre. Ez egy fura hely itt patakon. Egy rövid kb. 30m-es szakaszon nagyon mély a víz. A 2010-es nagy árvíz kapta ki ilyen mélyre. A szokásos 40-50cm helyett van vagy másfél méter mély a víz. Mindezek ellenére békéshalakban szegény ez a hely, mert harcsák lakóhelye. Szemben az egyik fűzfa gyökere teljesen alá van mosva, ott tutira lakik egy, de szerintem van ott még fent forgóban is valami, illetve valamik.



Persze én azért megpróbáltam csodát tenni és itt is halat fogni. Nehezen aztán előbb egy bodorkát, majd egy növendék domolykót is sikerült becsapnom.



Innen aztán ismét továbbálltam. Az utolsó helyemen eltoltam két szép kapást, de más nem történt. Közben fentről jöttek hazafelé ballagó horgászok. Megtudtam tőlük, hogy aznap délután nem evett a hal. A legtöbben kapás nélkül zárták napot. Ehhez képest én egész jót horgásztam. Nem fogtam sok halat, de mint írtam is az elején ez nem is számít. Kicsit feltöltődtem, eltöltöttem pár órát a város melletti kis vadonban. Jól éreztem magam, és csak ez számít.....

2012. május 25., péntek

Bodorka pergetve?

Ma ismét támadást intéztem a halak ellen Dinnyésen. Reggel korán mentem, négykor már mólón voltam.
Elég erős északias szél fújt, de ami nagyobb baj volt, hogy teljes csend honolt. A balinok is csendben maradtak, süllő sem mutatkozott. Süllő reményében wobblerrel kezdtem, de hiába dobáltam a szélrózsa minden irányába, semmi. Egyszercsak a móló spiccénél balinrablás. Egyből fel egy thrill klón, és már dobtam is a rablás helyére. Elsőre meg is akasztottam, de csak egy pillanatra, elment.Innentől aztán két órányi kemény dobálás, kapás nulla. Elkezdtem kikötő belsejét is csukás wobblerekkel pásztázni, de valahogy ma minden süket maradt. Szétnyitottam az UL. botot, hogy legalább sügér legyen, de reggel egyszerűen azok sem ettek.
Kétségbeesetten bevonultam a régi kis kikötőbe. Ott végre megfogtam az első kis sügért, de más nem történt. Közben többen is pergettek rajtam kívül, de senki semmit nem fogott. Nem esznek a halak!
Lassan kilenc óra is elmúlt, mi legyen? Úgy döntöttem adok még egy esélyt sügéreknek. Visszamentem a kikötő szélcsendes részébe. Szerencsére most már azért volt egy-két kapásom, és meg is fogtam az első apróságokat. Sajnos csak az apróságokat...





Sajnos nagyobbaknak nyoma sem volt. Az egyik kis lyukból aztán ismét sikerült egy naphalat fognom. Fogalmam sincs, hogy az apró szájába, hogyan fért be csalim.



Ahogy ott sétálgattam az egyik csónak alatt halakat láttam megbújni. Bepottyantottam kis csalit, de semmi.
Elkezdtem a szokásosnál nagyobbakat emelni a csalin, erre már reagáltak, csipkedni kezdték a csalit. Kis vörösszárnyú keszegek voltak. Már azon gondolkodtam, hogy kiveszem a csalit, amikor egy sötét árny a csónak alól kirohant és a kis twisterrel beszaladt a beton alá. Meg is akadt egyből a horog neki. Először azt hittem sügér lesz, de aztán a következő pillanatban már meglepődve nézegettem tenyeremben a tettest, egy bodorkát. Újabb halfaj pergetve!


Nagyon megörültem neki. Újabb halfaj kipipálva! Ezek után egy másik helyen fogtam még két sügért. Milyen fura az élet, ez kettő volt ma a legnagyobb.



Persze ők sem voltak óriások, de kicsit visszahozták a hajnalban elvesztett jókedvemet. Nem volt egy jó nap a mai, de azért igaz a mondás, hogy "minden rosszban van valami jó"....

2012. május 24., csütörtök

Még egy halfaj kipipálva...

A napokban nem volt időm írogatni, pedig egy történettel még adós vagyok. A hét elején (pontosan hétfőn), ismét Dinnyésen jártam, a kikötőben. Reggel korán a balinokat vettem célba, de egy lekövetés utáni mellé rabláson kívül semmi. A napkelte első órájában voltak aktívak, utána iszonyú csend lett.



Így aztán ismét a kikötő belsejét céloztam meg sügér illetve csuka reményében. Meglepően kevés akcióm volt. Csukára semmi, és a sügér sem akart rendesen enni. Pár kisebb kis csíkos lovag azért elesett az apró Mann's gumin.




Nagyon feltűnő volt, hogy a kis sügérek is csak közvetlenül a beton mellől jöttek, sőt szinte alóla.


Ahogy az egyik ilyen helyen beleengedtem lyukba az apró, kis twistert valami beszaladt vele a beton alá. A várt sügér helyett egy naphal volt horgomon. Ennek én úgy megörültem, mintha legalább egy nagy pontyot fogtam volna. Egy újabb halfaj amit sikerült pergetve megfognom!


Már ezért megérte kimennem! Azért nem hagytam abba a pecát. A következő halam megint nem sügér volt. a beton mellől egy egészséges kis csukát varázsoltam ki a vízből.

 
Tovább próbálkoztam, de pár tétova ütésen kívül semmi. Sorban próbálkoztam az apró lyukakat meghorgászni, de a halak alig mutattak némi aktivitást. Váratlanul aztán az egyik kis lyukból, ismét sikerült  egy második színes naphalat fognom. Duplán szerencsés voltam!


Innentől egyre unalmasabban alakultak a dolgok. Nagy nehezen pár apróságot még kivarázsoltam a vízből, de érezhetően nem evett hal. Az utolsó apróságot a kikötő bejáratánál fogtam.


Bár maga az egész nap szinte unalmasan eseménytelen volt, mégis megérte kimennem. Egy újabb halfajt sikerült UL pergetve becsapnom. Remélem lesz még újabb, és újabb halfaj....

2012. május 15., kedd

Hidegfront után...

Hát az utóbbi napokban szépen véget ért a májusi nyár. Napok óta nem melegszik a levegő 16 fok fölé, és eső is esett rendesen. Ráadásul, hogy mindez még kellemetlenebb legyen makacs északi szél rontja tovább a hőérzetünket. A vizeink hőfoka is szépen csökken. A múlt heti 22 fokról 16-ig zuhant a Velencei tavon. Mit tehet ilyenkor egy igazi félbolond pergető horgász? Természetesen, kimegy horgászni.

Szóval ma hajnalban a Velencei tóra készültem. Lelkileg felkészültem egy esetleges betlire, ugyanis az most vastagon benne volt a pakliban. Hajnali ötkor állítottam le hűséges robogómat a Dinnyési kikötő előtti parkolóban. Öt percig csak melengettem az átfagyott kezeimet, ki gondolta volna, hogy kesztyű is kellene. Lassan elindultam befelé a kikötő szélárnyékos oldalára. Csak két UL pálcával készültem. Az egyikkel kisebb wobblereket és 5cm körüli plasztik csalikat terveztem dobálni, a másik az igazi nagyon UL. cucc 2,5cm apró plasztik csodával volt felszerelve. A "keményebbik" cuccal kezdtem, egy saját készítésű kis küsz utánzat wobblerrel. A mólókar tövében próbáltam elvezetni a kis fahalat, hátha egy kóbor balinba, vagy csukába botlok. Itt nem jött semmi így kimentem mólókar végébe, és kikötő nyílt vizét kezdtem dobálni. Az első bevontatásra rögtön odanyúlt valami a csalimra, de nem akadt meg. Ugyanezt eljátszotta velem még kétszer.
Hihetetlen, hogy két horog is van a kis wobbleren, mégsem lett meg. Mellettem a szomszéd mólókar tövében láthatóan valamitől megriadtak a kishalak. Gyorsan dobtam is oda. Talán egy métert jött az apró műcsali amikor egyértelmű kapás! Kisebb csuka a tettes, megvan vagy 36-37cm. Egy gyors fotó után el is engedem.
Szóval a betlit már megúsztam....


A jó kezdés lendületet ad a folytatáshoz, de hiába. Több mint két órán keresztül dobáltam hiába bármit a halaknak. Hirtelen ötlettől vezérelve, összepakoltam és átmentem megnézni a másik kedvenc helyemet Agárdon. Hát itt nem volt rózsás a helyzet. A jókora északias szél pont befújt kikötőbe, felkavarva vizet. Konkrétan nagyon zavaros szürke volt a víz. A nyílt vízen dobtam párat balinra (úgy 45 percen keresztül...) de nem történt semmi így ismét pakoltam. Átmentem még Gárdonyba is, de ott is hasonlóan nézett ki a víz, így ott már nem is dobtam egyet sem. Elindultam vissza Dinnyés felé. Nem sokkal a nagy kikötő előtt van egy kisebb. Oda is benéztem. Laza fél óra alatt két kapás, ami nem akadt meg ismét...
Irány vissza a Dinnyésibe!
Lassan baktattam befelé a beton mentém amikor érdekes dolgot vettem észre. A hínár mellett, és a mólókar tövében is kishalak álldogáltak. Pont volt itt egy kis lyuk. Beleengedtem az 5,1cm twistert és csak úgy vertikálisan emelgetni kezdtem, de semmi. Gondoltam egyet és elő nagyon finom cuccal. Ezen egy sima keszegező horogra van felhúzva az apró 2,5cm gumi, és csak egy kis sörét a nehezék. Beleengedtem kis lyukba. Kettőt emeltem rajta és már ütögette valami. Apró kis sügér. Szóval itt vagytok.


Már csak egy kérdés maradt. Vajon csak kicsik vannak itt vagy nagyobbak is?
Pár pillanat múlva megvan a válasz. A következő halam egy jó tenyeres példány. Tehát vannak nagyobbak is.


Innentől minden kis lyukat megdobálok, az apró csalimmal. Jönnek is kis csíkos rablók. Sok kicsi, de vannak szebbek is. A képet színesítve beugrik egy minibalin, és hasonló méretű minicsuka is.




Élveztem a dolgot, de a horgászidőm fogyóban volt. Elindultam kifelé a kötőből. Visszafelé még megdobáltam a már egyszer meghorgászott helyeket. Még két sügér bánta a dolgot. Mire a bejárathoz értem az időm is elfogyott, menni kell haza.

Szóval megúsztam betlit, és megfejtettem sügérfogás titkát is. Bármilyen rossz is volt az idő (időnként az eső is szemerkélt), ma nagyon megérte kimenni.  Remélem legközelebb az idő is szép lesz!

2012. május 7., hétfő

Esőben

Tegnap délután nézegettem az időjárás előrejelzéseket. Bármelyiket is néztem mára esőt jósoltak. Horgászni akartam, de nem mindenáron. Félig összepakoltam, de csak úgy óvatosan nagyjából. A terv az volt, hogy hajnalban felkelek, megnézem a radarképet és döntök.
Négy órakor ébreszt a telefon. Álmos szemekkel kinézek, nem esik. Gyorsan beizzítom a gépet, nézem a radart. Egyenlőre semmi komoly, megyek horgászni. Keverek egy kis keszeges etetőanyagot, mehetünk. A Velencei tó, ezen belül a Dinnyési kikötő a cél. Ma békéshalazni készülök, spicc, és picker kombóval. Egy órán belül már már mólón baktatok. Van felhő az égen de nem látszik vészesnek. Gyorsan beélesítem botokat.
Egész kellemes az idő, a szél is csak enyhén fújdogál, a víz is csak lötyög. Már szétpakolásnál rájövök, hogy hibáztam a reggeli kapkodásban. Az összes leszúró otthon maradt. Megoldom...



Hamar beindul a halfogás a spiccboton. Dévérek és bodorkák jönnek. A kisebb dévéreket, és a bodorkákat azonnal visszaengedem. Miközben a spiccbottal bohóckodok egyszercsak elindul a pickerem a víz felé. Még időben elkapom, és bevágok. Szép kárász volt a tettes. Visszadobom a pickert, és várok.
A spiccboton továbbra is sok a kapás, de sok az apró kis bodorka köztük.


A pickeren közben beindul az élet. Felét eltolom , mert ugye kell nekem két bottal keszegezni...
Le is teszem inkább a spiccbotot, és a pickerre koncentrálok. Meg is van az eredménye a dolognak, a következő kapást megfogom. A bevágás után váratlanul nagy az ellenállás. Hopp, egy ponty. Megvan bőven méretes is, de ugye tilalom van, így aztán gondolkodás nélkül engedem vissza.


Újat dobok, megint kapás, és megint ponty, de ő már sokkal kisebb. Fogok még vagy két hasonlót tíz percen belül. Kezd zavarni a dolog.


Szerencsére vége rohamnak, most a dévérek következnek. Két-három kapást is eltolok, de nem zavar, jól szórakozok. Egészen addig amíg az eső el nem kezd esni. Amíg horgásztam nem vettem észre, hogy a felhők csendesen, nesztelenül ellepték az eget, és most bizony látszik, hogy ez nem egy tavaszi zápor lesz. Esik vagy sem a halak esznek, ez a lényeg.


Egyre jobban esik. Menet közben megakasztok még egy kárászt, a sok dévér között. A halak továbbra is jól esznek, 6-7 percenkét van egy kapásom. Beköszön még egy kisebb ponty, és pár dévérkeszeg. Bár esőkabátom van, a nadrágom lassan kezd elázni. Egy darabig még tűröm a szűnni nem akaró esőt. Kapásom van, amit eltolok. Ez volt végső lökés, pakolok és irány haza.


A halak javát elraktam a haltartómba, ezeket szépen megesszük majd.
Hazafelé a robogón nem esik jól a vízhűtés. Mire hazaérek mindenem elázik. Már most tudom, hogy napokig szárítgathatom majd a cuccaimat, de mégis ma megérte kimenni. Ennyire jól régen szórakoztam, de azért legközelebb megpróbálok majd jobb időben kijutni...

2012. május 4., péntek

Dinnyési szenvedős, pergetős...

Ma Dinnyésen jártam, egy laza kikötői pergetésen. Sajnos megint kijutott egy frontos nap, hát ez meg is látszott a hala étvágyán. Negyed hat körül értem a kikötőbe. Igencsak élénk szél fújdogált már hajnalban is, nyugati, északnyugati irányból. Vége van a május eleji kánikulának. Rögtön az elején kimentem a középső beton móló végére.Innen a ha nehezen is, de nádast is elértem, és kétoldalt a mólókarokat is le tudtam tapogatni. Két bottal készültem. Egy csukás-balinos, és egy UL. pergetővel. Az erősebbik boton egy fehér 9cm gumihal figyelt, a finomabbik pálcán, apró twister.


A gumihallal kezdtem, de hiába tapogattam vele a beton környékét. Hamar le is cseréltem egy saját készítésű Thrill utánzatra, hátha egy hajnali balin odavág neki. De hiába dobálgattam a fahalat is, mozgás is alig volt, csak a szél tombolt továbbra is.




Az Ultra Light pálcával is, letapogattam a mólókar tövét, de hiába. Közben lassan haladtam kifelé a mólón. Hol a Thrill utánzattal dobáltam nyílt vizet, hol a sügeressel a csónakok közét és mólókarok tövét, de nagyon nagy volt csend, idegesítően nagy. Aztán az egyik mólókar végén a gyors ütemben húzott fahalra váratlanul odaragadt egy hal. Érezhetően nem volt túl nagy, ám meglepetésem annál inkább. Egy 30cm körüli csukaifjonc akadt a horgomra. Le akartam fényképezni, de annyit szerencsétlenkedtem a géppel, hogy a halam meggondolva magát egy ugrással ismét a vízben termett, csak most horgom már nem volt a szájában.
Persze ezek után agyondobáltam a környéket, de több jelentkező nem akadt. Teltek a percek, az órák, de nem jutottam halig. Az UL. pálca apró twisterére ugyan volt pár apró ütés, de ezeket nem tudtam halra váltani.
Eljutottam lassan egészen kikötő bejáratáig. Ma itt milliónyi kishalat láttam napozni, kisebb nagyobb hínárfoltok mellett. Ideális sügéres pályának tűnt. Nagy lelkesedéssel kezdtem el dobálni az apró gumikat, de hiába. Két rontott kapás, és ennyi. Az egyik csónak mellett ugyan akasztottam valamit, de ha az sügér volt akkor nagyon szép, mert csúnyán karikába hajtotta a sügéres pálcát, de sajna a horog rosszul akadt neki.
Ezek után kimentem a nagy mólóra, de csoda itt sem történt.
Elindultam vissza a régi kikötő felé. A kanyar után itt-ott megdobáltam a beton szélét a sügérnek szánt apró gumicsalival. Az egyik ilyen dobásnál vad sorozás és hopp megvan. Már meg sem lepődök rajta, hogy csuka a tettes. Jópár kirohanás után lassan sikerül megszelidíteni a vékonyka pálcával. Megvan. Méregetem, 42 cm. Gondolkodás nélkül visszaengedem, a kötelező fotók után.


Kicsit még erőlködök, de hiába. Lassan délután egy óra van, menni kellene hazafelé. Még benézek a régi kikötőbe. Itt ketten horgásznak hat bottal! A Mohosz ház mellett! Ennyire nincs ellenőrzés, hogy még az ilyenek sem buknak le? Mindét emberke amolyan igazi tirpáknak látszik, így nem állok le kötekedni, inkább pakolok. Nekem elég volt....

2012. május 2., szerda

Hajnali domolykóvadászat

Ma hajnalban a Gaja patakra  indultam horgászni.
Mivel az utóbbi időben minden meleg rekord megdőlt, és továbbra is azt ígérték, hogy kitart még a május eleji kánikula, korán mentem, és hazaérkezést is koránra terveztem. 4:15, ébreszt telefon. Indulás!
Csak egy Ultra Light pergetővel készültem a halak ellen. A kis wobblereket rejtő doboz, és az apró gumik voltak nálam.  Még nap sem kelt föl rendesen mikor én már patak partján illesztem össze botom két részét. Megvártam a hivatalos napkeltét, és már repült is az első dobás. Apró wobbler kellette magát a zsinór végén, de egyenlőre hiába. Újabb hely, újabb remények. Itt megpróbáltam apró gumicsalikkal is, de bármivel dobáltam, semmi. Egy hellyel lejjebb költöztem. Mivel eddig egy koppintásig sem jutottam, nem túl nagy reménnyel kezdtem a dobálást. Újabb kis saját gyártású wobbler került fel zsinór végére. Rövid dobásokkal kezdtem, de semmi. Dobtam egy kicsivel hosszabbat dobtam amikor váratlanul valami odavágott a fahalnak, de nem akadt meg. Visszadobtam még egyszer ugyanoda. Lassan vezetem kis wobbleremet. Egy pillanatra megállítom a sodrásban. Kopp! Valami odakoppintott a fahalnak. Ahogy húztam tovább még kétszer rákoppintott, aztán végre rendesen odadörgölt. Megvan. Karikában a kis finom pálca, a fék is dolgozik egy kicsit. Lassan magam elé pumpálom a gyönyörű domolykót, de még kétszer is kitör, mire meg bírom meríteni.
Megvan. Ma már megérte kijönnöm. Gyorsan fotózom, mérem (41cm), és visszaengedem. Lőnék pár képet helyről, de  minő trehányság, a fényképezőm elemeit nem töltöttem fel, így azonnal kikapcsol.


Gyorsan kiveszem az elemeket a fotómasinából, így még marad esély, hogy később még egy-két képet készítsek, ha lesz miről. Mivel ez a hely egy elég nagy gödör tovább próbálkozok itt. Nem is hiába! Kapás kapás után, de finoman csipkedik csak a műcsalit. Képtelen vagyok becsapni őket. Dobok a végén egy egészen hosszút. Érzem, ahogy sodrásban veret a műhalam, amikor egyszercsak kopp, kopp, és végre megvan. Jó erőben van, majd egy perc kell hozzá, mire a szák fölé tudom vezetni. Hasonlóan szép mint az első. Szép vaskos, szinte lóg a hasa. Csak tippelem, de szerintem a sok ikrától dagad a hasa. Mérem 39cm.
Szerencsém is van az elemeim megtáltosodnak, így a halamat még le bírom fényképezni.


Itt már nincs több kapás, így helyet változtatok. Szinte mindenhol van egy-egy kapásom, de halat nem bírok fogni. Csipkedik csak a wobblerem, de egy sem ragad meg a tűhegyes horgomon. Fogynak a helyek, és nap is egyre melegebben tűz.Még csak 7 óra múlt, de már csak pólóban vagyok. Ahogy nap jön egyre jobban fel a kapások kezdenek elmaradni. Elmegyek a híd fölé. Itt fák árnyékolják a vizet, hátha ott még aktívak a halaim. Két bágyatag koppintást még sikerül kierőszakolnom, de ezeket nem tudom halra váltani. Illetve van egy harmadik akcióm is, ami meg is akadt, de menet közben lemarad. Éreztem, hogy nem volt nagy hal.
Kezdem unni dolgot. Bár még csak kilenc óra, érzem, hogy itt több babér ma nem terem nekem.
Szinte fullasztó már most a meleg a napon, elég volt mára...