2013. augusztus 30., péntek

Finnyás domolykók nyomában....

Az utóbbi időben rendesen ráálltam a domolykózásra. Járom a kis titkosomat, és a kedvenc patakomat.  Sokszor vagyok kint, és nincs két egyforma nap. Hihetetlen az, ahogy napról napra változik a domolykók étvágya. Sőt van, hogy szinte percről percre.  Ugyanilyen fura az is, hogy két egymástól nem is túl messze található vízen, mennyire másképpen tudnak viselkedni a kedvenceim. Most három "vadászatom" történetét írom meg. Mindegyiknél mások voltak körülmények, és máshogy ettek a halak.

Felemás nap

Domolykózni indultam egy augusztusi hajnalon. A kedvenc patakom volt a kiszemelt helyszín. Napkeltekor már beélesített fegyverrel álltam a kis víz partján. Nagyon bíztam a hajnalban. Általában ilyenkor a legaktívabbak a domolykók. Első dobás. Hopp egy kis domi. Na ez jól kezdődik!


Igen ám, de utána semmi. Mentem egyik helyről a másikra, de egyszerűen a halak, mintha kihaltak volna a vízből. Több órányi szenvedés árán sikerült még egy apróságot fogni, de ezen kívül csak pár rontott kapásom volt.

Vajon mi van veletek halak? Közben végigértem pályán is. Fél tíz is elmúlt már, a nap magasan fent. Mi legyen, menjek haza? Még előtte benézek a titkosra....
A titkoson már az első helyen volt kapásom.  Itt aztán elemükben voltak a domik. Ahogy bedobtam a wobblerem, egyből összeszaladt alatta 4-5 kisebb domolykó. Ahogy húzni kezdtem, meg is támadták a kis műhalat. Hopp! Meg is vagy!


Nem egy óriás, de végre domolykó! Onnan, ahol máskor nappal egy rávágást is nehéz kicsikarni. Ki érti ezeket a halakat? Szinte minden helyen volt kapásom, és fogtam legalább egy, hasonló méretű domolykót.
Szinte ütötték vágták a wobbleremet. Nem sok horgászidőm volt már, így 40 percig tartott a csoda. Ez idő alatt 7 domolykót fogtam, és még jópár kapást el is szúrtam.



A barátommal estefelé...

Aznap egy barátomat akartam elvinni a titkosra. Sajnos a munkából nem tudott korán szabadulni, így egy laza esti, másfél órás dobálásra készültünk. Enyhén felhős égbolt, nyomott fülledt idő, zuhanó légnyomás. Ezek voltak a körülmények. Hát nem túl ideális, a domolykózásra. Szóval még bőven világosban kezdtük a pergetést. Én, ha valaki megkérdezi előtte mikor fogunk halat, biztosan egyből rávágom, hogy alkonyatkor. Hát nem így történt! Az már az elején világossá vált, hogy aznap nem lesznek nagy fogások. Alig, alig mozdultak rá a halak a beeső csalikra. Már a második helyemen jártam mikor végre az első hal a horgomhoz ragadt.


A szokásos átlagméret volt. Hamar elengedtem, és bíztam a jó  folytatásban. Volt pár lekövetésem, aztán az egyik helyen, egy a semmiből mejgelenő domolykó végre megpróbálta magához ragadni a wobblerem. Fura egy hal volt. A szájával nem stimmelt valami. Testalkatra is valószínűtlenül hosszúkás volt. Még nem láttam ilyen domit....


Közben Gábor barátom is megfogta az első domolykóját. Hú még a végén jó napunk lesz! Mi lesz itt alkonyatkor, ha már most is fogunk? Közben pár rontott kapás után megfogtam a harmadik domolykómat is. Sajnos, csak ez az egyenméret volt mindegyik. A nagyok hallgattak.


Lassan közeledett az alkonyat ideje, vele együtt pedig, a nem várt kellemetlen fordulat. Leálltak a kapások. Már nem követték sejtelmes árnyak a húzott csalikat sem, beesőre pedig egyszerűen semmi nem volt. Szegény Gábor barátomat sajnáltam igazán. 1db jött neki összesen. Még azért végszóra valahogy sikerült egy ilyen, szokásos nagyságú domit akasztom, de ezzel véget is ért a nap. Megint furán viselkedtek a halak, valószínűleg a közelgő front hatására....

Hűvös hajnalon.

Az előző peca óta átestem egy kisebb lázzal járó, vírusos betegségen. Volt egy kis esős időszak, és némi hidegfronti hatás. Egy kimondottan hűvös hajnalon aztán végre horgászni indulhattam. Cél a titkos, és a kedvenc patakom. A hajnal első fényeinél már a vízparton álltam.  Csendesnek tűnt a víz. Az első dobásoknál feltűnt, hogy a hajnali hűvösben a domolykók nem jönnek fel a beeső wobblerért. Íme, a ma reggeli első furcsaság.... Húzott wobblerre ugyan volt érdeklődés, de sokszor csak lekövették a halak a csalit. Aztán végre megakasztottam az első domit. Semmi extra, a szokásos 25cm körüli egyeneméret,


Tovább próbálkoztam, és ennek eredményeképpen az egyik a helyen a horoghoz is ragadt egy kis apróság. Hihetetlen, hogy milyen kicsi halak is nekimennek a wobblernek.


Így hajnalban láttam nagyobb árnyakat is, de valahogy a kicsik mindig gyorsabbak voltak. Mi lenne, ha kötnék fel nagyobb csalit? A gondolatot tett követte. A szokásos két-három centis wobbler helyett egy nagy, ronda, házi készítésű hernyó került a zsinórra. Ezt már nem piszkálták az apróságok. Egy darabig más jelentkező sem volt rá, aztán egyszercsak egy jókora árny ragadta meg a hernyót. A fék is megreccsent párszor. Végre egy szép domolykót tarthattam a kezemben.


Volt még jópár rontott kapásom nagy rondaságra. Volt amit én toltam el, és volt amelyiknek egyszerűen rosszul akadt a horog. Az egyik köztük, egy gigászi nagy jószág volt. Annyira nagy, hogy direkt hagytam elmenni. Egy nagy fa mögé indult a wobbleremmel. Esélyem sem lett volna ellene a kis privivel, 16-os monofillal. Így megvártam amíg kiköpi wobbleremet. Ilyen még nem történt velem.


Közben lassan feljött nap, és jött az újabb nem várt fordulat. Ahogy a nap rásütött a vízre, az addig legalább mérsékelten aktív domolykók, leálltak teljesen. Hiába mentem bármerre, mintha üres lett volna a víz. Egy fél órányi meddő dobálás után meg is untam. Irány a Gaja patak! Sok időm már nem maradt, így csak a híd környékét dobáltam meg. Rögtön az első helyen volt akció. Kisebb domi ütött oda a wobblernek, de nem akadt meg. Ezt eljátszottuk vagy tízszer. Nem értettem, hogy miért nem eszik meg rendesen a műhalat. Ennyit számítana, hogy másik vizen vagyok? A titkoson egészen kis domik is megakadnak a wobblereim horgain.
Mindegy, kell valami apró csali. Addig kotorásztam a táskában amíg a kezembe került egy gumigeci. Felkötöttem egy kis horgot, nyomtam a zsinórra egy sörétet, és felhúztam a kis gumit a horogra. Elsőre elkapta egy kisebb domi.


Másodszorra semmi, aztán harmadik dobásra ismét elkapta egy domi. Ez már valamivel nagyobb volt. Nem értem, hogy ha van itt ekkora domi, miért nem eszi meg rendesen a wobblert?


Itt aztán nem jött több hal. Továbbálltam, de le is cseréltem a kis gumikütyüt. Próbáltam a nagyobb domolykókat becserkészni, de ma nem volt szerencsém. Kétszer volt érdeklődés a csalim iránt. Egy kapást én bambultam el, a másik pedig csak egy nagy ütés volt. Ezzel sajnos el is fogyott a horgászidőm...

Ezen a három különböző domolykóvadászaton, érdekes dolgokat tapasztaltam. Többek között nekem fura, hogy vizenként ennyire eltérő módon viselkednek a domolykók. A titkoson soha nem volt például még kapásom plasztik csalira. Viszont a wobblerek jól működnek. Ezzel szemben a Gaján, egyre több alkalommal fogok domolykót twisterekkel, és a wobblerek egyre kevésbé fogósak. A domolykók étvágya, illetve étvágytalansága, is rejtély. Egyszer a hajnal a jó, máskor a nappal. Ki érti ezeket a halakat?
A lényeg, hogy domolykózni kell!

2013. augusztus 20., kedd

A gumigeci...

Tudom nem túl szalonképes ennek a bejegyzésnek a címe, viszont legalább találó. Az UL. plasztik csalik tömegében felfedeztem egy igen figyelemre méltó kis apróságot. A neve Sperm Worm. (Ugye, hogy találó a cím?) Az általam használt kis gumi mérete hivatalosan 3/4". A valós teljes mérete valahol 2cm környékén van. Ez a bejegyzésem erről a kis apróságól fog szólni.


A Sperm Worm hivatalosan is egy kis méretű drop shot csali. A mérete, és a felépítése miatt nem is érdemes máshogy megszerelni. A méret dolog egyértelmű. Nem találkoztam még olyan kicsi twisterfejjel, amin ne mutatna bután. A csali felépítése dolog egy kicsit magyarázatra szorul. A palsztikok többféleképpen is csoportosíthatók. Az egyik ilyen csoportosítás szerint, vannak aktívan dolgozó gumicsalik, és vannak amolyan "no action" gumik. Aktívan dolgozik pl, a lapátfarkú gumihal, a twister, stb... No Action csalik a drop sholt gumik például. Nincs semmilyen határozott farokveretés, vagy hullámzás. Nem teljesen merevek ezek a csalik sem, de a csábító mozgás kiváltásához, kell a horgász, a zsínór másik végén. Így tehát egyértelmű volt, hogy a már egyszer korábban bemutatott rövid előkés , UL. drop shot szereléken próbálom meg felkínálni. Elég hát a száraz dolgokból, irány a víz!

A kedvenc kis patakom volt a célhely. Végre megjelentek a sügerek itt is, csupán a mérettel volt némi probléma. Az idén valahogy elég kicsik a csíkos lovagok, és ráadásul még nehéz is megfogni őket. Sokszor a kis 2,5cm twistert is csak csipkedik. Ideális terep, a tesztemhez. Érkezés után apró twistert kötöttem, de csupán egyetlen sügért tudtam vele megfogni. Ütögették a sügerek, de megakasztani nem lehetett őket. Jöhet a gumigeci! Elsődobásra kapás. Sügér.

Fog ez menni! Ezek után sorban fogdostam a sügereket. Nagy nem volt köztük, de úgy látszik az idén nem is lesz. Ami viszont érdekes, hogy máskor ekkora sügereket sokkal nagyobb csalikkal is meg lehetett fogni, az idén valahogy nem.




 Az első sikeren felbuzdulva még többször is kimentem. Az hamar kiderült, hogy ez a csali sem csodaszer. Ha nem eszik a sügér, akkor bizony, a Sperm Worm sem tud csodát tenni. Egy-két darabot ugyan ki lehet vele piszkálni, de a csíkos lovagok étvágyát nem tudja befolyásolni. A kedvenc kis twistereimmel összehasonlítva viszont legalább háromszor, de inkább négyszer eredményesebbnek bizonyult.


Bevallom ekkor látva a kis gumigeci eredményességét, csodacsalinak gondoltam. Tettem ilyen kijelentéseket, hogy "sügérre halálos". Aztán jött az Adonyi kirándulásunk, ahol először szembesültem azzal, hogy ennek a műcsalinak is vannak korlátai. Ott a sügér kint állt a sekély vízben a kövek között. Esély nem volt a drop shot módszerre. Ha meg beljebb dobott vele az ember a gébek mohón lecsaptak a gumigecire.


Ezek után persze tovább próbálkoztam itt a patakon. A sügér továbbra is ette az újdonságot. Sok kis csuka van az idén. Twisterre nagyon sok szokott jönni. Ez kis apróság ugyan teljesen nem szűri ki a csukákat, de sokkal kevésbé eszi, mint a twistert


Összegezve a tapasztalatokat.
Mikor jó ez a kis plasztik, és mikor nem?

-Ha sok a sügér, és jól eszik akkor nagyon sokat lehet vele fogni, viszont ha csak a nagyokat szeretnénk megfogni, akkor más nagyobb csali után kell nyúlnunk.

-Mint minden drop shot szereléknek kell neki egy minimális vízmélység. Ötven centis víznél már működhet.

-Géb veszélyes pályán ne is próbáljuk, mert abból csúnya gébezés lesz.

-Nem csak a gumigecire, de minden drop shot szerelékre vonatkozik az, hogy nagy területek átfésülésére alkalmatlan. Akkor igazán életképes, ha egy jól behatárolható helyről kell a halakat megfogni.

-A süket napokon van igazi jelentősége egy ilyen apróságnak szerintem. Amikor sügér passzív, és a normál aktív mozgású plasztikokat figyelemre sem méltatja, akkor érdemes próbát tenni egy ilyen érzékeny UL. drop shot cuccal. Csodát nem fog tenni, de egy csúnya betlitől megmenthet minket. Ha elég sokáig idegesíti egy kis ebihalszerű valami a sügereket, előbb, vagy utóbb valamelyiknél elfogy a cérna....

Ha nincs ilyen plasztik csalink akkor sem kell kétségbe esni. Egy 1" twistert a horogra tűzve hasonlóan eredményesek leszünk. Talán annyira nem mint a gumigecivel, de majdnem annyira. A fent képen látható kárász is a twistert kívánta meg. Meg kell még említenem ezzel csalival kapcsolatban, hogy az egyik fő gondom vele, hogy nehézkes beszerezni. Eddig egyetlen helyen láttam, a Kaland horgászboltban. Mivel én sose járok arra, ezért ez problémákat okoz.

Egyenlőre ennyit a kis újdonságról. Természetesen tovább fogom próbálgatni a gumigecit, és ha lesznek új tapasztalatok más vizekről, azokról úgyanígy beszámolok.....


2013. augusztus 14., szerda

Adonyi kirándulás....

Régóta szerettem volna eljutni az Adonyi holtágra, pergetni. Eddig az tartott igazán vissza, hogy semmit nem tudtam a vízről. Egyedül féltem belevágni egy ilyen kirándulásba. Nekivágni az ismeretlennek talán izgalmas dolog, de tapasztalatból tudom, hogy a helyi információk mennyit számíthatnak. Mégis csak jobb ha az embernek legalább egy kis támpontja van, hogy hol érdemes egyáltalán pergetni. Az idén aztán kaptam egy olyan ajánlatot amit nem lehetett visszautasítani. Zámbó Zsolt meghívott, engem és a gyerekeket egy nap pergetésre Adonyba. Már csak az időpontot kellett kitűzni....

Volt idő tervezni, ugyanis közben megérkezett a kánikula. 38 fok meleg nem túl ideális, főleg ha figyelembe veszem a saját hőtűrő képességem. Hosszas tervezgetés, gondolkodás után aztán meglett a nap. Augusztus 14-én hajnalban irány Adony! Egy héttel a kitűzött időpont előtt, még minden rendben volt. Azonban ahogy teltek, múltak a napok, egyre jobban körvonalazódott az, hogy valószínűleg kifogunk egy hidegfrontot. Mivel elsősorban a holtág sügérállományát akartuk zaklatni, ez nem volt túl jó hír. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor a sügér úgy el tud tűnni, mintha sose lett volna a vízben. 13-án délután, ahogy számítani lehetett rá, megérkezett a front, némi szél és felhők társaságában. Szerencsére egy elég enyhe volt, így felhőszakadás, és egyéb természeti katasztrófa nem felyegette a kirándulásunkat.

Hajnalban ébresztett telefon 03:30.
Kiugrottam az ágyból. Az eső nem esett, a szél fújdogált. Megnéztem a radarképet, azon látható volt, hogy közelített egy kisebb esőfelhő, de nem komoly. Gyorsan összedobáltam az előző este már kikészített cuccot, és ébresztettem a gyerekeket. Négy órakor már mindannyian a kocsiban ültünk, és robogtunk Adony felé. Egy órányi kocsikázás után pillantottuk meg az Adony táblát. Nem sokal később megérkezett Zsolt is. Mehetünk a vízhez! Egész úton esett az eső, de ahogy a házigazdánkkal együtt holtághoz értünk elállt. Már világosodott mire elkezdtünk dobálni.



 Két sügerező pálcával készültünk, és magamnak vittem egy erősebb botot is. Gyönyörű volt hajnalban a holtág. Itt is, ott is balinok raboltak, megtörve a hajnal csendjét. Sok időnk nem volt gyönyörködni a tájban, mert Norbi fiamnak talán harmadik dobásra kapása volt. A fék hangjára figyeltem fel. Hát ez nem sügér lesz..... Hamar megmutatta magát a hal, egy gyönyörű csuka volt. Háromszor vagy négyszer is kitört, mire meg tudtam meríteni. Megvan az első halunk. De micsoda szép csuka! A visszaengedés előtt lefényképeztem, de sajnos a hajnali fényben nem lettek túl jók a képek.


 A gyerek fogása erőt adott a folytatáshoz. Szükség is volt rá, ugyanis a sügerek mára éhségsztrájkot hirdettek. Még egy odakoppintás se. Én a balinokkat vettem célba. Hajnalban egy Salmo Thrill-el kezdtem. A balinokat hidegen hagyta a csalim, és egy időre a rablások is abbamaradtak. Közben a középső fiam megfogta csukájának a lekicsinyített mását. Volt vagy 20cm. Később a nap során kiderült, hogy ebből a méretből nagyon sok van. Mivel ezen a szakaszon nem volt több akciónk elindultunk más helyeket is megnézni. A kisebbik fiamnak már kínomban a legkisebb 2,5cm twisterem kötöttem fel, de csak kisebb gébek kergették ezt a csalit is. Egyszerűen nem volt sügér. Messzire elkalandoztunk, de minél távolabb kerültünk a hajlai kezdő helyünktől annál kevésbé élt a víz. El is határoztuk , hogy visszatérünk oda ahol legalább az a kevés akció volt, a kezdő helyünkre. Itt Norbi fiam elkérte a botomat pár dobás erejéig. Hamar ki is parancsolt egy kis csukát a Thrill-el. Mázlista ez a gyerek.... Kicsivel később, a saját botjával, egy kicsi barna gumihallal, megfogta a nap első sügérét.


Eközben a kicsi semmit sem fogott. Láttam rajta, hogy már szinte sírásra görbül a szája. Gyorsan felkötöttem neki egy nagyon finom drop shot szerkót. A horogra egy kis Sperm Worm gumi került. Erre a cuccra szinte azonnal volt kapás. Szinte pillanatok alatt kipenderített vele a vízből két gébet. Nem az volt amire számítottam, de a gyerek lelkesedését visszahozta, ez a két rondaság is.




 Közben én is próbáltam horgászni, ami nem volt egyszerű, a két gyerek mellett. A Thrillt lecseréltem először egy Nevis görbe küszre. Erre sajnos nem volt semmi akcióm, így hamarosan újabb felszíni csoda került a kapocsba. Egy egyszerű olcsó műanyag wobbler, az a kutyasétáltatós fajta. Az első pár dobásra már volt is egy lekövetésem, aztán egyer csak durr! Látványos csobbanással vágott rá a műcsalimra egy szép balin. Egy pillanatra meg is akadt neki a horog, de sajnos nem elég jól. Nagyon megtetszett ez felszíni móka, így fent is hagytam ezt a wobblert. Közben egy új helyre értünk. Itt egészen sekély volt a víz, de folyamatos rablásokat láttunk. Balinok kergették a küszöket, a sokszor alig 15-20cm-es vízben. Ideális terep egy felszíni csalinak. Egyás után két lekövetésem is volt, aztán mellévágott a csalimnak az őn. Aztán az egyik bevontatás végén, előttem ahol már kicsit mélyebb volt a víz, és nem is számítottam kapásra, durr! Felrobbant víztükör, és már éreztem is a kőkemény rávágást. Viszont ez nem balin! Egy csuka volt a tettes, amit rövid fárasztás után sikeresen meg is szákoltam.


Életem első, felszíni csalival fogott hala....
Dobáltam volna még, de a gyerekek is ki akarták próbálni az én pálcámat wobblerrel, így átadtam nekik. Sajnos a felszíni csali vezetése még nem ment nekik, így lecseréltem a nyerő wobblert egy Salmo Frisky-re.
Annyira megtetszett nekik a dolog, hogy felváltva dobáltak az én botommal, én kénytelen voltam beérni az egyik UL. pálcával. Talán negyed órája dobáltak a Frisky-vel amikor gyerek szólt. Apa, halat fogtam! Kis csuka kapta el a műhalat.


Én meg elhatároztam, hogy csakazértis fogok egy sügért. Cserélgettem a kis gumikat. Két lekövetés után egy kapást el is rontottam. Kicsivel arrébb aztán megjött a várva várt sügér. nem volt túl nagy, de legalább sügér.


Mire belejöttem volna a dologba, egy kisebb csuka elvitte a nyerő gumit....  Úgy döntöttem nekem ennyi elég is volt. Összecsuktam a botot, és vártam, hogy gyerekek is megunják a dobálást. Hát azt várhattam! Ha nem szólok nekik, hogy elég volt, talán még most is ott dobálnának. Nagyon tetszett nekik ez a hely, még így is, hogy a sügerek cserben hagytak minket. Az elbeszélésemből kimaradtak a házigazdánk Zsolt fogásai. Mentségemre szolgáljon, hogy első a család.... Ő is megrpóbált mindent, a drop shottól a wobblereken át, a körforgókig. Több kis csukát is fogott, bevallom nem számoltam mennyit. Volt pár balinos lekövetése is, de sajnos nem a szákig követték a műcsalikat.....





Ami viszont fontos, hogy ezúton is szeretném neki megköszönni a meghívást, és az egész napos odafigyelést. Egyben szeretném megnyugtatni is, hogy igen, jól éreztük magunkat, és a gyerkek is visszavágynak erre a vízre.
Úgy gondolom érdemes volt ide is ellátogatnunk a gyerekekkel, és szerintem nem ez volt az utolsó alkalom....

2013. augusztus 7., szerda

Hajnali domolykóvadászat 2.0

Ma ismét domizni indultam a hajnali órákban. Természetesen maga a pontos helyszín most is titkos. Annyi a lényeg, hogy ma még nekem is új helyszínek voltak terítéken. Korán érkeztem, és kivételesen robogóval. A tegnapi nyerő wobbler maradt zsinór végén.  Volt időm rendesen rákészülni a kezdésre. Itt a napkelte, mehetek!

Megpróbáltam biztosra menni. A tegnap már bizonyított helyeken kezdtem, nagy meglepetésemre azonban hiába húzkodtam jobbnál jobb helyeken a wobblerem, semmi. Lassan elfogytak a helyek, én meg ott álltam egyetlen megfogott hal nélkül. Gyorsan pakoltam, és robogóra ültem. Kb. 300-400m után álltam meg. Itt szélesebb volt meder, és a víz is lassabban folyt. Végre voltak kapásaim is. Talán a harmadik kapásnál végre az egyik hal odaragadt a horgomra. Sajnos fárasztásról nem tudok mesélni, ugyanis a domim nem volt túl nagy. Pillanatok alatt a parton volt.


 Miután elengedtem, még jópár kapást elrontottam. Új hely után kellett néznem.... Csakhogy nincsen hely. Nem baj, csináltam magamnak. Ez így könnyen hangzik, de 2m-es gazban, aminek  a nagy része csalán, nem is olyan kellemes dolog. Végül aztán öt pecnyi kemény munka után, készen volt az új beálló. Második dobásra meg is lett a szenvedés erednénye. Újabb domit fogtam. Ez már szebb volt, de a kapitálistól, még messze....


Valahogy úgy éreztem a wobbler itt nem az igazi. Le is cseréltem próbaképpen egy 5cm-es  barna twisterre.
Hamar kiderült, hogy ez jó döntés volt. Sokkal több lett a kapásom. Hamarosan meg is fogtam a következő domolykómat. A lágy bottal élmény volt fárasztani.

 
Megint új helyet kellett találnom. Nagy nehezen sikerült még egy beállót kitaposni magamnak, a több mint két méteres gazban.  Az első dobásra kapás, de nem lett meg. Valószínűleg kicsi. A következős dobásnál aztán végre megakadt a horog is. Igazam volt, nem túl nagy...


Mivel ez a hal nem csobogta szét a helyet maradtam még. Most felfelé dobáltam a twisterrel. Rögtön elsőre el is rontottam egy kapást. Fura de nem éreztem rávágást, csak úgy a szájában volt plasztik. Sikerült eltolnom.... Visszadobtam ugyanoda, és láss csodát, megint elkapta. Most megvagy!

 
Újabb szép domolykó. Most ez a példány már rendesen lerendezte a helyet, így újabb után néztem. Jé egy kitaposott beálló! Gyorsan lementem, és dobálni kezdtem, de ezt a helyet csak kisdomolykók lakták. Volt amelyik addig ütögette a gumit amíg az elém nem ért, de túl nagy volt neki. Nem akartam összeszurkálni a kicsiket, így abba is hagytam. Megjött a kuka meleg, tele vagyok karcolásokkal, és csalán csípésekkel. Elég volt mára!

Hát így alakult a mai domolykóvadászat. Úgy néz ki, hogy érdemes újabb, és újabb beállókat csinálni. Kell szereznem egy bozótvágót.....

2013. augusztus 6., kedd

Hajnali domolykóvadászat....

Kánikula van megint napok óta. Kibírhatatlan meleg napok jönnek egymás után. Egyedül a hajnalok hőmérséklete elviselhető. A patakon viszont a nyár nekem az igazi domolykószezon. Hajnalonként és estefelé szépen eszegetnek, nappal sokkal óvatosabbak. Pontosan ezért járok ki hajnalban. A halak, és én is, jobban szeretjük a hajnali frissebb levegőt. Nem ilyekor szoktam az igazán nagyokat fogni, de a mennyiség általában kárpótol.

Ma hajnalban is domolykózni indultam. Azt, hogy hova, nem írhatom meg, mert mint egyszer már megírtam "Kell egy titkos".... Szóval még hajnalban napkelte környékén dobtam az a elsőt. Rosszul sikerült a dobás csak magam elé ejtettem a kis wobblert, mégis valami levette. Én meg jól elbambultam a kapást.... Ezek után még volt jópár kapásom de ki tudja miért, nem akadtak meg a tettesek. .Jó ideje vallattam már a vizet, mire végre egy apróság odaragadt a horgomhoz.


Mielőtt visszaengedtem volna, szóltam neki, hogy szóljon apunak meg anyunak, hogy őket várom igazán....
Hát nem hallgatott rám. Mivel a víz kristálytiszta volt, jól megfigyelhető volt a domik viselkedése. Látszott, ahogy a kicsik összeszaladnak a beeső wobblerem alatt. Sok halat láttam, de a wobblerem nem kellett nekik. Le is cseréltem gyorsan. A másik már jobban tetszett nekik, de sajnos két halam is lemaradt félúton.
Mérges voltam. Az idő megy, a helyek meg fogynak....
A sokadik helyen aztán először feljött egy domi a beesőre, de nem vette le. Ahogy elkezdtem bevontatni, lecsapott rá. Megvan a második halam!


Nem egy óriás ez se, de domolykó! Folytattam a víz vallatását. Az utolsó helyek egyikén aztán ismét rám mosolygott a szerencse. Az előzőhöz hasonló méretű domi csapott le, a saját készítésű fahalamra..


Közben elfogytak a helyek, és a nap is magasan járt már. Eltűntek a halaim, főleg a nagyobbak. Nézzünk új helyet! Öt percnyi autókázás után értem el a másik kiszemelt pályát.  Ez egészen más jellegű rész volt. Az előző helyemen éppenhogy csordogált a víz, itt viszont erős sodrásban kelt horgászni. Az első helyen rögtön egy lemaradt hallal kezdtem. Aztán pár hellyel lejjebb, a szinte a fű alatt veztett wobbleremet elkapta valami.
Jól bunyózott halam, megpróbált minden tükköt, de most jól akadt a horog.


Egyre izzadtabban, de lelkesen dobáltam tovább. Volt még egy kemény ütésem, de nem akadt a horog. Aztán az egyik helyen ahogy beejtettem egy vízinövényfolt mögé a wobblerem, igazi látványos módon levette a wobbleremet a víz tetjéről egy domi. A kapás előtt látszott ahogy egy pillanatra felpúposodik a víz, egy burvány, és kinyúlt egy száj a wobbleremért. Bevágtam! Rövid fárasztás után a nap legszebb domolykóját tartottam a kezemben.


Mindeközben a meleg elviselhetetlen lett. Elengedtem a halamat és pakoltam is. Ez egy jó peca volt!
Bár halat nem fogtam olyan sokat, a sok akció miatt élménydúsra sikerült ez a hajnal. Ide még vissza kell jönnöm!