2016. december 10., szombat

Nem pörög a blog

Biztosan többen is észrevettétek, hogy az utóbbi időben nincsenek új bejegyzések, nem pörög a blog. Ennek több oka is van. Illetve tulajdonképpen egy oka van, nincs időm írogatni, de ami még rosszabb, horgászni se nagyon...

Nos tehát, mint írtam két dolog is történt, ami miatt kicsit pang az oldalam. Az első, hogy végre vettünk egy házat. Sok idő elment már a kereséssel is, de aztán a költözés után jött csak az igazi nagy munka, ami még most is tart....

A másik dolog, hogy 14 év szünet és három fiúgyermek után, 2016. 10. 03-án, megszületett kislányunk, Nikolett.


Most is rövidre kell fognom...
Szóval nézzétek el, de a közeljövőben, még nem lesz túlságosan aktív a blog.
Mindenkinek görbüljön!

2016. augusztus 11., csütörtök

Domolykók hidegfront alatt

Nagyon el vagyok maradva beszámolókkal, ígérem megpróbálom behozni a lemaradást. Amikor az embernek horgászni van ideje, nem mindig kegyes hozzá az időjárás. Az idén valahogyan a szokásosnál is több a hidegfront, ami sokszor napokra elűzi kánikulát. Ha a szabadidőm, éppen egy ilyen napra esik, hát nem fogok otthon ülni, megyek horgászni. Így történt ez, azon bizonyos napon is, amiről a lentebb olvasható pár sor íródott.

Hát tényleg nem volt jó idő aznap. Jókora északi szél, felhős égbolt, alig 15-16 fok. Úgy terveztem, hogy nem megyek messze, és nem is maradok sokáig. A kedvenc kis csatornám mellett döntöttem. Igazából, a sügerek étvágyában bíztam. Rögtön az első helyen, az első két dobás után kiderült, hogy rosszul gondoltam a dolgokat. A sügér nem evett. De nagyon nem. Ahogy a parton sétálgattam, kiszúrtam pár kisebb domolykót. Kötöttem egy wobblert, hátha legalább őket be tudom csapni. Egy lekövetés volt amit ki tudtam tőlük csikarni. Kissé lejjebb, volt csatornán egy beszűkülő rész. Jókorát dobtam az apró wobbleremmel, és hagytam, hogy a sodrás levigye, jó messzire. Lassan elkezdtem bevontatni. Talán egy métert jöhetett a fahal, amikor nagyon durva, kemény kapás! Azonnal karikában maradt a botom, és egy pillanatra a fék is megszólalt. Na ez jó domi lesz, csak jöjjön ki! A halam, a sodrás erejét is kihasználva próbált lefelé menekülni. Pár pillanatig patthelyzet alakult ki. A rugalmas pálca nem engedte tovább a domit, de én se tudtam tőle egy centi zsinórt se visszanyerni. Aztán lassan sikerült magam felé pumpálni egy keveset, majd még egy kicsit. Mikor már úgy éreztem, hogy én irányítok, lerántott a dobról vagy 2-3m zsinórt. Sikerült megállítanom, de akkor taktikát váltott. Fejjel ment a hínárba. A lassú folyamatos emeléseim hatására, lassan szétrúgta maga körül hínárt. Innentől már csak pár pillanat, és a merítőmben volt a gyönyörű domolykó.



Miután elengedtem, pakoltam is. Itt egyszerűen nem volt több horgászható hely, kár lett volna tovább erőltetni. Pár kilométerrel lejjebb, ismét a sügeres terveket szövögetve szálltam ki a kocsiból. Hát a sügér itt se evett, így ismét a már jól bevált wobbler került a zsinórom végére.  Most azonban a domikat se tudtam lépre csalni. Elkezdtem kínomban további helyeket keresni. Egy hídhoz értem. Itt ismét a plasztik csali került előtérbe. Próbáltam a híd alsó része, és víz közötti kis résbe bedobni, minél jobban be a híd alá, de ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Mikor végre sikerült rendesen azonnal kapás. Megint karikában maradt a botom. Sügér helyett, egy egészen formás domit akasztottam. Az elsőnél kisebb volt, de így is szép.


Pár perccel később, ugyaninnen, fogtam még egy egészen szép sügért is.


Aztán vége is lett a mókának. Hiába mentem a parton fel és lefelé, több kapást már nem bírtam kicsikarni. Hazafelé még két helyen megálltam, de hiába, Aznapra ennyit szánt nekem a csatorna, egy kicsivel se többet.....

Pár nappal később éppen hazafelé tartottam. Megálltam a csatornánál, gondoltam dobok egy párat. Mivel a család addig a kocsiban várakozott tényleg csak pár perc jöhetett szóba, Talán a harmadikat dobhattam, amikor bumm! Odavert a wobbleremnek egy szép domolykó. A bot karika, a halam meg be a vízbe lógó faágba. Szerencsére, sikerült kiszabadítanom onnan. Innentől a nyílt vízen folyt a fárasztás. Mire magamhoz pumpáltam, már csak egy bágyadt kitörési kísérletre maradt ereje, de a lágy botom, állta a sarat. Pár pillanat, és már csusszant is a merítőmbe.


Nem is dobtam többet.... Mire pakoltam, már szemerkélt az eső.

Hát röviden ennyi. Azóta se jártam a csatornán. Lehet, hogy menni kellene, mert a Velencei-tó újabban nincs adakozó kedvében....







2016. július 17., vasárnap

Egyedül a Dunán

Nagyon régóta álmom, hogy az öreg Dunán is pergessek. Tavasszal már átestem az elsőn. Jó kis, márciusi jászozásra kaptam meghívást, amivel éltem is. Akkor, az ottani "helyi erők" segítettek, tulajdonképpen mindenben. Kezembe adták a megfelelő csalit, kaptam kölcsön melles ruhát, megmutatták hova dobjak. Nekem, csak halat kellett fogni, Ezúton is köszönöm a sok segítséget! Nekik köszönhettem, az első dunai pergetett halaimat. 6 db jászt fogtam, aminek köszönhetően, azóta is visszavágytam a nagy folyamra. Erről pecáról írás nem született, mert próbálom tiszteletben tartani az ő helyüket, illetve a személyüket se akarom, a tudtuk nélkül reklámozni. Aztán telt az idő, és csak jöttek a tilalmak, majd az árhullámok. Egyre jobban vágytam vissza a folyamra. Pont annyira van messze tőlünk a Duna, hogy ne szívesen ugorjak bele egy áradásos pecába, ami szinte tuti betli. Így aztán csak vártam, és vártam. Lassan aztán apadni kezdett a víz. Elkezdtem hát tervezni. Most direkt, csak pár alap infót akartam begyűjteni, hogy aztán mehessek a saját fejem után, nem hallgatva senkire. Valahogy jobban szeretem, a saját felfedezéseket.  Így, talán jobban benne van a pakliban egy nullázás, de nagyobb a sikerélmény is.

Sajnos a víz nem apadt eleget. Mikor a nálam tapasztaltabb barátaimnak előadtam a tervemet, mindenki figyelmeztetett, hogy ne számítsak sok jóra. Nem jó még a vízállás! De én akkor már megállíthatatlan voltam. Egy délután autóba vágtam magam, és irány a Duna egyik mellékága. Valamivel több mint egy óra autókázás után meg is érkeztem. Elsőként kiszálltam, csak úgy bot nélkül. Rá akartam nézni a vízre, Tényleg magas volt. Ami viszont jobban zavart, hogy zavaros is....


Hát, pedig ha már eljöttem idáig, akkor horgászni fogok! Így visszamentem az autóhoz, és elkezdtem kipakolni. Egy light bot, egy táskányi wobbler, pár darab gumi, és a merítő. Elsőként a híd alatti visszaforgónál álltam meg. Több irányból is megszórtam, több csalival is, de hiába. Közben folyton a vizet néztem hátha ad valami támpontot, Hát nem adott. Se egy fordulás, se egy rablás. Kissé tanácstalanul visszamentem az autóhoz. Ittam egy korty vizet, majd bevetettem magam a part menti dzsungelbe, A híd feletti húzós részen, találtam egy kisebb helyet. A kedvencemmé vált Owner wobbleremmel kezdtem. Talán a harmadikat dobhattam, amikor váratlanul a semmiből, kapás. Éles ütésre vágtam be. A botom karikában maradt, de ezt már lassan megszokom a dunai halaktól. Hihetetlen erejük van. A titokzatos ellenfelem elsőre felfelé indult meg, de aztán meggondolta magát, és kihasználva  a sodrást, lefelé vágtatott. Éreztem, hogy most lehetek bajban, ezért elkezdtem kézzel fékezni a dobot. Sikerült megállítanom, de közben megcélozta, a part menti gazt, aminek egy része, most víz alatt volt. Szinte centiről, centire nyertem vissza a vékony fonottamat. Sikerült a gazon is áthúzni, és pillanatokon belül a merítőmben volt, életem első dunai balinja,



Nem volt egy óriás, talán kiló körüli, de hihetetlen jót küzdöttem vele, a light pergető felszereléssel. Miután elengedtem, pillanatokon belül eltűnt a Duna zavaros vizében. Itt aztán hiába dobáltam tovább,több jelentkező nem akadt. Bezzeg szúnyog! A közel harminc fokos  meleg ellenére, fényes nappal is támadtak. Minden egyes helyváltoztatással újabb, és újabb alvó szúnyoghadakat ébresztettem fel. A következő helyen, egy fa állt félig a vízben, és az ágai a vízre lógtak. Éppen az ágak előtt riszálta magát a wobblerem, amikor újabb kapás! Érezhetően, az előzőnél kisebb halat akasztottam.  Hoppá, ez egy kisebb domi! Sok mindenre számítottam aznap, hát domira kevésbé. Így történt tehát, hogy aznap megfogtam életem első dunai domolykóját.


Megtehetném most, hogy hosszú sorokat írok arról, hogy miként nem fogtam semmit, egészen sötétedésig, de nem fogok. Hiába próbálgattam többféle wobblert, húzós vizet, visszaforgót, közepesen gyors vizet, mindent. Nem jutottam újabb kapásig. Menet közben, még az alkony előtt csináltam pár képet a vízről.




Gyönyörű helyen voltam, de rossz időben. Megvártam a teljes sötétséget, hátha akkor életre kel a víz, de nem így történt. Csend és nyugalom honolt, ezért úgy döntöttem pakolok.

Így alakult hát, életem második pecája az öreg folyamon. A zavaros, és túl nagy víz ellenére a betli elkerült, sikerült halat fognom. Úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy nem hallgattam senkire, nagyon jól sikerült ez a délután. Most éppen, megint az egekben a víz. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérhetek!

2016. július 9., szombat

Hajnali süllők

Sajnos egyre ritkábban lep meg a Velencei-tó. Valamiért az a jellemző, hogy minden évben egy kicsit rosszabb a helyzet. Egyre inkább behínarasodnak a kikötők, egyre kevesebb a sügér, a csuka. A süllő is megritkult, és sajnos idei megfigyelés, hogy balinrablás is egyre ritkábban van. Néha aztán megembereli magát az öreg tó, és meglep. Most, egy ilyen történet következik.

Hajnali 2:20. Ébreszt a telefon. Nem esik jól. Úgy érzem magam, mintha percekkel korábban aludtam volna el. Gyűrötten szállok ki az ágyból, és a kávé is csak mérsékelni tudja, a fáradtságérzetem. Lassan készülődök. Hajnalban akarok kiérni, még a sötétben. Egy igazi, hajnali, kikötői süllőpergetést tervezek. Csendben elkészülök, és már megyek is a kocsi felé. Perceken belül, már úton vagyok a tó felé. Leengedem az ablakot, jól esik a hajnali kissé frissebb levegő. Ilyenkor még jó nekem az idő, bár most is közel 20 fok van. Fél óra, és megérkezek. Összekapok két botot, és a merítőt. Irány a víz!
Még sötét van, időben érkeztem. A wobbleres bot után nyúlok. Apró, 6cm-es wobblerrel nyitok. Közben fülelek, várom a rablások hangjait, de hiába. Pedig nem vagyok nagyravágyó. Megelégednék a csattanós süllőrablások helyett, a megriadó küszök spriccelésének hangjával is, de süket a víz. Közben, lassan világosodni kezd. Le is teszem a wobbleres pálcát.


A másik boton 8cm-es gumihal várja a süllők támadását. A nyílt víz irányába dobok. Próbálom emelgetve, és simán csak vízközt húzva is. Egy, tétova ütésen kívül, semmi.Tutira kis süllő volt. Azokat meg, megfogni se akarom. Közben feltámad egy kis hajnali szellő. Jól esik a kevés friss levegő, és a szúnyogok se támadnak olyan vadul. Közben taktikát váltok. A nyílt víz meddő szűrése helyett a beton szélét mártogatom a gumihalammal. Fogtam már így süllőt, nem is egyet. Kb. itt járok az elmélkedésben, amikor igazi pendülős süllőkapás. A bevágásomban csúnyán benne is marad a bot. Jó süllőt akasztottam! Pár tompa pumpálás lent, de már jön is fel. Veszettül rázza a fejét, de hiába, jól tart a horog. Beugrik a beton móló alá, de messzire nem tud menni. Hol a merítő? Ó hogy az a..... Kb. 10 méterre tőlem hever a földön. Óvatosan elkezdek oldalazni, hogy elérjem. Szerencsére a halam már nem ellenkezik. Pár pillanat, és már a merítőben piheg. Gyönyörű, faroktőig 53cm-es süllő!


Remegő lábakkal folytatom a pergetést, illetve a beton melletti mártogatást, gumihallal. A tóban ritkán fog az ember ekkora süllőt, pláne partról. Pár méterre járok az előző akció helyétől, amikor ismét érzem, az áramütésszerűen kemény ütést. Bevágás után, a fékem azonnal felvisít. Na ez se lehet rossz! Most taktikát vált a halam. Feljön, és a fejét rázza ő is. Szerencsére hiába. Pár kisebb kitörési kísérlet után, feladja. Megmerítem. Kicsivel kisebb mint az első, de még így is kiemelkedően szép itteni viszonylatban. Kereken 48cm faroktőig.


Ezek után, már hiába emelgetem a gumihalat, a beton mentén. Egy kósza ütésem ugyan még akad, de aztán csend. Egyre melegebb is van, pedig még alig múlt hat óra, Mi legyen? Abbahagyom, így fogok igazán jó szívvel emlékezni erre a napra. Össze is pakolok gyorsan, és elindulok a parkolóban álló öreg Opel irányába.

Másnap ismét kimentem ugyanoda. Egyetlen, éppen méretes süllőt fogtam. Visszaállt a szokásos rend sajnos. Egy napig tartott a csoda....


Azóta több barátom is vallatta ezt kikötőt. Egy, hasonló méretű süllőt se fogtak. Úgy látszik. nálunk már csoda is csak egy napig tart....

2016. június 30., csütörtök

FishUp plasztik csalik próbája 1.

Az utóbbi időben, alkalmam nyílt kipróbálni a FishUp plasztik csalik, egy jókora részét. Nem akartam elsietve véleményt alkotni ezekről a csalikról, ezért elég hosszasan próbálgattam őket. A használt csalik között vannak gumihalak, plasztik férgek, és egy-egy rovarszerű valami. Módszerek tekintetében a sima jiges technika, és a drop shot lett kipróbálva. Itt jegyezném meg hogy a drop shot módszerhez nem találtam igazán ideális feltételekkel rendelkező pályát, illetve az évszak sem igazán kedvez a módszernek.



Általános információk.

A FishUp egy Ukrajnából származó márka. UL és Light pergetéshez kínálnak, hagyományosnak mondható, twistert, és gumihalakat, rovarlárvákat, rovarokat, férgeket. Mindegyik csali anyagában ízesített. Az anyaguk kellően lágy, és a színek is tökéletesen eltaláltak. Lássuk hát, hogy milyenek élesben?

U-Shad

Elméleti szinten egy sima, vékony testű, bordázott gumihal, de mégse. Minden, hozzá hasonlító csalihoz képest van némi eltérés a formájában. A test nem hengeres, hanem oldalról kissé lapított, és a korong farok előtt, egy amolyan alig észrevehető, farok alatti úszó is van rajta.





Bevallom, hogy ez az egyszerűnek tűnő gumihal lett a kedvencem. Ugyanis tud egy olyan dolgot amit a kis gumihalak nagy része nem. Talán a kissé szokatlan formája miatt, de akár 0,8g-os fejjel használva is bepörgés nélkül süllyed, és közben a farokrésze gyönyörűen veret. Ilyen könnyű fejjel, ezt nem sok gumihal tudja. Vagy pörögnek süllyedés közben, vagy a farok veretése marad el.






Rengeteg sügért fogtam vele, akár a süketnek tűnő napokon is. Próbáltam rejtett horoggal is, tökéletesen működik. A sügéren kívül eddig adott naphalat, pár kisebb süllőt, és a Balcsin beesett a sügerek között pár köves is.


Békés halak közül említést érdemel, egy szép dévérkeszeg....



Tanta

Ez csali lett a második számú kedvenc. Felépítésre egy erősen bordázott testű, nagyon lágy féreg. Ránézésre, kicsit zömök féreg, de a bordák olyan mélyek, hogy ennek ellenére hihetetlen lágy. A sügér egyszerűen megőrül érte.


Nekem a terep sajátosságai miatt jigen adta a halat, de szerintem nagyon jó csali lesz drop shoton is. Jiggelni az ilyen férgekkel elég sajátos módon szoktam. Mivel ez nem gumihal, ezért simán húzva, elég passzív mozgása van. Nem mondanám "no action" csalinak, mert a lágysága, és a mély bordázat miatt, így is produkál egy enyhén hullámzó mozgást. Igazán akkor kezd élni, ha aprókat pöcögtetve, rázogatva, a fenéken pattogtatva vontatjuk be. Hullámzó mozgása, minden halnak csábító, még a békéseknek is.

Flit

Ezt a plasztik csalit még kevesebbszer használtam, de egyre jobban kedvelem. Felépítésre egy vékony féregszerű test kapott pár "szárnyat", és egy villás farokrészt. A test több helyen pluszban el van vékonyítva, tovább segítve. az amúgy sem merev test hajlékonyságát. Igazi univerzális csali. Használható jiggelve, és drop shoton is. Kimondottan jó a "kikötői buzerapecákhoz", magyarul a csónakok közötti vertikális pergetéshez. Jigen a szárnyainak köszönhetően, egy nimfához hasonló lassú süllyedést tud produkálni, de azoknál mindenképpen több, mert a féregszerű test emelgetés közben, a hasonló csaliktól már megszokott, hullámzó mozgást is hozza.






Összegzés

Összességében elég jó tapasztalatim vannak a FishUp plasztik csalikkal. Kimondottan lágy, jó mozgású gumik. A színek is nagyon el vannak találva. Külön jópont nálam, hogy nem valami emberi gyomort is megforgató aromát használtak az ízesítésükhöz. Létezik olyan csali, aminél kerülök bizonyos ízesítéseket, mert bár a halak lehet, hogy értékelik, belőlem még a tegnapi vacsorát is majdnem visszacsalogatják. A továbbiakban, a teszt folytatódik. Keresem az ideális drop shotos pályát, a különböző férgek további teszteléséhez. Illetve van pár gumi rovar, amiket még nem sikerült kipróbálni. Szóval, a folytatás hamarosan következik......

2016. június 10., péntek

Májusi balinok.

Az idén, valahogy nagyon fura volt a május. A megszokottnál hidegebb, és szeszélyesebb volt az időjárás, főleg az elején. Nem is sikerült kimagaslóan jó eredményeket elérni ebben a hónapban a balinok ellen. Napi 1db-os átlaggal zártam a hónapot ami azért nem olyan jó. Sőt.... Bár nem sokat próbáltam, "elesett" az első süllő is. Tényleg csak idézőjelben, mert azóta is a tóban zaklatja a küszöket, Jöjjön hát egy kis összefoglaló, sok képpel, és kevés szöveggel, a májusi balinos pecákról.

Az idei május egyik nagy történése, hogy felfedeztem magamnak a Hegemon wobblereket. Többször is előfordult, hogy egy süket napon. az egyetlen halat köszönhettem a 7cm-es Hegemon Sniper-nek.






Frontok jöttek és mentek, eleinte azt hittem, hogy hónap végéig nem is megy tartósan 15 fok fölé a vízhőmérséklet,




Aztán mikor nem vártam, beköszönt az idei eddigi legszebb balinom. A kikötőn belül, fényes nappal, persze mire másra, mint a Sniper-re. Sajnos csak egy ilyen nem túl jó képem van róla.


Mikor már azt hittem, hogy a szél, és a viharok miatt nem fogok tudni csónakból horgászni, végre beköszönt a jó idő, és az egyetlen hajnalon mikor rá is értem, kellemes, vízfelszínt borzoló, szép időben dobálhattam. Sajnos a légnyomás zuhant, és a halak nem voltak aktívak, de azért a szokásos egy balin meglett.






Mire rendesen kivilágosodott, a legnagyobb izgalmat egy valamilyen fajta récepár okozta, Minden félelem nélkül jöttek oda hozzám, valami kaját kunyerálni....

Volt egy éjjeli pecám is ami szokatlanul eseménytelenre sikerült. Az egyetlen kapásomat meg is fogtam. Hajnali négy órakor egy süllő kívánta meg a gumihalamat.


Sajnos ennyivel nagyjából össze is foglaltam a májusi szezonkezdő pecákat. Az idei mondhatom nyugodtan, hogy tragikus kezdés az utóbbi évekhez képest. Nem árt megemlítenem, hogy az idei első napijegyes balatoni pecám toronymagasan kilóg ebből a sorból, pozitív értelemben.

Zárszóként pár dolog. Nagy változások előtt állok, és ez azzal jár, hogy nem lesz időm annyit horgászni. A csónakomat is eladom, mert most más, fontosabb dolgokra kell a pénz.(ha minden jól alakul, hamarosan házat veszünk a kis családommal) Így talán élménybeszámoló sem lesz annyi.
Lógok még egy FishUp csalibemutató cikkel, amit nem akarok elkapkodni. Még gyűjtöm hozzá az élményeket, és a képi anyagot. Előre csak annyit, hogy nem okoztak csalódást ezek a kis plasztik csodák....


2016. május 24., kedd

Tesztőrségben....

Az utóbbi időben, érdekes dolgok történtek velem. Kaptam egy olyan lehetőséget, amit nem lehet kihagyni. Kipróbálhattam egy olyan ultralight pergető botot, amire valószínűleg sose lenne pénzem. A bot a Tailwalk Troutia 62 XUL. A bot hossza 185cm, a dobósúlya úgy van megadva, hogy maximum 4g. Egy japán pisztrángos pálcáról van szó, ami nekem a lágy karakterű pálcák legjobbja eddig, amit valaha is láttam.

Kissé félve fogtam a kezemben elsőre a kis műszert. A tokját kézbe véve kétségeim támadtak, hogy vajon tényleg van-e benne bot? Volt bizony. Maga a tok kissé vastagabb, és nehezebb a megszokottnál, de hát egy érzékeny műszert is óvni kell a külső behatásoktól. Ennél már csak egy merev tok lenne praktikusabb. A tetején a cipzárat elhúzva egy kisebb zseb szerű fakk rejtette a felső tagot, a középső nagy rész az alsó tagot. Az első gondolatom az volt, ilyen hihetetlenül vékony bot, egyszerűen nincs....


Amiért viszont tényleg első látásra szerelem volt ez a bot, az az egykezes, rövid, hagyományos kiosztású, parafa nyél. A bot egy Fuji fém orsótartót kapott, aminél egy fém gyűrűt kell rászorítani az orsó talpára. Ez nálam mindenképpen egy újabb jópont, ugyanis ez a verzió tuti, hogy többszörösen túléli a botot. A gyűrűsor természetesen szintén a Fuji, amit úgy érzem felesleges tovább magyarázni. A botot összedugva elsőre is érezhető, hogy az akciója kimondottan lágy. A tömege 87g. Ezzel nem a legkönnyebb UL bot ebben a kategóriában, de bizony a minőségi nyélnek, és még inkább a fém orsótartónak súlya van. Mivel, ennek a súlynak a nagy része a csukló mögé esik, még hasznosnak is tekinthető, ugyanis a rövid nyél ellenére egy átlagos UL orsóval tökéletes az egyensúly. Na ennyi legyen is elég a száraz elemzésből....

Úgy döntöttem, hogy a botot egy rendhagyó tesztre viszem magammal. A horgászok körében egyre inkább elterjedőben van az a nézet, hogy a plasztik csalikhoz feszes pálca kell, még sügerezéshez is. Szerintem ez teljesen téves nézet. Semmi nem indokolja sügérhez a feszes pálcát, viszont ellenérvem van, hogy miért nem jó. Egyrészt, a sügér szája nem kemény. Egy lágy bottal is jól akadnak az apró jigek, és a kapás észlelésével sincs probléma. Fárasztáskor kimondottan előnyös, hogyha a bot lágy. Egy ilyen bottal, a megakasztott halak, szinte 100%-a partot is ér. A vékonyan akadt horgot sem tudja kirázni egyetlen csíkos lovag sem. A teszt helyszíne egy kis csatorna volt, ahol már máskor is többször jártam. Apró kis jiget kötöttem ami 2g-os volt, arra pedig egy Fishup U-Shad gumihalat tűztem. Ezek a Fishup csalik majd megérnek egy külön cikket, ezért bővebben majd abban írok róluk. Az első kapásra szinte semmit se kellett várni. Határozott koppintással bejelentkezett egy csíkos lovag. A bot azonnal karikába hajlott, és gyönyörűen kirugózta a hal minden menekülési kísérletét. Egy pár pillanat múlva már kezemben is tarthattam az első halamat.




Egy percen belül megérkezett a párja is. Érdekes volt, hogy miközben magam felé terelgettem egy másik hasonló méretű sügér a partig követte a társát. Utoljára Balatonon láttam ilyet.


Elkezdtem élvezni a dolgot. A következő 20 percben nagyon sok kapásom volt, és a lágy bot ellenére ezeket határozottan éreztem is. Rengeteg sügért fogtam ebben kis időtartamban, a kisebbek fényképezésével nem is vesződtem.






Ezután már ritkultak a kapások. Csalit váltottam, így még fogtam pár csíkos rablót, de aztán vége. Próbálgattam még másik helyeket is, de sajnos nem találtam újabb sügérrajt.




A bot nagyon tetszett. Nagyon könnyű, a rezgéseket (a kapást), nagyon jól közvetíti, és egy hatalmas élmény volt vele horgászni.

A következő nagy teszt előtt párszor még voltam a bottal a csatornán, de sajnos annak vize rendkívüli módon letisztult, és a sügér fogás egyre nehezebbé vált. Aztán jött a nagy alkalom. Egy kikötői pecára kaptam meghívást a Balatonra. Az ilyet nem lehet kihagyni. A peca napján az időjárás végre a jobbik arcát mutatta. Közel 30 fok meleg, alig lengedező szél. Az első igazi akcióm a beton, és egy vitorlás között volt. Kemény koppintás, majd zsinórlazulás, amire bevágtam. A következő pillanatban egy rejtélyes erő a vízig húzta a botom spiccét. Hú, de szép sügér!


Fogtam még pár kisebb sügért, és akkor jött a követező meglepetés. Egy sorozós kapás végén, érdekesen oldalazó halat akasztottam. Mikor a felszínre ért azt hittem rosszul látok. Egy naphal! De milyen szép!


Hamar kiderült, hogy nincsen egyedül. Ebben a kikötőben, kimondottan sokan voltak. Kis túlzással minden sügér után egy naphal jött. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Az egyik koppintásra bevágva kisebb süllőt fogtam.


Azt hittem, hogy itt már vége lesz, de tévedtem. Pár méterrel odébb, egy fura kapásra reagálva újabb meglepetéshalat fogtam. Egy dorozsmás dévér kívánta meg a plasztik csalimat.


Délután kettőig horgásztam, és rendesen el is fáradtam. Fogtam 20 db körül sügért, 3 kis süllőt, egy rakás naphalat, és két dévérkeszeget. Egy szép vörösszárnyúm sajnos lelépett, mielőtt kézbe vehettem volna. A bot szinte a kezemhez nőtt  a nap végére.Amíg horgásztam, többen is megcsodálták az érzékeny műszert.

Összegzés

Horgásztam már annyit ezzel bottal, hogy határozott véleményem legyen róla. Ez a pálca, számomra egy kisebb csoda. Egyrészt, hagyományos felépítésű, ami egy olyan kicsit konzervatív pecásnak,mint amilyen én is vagyok, egy nagyon pozitív dolog.  Nincs osztott nyél, nincs Eva markolat, stb..... Cserébe van fém orsótartó, parafa nyél, Fuji gyűrűsor.
Már leírtam, de mindenképpen az egyik legfontosabb jellemzője a botnak, hogy nagyon lágy akciója van, Írhatnám itt most az angol megfelelőjét az akciójának, de maradjunk magyarok. Takonylágy. Viszont úgy gondolom, hogy a legjobb lágy pálca, amit valaha a kezembe fogtam. Nézzük a miérteket. Soha nem értettem, hogy némelyik UL pergető botnak miért van olyan hosszú nyele? Hát ennek a botnak nincs. Igazi egykezes pálca, nagyon kézbe illő nyéllel. Ehhez képest, tökéletes az egyensúlya, ami egy kisebb mérnöki csoda, Talán még ennél is nagyobb dolog, hogy a kapást milyen jól közvetíti, a  lágysága ellenére is. A legkisebb sügér koppintását is, szinte a kezemben érzem vele. Beszédes dolog, hogy két halat vesztettem bottal, egészen idáig. Egy vörösszárnyút, ami lefordult, és egy nagyobb sügért, ami a megsérült zsinórom miatt téphetett meg.




Talán van pár ember, akit kicsit megbotránkoztat, hogy egy ilyen pisztrángos pálcát sügerekkel teszteltem, viszont ez szándékos volt. Be akartam bizonyítani, hogy a sügérpergetéshez, illetve az apró plasztik csalis pergetéshez, nem kell feszes pálca. Egy ilyen bot igazi előnyeit, leginkább kisebb patakokon, illetve csatornákon tudja az ember kihasználni. Pl. hidak alá bepöccinteni, egy apró, 0,8g-os jiget, el nem tudok képzelni jobb pálcát. Aki megteheti, mindenképpen próbálja ki, hogy mennyivel másabb élmény egy ilyen bottal horgászni!