2016. május 24., kedd

Tesztőrségben....

Az utóbbi időben, érdekes dolgok történtek velem. Kaptam egy olyan lehetőséget, amit nem lehet kihagyni. Kipróbálhattam egy olyan ultralight pergető botot, amire valószínűleg sose lenne pénzem. A bot a Tailwalk Troutia 62 XUL. A bot hossza 185cm, a dobósúlya úgy van megadva, hogy maximum 4g. Egy japán pisztrángos pálcáról van szó, ami nekem a lágy karakterű pálcák legjobbja eddig, amit valaha is láttam.

Kissé félve fogtam a kezemben elsőre a kis műszert. A tokját kézbe véve kétségeim támadtak, hogy vajon tényleg van-e benne bot? Volt bizony. Maga a tok kissé vastagabb, és nehezebb a megszokottnál, de hát egy érzékeny műszert is óvni kell a külső behatásoktól. Ennél már csak egy merev tok lenne praktikusabb. A tetején a cipzárat elhúzva egy kisebb zseb szerű fakk rejtette a felső tagot, a középső nagy rész az alsó tagot. Az első gondolatom az volt, ilyen hihetetlenül vékony bot, egyszerűen nincs....


Amiért viszont tényleg első látásra szerelem volt ez a bot, az az egykezes, rövid, hagyományos kiosztású, parafa nyél. A bot egy Fuji fém orsótartót kapott, aminél egy fém gyűrűt kell rászorítani az orsó talpára. Ez nálam mindenképpen egy újabb jópont, ugyanis ez a verzió tuti, hogy többszörösen túléli a botot. A gyűrűsor természetesen szintén a Fuji, amit úgy érzem felesleges tovább magyarázni. A botot összedugva elsőre is érezhető, hogy az akciója kimondottan lágy. A tömege 87g. Ezzel nem a legkönnyebb UL bot ebben a kategóriában, de bizony a minőségi nyélnek, és még inkább a fém orsótartónak súlya van. Mivel, ennek a súlynak a nagy része a csukló mögé esik, még hasznosnak is tekinthető, ugyanis a rövid nyél ellenére egy átlagos UL orsóval tökéletes az egyensúly. Na ennyi legyen is elég a száraz elemzésből....

Úgy döntöttem, hogy a botot egy rendhagyó tesztre viszem magammal. A horgászok körében egyre inkább elterjedőben van az a nézet, hogy a plasztik csalikhoz feszes pálca kell, még sügerezéshez is. Szerintem ez teljesen téves nézet. Semmi nem indokolja sügérhez a feszes pálcát, viszont ellenérvem van, hogy miért nem jó. Egyrészt, a sügér szája nem kemény. Egy lágy bottal is jól akadnak az apró jigek, és a kapás észlelésével sincs probléma. Fárasztáskor kimondottan előnyös, hogyha a bot lágy. Egy ilyen bottal, a megakasztott halak, szinte 100%-a partot is ér. A vékonyan akadt horgot sem tudja kirázni egyetlen csíkos lovag sem. A teszt helyszíne egy kis csatorna volt, ahol már máskor is többször jártam. Apró kis jiget kötöttem ami 2g-os volt, arra pedig egy Fishup U-Shad gumihalat tűztem. Ezek a Fishup csalik majd megérnek egy külön cikket, ezért bővebben majd abban írok róluk. Az első kapásra szinte semmit se kellett várni. Határozott koppintással bejelentkezett egy csíkos lovag. A bot azonnal karikába hajlott, és gyönyörűen kirugózta a hal minden menekülési kísérletét. Egy pár pillanat múlva már kezemben is tarthattam az első halamat.




Egy percen belül megérkezett a párja is. Érdekes volt, hogy miközben magam felé terelgettem egy másik hasonló méretű sügér a partig követte a társát. Utoljára Balatonon láttam ilyet.


Elkezdtem élvezni a dolgot. A következő 20 percben nagyon sok kapásom volt, és a lágy bot ellenére ezeket határozottan éreztem is. Rengeteg sügért fogtam ebben kis időtartamban, a kisebbek fényképezésével nem is vesződtem.






Ezután már ritkultak a kapások. Csalit váltottam, így még fogtam pár csíkos rablót, de aztán vége. Próbálgattam még másik helyeket is, de sajnos nem találtam újabb sügérrajt.




A bot nagyon tetszett. Nagyon könnyű, a rezgéseket (a kapást), nagyon jól közvetíti, és egy hatalmas élmény volt vele horgászni.

A következő nagy teszt előtt párszor még voltam a bottal a csatornán, de sajnos annak vize rendkívüli módon letisztult, és a sügér fogás egyre nehezebbé vált. Aztán jött a nagy alkalom. Egy kikötői pecára kaptam meghívást a Balatonra. Az ilyet nem lehet kihagyni. A peca napján az időjárás végre a jobbik arcát mutatta. Közel 30 fok meleg, alig lengedező szél. Az első igazi akcióm a beton, és egy vitorlás között volt. Kemény koppintás, majd zsinórlazulás, amire bevágtam. A következő pillanatban egy rejtélyes erő a vízig húzta a botom spiccét. Hú, de szép sügér!


Fogtam még pár kisebb sügért, és akkor jött a követező meglepetés. Egy sorozós kapás végén, érdekesen oldalazó halat akasztottam. Mikor a felszínre ért azt hittem rosszul látok. Egy naphal! De milyen szép!


Hamar kiderült, hogy nincsen egyedül. Ebben a kikötőben, kimondottan sokan voltak. Kis túlzással minden sügér után egy naphal jött. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Az egyik koppintásra bevágva kisebb süllőt fogtam.


Azt hittem, hogy itt már vége lesz, de tévedtem. Pár méterrel odébb, egy fura kapásra reagálva újabb meglepetéshalat fogtam. Egy dorozsmás dévér kívánta meg a plasztik csalimat.


Délután kettőig horgásztam, és rendesen el is fáradtam. Fogtam 20 db körül sügért, 3 kis süllőt, egy rakás naphalat, és két dévérkeszeget. Egy szép vörösszárnyúm sajnos lelépett, mielőtt kézbe vehettem volna. A bot szinte a kezemhez nőtt  a nap végére.Amíg horgásztam, többen is megcsodálták az érzékeny műszert.

Összegzés

Horgásztam már annyit ezzel bottal, hogy határozott véleményem legyen róla. Ez a pálca, számomra egy kisebb csoda. Egyrészt, hagyományos felépítésű, ami egy olyan kicsit konzervatív pecásnak,mint amilyen én is vagyok, egy nagyon pozitív dolog.  Nincs osztott nyél, nincs Eva markolat, stb..... Cserébe van fém orsótartó, parafa nyél, Fuji gyűrűsor.
Már leírtam, de mindenképpen az egyik legfontosabb jellemzője a botnak, hogy nagyon lágy akciója van, Írhatnám itt most az angol megfelelőjét az akciójának, de maradjunk magyarok. Takonylágy. Viszont úgy gondolom, hogy a legjobb lágy pálca, amit valaha a kezembe fogtam. Nézzük a miérteket. Soha nem értettem, hogy némelyik UL pergető botnak miért van olyan hosszú nyele? Hát ennek a botnak nincs. Igazi egykezes pálca, nagyon kézbe illő nyéllel. Ehhez képest, tökéletes az egyensúlya, ami egy kisebb mérnöki csoda, Talán még ennél is nagyobb dolog, hogy a kapást milyen jól közvetíti, a  lágysága ellenére is. A legkisebb sügér koppintását is, szinte a kezemben érzem vele. Beszédes dolog, hogy két halat vesztettem bottal, egészen idáig. Egy vörösszárnyút, ami lefordult, és egy nagyobb sügért, ami a megsérült zsinórom miatt téphetett meg.




Talán van pár ember, akit kicsit megbotránkoztat, hogy egy ilyen pisztrángos pálcát sügerekkel teszteltem, viszont ez szándékos volt. Be akartam bizonyítani, hogy a sügérpergetéshez, illetve az apró plasztik csalis pergetéshez, nem kell feszes pálca. Egy ilyen bot igazi előnyeit, leginkább kisebb patakokon, illetve csatornákon tudja az ember kihasználni. Pl. hidak alá bepöccinteni, egy apró, 0,8g-os jiget, el nem tudok képzelni jobb pálcát. Aki megteheti, mindenképpen próbálja ki, hogy mennyivel másabb élmény egy ilyen bottal horgászni!