2015. december 30., szerda

Bejglimérgezés után

Sokszor leírtam már, hogy náluk a karácsony tényleg egy olyan ünnep, amikor a család érdekében a peca szünetel. Nem kérte ezt tőlem soha senki, de én úgy gondolom, hogy ilyenkor, tényleg a szeretetről és az együttlétről a szeretteinkkel, szól minden. Viszont, ahogy vége a karácsonynak, irány víz! Az idén sem volt ez másképpen. Volt időm gondolkozni, hogy merre menjek, végül a kedvenc patakomat választottam, ahol ugyan órási  halakat tutira nem fogok, de azért remélhetőleg a darabszám majd kárpótol érte.

Nem siettem el a felkelést. Volt vagy fél kilenc is, mire kikászálódtam a meleg ágyból. Még fél óra, mire magamhoz tértem, aztán levittem a kutyákat, reggeli, stb.... A végére sikerült annyira eltökölnöm az időt, hogy volt vagy 11 óra is mire elindultam horgászni. Szerencsére nem készültem messze, így pár percen belül a helyszínre értem. Kikaptam a csomagtartóból az UL motyót, beleugrottam a gumicsizmámba, és készen is voltam. Az időjárás a napokban már megszokottá váló ködös, párás és szürke volt, de enyhe. Nedves fűben lépkedtem. A kitaposott ösvényt inkább elkerültem, mert ebben nyálkás időben, sártengerré változott. A meghorgászott rész eleje domolykós, viszont a "helyi erők" által eléggé lerabolt rész. Nem akarom túlragozni a nagy semmit, szóval közel félórányi erőlködés, egy rontott kapás,és egy minidomi. Ennyi történt....


Nem is emlékszem, mikor akasztottam ennyire kicsit. Kicsit csalódottan folytattam az utam. A szokásos télinél nagyobb volt a vízállás. Az amúgy kedvencnek számító helyeim egy részén vágtatott a víz rendesen. Sejtettem, hogy ezek a helyek most nem fognak halat adni, de azért mindet megdobáltam. A sejtésem sajnos beigazolódott. Egyetlen koppintásom se volt. Menet közben találkoztam két pergető horgásszal is. Sajnos. ők sem voltak eredményesek. Így aztán elhatároztam, hogy elindulok folyásirány szerint felfelé, hátha valahol halat is találok. Közben a csalikat is váltogattam. A barna Nano Minnow helyére egy gyöngyház színű Beam Fish került, amit később ugyanebből a Green Tea színű váltott fel. Jó messze elkalandoztam már, de még semmi nem történt. Rossz helyen járok? Pedig a víz, itt már csendesebben csordogált, és a vízmélység is megfelelő volt még. Már ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor agy egyik jellegtelen helyen végre kaptam egy kemény ütést, amire reflexből be is vágtam. Szépen hajladozott a lágy pálca a kezemben. Egész szép sügért akasztottam.


Miután elengedtem, volt még egy rontott kapásom de ennyi. Aztán gondolkozni kezdtem. A kapásom felfelé dobva volt. Ha egy hellyel feljebb mennék, akkor enyhén lefelé dobva talán elérném a halakat, feltéve, hogy vannak még itt. Így is tettem. A második dobásomra meg is kaptam a visszaigazolást, egy kapás formájában. Éles kis koppintásra vágtam be, és halat akasztottam. A várt sügér helyett egy kisebb süllőt.


A folytatásban két kisebb ütés következett, amiből nem lett hal. Szóval itt vagytok, csak a módszer nem az igazi. Azonnal letéptem a kis jig-et, és már tettem is fel a drop shot szereléket. A változtatás, azonnal meghozta a várt eredményt. Első dobásra kapás, és egy újabb sügér feszegette a lágy Ultra Light pálcát.


Innentől felpörögtek az események. Az eddig szinte süket víz, egyik halat adta a másik után. Sügér és kisebb süllők jöttek felváltva. Nem is értem, hogy miért álltak ennyire vegyesen, ezen a részen.



Még a fényképezés is csak néha jutott eszembe, annyira élveztem, hogy végre halakat találtam, amik esznek is. A drop shot egyértelműen jó választás volt. Ott ahol jigre már egy ütés se, ott a drop shotra egyik kapás jött, a másik után. Az egyik bevágás után aztán karikában maradt a lágy pálca. A védekezéséből már éreztem, hogy ez egy jobb sügér lesz. Tényleg az volt. Őt a bot mellé tartva fényképeztem le. Így utólag nem tűnik a képről annyira szépnek, pedig az volt.


Őt aztán három kisebb társa követte. Nem is fényképeztem őket, de annyit azért mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy szinte centire ugyanonnan jöttek. Aztán egyszer csak eltűnt minden hal. Se sügér, se süllő. Elmentem még egy kicsit feljebb. Itt már csak két kisebb süllőt fogtam. A következő helyen már víz se nagyon volt, és innentől felfelé egy igen sekély rész következett, ezért nem is mentem tovább. Visszamentem a halat adó hely alá. Három kisebb süllőt innen is kiszedtem, de sügérnek nyoma se volt. Jobbat nem tudtam, visszamentem a nyerő helyre. Fél órát pihent a hely, talán visszaálltak a kedvenceim. A második dobásig kellett várni a kapásra. Erős ütésre vágtam be, de a szokásos sügérre jellemző fejrázós védekezés helyett egyből egy rövid, de erős kirohanást kaptam. Ez csak csuka lehet! Az is volt. Sajnos nem túl nagy, de mindenképpen csuka. Két kisebb kirohanás után, ki is parancsoltam a vízből. Ideje is volt, mert a parton cérnaként nyírta el a vékony monofilra kötött drop shot szerelékemet. Mázlis fogás volt...


Elengedtem a kis bugyli csukát, és nekiláttam szerelni. Két perc alatt megvolt az új montázs. A gumit is kivégezte a halam, így abból is egy új került a horogra. Szerintem még vizes sem lett mindenhol az új plasztik, máris egy sügér szájában találta magát. Hát ez gyorsan ment!


Még két csíkoskát kikaptam onnan, a kisebbik méretből, aztán megint csend lett. Egy hellyel lejjebb folytattam. Két kis süllő után, fogtam egy sügért, majd megint a szokásos csend. Kicsit sajnáltam a sok megszúrt szájú kis süllőt, de sajnos nagyon vegyesen álltak egy kupacban a sügérrel, képtelenség volt kivédeni a kapásukat. Annyit tudok tenni, hogy legközelebb másik szakaszon próbálok szerencsét. Miközben horgásztam észre se vettem, hogy lassan egyre lejjebb ereszkedett a köd, és a fények is kezdtek halványodni. Visszamentem a legtöbb halat adó beállóhoz. Nehezen kiszenvedtem még pár apró sügért, de érezhetően mára itt vége volt mókának. Elindultam hát kifelé. Útközben még egy süllőt fogtam a drop shottal.


Azt hittem, hogy az utolsó lesz, de tévedtem. Kifelé menet már nagyon sötétedett. Gondoltam rápróbálok még egyszer a domis részre. Lecseréltem a drop shot szerkót, egy sima jigre, gyöngyház színű Beam Fish-el kombinálva. Szépen lassan de folyamatosan húztam, ahogy domolykóknak mindig. Éreztem is a kemény koppintást, gondoltam itt a domolykóm. Hát nem. A nap utolsó, már szinte villanyfényes süllője volt. Ebből elég volt! Pakoltam, és elindultam kifelé.


Miközben kifelé ballagtam az újra egyre nedvesebb fűben, elgondolkodtam. Egy szavam nem lehet elég sok halat fogtam. Bár nem számoltam 25db felett volt a végeredmény, az biztos. Azonban zavaróan sok volt a kisebb süllő, amikkel egész nyáron alig találkoztam. Ha ezek a halak mind fel tudnának nőni, kánaán lehetne a patakon. Sajnálatos módon azonban ennek kicsi a valószínűsége. Sokan járnak erre a részre, és nem éppen az úri népek. Az idén nem először voltam itt, de halőrt egyszer sem láttam. A többit meg rakjátok össze.....


2015. december 27., vasárnap

Ismét egy holtágon

Úgy alakultak a dolgaim, hogy az idén végre, hosszú évek óta először sikerült korán befejeznem a munkát. Így aztán decemberben, 15-én letudtam az utolsó napomat, és onnantól szabad voltam. Szerencsére Zámbó Zsolt barátom is hasonlóan korán szabadult a munka rabságából, így még karácsony előtt össze tudtunk egyeztetni egy közös holtágpergetést. Most egy számomra eddig ismeretlen, másik vízre mentünk. Ez ugyan hasonló volt a másik holtághoz, de mégse volt teljesen olyan....

Sajnos az időzítés megint nem volt tökéletes. Sikerült belenyúlni egy enyhülésbe, ami sajnos az addig egész jól csipkedő süllőkre eléggé negatív hatással volt. A közös pecánk előtti napon, Zsolt egyetlen süllőt fogott, ami túl sok jóval nem kecsegtetett. Egy szombat délelőtt érkeztem meg a helyszínre, szerintem percre pontosan. Zsolt, már a számomra még ismeretlen földút elején állt, és integetett. Beugrott mellém a kocsiba, és öt percnyi, igazi sáros rallyfutam után, meg is érkeztünk. Megláttam a  holtágat, és meg is nyugodtam. Megérkeztünk....


Egy UL botot, egy süllőző erősségűt készítettem elő, és két táskányi műcsalit. A csónak elbírja... Gyorsan bepakoltunk, és már mentünk is. Legnagyobb meglepetésemre kb. 30m-ert. Mire észbe kaptam a barátom már a súlyt is leengedte. Eleinte nem értettem a dolgot, de aztán hamar kiderült, hogy már itt jelentős mélység van alattunk, aljas víz alatti ágakkal tarkítva. Az első beállás nekem nem jött be. Zsolt több rontott kapást is jelzett, de nekem semmi. Hamarosan helyet változtattunk Az első kapás azonban még váratott magára. Úgy döntöttem csalit cserélek. Az eddigi élénk színű helyére, egy szolidabb Awaruna gumihal került 7 cm körüli méretben. Fejet is nehezebbet kötöttem. A közel 6m mélység miatt, egy 8g-os került fel, ami mint később kiderült az ideális méret volt. Az első dobást a nyílt víz felé eresztettem meg. Még félúton se járt a gumi, amikor egy koppintás után ránehezedés, és ült a bevágásom. Kősüllőt fogtam. Gyönyörű hal a köves, sose tudok betelni a szépségükkel.


Sajnos párja nem akadt a halamnak. Közben azt nézegettem, hogy az a hely ahol álltunk kicsit más volt mint a többi. A legtöbb helyen a part meredeken futott le a  vízig, és a víz alatt is ugyanúgy folytatódott. Ott ahol a csónakunk állt, a part mentén volt egy jó 1,5m-es sekélyebb sáv. Rákérdeztem a vendéglátómnál, hogy vajon van itt sügér? A válasz annyi volt, hogy nem jellemző, itt nemigen szoktak fogni. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog. Elő az UL motyóval! A patakról fent maradt a 1,5g-os jig,és a gyöngyház színű Beam Fish. Nem is cseréltem le, csak dobtam az elsőt. A második emelésbe finoman belekoppintott egy hal. Bevágtam, és ült is, a kis jig horga. Sügér!


Zsolt arcára kiült a döbbenet. Csak annyit mondott, hogy "pedig tényleg nem szoktunk fogni...". Pedig az igazi meglepetés, csak ezután jött. Mivel úgy gondoltam, hogy a  sügérnek még lehet párja ezért folytattam a dobálást az UL motyóval. Három dobással később, újra egy kisebb kopp, de az ellenállás a vártnál keményebb volt a bevágás után. Csukát akasztottam. Nem nagyot, de csukát.


A rövid fárasztás végén, beemeltem a csónakba. Barátom csak fejét csóválta. Csukát se nagyon szoktak itt fogni... A horogszabadítás egyszerű volt, de ahogy az apró jiget kifordítottam a szájából, szakadt is a vékony monofil. Na, ezzel mázlim volt. Elengedtem a halamat, majd újra dobálni kezdtem. Egy szép hosszú dobás után, jött a már ismerős koppintás, és a kemény csukás ellenállás. Az egész nem tartott sokáig, ugyanis harapásálló előkét az imént sem kötöttem fel. Bevallom nem számítottam újabb csukára. Ez, hiba volt. A második kirohanás végén, megkönnyebbült a kezemben a lágy pálca. Pedig, ez hal még nagyobbnak is tűnt. Szidtam magam  egy darabig, aztán kerestem egy light drótelőkét, és annak a kapcsába akasztottam az újabb jig+Beam Fish, kombót. Persze nem volt már több kapás... Nem is kínlódtunk itt tovább, pár perc múlva új helyen engedte le a súly Zsolt. Itt már újra a süllős pálcát ragadtam magamhoz. Pár üres dobás után, végre történt valami. Az egyik emelésem után, ránehezedésszerű kapás. Megvan! Egész jól küzdött a halam, amíg felpumpáltam a 6m-nyi mélységből. Süllő!


Nagyon örültem a fogásnak. A baljós előjelek után, már amit eddig fogtam, az is túlszárnyalta minden vágyamat. Közben a barátom is fogdosott. Nézzétek el nekem, de nem figyeltem annyira az ő fogásait, önző módon, csak élveztem a pecát, és a kapásokat. Hamarosan újabb halam akadt. Ismét süllőt akasztottam, csak fiatalabb kiadásban.


Aztán sajnos ez hely is kiürült. Visszafelé indultunk a holtág eleje (vagy vége?) felé. A sügért és csukát is adó helyen dobtam egyet az UL motyóval. Rögtön elsőre jött is a kis kopp. A változatosság kedvéért. ismét egy sügért akasztottam.


Több kapás sajnos nem volt, így ismét a süllős bottal folytattam. Hosszas unalmas dobálás után, aztán sikerült egy kisebb tüskés hátút akasztanom. Éreztem az apró ütését, mielőtt elnehezedett volna a bot a kezemben.


Mikor itt is beállt  csend, megint feljebb mentünk, egészen a holtág belső sarkába. Nagyon bíztam ebben a helyben, de nagyon nem akart nekünk halat adni. Mérgemben az UL bot után nyúltam. Elég sok keszeg volt körülöttünk, gondoltam hátha azokból legalább egy megkívánja a kisebb gumit. Hát keszeget nem fogtam, viszont az hamar kiderült, hogy körülöttünk sok apró süllő, és kősüllő pihen a fenék közelében vegyesen.


Csak a legnagyobbat fényképeztem, ami talán elérte a 30cm-ert. El is indultunk ismét az ellenkező irányba. Megnéztük a holtág, a Dunához közelebbi részét, ahol a barátom szerint nemigen szokott semmi se jönni. Hát sajnos most se volt ez másképpen, valószínűleg az érezhetően sekélyebb víz volt a ludas a dologban. Viszont legalább láttam az élő Dunát, és az ott szerencsét próbáló csónakos horgásztársakat. Menet közben megcsodáltuk a hódok várát, és a frissen vízbe döntött fákat, amik szintén az ő munkájuk nyomán kerültek oda. Elindultunk visszafelé. Beálltunk az egyik legjobbnak vélt helyre, de nem jött semmi. Az újabb beállásból éppen elértem a sügért adó helyet. Nem hagyhattam ki. Kb. 5 dobás kellett ahhoz, hogy újabb sügért fogjak. Igazi "mákos" dunai sügér volt.


Hamar le is tettem az UL motyót, mert közeledett az alkony, és szerettem volna még valami szebb csíkosat is fogni. Pár dobással később, majdhogynem csónak alatt, elég kemény ütésre válaszoltam egy bevágással. A pálcám görbéje egész jó halat sejtetett. Valóban az volt. A nap legnagyobb és egyben legszebb mintázatú kősüllőjét emeltem be egy fénykép erejéig a csónakba.


Akkor azt hittem, hogy ezzel hallal zárom a napot, de az alkony utolsó perceiben sikerült még akasztanom, egy majdnem villanyfényes kősüllőcskét.


Elégedetten pakoltam össze a cuccaimat. Ez a decemberi nap minden, várakozásomat felülmúlta. Zsolt barátomnak nem tudom elégszer megköszönni, hogy tulajdonképpen ahányszor eddig megkértem, mindig vendégül látott. Bevallom, hogy nagyon megszerettem ezt a kora téli holtágpergetést, pedig eddig szinte mindig rosszkor mentem szerinte. Megszerettem a tájat, a bedőlt fákkal tarkított mély medret, az itteni kősüllőket, és süllőket. Kár, hogy nincsen közelebb hozzánk.....

2015. december 24., csütörtök

Karácsony

Eljött hát újra a szentesete napja. Minden kedves horgásztársamnak, és kedves családjuknak, szeretnék boldog, és békés karácsonyi ünnepeket kívánni!


Tudom, hogy mindenkit vonz a víz ilyenkor is, de ilyenkor illik a családra gondolni, és erre a pár napra félretenni önző vágyainkat....

2015. december 18., péntek

Drop shottal sügérre

Az utóbbi időben nagyon sok kérdésre válaszoltam a Facebook-on. A kérdések mindegyike a drop shot-os sügérpergetéssel kapcsolatos. Mikor jobb a drop shot, mint a sima jig? Miért jobb? Milyen legyen a kiválasztott csali? Mekkora legyen? Stb....Ezért döntöttem úgy, hogy bár nem terveztem, de írok egy kis szösszenetet, a drop shotos sügérpergetésről. Aki most megijedt, hogy elkezdem a már unalomig ismertetett alapkötésekkel, az nyugodtan dőljön hátra. Legyen ez egy haladó drop shotos szösszenet, ami az én tapasztalataimat foglalja össze.

                                                                    Pataklakó sügér

Álló, vagy folyóvíz?

Az első érdekes kérdés, az volt, hogy a drop shot állóvízen is eredményes lehet sügérre, vagy csak folyóvízen? Ha egyszerűen akarom megfogalmazni a választ akkor igen, ugyanúgy lehet állóvízen is eredményes, mint folyóvízen. Egy csöppet azonban mégis bonyolultabb a helyzet. Ha a kikötőkről van szó, ahol a még mindig bent lévő csónakok között kell pergetni, értelmetlen drop shot-ot szerelni, simán megteszi egy nagyon könnyű fejjel szerelt jig. Ha ugyanezek a sügerek már nem a csónakok alatt állnak, hanem a köztes nyílt részeken, akkor meg jól működik a drop shot. Ami a legfontosabb, a drop shotnak van egy nagy hátránya. Sügérrajokat keresni alkalmatlan. Akkor érdemes elővenni, akár álló, akár folyóvízen, ha a sügér egy jól behatárolható helyen össze van állva, és a hagyományos jigre kevés a kapás, sok a rontott kapás, vagy apró ütés. Ilyenkor az történik, hogy a hideg vízben lelassult, lehet, hogy nem is túl éhes sügér, már nem megy csali után, túl gyors neki a jig. Ilyenkor, a módszerváltás a legtöbbször azonnali eredményekhez vezet. Amikor már nagyon áthűlnek az állóvizek, akkor előfordulhat, hogy a hagyományos jigre, már képtelenség akár egy ütést is kicsikarni. Ez az egyetlen eset, amikor kénytelen az ember a drop shottal halat keresni. Sokat számít, ha ismeri az ember az adott vizet, mert általában mindig ugyanazokon helyeken bandáznak össze rajba a sügerek.


                                                           Állóvzi drop shotos sügér

Miért jobb a drop shot, mint a jig?

Egyértelműen ugyanaz a válasz, ami már az előző kérdés alatt is szerepelt. A víz annyira áthűl, és ezzel együtt a sügér is annyira lelassul, hogy már a leglassabban vezetett jig is gyors neki. Elképzelhető, hogy bár fogunk jiggel is, a kapások száma, és a darabszám viszont egyértelműen a drop shotnál lesz jobb

Milyen csalit tegyek fel?

A legutóbbi írásom óta, jelentősen megnőtt, a jó, drop shot módszerhez is alkalmas plasztik csalik választéka. Szándékosan fogalmaztam így, ugyanis sok olyan gumi herkentyű van, ami többféle módon szerelve is eredményes lehet. Az már vizenként változó lehet, hogy melyik fajta, méret, és az milyen színben, adja a legjobban a sügért.

1. Villás farkú drop shot gumik.

Több cégnek is van ilyen fajta plasztikja, sajnos kevésnek van megfelelően kis méretű. Bár a sügér a jobb napokon simán begyűri a 6-8 cm-es gumikat is, sajnos lesz olyan nap amikor ezzel a mérettel csak keveset lehet fogni.

                       Az egyik a kevés kis méretű villás farkú gumiból, nem csak drop shotra...

2. Worm jellegű plasztikok

Kisebb patakokon és csatornákon egyértelműen a legeredményesebb csalik, ezek a giliszta, vagy féreg utánzatok. Létezik több forma, de ennél lényegesebb, a csali anyagának a lágysága. Van olyan verzió is aminél a nyújtott féregszerű test, egy kisebb korongfarokban végződik. Ez a fajta is használható drop shot csaliként. 3,5-5 cm-es méretekben használom őket, különböző színekben.

                                                                     Féregutánzat.

                                                                 Bekajálta.....

                                                              Éppenhogy megakadt neki....

                                                              Sügér volna karika.....

                                                                  Sportos sügér

3. Korongfarkú gumihalak

A különféle kisebb gumihalak is alkalmasak a drop shot módszerhez. Nekem főleg kisebb folyóvizeken voltak eddig eredményesek.

4. Kreatúrák

A különböző kis rákok, és nimfák is szóba jöhetnek, főleg kisebb vizeken. A téli eredményességükről még nincsen tapasztalatom, de amint lesz beszámolok róla.

5. Twisterek

Bátran ajánlom kipróbálásra különböző twistereket. A vízben kicsit hasonlóan viselkednek, mint a worm jellegű csalik. Fogtam már velük álló, illetve folyóvízen is drop shot csaliként használva őket. Nagy előnyük, hogy általában olcsók, bár pontosan ezért nem is ízesítettek.

Számít, hogy ízesített, vagy nem?

Az utóbbi években divatba jöttek az ízesített plasztik csalik. A nagy kérdés, hogy ez az ízesítés mennyit javít egy csali eredményességén? Azt kell, hogy mondjam, hogy változó. Nyáron, én nem tapasztaltam jelentősebb különbséget az ízesített gumik javára. Ha nem ettek, akkor az ízesítettet sem, ha meg ettek, akkor szinte bármit egyformán mohón. Ősz végére, fordul a kocka. Valahogy a hideg vízben minden más. Az ilyenkor is érvényes, hogyha jól esznek, akkor az íztelent is vadul megeszik, ha a színt eltaláltuk. Ha viszont nem esznek, akkor kijön az ízesített csalik előnye. Bátrabban támadják, és tapasztalataim szerint tovább is a szájukban tartják ezeket a plasztikokat. Nekem egyértelműen a garnélarákos íz viszi a pálmát.


                                                                  Ízesített gumira....

Józan paraszti ésszel

Tudom, ez most nem egy kérdés, de mindenképpen szeretnék rá kitérni egy pillanatra. Az helyzet, hogy amikor népszerű lesz az országban egy ilyen új szerelék, módszer, akkor beindul az őrület. Drop shot ólom, drop shot horog, fluorocarbon zsinór, meg még a fene tudja mi nem. A múltkor egy barátom mondogatta nekem, hogy ő kipróbálná a drop shot módszert, de nincs hozzá semmije. Na álljon meg a menet! Egy kis józan paraszti ésszel, szerintem bárki talál akár most is otthon olyan dolgokat amikből egy egyszerű, de tökéletesen működőképes drop shot szereléket össze tud állítani. Nézzük mit mivel lehet helyettesíteni. Fluorocarbon előkezsinór? Víztiszta monofil. Semmivel nem lesz rosszabb, akármilyen tiszta a víz. Drop shot horog? Az meg mi? Keress egy megfelelő méretű füles horgot! Nem számít, hogy azt írták rá, hogy pontyozó, vagy süllőző, netán bojlis. A mérete, a színe legyen megfelelő, és jó lesz. Drop Shot ólom? Na ez az egyetlen összetevő, amit hosszú távon érdemes beszerezni, de ha nem is teljes értékű módon, de helyettesíthető. Mivel? Sörétlánc. Amikor nem kell nagy ólomsúly, akkor a sörétekből kirakott kisebb ólomlánc is megfelel. Műanyag betétes csúszó ólom. Akkor szoktam használni, ha tudom, hogy az ólom tömegén nem kell változtatni a horgászat közben. Sajnos egyszer használatos lesz így az ólom. Az ólmot felfűzöm a horog alá, és egy fogóval a vékonyabb részénél rászorítom a zsinórra. A zsinór végére egy csomót kötök (ugyanígy a gyári drop shot ólomnál is), és kész. A ólom csúsztatható, a zsinórt nem sérti meg. Biztos van másféle trükk is, de véleményem szerint nem olyan drágák már a drop shot ólmok, hogy  trükközni kelljen a helyettesítésükkel.


A ólommal kapcsolatban még egy gondolat. Kevés kivételtől eltekintve, minimum 5g legyen az ólom tömege. Tapasztalataim szerint minimum ekkora súly kell ahhoz hogy megfelelő módon meg tudja az ember feszíteni a zsinórt, az ólom elmozdulása nélkül. Ez kell ahhoz, hogy egy bizonyos helyen sokáig tudjuk felkínálni a plasztikot.

Nagyjából ennyi volt amit le akartam írni. Ahogy ebből a kis szösszenetből is kiderül, én sem tudom minden kérdésre a választ. Mégis úgy gondoltam, hogy sokaknak ez a pár sor is segítség lehet. Akinek még van kérdése, az bátran tegye fel, ha tudom rá a választ, akkor megírom.







2015. december 2., szerda

Lábadozás közben....

Az utóbbi időben, kissé rám jár a rúd. Nem elég, hogy szinte folyamatosan dolgozok, még jól elkaptam valami influenza szerűséget is. Ráadásul valamilyen okból, nem mentem el táppénzre sem (biztos szeretek hőst játszani). Szóval, közel egy hét szenvedés után, végre eljött a hétvége, amikorra is pihenéssel egybekötött lábadozást terveztem. A szombatot még könnyedén bírtam, de vasárnapra elöntött a horgászláz. Ebéd utánig bírtam....

Délután egy is elmúlt, mire kocsiba vágódtam. Tiszta ideális horgászidő volt aznap. Viharos északi szél, kb. 1-2 fokkal. Úgy döntöttem, hogy valami védettebb helyre megyek, így jutottam el a kedvenc kis patakomra. Úgy gondoltam, hogy ott a fák között talán jobb idő lesz. Fél kettő körül értem ki a helyszínre. Az első reakcióm a csalódás volt. A vízállást indulás előtt elmulasztottam megnézni. Ahol  a múltkor még 60-70 cm víz is volt, ott most kb. 10cm. Az egyetlen horgászhatónak tűnő gödörben dobtam azért párat, két minisügér nagy bánatára.



Tudtam, hogy lejjebb van egy egészen vadregényes, mélyebb rész, de ez 600 m gyalogtúrát jelentett. Nem egy nagy távolság. Egészségesen.... Szépen lassan, kényelmes tempóban elindultam hát. Kissé megizzadva értem oda, de jobban bírtam, mint ahogy előtte gondoltam. Hamar kiderült, hogy jó helyen járok. Az első mélyebb vizű, csobogó alatti medencében, fogtam két sügért, két perc alatt.



Nem voltak nagyok, de a horgászláz csillapítására pont jók. Szinte egyik jó hely követte a másikat. Mindenhol volt sügér, de nagyon sok volt az apró köztük. A csali tekintetében egyértelműen a Daiwa Beam Fish volt a legjobb. Nem tudom mi a pontos titka, de késő ősztől a tél végéig verhetetlen csali sügérre.



Ahogy haladtam lassan lefelé, egészen változatos pályát találtam. Vízbe dőlt fák, ágak, csobogók, alattuk kisebb medencék. Gyönyörű hely volt, és bár a képek nem adják igazán vissza a halak úszóinak színei is, egészen erősek, gyönyörűek voltak. Jól éreztem magam.



Az egyik vízbe dőlt faág mellől, fogtam egy kisebb domit, és egy minisüllőt is.




Lassan, ennek szakasznak a végére értem. Vissza is fordultam, mert az alkony lassan közeledett. Visszafelé a jobb helyeket megdobáltam még egyszer. Jól tettem. Az alkony előtti időszakban a sügérkéim beleerősítettek kicsit. A kapások is határozottabbá váltak. Ahogy fogytak a fények a fényképezés viszont egyre nehézkesebb lett, így nem is fotóztam minden halat. A végére a Green Tea színű csali helyére felkerült a gyöngyház szín, persze szintén a Beam Fish-ből. Azt még egészen sokáig jól látták a csíkos barátaim. Sikerült is vele egy szebbet fognom, amúgy végszóként.





Gyorsan össze is csomagoltam, és elindultam kifelé. Kissé fáradtan, de jól éreztem magam. Talán akkor kezdtem el meggyógyulni....

Tudom, hogy ez az utolsó félmondatom, sokaknak talán fura. Én viszont úgy gondolom, hogy amíg valakinek a lelki dolgai nincsenek a helyén, addig a fizikai gyógyulása sem tud igazán megindulni. Ez a délután, a gyönyörű patak partján, a pár apró sügér, teljesen visszaadták a lelki békémet. A rossz időjárás ellenére nem szedtem össze szövődményeket, és rosszabbul se lettem fizikailag. Szóval, nem bántam meg....