2013. június 28., péntek

Egy napos csoda

Ha valaki előre szólt volna, hogy mi fog történni velem, nem hiszem el neki...
De mi is történt? Kezdem az elején. A napokban rendesen lehűlt a levegő. Egy hidegfront véget vetett a kánikulának, és szokatlanul hűvős, szeles napok következtek egymás után. Ami a strandolóknak rossz hír, az nekem jó. Talán a hidegfront végre kimozdítja pikkelyes barátaimat az apátiából.

Egy hétköznap délután aztán kimentem a kedvenc patakomra. A hidegfront java már elvonult, csupán az élénk szél, és a  kissé hűvös hőmérsékletű levegő maradt utána. A már lassan szokásos helyemmé váló híd felett kezdtem. Apró wobblert kötöttem a 18 as monofil zsineg végére. Az első pár dobás halat nem adott, csupán néhány apró ütögetést. Kis domik játszottak csalival. Aztán az egyiknek megakadt a horog. Csúnyán kívülről, a szeméhez.


 Le is vettem a wobblert.  Felkötöttem helyette egy nagyon kicsi 2,5cm-es twistert. Hamar fogtam is még két apróságot, ez a csali már jobban illett a halak méretéhez.



Éppen azon gondolkoztam, hogy el kellene menni a híd alá, amikor történt valami, ami megváltoztatta a napomat. Egy "helyi erő" éppen hazafelé tartott. Meglátott engem, és úgy gondolta, hogy megáll beszélgetni egy kicsit. Udvarias embernek neveltek a szüleim, így általában "veszem a lapot", és ténylegesen beszélgetek az emberekkel. Természetesen ebben mindig van egy kis hátsó szándék is, ugyanis ilyenkor az emberek néha elkotyogják a lényeget azt, hogy mit és hol lehet fogni. A "kollega" látva, hogy pergetek azt mondta, hogy "miért nem mész fel a befolyóhoz, ott van süllő"? Hittem is, meg nem is a dolgot. Főleg, hogy az alkalmi beszélgetőtársamból, dőlt a pálinkaszag. Még egy hellyel odébb mentem. Elgondolkodva  húzkodtam az üresnek tűnő vízben a kis twisteremet. Megnézzem azt helyet, vagy menjek a nagydomi után?
Annyira a gondolataimba mélyedtem, hogy meglepett a következő kapás. Finoman odaütött valami a twisteremnek, aztán szaladt volna vele tovább, de a bevágásom megállította. Hoppá ez meg egy bodorka.
Életem második pergetve fogott bodorkája...


Közben döntöttem. Megnézem azt a befolyót, hátha...
Odaérve a befolyóhoz csalit cseréltem. A kis twister helyére egy 3,5cm kis gumihal került egy nehezebb 2g-os twisterfejre. Ekkora súly kellett ahhoz, hogy a viszonylag sodrós vízben a gumihalat még éppen le tudjam tenni a fenékre. Első dobás. Átdobtam a kis gumit szembe a csendes vízbe, majd lassú emelésekkel elkezdtem bevontatni. Már előttem járt a sodrásban amikor jött az az igazi süllős koppintás, amikor szinte megpendül a bot vége. Bevágtam, és megvan! Süllő! De milyen szép! Egy kis patakon a 35cm-es süllő már nagynak számít, hát ez a 40-en is túl volt.


Első dobásra... Hát akkor próbálkozzunk még!
Újabb dobás, semmi. Talán a harmadik dobásra aztán ismét éreztem a már ismerős koppintást. Bevágtam. Egy újabb hasonló méretű süllőt fárasztottam.  Ez nem igaz! Nem vagyok itt tíz perce, és két szép süllő!


A következő fél órában aztán két szép süllőm is elment. Egyszerűen nem akadt nekik jól a kis jig. Nem adtam fel. A következő kapás okozója egy kisebb süllő volt. Ez olyan valamivel 30cm feletti volt.


Kitartóan dobáltam a gumihalamat. Ennek meg is volt az eredménye. Még négy tüskéshátút fogtam. Igaz mind méret alatti apróság volt, de jót szórakoztam velük.



Ahogy esteledett aztán megszűntek a kapások. Talán a hűvös felhős idő miatt ettek a süllők inkább nappal. Az biztos, hogy az este, süketnek bizonyult.

Nagyon jó horgásznapot zártam. Régen nem horgásztam ilyen élvezeteset, ennyi süllőt pedig máskor egész évben nem fogok itt a patakon. Ebből a történetből is látszik, hogy a jó információ aranyat ér! Nem árt néha szóba állni, a mások által sokszor lenézett "helyi erőkkel". A mondás szerint minden csoda három napig tart. Hát ez a csoda, egy napos volt. Másnap kimentem ugyanoda. Három kisebb süllőt sikerült fognom, az egész délutános kemény dobálással. Sokat apadt a víz, valószínűleg ez vette el az étvágyukat.
De visszajövök még ide!

2013. június 20., csütörtök

Pergetés a kánikulában

A napokban tényleg megjött a nyár. A zivatarok egyenlőre pihenni mentek, a hőmérséklet az egekbe szökött.
Aki ismer engem igazán, az tudja, hogy én a halakkal ellentétben inkább a hideget kedvelem. 20 fok felett izzadok, 30 fok felett, élőhalott vagyok. Ilyenkor csak hajnalban járok ki, és mire a lustább emberek felkelnek, már otthon vagyok. Két szabad hajnalom volt, úgy határoztam, hogy ezt a Gaja patakra pazarlom.

Első hajnal

Négy óra előtt ébreszt a telefonom. Ez van, korán kel a nap. Gyorsan öltözök, pakolok. Indulás!
Hamarosan megérkezek az egyik közeli hídhoz. A híd alatt akarok kezdeni. Apró wobbler a zsinór végén. Kivárom a hivatalos napkeltét és dobok. Rögtön elsőre kapás, de nem akad meg. Visszadobok. Megint üti valami a kis wobblert. Hopp egy kisebb domi...


Sajnos a képek nem sikerültek jól, de ezt akkor nem vettem észre. Dobok egy újat, semmi. Dobálok följebb, lejjebb, de csak ütögetésekig jutok. Már a helyváltoztatás gondolatával játszok amikor végre valami leüti rendesen a kis műhalat. Egy kis csukát sikerült akasztanom a sodrós vízből.


Két hal 20 percen belül. Ez nem rossz kezdés! Itt már hiába dobálok, ezért lejjebb megyek egy kicsivel. Egy sóderpoad mögé dobálom a wobblerem. Szinte minden dobásnál ütögeti a domi, (mert biztos vagyok benne, hogy az), de valamiért óvatos nagyon. Jó sok ideig elszórakozok itt, de hal nem lesz a dologból.
Közeben jön fel nap egyre melebb van. Elindulok felfelé, de látom, hogy a helyi idősebb domolykóhorgász már dobálja azt a pályát amit én akartam. Spiccbottal és szöcskével horgászik. Szinte mindig fog, és haza is viszi a zsákmányt. Kikerülöm az öreget és megállok jóval felette. Dobálok de hiába. Hamar megunom. Mi legyen? Vissza a híd alá! Itt aztán megint szinte folyamatosan ütögeti a wobblerem valami. Mi lehet az?
Egyszer aztán az ütögetés átmegy folyamatos húzásba. Bevágok. Hát amit látok, azt nem akarom elhinni.


Egy valószínűtlenül kicsi ezüstkárász szájában van a műcsali horga. Az idén nem tudom mi van kárászokkal, meg vannak vadulva. Legutóbb egy egészen szépet sikerült fognom apró plasztik műcsalival.


Dobálgatok még a híd alatt, sikerül is még kipiszkálnom egy kis csukát, de ennyi. Elindulok lefelé, be a gaz birodalmába. Kimondottan nehéz a bringát is tolva haladni, és a helyek is messze vannak egymástól. Kapás semmi, a meleg már most borzalmas. Meg is unom. Mire kievickélek bringával együtt a nyakig érő gazból, teljesen leizzadok. Irány haza!


Második hajnal



Másnap aztán egy barátommal ismét a patak partján állok. Elhatároztam, hogy bár a híd alatt kezdek, de nem pazarlok annyi időt erre a helyre, mint előző nap. Hát nincs is miért. Két kapásom van egymás után. Egy kis csuka, és ismét egy, lassan már szokásossá váló ezüstkárász. Mennék felfelé, de kint van megint a helyi erő, ráadásul ma egy barátját is elhozta. Úgy döntöttem okosabb leszek mint előző nap. Lezárom egy oszlophoz a bringát, és belevetem magam a híd alatti gaztengerbe. Így sokkal könnyebb haladni. Az első hely süket. A második is.A harmadik helyen aztán ahogy vezetem wobbleremet a sodrásba valami keményen odaver neki.
Jó domolykót akasztottam, pár pillanatra még a féket is megrecsegtette. De hiába szaladgál, hamar a merítőben végzi.


Gyorsan fényképezem és elengedem, hátha van párja. Nincsen így továbbállok.  Kivel lejjebb felfedezek egy jó részt. Hely nincsen, így csinálok magamnak egy kényelmes beáállót. Itt beszűkül a patak, a sodrás felgyorsul. A magányos öreg domik szeretik az ilyen helyeket. bedobok. Kicsit hagyom, hogy a sodrás lejjebb vigye a műcsalimat aztán elkezdem egészen lassan bevontatni. Talán egy métert jön felém amikor brutális rávágást kapok. Bevágok, és következő pillanatban belém hasít a feismerés. Ez egy "mohos hátú" öreg domi lesz, ha meg bírom fogni. Csak úgy tépi közben az orsóról a zsinórt. Az első pár másodpercben ő az úr. Jó tíz méteres vágta végén tudom megállítani. Visszanyerek valamennyi zsinórt, de még mindig messze van tőlem. Belemegy a nádba, de ki tudom belőle fordítani. Még egyszer próbálkozik, de már nincs elég erő benne. Hamarosan már előttem kever. Nehéz a halat megtartanom a sodrásban. Hatalmas állat.. Nyúlok a merítőért. Türelmetlen vagyok. Még nincs teljesen a előttem a hal, de már elérem a szákkal. Ahogy alámerítek a halnak a sodrás elkapja a merítőt. A hallal együtt egy kézzel nem bírom el. Kifordítja a sodrás kezemből a merítőt, és hal már távozik is szabadon. A wobblerem már nincs a szájában. Elment! Ezt eltoltam!
Csalódottan állok tovább. Egyre melegebb van, és kapás sincs több Lassan visszafordulok a híd felé. Dávid barátom két domolykót fogott. Egy mini méretűt és egy olyan közepeset. Az öregek szerencsére megunták, hogy ma nincs kapás, és hazamentek.

                                                                        A helyi erők

Dobálunk még egy kicsit de aztán a meleg és a kapástalanség hazazavar minket.
Úgy vettem észre, hogy nem csak bennünket embereket zavar a meleg, a domolykók se szeretik mikor ekkora nagy kánikula van. Talán ha hűl egy kicsit az idő, jobban étvágyuknál lesznek...
Remélem az öreg domival nem ez volt az utolósó meccsünk!

2013. június 10., hétfő

Egy kis meteorológia...

A peca mellett van egy mellékes "mániám". Amatőr szinten érdekel a meteorólógia, és mivel olvasni gyerek korom óta nagyon szeretek, elég sokat olvasgattam a témában. Nem akarok én most mindenkit képzett meteorológussá nevelni, de mivel benne vagyunk a zivatarszezon közepében, talán időszerű ezzel foglalkozni egy keveset. Természetesen vannak olyan weboldalak ahol sokkal részletesebb képet kap az akit érdekel téma. Én csak az alap fogalmakat szeretném tisztába tenni. Illetve azt, hogy a  különböző időjárási tényezők milyen hatással vannak pikkelyes barátainkra. Nézzünk hát pár szót, amit sokszor a meteorológusok is használnak, de nem biztos, hogy mindenki érti, hogy pontosan miről is beszélnek...



Ciklon


Alacsony nyomású légörvény. A lényeg, hogy a ciklon közepében a legkisebb a lényomás, onnan kifelé haladva egyre nagyobb. A ciklon záporokat zivatarokat hoz. Minden ciklonnak van egy meleg és egy hidegfrontja.


Anticiklon


Mint ahogy neve is mutatja a ciklon ellentéte. A légynyomás az anticiklon közepén a legmagasabb. Száraz napos idő jellemző az anticiklonok idejére. Záporok és zivatarok esteleg az anticiklon külső peremén fordulhatnak elő.


Mediterrán ciklon

A mediterrán ciklonok orografikus eredetűek, a hullámkeltő tényező esetükben az Alpok hegyvonulata, amely az itt átkelő hideg levegő ciklonális perdületét előidézi.
A kialakuló ciklonok energiáját és fennmaradását viszont a Földközi-tenger hőutánpótlása adja.
Ellentétben a trópusi ciklonokkal, szárazföld fölé érve nem veszítik el energiájukat, sőt energiautánpótlásuknak fontos része a szárazföld hője is, így ezen tekintetben különös átmenetet képeznek a trópusi és mérsékelt övi ciklonok között.
Ezen tényező miatt gyakori az őszi előfordulásuk, ilyenkor jelentős hőtöbblettel bír a kontinens, így hazánk csapadékellátottságában fontos szerepet játszanak a késő őszi esőzések ill. kora téli havazások formájában.
Más évszakban is előfordulhatnak, a többnapos viharos széllel és jelentős mennyiségű csapadékkal kísért időjárási helyzeteknek is részbeni előidézői lehetnek. Középpontjukban a légnyomás akár 990-995 hPa értékre is csökkenhet.
A mérsékelt övi ciklontársaiknál kisebb méretük miatt a légnyomáskülönbség szűk területre terjed ki, ez az oka az időnként általuk előidézett 80km/h feletti szélerősségnek.
Előrejelezhetőségük nagyon nehéz, mivel a szárazföld felett is erősödhetnek, így pályájuk nem egyértelmű, nehezen behatárolható.

Hidegfront


Az a légköri határfelület, amikor a hideg levegő előretör, és a meleg levegőt maga előtt tolva a magasba kényszeríti; a légnyomás a hideg front előtt csökken, mögötte ugrásszerűen emelkedik. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük élénk, erős délnyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttük jobbra fordulva a szél a talajon erős, vagy viharos északnyugati szél támad.
A hidegfrontok két fő típusa különböztethető meg attól függően, hogy a frontvonalra merőleges szélkomponensek milyen erősségűek. A két típus között természetesen átmenetek is vannak.


Melegfront

Az a légköri határfelület, amikor a gyorsabb mozgású meleg levegő a lassú mozgású hideg levegő fölé siklik.

A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nevével ellentétben a talaj közelében nem hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbeáramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkoskék színűvé válik.



Konvekció

Ez egy nagyon fontos fogalom!
 Konvekció alatt általánosan a folyadékok vagy gázok hő- és nedvesség-transzportját értjük. A meteorológiában ezt kifejezést kifejezetten a hő és a nedvesség vertikális transzportjára használjuk, amely instabil légköri feltételek esetén bekövetkező fel- és leáramlások révén alakul ki. A ~ és a zivatar kifejezéseket gyakran egymással felcserélve használják, noha a zivatar a konvekciónak csak egy adott formája. A Cb-k, tornyos gomolyok, Altocumulus Castellanus felhők mind-mind látható jelei a konvekciónak. A konvekciót nem mindig festik meg a szabad szemmel is jól megfigyelhető különféle felhőformák. Az olyan konvekciót, amely anélkül van jelen, hogy azt bármely felhőforma megjelenítené száraz konvekciónak, míg a felhők révén szabad szemmel is jól figyelemmel kísérhető konvekciót nedves konvekciónak nevezzük.
Úgy érzem ez rész egy kis egyszerűsítésre szorul. A konvektív eseményekre jellemző felhőképek a karfiolra hasonlitó, kis fehér gomolyok. Ezekből alakulhat ki kedvező feltételek mellett, zápor, vagy zivatar. A tudomány mai állása szerint viszont azt előrejelezni nem lehet, hogy pontosan hol és mikor. 








Zápor


 Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Utóbbi esetben az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk.

Zivatar

 Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő. A csapadék intenzitása nagyon nagy lehet, viharos széllel, és akár jégesővel is járhat.

Zivatarszezon

Zivatarok kialakulhatnak egészen márciustól akár novemberig is, de legtöbb május második felében, illetve júniusban van. Ezt az időszakot szokták a zivatarszezon jelzővel illetni. Erre az időszakra általában a nem túl heves elektromos tevékebnységgel járó, de nagy mennyiségű csapadékot okozó zivatarok jellemzőek. Persze vannak kivételek. A különböző hidegfrontokhoz kapcsolódva alakulhatnak ki heves zivatarok is amelyek akár vonalba is rendeződhetnek.

(Zivatar) Cella

A konvekció (lásd konvekció) által kialakított olyan egyszerű rendszer, amely egy feláramlásból illetve az azt kompenzáló leáramlásból áll. Tipikus megjelenési formái például a gomolyfelhők, tornyos gomolyfelhők (lásd cumulonimbus), amelyeket - leggyakrabban nyáron - az égre pillantva szabad szemmel is megfigyelhetünk. Az olyan gyakorta előforduló zivatarfelhő típusok, mint például a multicellás zivatarok szintén cellákból tevődnek össze.



Egycellás zivatarok

 Az egycellás zivataroknál az erõs zápor ideje rendszerint elég rövid, nagyritkán jég is hullhat (bár csak kb. borsónyi méretu). E zivatarok megjelenésének pontos helyét, ill. azt, hogy melyik lesz esetleg heves és a heves esemény annak mely részén fordul elõ, nehéz elõre megjósolni, mert ilyen egycellás zivatarok általában frontoktól, ciklonoktól távol jelentkeznek egy adott légtömeg homogén viszonyai között, a napsugárzás által megindított, elszigetelt jellegu konvekció során. Olykor használt másik nevük is innen származik: légtömeg-zivatarok vagy légtömegen belüli zivatarok.Mivel ezeket a kumulonimbuszokat jóformán csak a Nap besugárzásából eredõ meleg feláramlás táplálja, joggal nevezik õket hõzivataroknak is. Mivel ily módon e felhõk élete jóformán a Naptól függ, így érthetõ, hogy az ilyen hõzivatarok rendszerint nyáron, a délután derekára tűnnek fel, amikorra a felszínközeli légréteg már eléggé felmelegedett a hatékony konvekcióhoz. Ebbõl következik, hogy naplementekor már nem nagyon képzõdnek új cellák, ill. utána a meglévõk is gyorsan feloszlanak.

Muticellás zivtarok 

Ezek nem egy, hanem több egymással kapcsolatban lévõ cellából állnak, de egy egységként mozognak. Mindegyik cella a fejlettség más stádiumában van. Míg a csoport egyik oldalán elhalt és elöregedõben lévõ cellák foglalnak helyet, addig a másik oldalon sorra képzõdnek az újak a gust front haladása és a szélnyírás együttes hatására. Tipikus esetben ez jól látható lépcsõzetes felépítést eredményez. Minden cella egy idõre a rendszer domináns tagjává válik, ahogy végighalad életciklusa szakaszain.





Szupercellás zivatar

Olyan nagy kiterjedésű, viszonylag hosszú életű zivatar, melynek magja mezociklont tartalmaz. A mezociklonban, így tehát a felhőben is, igen nagy örvényesség uralkodik és erősek a vertikális áramlások is. A szupercellás zivatar bármelyik heves időjárási eseményt képes produkálni: környezetében a felhőszakadástól a tornádóig akár együttesen is előfordulhat bármelyik említett esemény.

Megpróbáltam a legegyszerűbb leírásokat megtalálni, de nem volt könnyű. Ebből is látható, hogy ez egy igen bonyolult tudományág. Kicsit összfoglalva tehát, minden zápor és zivatar alapja a feláramlás (konvekció). A zivatarfelhő egy kis karfiolra emlékeztető felhőpamacsból alakulhat ki. A zivatarfelhő messziről is jól felismerhető. Magas, és a teteje üllőszerűen szétterül. Jelentős mennyiségű csapadék a multicellás, vagy szupercellás zivatarokból származhat. A szupercella jellemzője, hogy nagy és forog, talán innen ismerhető fel a legkönnyebben. Egy sima zivatarcella rövid életű, egy szupercella sokáig aktív maradhat.

Mi ezeknek a zivataroknak a hatása a halakra?

A zivatarok előtt a feláramlások miatt csökken a légnyomás, ettől a halak szinte teljes apátiába eshetnek. Amikor a zivatar csapadékzónája megérkezik, átveszi a feláramlások helyét a leáramlás, ami miatt növekedik a légnyomás. Ennek hatására a halak aktívvá válnak. Csakhogy a helyzet nem mindig ilyen egyszerű.
A muticellás zivataroknál a légnyomás szinte még meg sem emelkedett, az újabb és újabb feláramlások miatt ismét csökkenni kezd, majd emelkedik. Általában az ilyen napokon inkább a hajnali órákban aktívak a pikkelyes barátaink, a délután szinte teljesen süket lehet. Persze minden szabály alól van kivétel, ez esetben a kirívóbb kivétel a harcsa. Véleményem szerint kihasználja a csökkenő légnyomás miatt apátiába kerülő zsákmányhalak pillanatnyi gyengeségét. Sőt a víhar elvonultával is aktív maradhat, főleg ha a vihar közbeni heves szél jól felkavarta az adott vizet. Egy megáradó patak, vagy akár csak időszakos vízfolyás által szállított beömlő zavaros víz, szinte mágnesként vonza a táplálékhalakat, és velük együtt a harcsát is.



A zivatar, mint veszélyforrás.

A zivatar a hazánkban előforduló legnagyobb veszélyforrást jelentő időjárási jelenség. Mik lehetnek ezek a veszélyforrások?

 1. Villámcsapás. A legközvetlenebb veszélyforrás, főleg a vízparton. Ha még hadonászunk is egy   horgászbottal a vihar alatt, szinte csalogatjuk magunkhoz a villámokat. 

2. A kifutószél. Egy zivatar kifutószele lehet egészen enyhe, de akár viharos erejű is. A szél faágakat törhet le, sőt akár egész fákat is kicsavarhat. Mindenképpen kerüljük vihar idején a fák közelségét. Egyrészt nagyobb a villámcsapás veszélye is, másrészt egy leszakadó faágtól akár súlyos sérüléseket is szerezhetünk. Csónakból horgászva is nagy bajba kerülhetünk a vihar szele miatt. Ha már nem érünk ki biztosan a vihar előtt a kikötőbe, akkor a legjobb valami szélvédett nádöbölben átvészelni a tomboló szelet.

3. A zivatar csapadéka. Ez a csapadék ugye lehet esővíz és jég is. Az esővíz inkább a kisebb vízfolyásokon, patakokon okozhat gondot. Hirtelen villámáradásokat okozhat. Erre mindenképpen érdemes odafigyelni. A jég az már más. Az apróbb borsónyi jeget, még csak-csak elviseli az ember, egy jobb esőkabátban, de a nagyobb diónyi jeget, senkinek nem ajánlom a szabadban átvészelni.



Vihar idejére legjobb kéznél lévő menedék az autó. Nem ázik be, megvéd a villámlástól, és a jégtől is. Ha nincs atónk, vagy nem azzal érkeztünk, akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra. Kell egy jó, lehetőleg kétrészes esőkabát, és minden felszerelésünket el kell tudjuk csomagolni pár perc alatt, valamilyen vízhatlan formában. Ha nagy vihar várható, mindenképpen pakoljunk, és keressünk valami legalább részben védett helyet. Akár egy buszmegálló is megteszi....




Egy nagyobb zivatar nem csak a testi épségünkre jelenthet veszélyt, hanem felszereléseinkre is. A hirtelen lecsapó vihar szele felbóríthatja a bottartót botokkal együtt, könnyebb dolgokat elfújhat, ha esetleg sátorozunk a rosszul felállított, vagy gyenge minőségű sátort, egy pillanat alatt lebontja. A hirtelen lehulló jelentős mennyiségű csapadéktól elázhat a felszerelésünk, az irataink, stb... Sokaktól láttam, hogy vihar idejére a botokat földre fekteti. Én nem ajánlom. A felhőszakadásban felcsapódó sár, olyan mértékben rongálhatja főleg az orsónkat, amilyen mértékben egy év alatt sem károsodna. A legésszerűbb vízhatlan botzsákba elcsomagolni a pálcákat. 

Akinek a telefonján van internet hozzáférési lehetőség, az használja ki. Az időkép.hu oldalán a radarképen pontosan nyomon lehet követni a zivatarok kialakulását, útvonalukat, és feloszlásukat. Az előrejelzések pontosan előre jelzik egy-egy front érkezését.  Még egy hasznos tipp. Ugyanitt a légnyomás alakulását is nyomon tudjuk követni.

Biztos vagyok benne, hogy sokan a leírtak nagy részét eddig is tudták, de mégis sokszor látok felelőtlen önmagukat is veszélybe sodró horgászokat. Igenis tessék komolyan vennei a természet erejét!



2013. június 4., kedd

Zavarosban horgásztam

Ülök a lakásban és unatkozok. Horgászni kellene, de a Gaja árad, és az időjárási radarokon is újabb és újabb vörös pacnik jelennek meg. Nincs mese itt a zivatarszezon. Pátkára mehetnék, de nincs kedvem negyed óránként a kocsiba menekülni. Mi legyen? Kimegyek mégiscsak a Gajára. Ha jön az eső megyek a híd alá, ott még pecázni is lehet.

Felmarkolom hát a pergető botokat, felnyergelem a bringát, és irány patak. Nincs szerencsém. Pont a hídig érek el, mikor leszakad az ég. Hát akkor horgászok a híd alatt... A víz ahogy vártam elég zavaros, és magas.
Halat fogni szinte semmi esélyem sincs, de azért csak úgy becsületből dobálni kezdek.


Egy negyed óra múlva végre csillapodik az eső intenzitása, majd még öt perc és eláll. Kibújok híd alól és elindulok lefelé. Csak a nagyobb kitaposott helyeken állok meg, a vizes gazban nem akarok sokat keveregni. Kapás persze nincs. Ahogy ott állok és dobálok, egyszer csak elkezd egy hordalékosabb lenni a víz. Mindenféle hínár, és gazcsomókat hoz a víz. A színe is kezd megváltozni. Az eddig tejeskávéra hasonlító szín lassan kezd átmenni sötét szürkébe, szinte feketébe. Jókorát dörög mögöttem az ég, és újra elkezd szemerkélni az eső. Hazáig nem érnék el, spuri vissza a híd alá! Éppen vissza érek, mire komolyabban rákezd. Hát ez nem az én napom.... Közben látom, hogy nem csak színe változott a víznek, de hirtelen fel is szaladt vagy 30cm-ert.



Unalmamban nekiálltam a híd alatt indenféle csalikat tesztelni. Saját készítésű wobblereket, amiket eddig csak a fürdőkádban próbáltam ki. Az első egy kis Slider utánzat. Haláli jól mozog. Ezt még mindenképpen tesztelnem kell normál körülmények között is.


 A második egy bébi kárász. Süllyedő nagyon erős vertésű csali. Ez is tetszik. Egy darabig még dobálgatom, élvezem ahogy szinte szétveri a bot spiccét.


A harmadik egy kis bodorkaszerűség. Ez csali is szépen veret, de érezhetően sokkal finomabban, mint a bébi kárász. Kipróbálásra érdemes csali mind a három.



Közben a víz kezd apadni, és a színe is újra inkább a tejeskávéra hasonlít. Az eső is elállt. Lefényképezem még az éppen megjelenő szivárványt, és elindulok hazafelé.


Otthon kitervelem magamban, hogy másnap kimegyek. Mivel biztos vagyok benne, hogy letisztulni nem fog a víz, ezért békéshalazást tervezek. Igen ám, csakhogy reggelre megjött a sok felhő mellé a szélvihar is. Semmi kedvem nincs megfagyni a metsző északi szélben. Még jó, hogy már nyár van... Délig bírom cérnával. Kinézek az ablakon, még mindig fúj. Nem érdekel kimegyek! Keverek gyorsan egy kis etetnivalót, aztán irány a víz. A szél miatt, most robogóval megyek. Válogathatok a helyek között, ebben az ítéletidőben senki nincs kint rajtam kívül. Keresek egy szép kitaposott helyet, beetetek, és szétnyitom az egyetlen matchbotomat amivel készültem. Kenyér a horgon, jöhettek halak! De nem jönnek.


Kínkesevesen indul a peca. Már majd egy órája ülök ott amikor végre beugrik egy kárász. De legalább a szákolós fajtából. Várom folytatást, hiszen az ezüstkárász rajban jár, de úgy látszik kifogtam a patak egyetlen magányos halát.


Közben váltogatom a csalit. Kenyér, majd kukorica, majd újra kenyér.... Hát igen élő csali kellene, de az nincs. Kb. húsz percenként azért fogok egy halat. Egy kisebb bodorka, majd nem sokkal utána egy nagyobb. Egy karika keszeg, aztán egy kárász.





Bámit csinálok a kapások intenzítása nem nő. Időnként egy-egy hal, majd hosszú szünetek. Nem is értem miért kínzom még magamat. Már a pakoláson gondolkozok amikor megint beugrik egy kárász. Majd utána még egy. Akkor még maradok egy kicsit...




 Utána csend. Ráadásul még fázok is. Már megint a pakolás gondolatával játszadozok magamban, amikor elmerül az úszóm. Bevágnák de nincs rá idő. Hirtelen a vízig hajlik a bot vége, és felsír a fék! Na ez valami nagy lesz! Ellentmondást nem tűrő erővel tépi a dobról a zsinórt, majd egy 20m után végre megáll.



Helyben forgolódik egy darabig, majd elindul vissza felém. Az izgalomtól remeg a lábam. Csak legyen meg! Érzem, hogy még nem én irányítok. Jól érzem, mert a halam újat gondolva ismét vágtázik egyet a folyásnak lefelé. Éppen a nád előtt tudom megállítani. Ez meleg volt... Ismét előttem kevereg. Már látom mi az. Gyönyörű ponty. Párszor még kitör, de aztán elkészül az erejével. Alig bírom a sodrásban a holtfáradt halat is megtartani. Aztán harmadszorra sikerül megszákolnom. Megvagy!


Gyorsan lefényképezem, majd elindulok vele vissza vízhez. Mindenképpen vissza akarom engedni. Egyrészt a tilalom tart még, másrészt egy ilyen gyönyörű jószágnak a vízben a helye.




Boldogan pakolok össze. Hát mégiscsak megérte ma kijönni!


2013. június 2., vasárnap

A Micro jig

Ebben a kis irományomban azt szeretném tisztázni, hogy mi is az, a mostanában egyre többször emlegetett micro jig, milyen fajtái vannak, és melyik az amelyik használható? Milyen halfajokra horgászhatunk vele, illetve milyen meglepetés halakat foghatunk, ezekkel a mütyürökkel?

Kezdeném magával a micro jig fogalmával. A Micro jig-ek az UL. pergetésben alkalmazott egészen kicsi twisterfejek. Miben térnek el a hagyományos twisterfejektől? A kisebb méret melett, vékonyabb anyagú, maga horog is, és jó micro jig szerintem szoknya néküli. Ezek nem roncsolják szét az apró kis plasztik csodákat, már a feltűzéskor. Általában a tömegük is kisebb a normál méretű társaiknál. 1-3,5g-ig szoktam használni őket.


A Mickro jigeket általában 2-12-es méretig használhatjuk. Gyártónként változhat a méretezés, ezért érdemes szemre méretet választani. A felső képen két különböző gyártmányú szoknya nélküli twisterfej látható. A kisebbik 12-es a gyártója szerint, a nagyobbik 6-os.


Milyen plasztik csodákat tűzhetünk ezekre a kis fejekre?
Három fő kategória van, amit használhatunk. Az apró gumihalak, a kis méretű egy és duplafarkú twisterek, és a különböző kreatúrák. Az apró gumihalaknál szerintem egyeduralkodó a Relax Kopyto. Egyszerűen nem tudok nála jobbat.



Twisterek közül jó a Mann's, a Relax, de fogtam már halat apró Yum twisterrel is.



 A kreatúrákat én is most kezdem felfedezni. A Berkley Nymph rövid idő alatt bebizonyította, hogy nemhiába szeretik annyian használni.



Módszerek.
Alapvetően háromféleképpen szoktam ezeket az apróságokat használni. Van a hagyományos jiggelés. Bedobom, hagyom fenékre süllyedni, majd kisebb-nagyobb emelésekkel bevontatom. Ezzel technikával fogtam már sügért, süllőt, és csukát is.



A második variáció, amikor egyenletes húzással vízközt vezetem az apró plasztik csalit. Így szoktam fogni domolykót, jászt, és időnként a sügért is, de ne lepődjünk meg akkor se, ha balin kapja el a műcsalinkat.



A harmadik verzió a vertikális emelgetés. Kikötőkben, sügerezésnél a legeredményesebb módszer, de időnként más vízeken is működik bokrok tövében, kiseb fogókban emelgetve a plasztikokat. Kimondottan sügérre használatos ez a fajta botvégről emelgetés, de ne lepődjünk meg ha naphal, vörösszárnyú, esetleg bodorka ugrik be a várt sügér helyett.




Milyen halakra számítsunk, milyen erős legyen a felszerelés?
Alapvetően már körülírtam, hogy milyen halfajokra számíthatunk, de érhetnek minket meglepetések. A leggyakoribb micro jig-el megfogott halfaj kétségtelenül a sügér. De nem csak kizárólag a csíkos vizézekkel kell számolnunk. Folyóvízen foghatunk domolykót, és jászt, süllőt, sőt csukát is (nem is kicsiket). Pontosan ezért nem finomkodhatunk a végsőkig. Egy erősebb UL. pálca, 18-as monofil, vagy esetleg 06-s nanofil főzsinór kelleni fog.





Állóvízen, ha nincs csukaveszély akár finomkodhatunk is, de általában ahol a sügér előfordul, ott bármikor akadhat csuka is, szóval gondoljuk át....


Időnként az is előfordulhat, hogy a békéshalakról derül ki, hogy nem is mindig annyira békések. Én eddig még csak kárászt, bodorkát, és vörösszárnyút fogtam az apró plasztikokkal, de nem egy barátom már karika keszegeket és pontyokat is akasztott, apró gumihallal, vagy twisterrel.



Röviden ennyit akartam írni a témáról. Remélem kicsit sikerült kicsit megmutatnom a micro jig fogalmát, és ezeknek az apró mütyüröknek a használatát. Jó jiggelést mindenkinek!