2015. augusztus 29., szombat

Leiskolázva

Tegnap egy barátommal horgásztam a Velencei tavon. Régóta vártam ezt a pecát. Neki van radarja, és mivel az idén a torzsák nem adták a süllőt a tavon, biztos voltam benne, hogy valahol a nyílt vízen lesznek. A hatalmas semmi közepén, nehéz támpontot találni a dobáláshoz, Nagy segítség benne, a radar. A címet egyenlőre nem magyarázom meg, de a végére értelmet fog nyerni.

Elérkezett hát a hajnal. Napkelte környékén indultunk, kölcsön motorral, és aksival. Elsőként egy tipikus hajnali, nádasos, torzsás pályát céloztunk meg, hátha mégis a torzsán, legalább ilyen korán süllő.


Vagy 20 perc motorozás után megérkeztünk. A nádfal kezdeténél tettem le elsőként a súlyt. Azonban hiába szórtuk a gumikat, a nád előtti torzsás részre, a süllőknek nyoma se volt. Bezzeg a balinok, a csónak másik oldalán, csak úgy durrogtak. Voltak látványos felszíni rablások is, és a felszín alatti hajtások is. Hamar meguntam, a kapás nélküli dobálást. Elő egy X-Rap, be kapocsba. A következőpillanatban már repült is a műhal. Gyors tekerés, kivárás, gyors tekerés, bumm! Megvan! A balinom, a szokásuktól eltérően, szinte felém úszva próbált védekezni. Így hamar a csónak mellé ért. Ott aztán észbe kapott, és kezdődhetett az igazi fárasztás.  Megvártam, amíg kitombolja magát. Megkoppintottam a fejét óvatosan, erre ment még egy kört. Éreztem én, hogy volt benne még erő. Az óvatosság erősen indokolt volt. A wobbler hasi horga akadt csak, illetve annak is csak egy ága. Másodszorra már sikerült tarkón csípnem. Megvan! 1:0


Pár gyors fotó után, már újra úszhatott, a küszöket kergetni. Most a barátom pillanatai következtek. A süllőknek szánt gumihalát dobta balinok elé, és gyorsan tekerve húzta az őnöknek. Aztán egyszer csak bevágott, és a botja karikában maradt. Méretéhez képest, igen jó erőben lévő balinnal küzdött. Aztán sikerült nyakon csípnie. 1:1


Én is gumihalra váltottam vissza, mert azzal sokkal nagyobbat tudtam dobni. Pár üres dobás után, úgy döntöttem kivárom a rablást, és csak akkor dobok. Na, most rabol. Rádobtam, húztam, bumm! Ismét egy balint fáraszthattam. Sokáig nem tartott a dolog, valamiért fajtársaihoz képest igen gyengén védekezett. 2:1


Mivel rablások száma csökkenni kezdett, újra a nádfalra kezdtünk koncentrálni. Az egyik kis öbölben végre egy kisebb ütés, amiből ugyan hal nem lett, de az ilyesmi ad erőt, a folytatáshoz. Vissza is dobtam ugyanoda. A beeső gumira azonnal, nagyon keményen odavert valami. A bevágás után kemény ellenállást kaptam. Azonnal elszaladt oldalra a halam, akkor már tudtam, hogy ez is balin lesz. Többször a fék is megszólalt, pedig nem volt lazára állítva. Lassan sikerült közelebb csalogatni az ellenfelemet. Hú, de szép! vagy háromszor megkerülte csónak orrát, és egyszer farát is. Sikerült távol tartanom a kötéltől, és a motor csigájától. Lassan megvillant, a nagy ezüstös oldala. Megkértem a barátomat, hogy segédkezzen a kivételnél. Megvagy! 3:1


Kivételesen, ezt balint legalább centivel megmértük. Kisebb volt mint gondoltam, Faroktőig 56cm, de vaskos jószág. Simán verte a 3 kg-ot.

Eddig pontig én adtam leckét (iskoláztam), de ezután következett az a módszer, amiben barátom nagyon otthon van. (Hogy menyire, a később kiderül majd....) Szóval nekivágtunk a nagy semminek, a nyílt víznek. Bence radarja volt a legnagyobb segítségünk, amit némi "sufni tuning" árán tudunk használni.


Találtunk több érdekes helyet is. Főleg töréseket kerestünk, és találtunk is. A barátom minden helyen lelkesen kezdett el dobálni, Látszott rajta, hogy hisz benne, hogy süllőt találunk. Nekem sokkal kevesebb bizodalmam volt a dologban, pedig logikusnak tűnt, hogyha egész évben nincsenek a torzsákon, akkor a medertöréseket kell erőltetni. Valahogy ez a radaros, GPS koordinátás peca még nem az én műfajom. Aztán egyszer csak a haver jelezte, hogy kapása volt. A lehúzott gumi is alátámasztotta amit mondott. Pár dobással ezután bevágott, és meg is akasztotta a halat. Süllő! Itteni viszonylatban nem is rossz. 3:2


Gratuláltam, neki, és folytattuk a dobálást. Újabb és újabb helyek következtek. Én valamit nagyon nem érezhettem, mert a fiatal barátomnak több kapása is volt, és akasztott két kisebb süllőt is. Kezdett idegesíteni a dolog. Figyeltem mit csinál másképpen, mint én. Kisebbeket emelt a gumin, sokkal kisebbeket. A gumihalunk ugyanaz volt, de az ő cseburaska feje, talán 1g-al nagyobb volt. Közben újabb halat akasztott. Egy 45cm-re becsült csuka az orra előtt lépett meg, a horgot kirázva.
Mikor már úgy gondoltam, hogy az alázást már nem lehet folytatni, akasztott egy újabb szép süllőt.
3:5


Bizony, le lettem iskolázva. A kedvenc vizemen, az egyik kedvenc módszeremmel. A végére annyit javult helyzet, hogy sikerült elkönyvelnem két rontott kapást, és egy egész jó fognyomot a gumihalamon. A végén még dobtunk párat balinra, de egyet sem tudunk megfogni. Bence ugyan akasztott egyet az egyik wobbleremmel, de nem akadt neki jól. Elindultunk kifelé.

Otthon átgondoltam a dolgokat, és később át is beszélgettük. Kettőnk pergetése között, egyetlen igen nagy különbséget tudtam találni. Bence barátom hitt abban amit csinált, én pedig nem. Ő elég koncentráltan a törésnek azon pontjára dobált amit meg is radaroztunk, én kicsit jobban össze-vissza. Neki jobban ráállt a keze ezekre az apró emelésekre. A torzsás pecák alkalmával sokkal nagyobbakat szoktunk emelni a gumin. A helyek már megvannak, csak meg kell tanulnom, hogy az ilyen helyeken pontosan milyen technikával kell vezetni a gumikat. Illetve, hinni kell a dologban! Úgy néz ki másképpen nem megy.....

2015. augusztus 24., hétfő

" Kertek alatt"

Néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem kell mindig hosszú kilométereket utazni ahhoz, hogy horgászható víz kerüljön az utamba. Hiszen a kedvenc patakom városi szakasza, kis túlzással a házunk mellett folyik el, Gyalog is csak egy 15 perc séta, autóval kb. 2 perc. Szinte ott folyik, a kertek alatt.....

A hosszú hétvége utolsó napját egy élményfürdőben töltöttük. A gyerekek nagyon élvezték a dolgot, de a vártnál korábban elfáradtak, így időben értünk haza. Ahhoz pont időben, hogy még ki tudjak ugrani egy rövidke dobálásra, csak ide, a "kertek alá". Úgy gondoltam, hogy megnézem a patak süllőit, ha még hagytak valamit a helyi erők. A hídnál megálltam, bakancsot húztam, UL pálcát ragadtam, és nekivágtam. Ha már ott volt a híd, gondoltam dobok párat alatta. A múltkori sügeres pecából a zsinór végén maradt egy kis barna Vagasky nimfa, 0,8g-os fejen. Jó lesz az ide! Szinte az első dobásnál kopogtatta valami hal a kis nimfát. Pár dobással később meg is fogtam az első halat, egy kis domolykót.


Később, akasztottam valami szebb halat, de félúton kirázta az apró jig-et. Mintha sügér lett volna, de megesküdni nem mernék rá. Hamarosan aztán megfogtam a mini domolykóm párját is.


Miközben ott dobálgattam, ismerős arc tűnt fel. A fiatal Dávid barátom köszönt rám. Szegénynek van gondja bőven, kicsit kikapcsolódni jött ki. Egy darabon közösen dobálgattunk. Kis koppintások, ütögetések, de hal nem lett egyikből se. Aztán egy órányi dobálgatás után, elköszöntem Dávidtól, és a süllők nyomába eredtem. Az első olyan helyen ahol süllőt szoktam fogni, semmi. Sajnos erősen közeledett az alkony, így nagyon meg kellett válogatnom, melyik helyen álljak meg. Sok ígéretes hely kimaradt. Majd legközelebb...

A végére hagytam legjobb pályát, ahol az idén már fogtam szép süllőt. Dobálgattam, de semmi. Viszont az feltűnt, hogy a máskor olyan eredményes gyöngyház színű gumi nagyon látszik a szokatlanul tiszta vízben. Gondoltam egy merészet, és a fent lévő gumihal helyére, egy barna Rapture nimfát tűztem. Már vagy az ötödiket dobtam vele, amikor kis ütés, majd érezhetően elnehezült a pálca a kezemben. Bevágtam, és egyből C alakot vett fel a botom. Jól védekezett a halam, kicsit meg is ijedtem, hogy csukát akasztottam, de hamarosan megláttam, hogy süllővel van dolgom. Csak a horgot ki ne rázza! Pár pillanat múlva sikerült nyakon csípnem. Megvagy!


Igazi, sötét hátú, pataklakó süllő. Néztem az akadást. Kár volt aggódni. Jó mélyen ült a kis horgom. A kivételéhez, fogó kellett. A kisebb műtét után elengedtem. Pillanatok alatt eltűnt a patak vizében, még búcsút sem intett. Szóval ennyi kellett! A gyöngyház szín helyett, barna.... Dobálgattam még, de itt már semmi nem történt. Egy hellyel feljebb mentem. Közeli dobásokkal kezdtem, de semmi. Dobtam lefelé, de valahogy kényelmetlen volt a hely ahol álltam. Létem egyet oldalra. Na, ezt nem kellett volna. Egy pillanat alatt kiderült, hogy abban az irányban, elfogyott a lábam alól a talaj. Sajnos ez, a növényzet miatt nem látszott. Bal lábbal, egy pillanat alatt, bokáig süllyedtem a patak vizébe. Ez még nem is lett volna baj, de a másik parton maradt lábam a térdemnél megfeszült oldalirányba. Abba az irányba, amibe jó esetben nem hajlik az ember térde. Éles fájdalom hasított a térdem belső felébe, még talán roppanni is hallottam. Nehezen visszahúztam magam a partra. A bal lábam, lábszárig vizes lett, de ez nem zavart annyira, mint a jobb lábamban lüktető fájdalom. Próbálgattam, úgy nézett ki rá tudok állni, és némi fájdalom árán a gyaloglás is ment. El is indultam hazafelé. Otthon aztán észrevettem, hogy meg is dagadt a térdem belső fele, és egyre jobban fájt. Gyorsan lejegeltem, ez némileg használt. Ma reggel aztán igen nehezen tudtam felállni az ágyamból. A gyaloglás ugyan megy, de fájdalmas. Befáslizva, tudok menni, de a hosszú túrákat szerintem egyenlőre kihagyom. Nem vagyok orvos, de minimum meghúzódott a térdem belső felén a szalag. Ha rosszabb lesz talán még arra is ráveszem magam, hogy az orvoshoz is elmenjek vele, de ahogy magamat ismerem, nem fogok....


2015. augusztus 16., vasárnap

Egybalinos napok.....

Hőhullám. Ismerős ugye? Az utóbbi időben, a csapból is ez folyt. Mintha egyébként nem vettük volna észre, hogy elviselhetetlenül meleg van. Tény, hogy az idei nyár, eddig, kitett magáért. A harmadik ilyen hőhullámot vészeljük át. Sajnos ezt, már a vizeink lakói is megérzik, és igen szélsőséges viselkedéssel reagálják le. Jöttek hírek váratlan, mesés fogásokról, de inkább az ellenkezője volt a jellemzőbb. A Velencei-tó sekély víz, hamar átmelegszik, és persze ide is érvényes, hogy ilyen nagy melegben, borul a papírforma. A kedvenc sügeres pályámon, a sügér először csak más helyeken jelent meg, mint a megszokott, majd a fogások kezdtek drasztikusan visszaesni. Mintha a balinok jobban bírták volna a hőséget, így aztán, őket vettem üldözőbe. Négy különböző nap összefoglalója következik....

Új wobbleres tesztelős

A napokban elkészültem, pár új wobbleremmel. Észrevettem, hogy rengeteg az apró ivadék méretű küsz, és a balinok keményen rászoktak erre a méretre. Ennek megfelelően, ezek a csalik, 5-6cm-esek, küszösen, ezüstösen csillogók. Egy hajnalon aztán ott álltam a mólón, kezemben az UL pálcával, és vártam a rablásokat. A szokásos tűzijáték azonban ezen a hajnalon elmaradt. Egy-egy rablás törte csak meg a csendet. Az egyik bevontatás végén, a lábam előtt, bumm! Nagyon nem számítottam a kapásra. A semmiből tűnt elő a balin, és szinte az orrom előtt vágott oda az új wobbleremnek. Rövid fárasztás végén, kézzel emeltem ki a vízből. Nem volt nagy, olyan átlagméret....



Elengedtem a halamat, és folytattam a dobálást. Egy pár dobással később, volt egy lekövetésem. Gyönyörű balin volt. Kár, hogy meggondolta magát. Még egy hasonló majdnem kapás után, elcsendesedett a pálya. Bent a kikötőben viszont rákezdtek a balinok, de keményen. Át is mentem oda, de közel egy óra meddő dobálás után rájöttem, hogy valamiért itt nekem most, nem terem babér. Szinte láttam magam előtt, ahogy röhögnek rajtam a víz alatt. Sokszor pedig, szinte, a cipőmet is lefröcskölték. Meg is untam a dolgot, a sügerek után néztem. A csónakok alól az első dobásra kemény kapás. Gyönyörű sügért fogtam.


Sajnos ebből a méretből több nem akadt, de több kisebb társa egészen jól elszórakoztatott. Azóta már tudom, hogy az utolsó jó sügeres napok egyikébe sikerült belenyúlnom.






Nyolc óra után, mire az igazi meleg megérkezett, én már hazafelé autókáztam. A cél teljesítve lett, a wobblerem felavatva. Mégis volt, némi hiányérzetem.....

Csónakos szenvedős

Hajnali négy után, már a kikötőben motoszkáltam. Lecibáltam a ponyvát, a viharvert csónakunkról, és még sötétben kieveztem. Már az első pár méteren szúnyogok százai támadtak rám, a szúnyogriasztóra fittyet hányva. A nyílt víz felé indultam, a szemközti nádfalnál céloztam meg egy hínáros, illetve torzsás részt. Itt aztán dobtam párat süllőre, de hamar eluntam, mert semmi nem történt. Lassan evezgettem a nádfal előtt, és közben a vizet figyeltem.Ezernyi kishal volt a felszínen. Talán túlságosan is a felszínen, eddig nem is tapasztaltam még hasonlót. Rablás azonban sehol, így aztán csak eveztem szépen lassan. Végre az egyik széles átjáróban balin rablás. Rádobtam, de inkább elkergetni sikerült, nem becserkészni. További rablások hiányában, megnéztem a környéken, a torzsás nádszéleket, plasztik csalikkal. Az egyik ilyen helyen, kaptam egy ütést, amiből nem lett hal. Két dobással később, az ütés után, még látványosan rá is húzott a gumira, a rabló, de hal mégsem lett a dologból. Csak a plasztik végét fogta, akármi is volt az. Újra továbbálltam. A nap már fent volt, a máskor a legjobb időszak, ezzel a két kapással, véget is ért. Ami a legjobban zavart, sehol egy balin rablás. Odaértem egy átjáróhoz, ami az egyik nagy tisztásra vezetett. Lassan átsiklottam rajta, és akkor megláttam. Egy balin durrantott keményen a kishalak közé. Na, talán megvagytok! Újabb rablás. Messze voltam, közelebb kellett mennem. Így is tettem, de ahogy dobástávba értem a rablások megszűntek. Egyértelművé vált, hogy a szélcsendes időben, nagyon messziről kiszúrnak. Valami más műcsali kellett, amivel távolabbra el tudok dobni. Eszembe jutott egy olyan csali amit úgy kaptam. Egy Spinmad, ólommal kombinált, forgó kanál. Fel is csatoltam gyorsan. Közben, a nyílt vízen láttam pár rablást, így arra vettem az irányt. Az egyik végre a dobótávom határán rabolt. Gyorsan rá is dobtam. Két métert se jött a csali, kemény rávágás, és már hajladozott is, a bot, a kezemben. Rövid fárasztás után, kézzel csíptem nyakon.




Nem volt nagy, de én mégis örültem neki. Gyorsan elengedtem, és próbáltam újabb rablások nyomába eredni. Ha lettek volna. Lassan átszeltem a jókora tisztást, de semmi mozgás. Elindultam hát kifelé. Az egyik csatornaszerű átjáróban aztán sügereztem még egyet. Jó móka lett volna, ha kétszer akkorák....





Mielőtt a szúnyogok végleg kiszívták volna az összes véremet, még egy kis csukát is sikerült akasztanom.


 Lassan végigértem a csatornán. Kiérve a nyílt vízre, sajnos hiába kutakodtam balin mozgás után, Szokatlanul csendes maradt a víz. Pont olyan csendes, mint a nap legnagyobb részében volt. Kissé morcosan fordítottam a csónak orrát, a kikötő irányába. Ebből elég ennyi!

Újra a móló végén

A csónakos túrám után másnap, már úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges, még egyszer csónakba ülni. Úgy határoztam, hogy megnézem megint, a móló végét. Sajnos hajnalban, még kevesebb volt a mozgás. A saját wobbleremet se tudtam megetetni a balinokkal. Számítva arra, hogy hátha lesznek távoli rablások, bevittem magammal az erősebbik botomat, a távolra dobható Spinmad csalimmal. Éppen az volt a kezemben, és kikötő belsejébe küldtem el jó hosszan a műcsalit, amikor minden előzmény nélkül, lecsapott rá egy balin. Keményen odavert ahogy kell, és én is keményen bevágtam ahogy kell. Azonnal, szinte delfinként ugrott ki a vízből. Rövid fárasztás után nyakon csíptem. Megvan a mai balin...


Ezek után az a kevés mozgás is megszűnt, ami addig volt, és szokás szerint a kikötő belső részében csaptak vircsaftot az őnök. Persze megint rápróbáltam. Most felkerültek a zsinór végére apró plasztik csalik is. Már a sokadikat dobtam egy gyöngyház színű gumihallal amikor olyasmi történt, ami velem, ritkán fordul elő. Nagyon elnéztem egy kapást, aminek egyszerűen elfelejtettem bevágni. Mentségemre szolgáljon, hogy a hal felém, enyhén oldalra indult el a gumival, mindenféle ütés nélkül. Igazi balinos becsapós kapás, nem először történt meg velem. Sajnos ezt, rendesen benéztem.... Dobáltam még itt egy darabig, de több rávágást nem bírtam kicsikarni. Megnéztem még a sügeres pályát, de aznap, már az is nagyon hallgatag volt, Több mint egy órányi szenvedés árán, 4db sügért sikerült fognom.




A hajnal végére rájöttem, hogy valószínűleg nem csak nekünk van elegünk a tartós hőségből. A halak sem érezhetik túl jól magukat, a túlmelegedett, egyre zavarosabbá váló vízben. Kicsit bánatosan autókáztam haza....


Imrével csónakból

A negyedik eset, úgy esett, hogy Imre barátommal terveztünk egy közös csónakos mókát. Hozta hajnalban, a kávét, az aksit, a motort, így minden fáradtság nélkül tehettünk meg jókora távolságokat is. Még sötétben futott ki a viharvert ladik. Az első terveink szerint a tó, egy zegzugos részét néztük volna meg, amolyan minden mindegy alapon. Nem akarok senkit a részletekkel fárasztani, a hajnali irány nem volt szerencsés. Pipáló kishalakon kívül semmit se találtunk. Illetve mégis. Milliónyi éhes szúnyogot etettünk meg. Új irány, új vizek. Hínáros, nádasos, lápi vizekre érkeztünk, ahol normális esetben hemzsegni kellett volna a csukáknak. Viszont, mivel minden évben keményen le van rabolva az egész tó csukaállománya, így hemzsegés helyett, max. 1-1db-ra számíthattunk. Pesszimista módon, rögtön az UL motyót ragadtam magamhoz. Hamar fogtam is egy sügért.


Mire dobtam volna a következőt, egy kenus túracsoport átvonult a sügérraj közepén. Puff neki! Miután elmentek még próbálkoztunk, volt is pár rontott kapás, meg pár kisebb sügér, de aztán ideje volt továbbállni. Újabb hely, újabb remények. Most, egy hínáros nádöböl előtt tettük le a súlyt. Pár sügér itt is volt. Sajnos nem ettek igazán jól, sok volt a rontott kapás, és a méret sem volt az igazi. Aztán, az egyik bevontatásnál furcsán elindult oldalra a zsinórom. Bevágtam, és a következő pillanatban karikába hajlott a kis UL bot, Balint akasztottam. Jó erőben volt a halam, eltartott egy darabig mire csónak mellé tudtam húzni, és kézzel beemelni. Imre barátom jóvoltából, erről a halról, olyan képek is készültek, amiken én is szerepelek.




A képek annyira nem adják vissza, de ennek a balinnak igazi, szép színei voltak, köszönhetően a lápi víznek. Miután elengedtem, kicsit nehezen tért magához, de aztán épségben elúszott. Érdekes, hogy előtte nyomát se láttuk, hogy a víz alatt, bizony őn garázdálkodik. Itt már más nem történt, így ismét továbbálltunk. Pár métert kellett csak menni, újabb sügérrajba botlottunk. Itt, igazán Imre brillírozott. Egyik kis csíkost szedte, a másik után. Párat még én is fogtam, de aztán menni kellett. Kifelé menet, összesen talán három balinrablást láttunk. Elég kuka volt a víz.....

Ezek voltak tehát, az egy balinos napok. Most panaszkodhatnák, hogy ez nem nagy eredmény, de nem teszem. Ugyanis ebben a kuka melegben minden nap megúsztam a betlit, és minden napra jutott egy balin. Szavam se lehet, mert bizony nem egy horgásztárs betlizett szerintem ezeken a napokon. Remélem azért, hogy lesz még jobb is az idén....

2015. augusztus 8., szombat

Sügérmánia (ki tudja hányadik rész...)

"Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se."
Próbáltam keresni egy szép bölcs idézetet ennek résznek az elejére. Ahogy látható, a feladat nem sikerült igazán.... :)


Az utóbbi egy hónapom úgy alakult, hogy rengeteget dobáltam sügérre. Betegesen sokat. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy vannak időszakok, amikor olyan szinten el tud kapni a "sügérmánia", hogy gondolni sem tudok más halfajra. Akik nem szeretik ennyire az UL. mókát azoknak ez a dolog már-már szinte beteges, de érdekes módon, viszonylag sűrűn futok össze hozzám hasonló őrültekkel, a vízparton. A második ok, hogy nem igazán bírom a most is tomboló nagy meleget. Ilyenkor, csak hajnalban, illetve este vagyok hajlandó egy pár órára kimenni, és pontosan úgy, ahogy a hideg, a meleg is ezerszer rosszabb csónakból, a nyílt vízen. A harmadik ok is elég nyomós. Nem jöttek igazán jó hírek azoktól sem, akik nálam jobban bírják az extrém meleget. De nem is magyarázkodok tovább... Amiért mindenképpen nekiálltam bepötyögni ezt a pár sort, az csupán annyi, hogy megírjam a tapasztalataimat. Ugyanis ez az egy hónap bebizonyította azt, hogy az ember, tényleg élete végéig tanul, és minél inkább elhiszi azt, hogy egy adott halfajról mindent tud, annál könnyebb pofára esni. Lássuk hát, mik az új tapasztalatok.....

Régi csali, nem rossz csali

Régebben olvastam valamelyik horgászújságban, hogy a twister egy idejétmúlt csali, a helyét átvették a különböző rák utánzatok, illetve nimfák. Ez részben így is van. Az emberek fejében, biztosan. Azonban, ettől függetlenül, a jól megválasztott színű, kellően lágy anyagból készült twister sokszor veri a mostanában divatos rákokat, és nimfákat. Olyannyira, hogy mikor nimfára nulla darab sügér jött, a twisterre több mint 20db éhezett meg. 






Újabban, kétféle twistert használok. Mindkettő a Dragon cég terméke. Az egyik a Jumper, ami nagyon lány anyagból készült, akár 0,8g os fejen, egészen kis mozdításra is, dolgozni kezd. Azonban, ez a lágyság egyben a hátránya is. A farka hamar leszakad, de mivel szinte mágikus vonzereje van a sügérre, szívesen használom. A másik a Dancer. Kicsit más felépítésű, rojtozott farokrésszel, valamivel erősebb kivitelben. Ahhoz, hogy rendesen dolgozzon, kell az a jó 1,5g-os fej, bár fogtam vele sügért 0,8g-os fejjel is. Ez már közel sem olyan sérülékeny, mint a Jumper. Ha feltétlenül rangsort kellene felállítanom, akkor fogósságban közvetlenül ott van a Jumper mögött, viszont strapabíróságban, magasan veri azt.




A divatos reklámszöveg, sokszor nem takar valódi plusz értéket

Újabban nagy divat egy plasztik csalit valamilyen marketingfogással kiemelkedően jónak beállítani a többihez képest. Az egyik ilyen, az "anyagában ízesített". Tapasztalatból mondhatom, hogy az "anyagában ízesített" duma is az esetek igen nagy százalékában szinte semmilyen csodálatos, mágikus, sügérmágnes vonzerővel nem tud felruházni egy olyan csalit, amit éppen valamiért nem kíván meg a sügér. Magyarul. Hiába ízesített egy gumi, ha a formája, vagy az anyaga, színe, éppen aznap, vagy azon vízen, nem hozza lázba a sügért. Télen tapasztaltam, hogy az ízesített csalikat tovább tarja a szájában a sügér, mielőtt kiköpné. Olyankor ezt egyértelműen előnyként lehet értékelni. Nyáron azonban, sokkal fontosabbnak bizonyult eddig, a vizuális inger. Sőt! A legfontosabbnak....



Vertikális móka rendhagyó módon

A kikötőkben évek óta emelgetem a gumikat vertikálisan. Nem gondoltam volna, hogy ebben témában is tudok újat tanulni, de mégis. Normális esetben ez a dolog úgy néz ki, hogy egy csónak mellett, vagy két csónak között leengedem fenékig a gumit, és ott aprókat emelve, szinte centinként, letapogatom a feneket. Azonban többször észrevettem, hogy az éppen csak beeső gumira, a sügér, egészen a csónak feneke alól lő ki. Ha a csalim lesüllyedt úgy, hogy nem tudta elkapni, akkor már nem érdekelte. Tehát, ezek a halak, egészen magasan fent, éppen csak csónakok feneke alatt álltak lesben. Először úgy gondoltam, hogy egy wobblerrel becsaphatom őket, de valamiért ez az ötletem, nem jött be. Aztán újat gondoltam. Az eddig is eredményes plasztik csalit, fent hagytam. Belógattam a csónak mellé, de nem engedtem lesüllyedni, hanem 10-20cm-el a felszín alatt elkezdtem szinte helyben emelgetni. Az első szebb sügér kapása szinte sokkolt. Nyílvesszőként lőnek ki  a csónakok alól, és szinte brutális erővel húzzák el a csalit.


Amióta rájöttem erre, nagyon jókat szórakoztam, ezzel a módszerrel. Sokat tanultam is, a sügér viselkedésmódjáról, ugyanis ilyen magasságban még minden mozdulatuk nyomon követhető szabad szemmel is. Tulajdonképpen már szinte 2-3 dobásból (illetve belógatásból) meg tudom mondani, hogy aznap éppen, milyen intenzitással, és a víz melyik rétegében eszik a sügér. A technikát azóta kombináltam kicsit a régivel. Belógatom a gumit, és elsőre átvizsgálom, a felső vízréteget. Ha nincsen akció, akkor a félvízen eljátszom ugyanezt, majd a végén, a fenék közeli réteget pásztázom át. A meleg napok hajnalán, sokszor állnak teljesen fent a csíkos barátaim, a hidegfrontoknál szinte mindig, a fenék közelében, de van hogy a félvízen emelgetett gumi adja a legjobban a halat. 

Ne ragadj le a csónakoknál, és ne félj a sekély víztől !

Ez a mondat amolyan figyelmeztetés saját magamnak. Az utóbbi pár peca megtanított arra, hogy sokszor ott is van sügér, ahol senki nem gondolná. Milyen helyekre érdemes figyelni? Olyan kikötőkben, ahol van nád, érdemes azokat a részeit átvizsgálni ahol láthatóan sok ivadék napozgat. A nádnál viszont, sokkal érdekesebb, a hínár. Alapvetően, itt  nálunk, kétféle hínár van. Bevallom, fogalmam sincs melyiknek mi a pontos neve. Az egyik tüskés levelű. Jellemzően nem nő a felszínig, felette ivadékok állnak, és bizony ott a sügér is. A legjobban, a hínár és a nyílt víz találkozása tartja meg, a jobb sügereket, a kisebbek jellemzően a hínár felett elkapják még a csalit. Ugyanezt a hínárt szereti balin is, időnként kisebb példányokat rendszeresen fogok.




A másik hínárféle már felszínig nő, sokszor jókora szigeteket alkotva. Mellette szintén jöhet sügér, de sokszor bosszantó, hogy a víz alatti része nagyobb, mint ami a felszínen látható. Ha elakadunk benne, általában egy jókora hínárcsomó a jutalom, és az már csak hab tortán, hogy halak sem élvezik ha szétziláljuk a búvóhelyüket. A következő figyelmet érdemlő helyek, a sekély átjárók, csatornaszerű részek. Van, hogy itt a vízmélység alig éri el 30cm-ert, de ez a sügért kicsit sem zavarja, ha ott az ivadék, magyarul a kaja. Ha még egy nagyobb fa, vagy fák, árnyékot is vetnek a vízre, szinte biztosan jelen vannak a csíkos lovagok.


A következő érdekes hely, a betonból készült dolgok közelsége. A sügér imád bujkálni. Sok kikötőben a betonnak van egy kisebb-nagyobb pereme. Ez alá imádnak beállni, de akár egy bebillent, beszakadt beton lap is érdekes lehet, akkor is, ha a víz, ott kicsit sem mély.

A színek jelentősége

Már egyszer érintőlegesen megemlítettem, hogy nyáron megnő színek, és a formák jelentősége a sügér pergetésben. Van olyan helyem, ahol tudom már, hogy egy bizonyos barnás nimfa  a legjobb csali. Egy másik kikötőben ugyanezt a csalit, csak gyanakodva böködik a csíkos barátaim, viszont ha feltűzök egy gyöngyház színű twistert, vadul nekitámadnak. Némi támpont, a választáshoz.

Tiszta víz: barnás, sötétzöldes, lilásbarna színek, némi csillogó, vagy fekete flitterrel.




Opálos víz (átláthatóság 20 cm minimum): Gyöngyház szín, illetve ennek árnyalatai. Ez lehet fekete pöttyös, pár csillogó filtter, stb....



Zavaros víz: Rikító, sárgás zöldes színek, hófehér, csillogó flitteres zöld.
Ha megvan a jó szín, az elég egyértelmű lesz. Azonnal elkezdjük fogni a halakat,,,

A délelőtt az igazi

A nyári évszak jellemzője, hogy sügérfogás szempontjából a hajnalok, illetve a délelőtt mindig jobb, mint a délután, egy-két kivételtől eltekintve. A miérteket vizsgálva, a napi légnyomás ingadozás adott számomra meggyőző választ. A frontos napokat, most kiveszem abból nagy bizonyos kalapból, és csak a frontmentes napokra koncentrálok. Egy átlagos napon a légnyomásnak van egy természetes ingadozása. Reggel emelkedni kezd, egészen a déli órákig, majd süllyed egészen az estig. A délutáni gomolyfelhő képződés intő jel. Ne a számítsunk rá, hogy jól fog enni a sügér! Estefelé lehet egy jobb időszak, ami inkább a fényviszonyok változásának köszönhető szerintem.




Azt is megfigyeltem, hogy a légnyomás változására, főleg állóvízen érzékeny a sügér. Folyóvizekre ez, annyira nem jellemző.

Nagyjából ennyi az, amit a nyári sügérpergetésről le akartam írni. Remélem ez kissé hosszadalmas irományom, legalább egy-két horgásztársamnak segítséget nyújt ahhoz, hogy ugyanolyan örült, sügérmániás pecássá váljanak, mint én....