2013. május 26., vasárnap

Ketten a Gaja patakon

Aki ismer az tudja, hogy alapvetően magányos vadász vagyok, mikor pergetni indulok a patakra. Mára viszont vendéghorgászt vártam. UL. pergetésre készültünk, némi csukázással fűszerezve. Fura volt ez a helyzet nekem, aki szinte mindíg egyedül járja a maga útját. Reggel próbáltam Bencének magyarázni a helyi viszonyokat, a vízmélységet, stb... Alapvetően féltem, hogy ebben hűvös időben betlizni fogunk. Az idén már annyi kudarcélmény ért, hogy a félelmem nem volt alaptalan.

Szóval nekiláttunk. A vizes derékig érő fű, szerintem egyikőnk közérzetének sem tett jót. Egy perc alatt lettünk csurom vizesek, úgy derékig. Jó kezdődik... Szerencsére a tanítványom nem félt a víztől, és a gaztól sem, és hamar megértette azt amit magyráztam neki. Az első helyeken nem fogtunk semmit. Aztán az egyik nagyobb fa mellett, egy kis süllő elkapta a Kopytomat. Nem akartam a fényképezéssel kínozni a kis tizen centis apróságot, így azonnal szabadon is engedtem. Hal nélkül már nem maradunk! Pár ütés még Bencének és nekem is, de semmi komoly jelentkező nem akadt. Viszont a jó helyek elfogytak, így szép hosszú etap gyaloglás várt ránk a vizes gazban. A következő szakaszon az első normálisabb helyen, aztán Bencének egy formás kis süllő ütötte le az apró gumit. 1:1 az állás. Két hellyel odébb aztán megtörtént az amire álmomban sem számítottam. Megfogtam a lábam alól 2013 első sügérét. Jobban örültem neki, mintha egy két kilós süllőt fogtam volna....


 Persze utána már hiába dobáltuk agyon a helyet, semmi....
Innen is továbbálltunk. Haladtunk lassan lefelé a patakon, de nem volt kapás. Az egyik kedvenc helyem is teljesen üresnek bizonyult. Itt egy pillanatra elment a kedvem dologtól, de aztán erőt vettem magamon. Gyerünk tovább! Ahogy haladtunk tovább egyre több "helyi erőbe" futottunk, de úgy nézett, ki, hogy ma a békés halak pihenőnapot vettek ki. Senki nem remekelt. Már megint jöhet gyalogtúra....
Aztán megálltunk egy helyen. Igen régi hely ez. Pár éve sok csukát adott, de hol vannak már azok az évek...
Velünk szemben egy bokor, mögötte kis csendes langóval. Csukára számítva először a nagyobb twisterekkel dobáltam meg a helyet, de nem volt jelentkező a műcsalimra. Közben persze Bence is szorgosan dobált. egyszercsak locsogást látok. Hoppá, egész formás kis süllő! Az állás döntetlen ismét... (2:2)


Dobáltunk még jódarabig ezen a helyen, volt is jópár elég kemény süllős odavágás mindkettőnknek, de nem voltak komoly jelentkezők. Fogytán volt a horgászidőnk, így aztán új hely után néztünk. Megálltam egy olyan részen ahol nem is volt kitaposott hely. Szemben magas nádfal, előttem némi víz alatti növényzet. A Kopytot, már a süllős helyen lecseréltem egy Berkley Nymph csalira. Bepottyantottam a nád elé, hagytam besüllyedni, majd lassan szakaszosan vontattam be. Az előttem lévő víz alatti növényzet szélénel felhúztam, és megpróbáltam ellebegtetni a növények felett. A negyedik dobásnál a vízinövények felett váratlanul éles kopp, majd gyorsan még egy. Bevágtam. Jókora locsogás volt felelet. Csukát akasztottam. Eleinte a halam a sodrásban védekezett, de aztán észbe kapott és fejjel bele a növényekbe. Patthelyzet. Aztán beugrott, hogy máskor is volt már ilyen. Taktikát váltva meglazítottam kissé a zsinórt. Ilyenkor a csuka általában azt hiszi, hogy megúszta dolgot, és magától kimegy a növények közül. Most is így történt. Ahogy kiment a növényből, sikerült megfordítanom, és Bence már tolta is alá a merítőt. Megvan!



Az idei első gajai csuka! Elég sokat kellett rá várni... Az állás, és egyben a végeredmény 3:2
Sajnos ezzel el is fogyott a horgászatra szánt idő, így elindultunk visszafelé, egy újabb kellemes gyalogtúrára.
Remélem ez a mai nap valaminek kezdete volt, nem csak egy egyszeri megismételhetetlen alkalom. Szerintem Bence sem ment haza keserű szájízzel, sikerült vele is halat fogatnom, még ezen csöppet sem ideális vízállású, és időjárású napon is.
A jövőben folytatom a magányos vadászatomat a patak kisebb, illetve nagyobb ragadozói ellen. Remélem lassan a sügerek is előkerülnek, akkor lenne csak igazi a móka....

2013. május 20., hétfő

Kalandozások a Gaja patakon

Az utóbbi időben többször is jártam a kedvenc kis patakomon. Általában pergetek, de időnként becsúszik egy-egy békéshalas pecanap is. Megpróbálom összefoglalni az utóbbi időben történt dolgokat. Előre leszögezem, ebben bejegyzésben nem lesznek óráshalak, és nagy fogások. Sajnos patak elég szűkmarkúan méri kincseit a halakat, a horgászoknak.

Hajnali bevetés.

Korán ébreszt az óra. Hajnali pergetést tervezek. Már napkelte előtt pár perccel a patak partján toporgok a vizes fűben. Mivel kezdjek? Elsőre apró gumihal kerül a zsinór végére. Kivárom a hivatalos napfelkeltét, addig a vizet figyelem. Sajnos csak a küszöket látom aktívnak. Ma kivételesen hoztam még egy pálcát. Ezen Drop shot szerelékkel próbálom riogatni a környék rablóit. Itt az idő, lehet horgászni!



Lendül a kis gumihalas pálca. Első dobásra semmi. Aztán a másodikra se....
Túl csendes a víz. Összevizezem a drop shot szereléket is, de hiába. Egy hellyel odébb találok magam előtt egy kis lyukat. Menet közben a kis gumihalat lecseréltem a Berkley nimfájára. Belepottyantom a kis lyukba. Valami hal azonnal elszalad a kis gumival. Sügérben reménykedek, de csalódnom kell. Ezüstkárász volt tettes...


A következő kis lyukban is megpróbálom. Szinte le sem ér a gumi amikor elég határozottam odakoppint valami. Na ez nem kárász lesz! Nem is az. Kis süllőcske, néz velem farkasszemet pár pillanatra.


Egy darabig még próbálkozok, de sehol semmi.
Gondolok egyet és elmegyek lejjebb a domis részre. Egy órányí meddő próbálkozás után feladom.  A domik az idén ki tudja merre járnak...
Már hazafelé indulok, de még egy helyen meg akarok állni. Itt az utolsó helyen az első dobásra kapás. Egyből érzem, hogy ez lesz a nap hala. Közel 40cm-es süllő harcol az életéért. Kicsit körülményesen, de sikerül megmerítenem.  Szép befejezés. A csúcson kell abbahagyni! Pakolok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár van róla képem nem teszem fel. Túl egyértelműen látszik rajta fogás helye, amit viszont nem szeretnék reklámozni.

Délutáni bevetés

Megint pergető bottal készülök a patakra. Egy UL pálcát és egy csukázót viszek.
Fél öt körül érek a helyszínre. Elsőként a tervek szerint az UL pálcával dobálom meg a helyeket. Az első kiválasztott helyen egy jókora fa áll alattam, árnyékot vetve a vízre. Ez alá játszom be az aprócska műcsalikat. De hiába húzom végig a legjobbnak vélt helyen is az apróságokat nincs kapás.
Utána tessék-lássék meghúzkodom csukázóval is, de nincs érdeklődés.
Megyek tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve, lemegyek egészen az egyik kis csatorna torkollatáig. Régen nagyon jó hely volt ez. Néha még most is ad halat, de már csak árnyéka a régi önmagának. Itt is az UL: pálcával kezdek. csodák csodája van is kapásom. Valami ütögeti, cincálja a kis gumit. A sokadik rontott kapás után rájövök, hogy a várva várt sügér helyett, valami békéshal szórakozik velem. Hirtelen vége a cincálós kapásoknak üres lesz a hely. Mi történt? Figyelem vizet. Vastag buborékfelhők szállnak itt is, ott is. Eleinte nem tudom mire vélni a dolgot, de aztán észreveszek két kis apró örvényt. Harcsa! Pánikszerűen kotorászok valami nagyobb műcsali után. Csakhogy azoknak a nagy része otthon maradt. Egy 9cm-es Sandrát találok az egyik dobozban. Fel is csatolom a csukázóra. Közben a víz él. Jókora tolóhullámok, időnként egy-egy kibukkanó harcsafarok, szétspirccelő kishalak. Nehéz dolgom van, a vízinövényzet miatt.
A harmadik, vagy negyedik dobásnál aztán bumm! Kemény ütésre, kemény bevágással reagálok! Felsír a fék, de sajnos 3-4m vágta után lefordul a halam. Mérges vagyok, de dobálok tovább. Semmi. Lassan aztán megszűnnek rablások is, elcsendesedik a víz. Elmentek. Akkor kapcsolok, hogy talán érdemes lett volna megörökíteni a jelenséget. Előveszem a telefonomat, és csinálok egy videót. Sajnos már csak a csendesen csordogáló vizet tudom felvenni. A felvételen még látszik, hogy remegett a kezem az átélt igzalmaktól.


http://www.youtube.com/watch?v=CTfISOEpViw

Dobáltam még szorgalmasan egészen estig, de egy majdnem magakasztott csukán kívül semmi említésre méltó nem történt. Ahogy jöttek a harcsák, pont olyan gyorsan el is tűntek. Régen láttam már ilyet....

Vihar után

Hajnali békéshalas pecát terveztem. Estére vonalba rendeződött zivatarokat ígért az időjárásjelentés. Nem tévedett. Nem baj, eső után eszik a hal! (Vajon ezt ők is tudják?)
Szóval hajnalban ébreszt a telefon. Kinézek az ablakon, felhőknek nyoma sincs már. A szél élénken fújdogál, kicsit friss a hajnali levegő. Este már mindent előkészítettem, így csak öltözök és megyek. Kicsit csúszkál a robogóm az enyhén sáros úton, de még így is időben megérkezek a kiszemelt helyre. Csendesnek tűnik a patak, valahogy túl csendesnek.



Pár gombóc etetőanyagot szórtam a sodrás szélébe. Csak egy matchbottal készültem, a keszegeket szándékoztam rabul ejteni ideinglenesen. Kenyér a horgon, jöhet az első úsztatás. Aztán a második, majd harmadik. Semmi! Talán a hideg, meg a sok esővíz lehűtötte a patak vizét? Valószínűleg, mert nagyon aludtak a halak...
Több mint egy órával az etetés után kezdődik némi mocorgás. Kisebb kapásokat rontok, valószínűleg apróságok. Még fél órányi várakozás , és megvan az első rendes kapás. Tenyeres ezüstkárászt fogtam.


Őt aztán később több társa is követte, de látványosan nem olyan ütemben, mint ahogy én szerettem volna.
Ráadásul nem is nagyobbak jöttek, a legnagyobb is talá 30dkg volt. A keszegeket csupán egy bodorka képviselte. Siralmas eredmény. További kárászok reményében, még pár gombóc etetőanyaggal megtámogatom az etetésemet. Az etetés után persze azonnal megjelennek kishalak, és őket követve, érkezett egy csuka is. Na, te most nem hiényoztál! Szerencsére hamar megunta (vagy jól lakott). Pár kárászt ismét kivarázsoltam a vízből,de aztán csend lett.


Na most mi történt? Gondoltam egyet, húztam pár centi eresztéket még, és a kenyér helyére feltűztem egy csemege kukoricát. Megállított úszóval próbálkoztam. Hirtelen elfeküdt az úszóm. Bevágtam, és egyből éreztem, hogy nagy halam van. Elindult lefelé, és a fékem felsírt. Vágtatott vagy 4-5 métert, amikor észbe kapott és megcélozta az egyik vízinövény telepet. Ráfogtam dobra, mielőtt elérte volna. Abban pillanatban cérnaként szakadt el a 16-os előkém. Újabb horgot kötöttem, most már a 20-as főzsinórra direktben. Újabb kukorica, újabb dobás. Két perc sem telt el amikor ismét kapás. Bevágtam, és tudtam rögtön, hogy az előző halam testvére van a horgon. Csak ő nem lefelé, hanem felfelé indult el. Ismét felsírt a fékem, de mielőtt bármit tehettem volna kiakadt a horog az ismeretlen ellenfelem szájából. Próbálkoztam még tovább, de csak egy igen szép karika keszeg, és egy szebb kárász értékelte ezt.



Közben lassan lejárt a horgászidőm. Pakolni kellett.


Hár röviden ennyi a patak parti barangolásaim végeredménye. Sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy szeretném, de remélem, hogy közelgő nyár majd kárpótol.....








2013. május 2., csütörtök

Kitartás, vagy csökönyös makacsság?

Az utóbbi időben a Gaja patak pergetés szempontjábó több csalódást okozott, mint eddig bármelyik évben. Domolykó alig van-egy-két darab, a sügér pedig egész egyszerűen szinte kihalt ebből a kis vízfolyásból. A tavaszi áradás sem hozta meg a halakat, sőt inkább tovább rontott az amúgy sem túl jó helyzeten. Én mégis minden hétem minimum 2-3 alkalommal kint vagyok, és várom a csodát. Nem is tudom már én sem, hogy ez most kitartás, vagy csak nem tudok belenyugodni a helyzetbe és makacsul járok ki, újra, és újra. Gyerek korom óta járom a patakot. Mindig voltak rosszabb évek, de ez az idei a legrosszabb eddig...

Hova lett a domolykó?
Előre leszögezem, van domolykó a patakban. De!
Évről évre egyre kevesebb. Vajon miért? Ennél sokkal kisebb vízfolyások is tarthatnak jelentős domolykóállományt. Akkor itt miért nem? Szerintem azért, mert hosszú évek óta a domolykó ívásának idején, a Fehérvárcsurgói halak ívása miatt nagyon kevés vizet engednek a Gajába. Mesterségesen alacsony vízszinten tartják a Gaja patak vizét. Ezt alátzámasztani látszik, hogy alig-alig van kis domolykó, talán egyet, kettőt fogok minden évben. Hiába a zivatarszezon, egy vihar csapadéka egy napra duzzasztja fel maximum a patak vizét. Ráadásul van pár kedves spori, aki direkt a domolykókra vadászik, gilisztával. Persze mind a konyhán végzi....


A fenti képen látható az idei egyetlen kifogott domolykóm, legalább 15 próbálkozásból.

Szóval nincsen sügér se. Pedig aztán kerestem őket mindenhol. Helyttük pár vérszomjas kiskárászt sikerült csak fognom. El nem tudom képzelni, hogy miként gondoltákn ezt.....



Tegnap folytattam makacskodást. A Gaja alsó részére készültem sügért, és csukát fogni. Kimondottan kuka meleg volt. Szórványosan lehetett látni csukarablásokat,de fogni azt képtelenség volt. Dobáltam én kis csalit, nagy csalit, közepeset, de semmi nem kellett nekik. Estére aztán mire a levegő hőmérséklete elviselhető lett volna, megjöttek szúnyogok. Képtelenség volt őket sokáig elviselni, így aztán még a teljes sötétség beállta előtt feladtam. Este olyan gondolatokkal küzdöttem, hogy most mi legyen. Komolyan elgondolkodtam rajata, hogy mostanában ki se megyek többet a patakra...
Így aztán másnapra nem is oda terveztem a pecát. hajnalban elndultam megnézni, hogy mennyire tért vissza az élet a Malom csatornába. Hát jelentem semennyire. Másfél órányi meddő dobálás után feladtam. csak apró ivadékokat láttam, sügérnek, dominak nyoma sem volt. (itt legalább tudom miért...)
Mit csináljak? Menjek haza? Korán van még, irány a Gaja!
Ismét az alsó szakasz, a tegnapi helyek. Hát úgy nézett ki, hogy a halak megérezték a délutánra ígért zivatarokat, mert még annyi mozgás sem volt mint tegnap. Inkább csak az UL pálcával dobáltam, egészen kicsi gumihallal. Éppen kezdtem volna megunni, amikor végre volt egy kapásom. Méret közeli süllőt akasztottam egy máskor jellemzően sügeres helyről.


Tehát, valamilyen rabló csak van a Gajában!
Persze ezek után agyon dobáltam azt a helyet, de semmi nem történt már.
Bár most végre fogtam egy halat, még mindig a kétségek gyötörnek. Vajon csak szimplán kitartó vagyok, vagy buta módon makacs?

Pontytilalom előtt

Kicsit elmaradtam a blogírással, a sok peca miatt, most próbálom pótolni az elmaradt beszámolókat.
Szóval  április hónap végén a nagy rablós-pergetős roham előtt békéshalaztam még egy jót, természetesen Pátkán. Tudtam, hogy enni fog a hal. A napokban szinte megőrültek a pikkelyesek úgy táplálkoztak. Hajnalra szerettem volna időzíteni az indulást, de sajnos ez nem jött össze. Úgy döntöttem, hogy ha már meg vagyok késve, nem sietek.

Délután fél három környékén parkoltam le a robogómat a kedvenc helyemen. Sajnos a beígért délnyugati szél megérkezett. Szóval hatalmas szél, és még nagyobb hullámok fogadtak. Hogy fogok így úszózni? Mivel helyzet elég reménytelennek látszott elsőként a pickerbotom került helyére. Utána nyitottam szét a matchbotomat. Az ólmókat egybe húztam, és beállítottam találomra egy eresztéket. Elsőre kicsi lett. Másodikra eltaláltam a mélységet. Össze-vissza bukdácsolt az úszóm a hullámok között, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy így fogok tudni horgászni. Megetettem azért a helyet becsületesen. Csaliként egy szem csemege kukoricát tűztem fel, a pickeren egy szem vaníliás Cukk várta a halakat.



Vajon fogom látni az úszón, ha kapásom van? Mire ezt végiggondoltam, az úszóm elmerült. A bevágásom ült, és éreztem is rögtön, hogy pontyot akasztottam. A viszonylag erős matchbottal, és a finomszerelékes szemmel nézve durva főzsinórral (20-as) hamar megszelidítettem az éppen méretes nyurgapontyomat. Gyönyörűek ezek a nyurgák, és méreteikhez képest nagyon jól húznak. Éppen fotóznám a halat, amikor elsült picker is. Folyamatosan görbült a spicc, és a nyeletőfék szépen adagolta a zsinórt. Hasonló méretű ponty volt a tettes. Na most mi legyen, az előző még ott a merítőben? Egy kézzel kiszedtem a hal szájából a horgot, és visszaengedtem. Üres a merítő. Megmerítettem ezt a halat is, ez is méret feletti volt. Mire észbe kaptam vissza is engedtem anélkül, hogy lefényképeztem volna. No mindegy, majd a többit....
Ezután a matchboton bendult a halfogás. Szinte hihetetlen, de majdhogynem percenként fogtam valamilyen halat. A legtöbb kapás kisebb nagyobb nyurgapontyoktól származott, de fogtam sok kárászt is, és pár testes bodorkát is.





Időnként a pickeren is volt akcióm, de látványosan a matchbot működött megint jobban. Egy darabig még tartott a roham, aztán kisebb csend következett. Már azon gondolkoztam, hogy etessek-e még, amikor elfeküdt az úszóm. A bevágásomra azonnal egy jókora kirohanást kaptam. Ponty volt tettes, úgyúgy nyurga, mint az eddigiek, csak egy mérettel nagyobb. Egy kimondottan mozgalmas fárasztás végén egy valószínűtlenül nyurga testű pontyot szákoltam. Kíváncsiságból megmértem, 42cm volt.


A ponty megfogása után nem volt több kapás. Etetni kell! Etetőanyagot már nem akartam szórni, csak csemege kukoricát. De, hogyan juttatom azt be arra 7-8 méterre ekkora szélben? Ó, hát van nekem egy csúzlim is! Van egy direkt lágyabb gumis csúzlim pont ilyen célra. Nehezen, de megoldottam a feladatot. Talán húsz perccel az etetés után visszataláltak a halaim is. Miközben a pickeren egyre kevesebb kapásom volt, a matchbotot szinte le se tudtam tenni. Eleinte a kárászok jöttek sorban, majd ismét elleptek a pontyok. Az első pontyom rögtön egy méretes , de szinte kerek tányérponty volt.



Közben ahogy közeledett az este a szél is kezdett elállni. A nyugapontyok meg jöttek, és jöttek. Sok volt kötük a méret alatti, de voltak méretesek is. Sajnos az igazán nagyok elkerültek, de így sem lehetett okom panaszra.




A pontyok mellé elég sok bodorka társult. Gyönyörűek az itteni bodorkák. Fogtam egy akkorát is amekkorát eddig még nem fogtam sehol. Váratlan meglepetésként beugrott egy, kiseb karika keszeg is.


 Már a pakoláson gondolkodtam, amikor beköszönt nap utolsó pontya, egy jó másfeles tükrös.


Úgy éreztem, hogy elég volt. Nagyon régen nem horgásztam ilyen jót....
Közben ma kaptam a hírt, hogy tilalom még el sem kezdődött, már fel is oldották. Valószínűleg így nem sokáig lesz ennyi ponty, mert mások centivel járnak horgászni, és amelyik hal eléri a 30cm-ert azt kegyetlenül viszik is haza.  Legalább ezekre a gyönyörű nyurgákra jó lenne vigyázni, hogy kialakulhasson egy igazi törzsállomány belőlük....