Ismét a patakon

Egy borzalmasan sikerült Velencei tavi peca után valami sikerélményre vágytam. Így aztán az első szabad hajnalomon ismét a kedvenc kis patakomon ért a napkelte. Most kivételesen ismét nem a pergető cuccot vittem. Egy match, és spiccbot volt nálam. Hajnalban rögtön egy "szomszédom" is akadt. Egy harcsázó horgász telepedett mellém. A múltkor már egyszer dumálgattunk vele a harcsákról. Lelkesen újságolta, hogy látta a nagy harcsát amit nemrégen fogtak (25kg-os volt). A sors fintora, hogy az előző bejegyzésemben bemutatott alámosott fűzgyökér alól fogták, tehát nem tévedtem, ott harcsa lakott.

Na ennyit a harcsákról....
Szóval reggel kicsit megetettem magam előtt a pályát.

 Fogtam is róla egy bodorkát. Aztán mintha elvágták volna. Brutális túrások, de kapás csak egy rontott (igaz az elég goromba volt). Valószínűleg nagyobb hal keresgélt az etetésemen, de nem tudtam megakasztani. Mivel ez így unalmas volt, elővettem spiccbotomat, és mindenféle etetés nélkül nekiálltam úsztatni. Kedvenc nyári csalimat a kenyérrózsát használtam csaliként.
A könnyű cucc meg is hozta az első halakat. Kisebb nagyobb bodorkákat fogtam.

Sajnos túl sok kapásom azért nem volt, talán a közelgő, délutánra ígért hidegfrontot érezték már meg. Sétálgattam jobbra, balra. Néhány példányt még sikerült így horogra csalni, de valahogy nem volt az igazi...

El is döntöttem, hogy elindulok új hely után nézni. Ahogy haladtam kifelé az ösvényen, elértem az alámosott fűzfához. Elvileg ugye kifogták a nagy harit, tehát akár békéshalazni tudok. Csak spiccbotomat használtam itt már. A víz fölé lógó fűzfától, éppenhogy tudtam horgászni az 5m-es pálcával. Rögtön elsőre kapás! Egy kisebb kárász volt a tettes.

Akkor olyan rossz helyen nem állhattam meg! Dobáltam is tovább, de egy darabig semmi. Egyre közelebb horgásztam az alámosott gyökérhez, de gyanús volt, hogy ott előtte, még mindig nem áll meg a békés hal népség. A sokadik úsztatásra aztán beköszönt egy bodorka, majd nem sokkal később, egy jobb kárász is.

Persze ezt a "jobb kárász" dolgot kispatakos értelemben gondoltam...
Dobáltam még egy kicsit, bár az időm nagyon fogyóban volt. Egyszer amikor éppen nagyon közel dobtam az alámosott részhez, váratlanul, a még be sem süllyedt kenyérrózsával valami hal elindult a sodrásnak szemben. Az első gondolatom az volt, hogy elkapta egy küsz, de aztán egy pillanat alatt rájöttem, hogy tévedtem. Karikába hajlott a spiccbotom, és valami ellenállhatatlan erővel elindult cuccommal felfelé. Éreztem tompa nagy súlyt, és már ekkor tudtam, hogy itt esélyem sincs. Elindultam a bottal együtt a hal után, ami lassan de megállíthatatlanul úszott felfelé sodrással szemben. Kb. 30m-re volt a következő fa, addig mentem a hal után. Itt már azon gondolkodtam, hogy belemenjek-e a vízbe, de akkor váratlanul kiakadt a horgom a rejtélyes ellenfelemből. Véget ért a küzdelem, ha a halnak egyáltalán ez az volt. Azt sem tudom, hogy megérezte-e, hogy a horgon van, annyira nyugodt tempóban úszott felfelé. 100%-ban biztos vagyok benne, hogy harcsa volt, talán a múltkorinak a párja. Legközelebb megpróbálom erősebb cuccal megfogni, nem tudom sikerülni fog-e?
Ez kis harc (kudarc) elvette a maradék kedvemet, így aztán pakoltam is, ennyi elég volt aznapra....