2014. július 22., kedd

Független teszt: Rapture Power Shad gumihal

Rögtön a kis szösszenetem elején leírom azt, amit már sokszor megtettem, de úgy gondolom, nem árt tisztázni. Nem vagyok egyik cég fizetett embere sem. Viszont amikor a blogírást elkezdtem, akkor megfogadtam, hogy minden olyan új csalit, felszerelést be fogok mutatni részletesebben, amelyik szerintem megérdemli, márkától függetlenül. Ezért van az, hogy írtam már több cég termékéről is, és a jövőben is ezt fogom tenni. Valószínűleg ez pár embert összezavar. Olyanokat, akik el nem tudják képzelni, hogy valaki mindenféle (anyagi) érdek nélkül dicsérjen egy műcsalit, illetve felszerelést, de ez legyen az ő bajuk....

A Rapture Power Shad-al nem most találkoztam először. Ennek a guminak a kisebbik 5cm-es verzióját, már sikeresen használtam sügérpergetésre, az év korábbi szakaszában. Akkor, döbbenetesen eredményesnek bizonyult. Működött akkor is ha vízközt kellett húzni, akkor is, ha a fenéken pattogtatni. Sőt! Bár általában a hagyományos gumihal formák nem legjobb vertikális csalik, ez a plasztik így is működött. Ezt a témát nem is akarom tovább feszegetni, megtettem ezt régebben, egy másik bejegyzésemben.



Mivel a kisebbik méret a várakozásaimat is felülmúlta, úgy döntöttem jöhet nagyobb 7,5cm-es verzió. Ebből találtam kétfélét is. Van a W Power Shad, és a Power Shad Dual. A kétfajta verzió formájában nem találtam eltérést, a lényeg a színekben van. A Power Shad egyszínű, míg a Dual verzió, ahogy a neve is sejteti két színből áll össze. De talán rossz helyen kezdtem az egészet. Miért is keltette fel a figyelmemet, ez a csali? A különleges felépítése fogott meg. Adott egy féreg test, amihez egy vékony farok nyél kapcsolódik, a végén egy viszonylag kis koronggal. Ráadásul két helyen el is van vékonyítva, hogy a farok rész szabadabban tudjon veretni. Ettől a felépítéstől, az egész csali kap egy teljesen egyedi mozgást. A vízben a test stabil marad, de a farok végén a kis korong igen sűrű ritmusban veret. Annyi biztos, hogy ez a hagyományos csalikhoz képest egy teljesen egyedi rezgéshullámot jelent a vízben. A nagy kérdés az volt, hogy ezt a halak mennyire szeretik? Mivel a csali nem tartozik a leglágyabb gumihalak táborába, voltak kétségeim, hogy vajon süllyedés közben is veret-e a farok rész, de hamar kiderült, hogy az általam használt legkisebb 3g-os fejjel is vidám veretésbe kezd, már süllyedés közben is.


Ahogy megérkezett a csomagom, ami a gumihalakat rejtette, rögtön ki akartam próbálni őket. Igen ám, de azon héten éjszakás voltam. Így aztán csak egy reggel munka után tudtam kimenni, egy igen rövid kis bevetésre, a közeli patak partjára. Sajnos nem leghalasabb terepről van szó, ráadásul mire kiértem (reggel 8 óra), már ragyogó napsütés, és kánikulai meleg fogadott. Mégis úgy gondoltam, hogyha mást nem is, a gumi mozgását mindenképpen tudom kicsit tesztelgetni. Azonban aznap, csoda történt. Elsőre elbambultam egy gyönyörű kapást. Sodrásnak felfelé dobtam a gumit, és későn vettem észre a megtolós kapást. Aztán miután már azt hittem semmi nem fog történni újabb megtolós kapás, de most nem maradtam le. Formás kis süllőt varázsoltam ki a patakból, ami itt elég ritka vendég, így nagyon örültem neki. A végén még volt egy kemény ütésem, de luftot ütöttem.


Sajnos a következő bevetésre várnom kellett pár napot. Bár nagyon szerettem volna végre a kedvenc vizemen a Velencei-tavon tesztelni az újdonságokat, úgy döntöttem, hogy előbb visszatérek a patakra. Egy barátom is elkísért a hajnali bevetésre. Ő teljesen más jellegű gumikkal dobált. Ez így pont jó volt, hogy végre megtudjam mit is tud az új plasztik. Nem akarom túl hosszúra nyújtani a dolgot, ezért csak annyit, hogy sokkal több kapásom volt nekem a nap folyamán, viszont rengeteg halam ment el. A kisebb süllők bár lecsaptak a csalimra, túl nagy volt nekik. Így is fogtam két kisebb csukát, és egy kis süllőt is.




Másnap aztán végre, irány a Velencei-tó. Hajnalban érkeztem, de nem elég korán. Egy idősebb spori már kint dobált móló végén. Odamentem, és köszöntem. Válaszképpen megkaptam az oktatást az idős úriembertől, hogy melyik irányba dobálhatok, és melyikben nem. Ez kissé meglepő volt, de mivel a nekem kijelölt irány egybeesett az eredeti terveimmel, így nem szóltam semmit. A terv az volt, hogy az élénk szembeszélben süllőre fogok dobálni plasztik csalikkal.



Persze elsőre az új gumihal egy példánya került a kapocsba. A 3g-os fejjel nem tudtam nagyot dobni, de szembeszélben erre általában nincs is szükség. Közben az alkalmi horgásztársamról megtudtam, hogy 84 éves, és éppen a mólóvég előtt randalírozó balinokat akarja elcsípni. Ezzel még nem is lett volna gond, de két fenekező + egy pergető, az nálam akárhogy is számolom 3 bot..... Nekiálltam közben én is dobálni. A harmadikat dobtam éppen, amikor történt valami. Hagytam lesüllyedni a gumihalat. Emel, teker, kivár. Emel, teker, BUMM! Bevágtam, és éreztem egyből, hogy egészen jó halam van. Nyilvánvaló volt, hogy nem süllő lesz. Tényleg nem az volt. Másfél kiló körüli balint fogtam. Mit keresett ez a fenék közelében?


Cikáztak a fejemben gondolatok. Ha egy volt itt, akkor lesz több is. Próbáljam meg folyamatosan a felszín közelében húzni a gumihalat? Miért ne? Így aztán innentől szándékosan húztam viszonylag gyors tempóban folyamatosan felszín közelében a gumihalamat. Pár dobáson belül volt is érdeklődő, de nem akadt meg neki a horog.



Aztán vagy két lekövetés, kapás nélkül. Végre aztán keményen ült a bevágásom, egy határozott ütés után. Újabb balin rohangált a zsinórom végén. Talán egy pár centivel kisebb volt, mint az első.



Mi jöhet még? Hát egy hosszú unalmas szünet következett. Ahogy a nap egyre feljebb merészkedett az égen, a balinok aktivitása is csökkenni kezdett. Már éppen feladni készültem, amikor gondoltam egyet és színt váltottam. A gumihal fajtája maradt, csak a zöldes helyett egy gyöngyház színű került a kapocsba. Az új szín aztán meghozta a sikert. Kapást rontottam, közvetlenül lábam előtt. Annyira váratlanul ért, hogy bevágni is elfelejtettem. Kicsit mérges voltam magamra, de azért dobáltam tovább. Nem is hiába. Kemény ütéssel jelentkezett az újabb halam. Na, ez jól húz! Komoly fárasztás végén, végre a kezemben tarthattam a nap legnagyobb balinját. Nem mértem, de súlyra simán verte a két kilót.


Párat még dobtam, de láthatóan a balinok teljesen leálltak. Az öreg spori mellettem közben bevetett mindent. Wobblerekkel, balinólommal, körforgóval is dobált, de aznap Fortuna velem volt.
Otthon végiggondoltam a dolgokat. Finoman szólva is, nem vagyok egy nagy balinfenomén. Az idén talán egy darabot fogtam eddig, azt is csukázás közben. Így aztán számomra különösen nagy élmény volt, alig 2,5 óra alatt ennyi balint becserkészni. Az idei legjobb napom volt a tavon!

Másnap estefelé aztán újabb lehetőség adódott a további csali tesztre. Egy barátommal vágtunk neki az ismeretlennek. Balinokról szólt a fáma, de a fülledt meleg estében nem nagyon mutatták magukat. Így aztán hamar a gumik mellett kötöttem ki ismét. Természetesen elsőre a Power Shad került a kapocsba. A barátom szerint ezen a pályán nemigen lakik se süllő, se csuka. Nos, erre hamar rácáfoltam. Hamarosan a gyöngyház színnel egy kisebb süllőt fogtam.


Sajnos kép nem sikerült jól, de azért a lényeg kivehető. Ugyanitt eltoltam még vagy két kapást, aztán csend. Pár perccel később, egy másik színre aztán újabb kapás. Nagy meglepetésemre egy egészen formás csukát sikerült akasztanom. Még jó, hogy ezen a pályán, nemigen van mostanában....


Lássuk hát összegzésképpen, hogy milyen tapasztalatokat szereztem ezzel az újfajta gumival.

Pozitívumok:

 - A vízben keltett egyedi rezgéseket úgy néz ki értékelik a halak, kimondottan fogósnak tűnik az új csali.
 - Vízközt húzva balinra is működik.
 - A csali méretéhez képest viszonylag kis testű halak is mohón lecsapnak rá.
 - Álló és folyóvízen is eredményes volt
 - Kimondottan jó a színpaletta, bármilyen átlátszóságú vízhez találhatunk megfelelő színt.

Negatívumok:

 - A féreg test hosszában be van vágva, hogy könnyedén fel lehessen kínálni offset horgon is. Ettől viszont a   hagyományos jigről túl könnyen leszakad.
 - A csali méretéhez képest viszonylag kis testű halak is mohón lecsapnak rá. Ezt a dolgot beírtam ide is. Ugyanis a csali nem szelektál semennyire sem. Kisebb süllők is bátran lecsapnak rá. Ott ahol sok van belőlük, ez egy idő után zavaró lehet. Sok feleslegesen megszurkált kis süllő, és még több rontott kapás lesz a végeredmény.
 - A csomagolást megbontva, nekem könnyedén szétszóródtak a gumik, nem maradnak a helyükön. De ez már csak a csomó keresése, a kákán.

Amiért viszont mindenképpen fontosnak tartottam, ezt a gumit bemutatni, az egy roppant egyszerű tény. Alapvetően a plasztikokat három kategóriába lehet besorolni. Vannak a twisterek, amiknél a farok hullámzása kelt egyfajta rezgéseket a vízben. Vannak a "normál" gumihalak, amik egy egészen más típusú rezgést keltenek a vízben. Ezen kívül léteznek még a különböző kreatúrák (rákok, nimfák, stb...), amik megintcsak egészen más rezgéseket képesek kelteni a víz alatt. Véleményem szerint a Power Shad, egy ezektől teljesen eltérő frekvencián dolgozik, és mozgása, látványra is teljesen egyedi.

A végére egy videó, kedvcsinálónak:


 Na meg még egy csak így:
 https://www.youtube.com/watch?v=Pi4uVoehnVY

Természetesen a tesztelés folytatódik, és az eredményekről beszámolok. Mindenkinek görbüljön!

2014. július 2., szerda

Széllel szemben

Régóta hallgatom másoktól, hogy a tavakon, süllőre, a szembeszél az igazi. Bevallom, én eddig kerültem a nagy szembeszelet. Zavart, hogy nem tudok rendesen dobni, hogy az arcomba vág folyton a szél. Nem is nagyon éreztem, hogy ilyenkor, hogy és mit kell csinálni. Az utóbbi időben azonban elgondolkodtatott, hogy sokan mondogatták nekem, hogy pedig olyankor nem számít, a nagy dobás, a süllő ott van a part mellett. Most, hogy megjött az újabb hidegfront, eljött az idő, hogy kipróbáljam milyen, szembe szélben......   pergetni.

Délutánra időzítettem az indulást, mert addigra elvonultak az esőt hozó felhők. Irány a Velencei-tó valahol, széllel szemben. Öt óra körül értem ki. Úgy terveztem, hogy megnézem az egyik kikötőben sügereket. Nem akarom hosszúra nyújtani. A sügerek hozták a megszokott formájukat, a front alatt nem ettek. Egy kapás, nulla sügér. Hét óra volt mire meguntam. Írány ki a szélbe! Hát mit is mondjak, nem volt kellemes idő. Tombolt az északi szél, és a hullámok időnként beterítettek egy kis vízpermettel. Általában ez nyáron jól is eshet az embernek, de nem ezen a napon. Miközben nyitottam szét pálcát, nem tudtam nem észrevenni, hogy előttem kisebb rablások voltak. Eleinte azt hittem, hogy balinok, de aztán hamar leesett hogy nem. Kisebb süllők kergették a küszöket, sokszor szinte a partig. Akkor talán horgásszunk! Mivel kezdjem. Legyen twister. Az első csailval vagy fél órán keresztül szűrtem a vizet, de azon kívül, hogy időnként a kövek közé szorult a twistefej, nem történt semmi. Jött a másik twister, meg a gumihal, de semmi. Gondoltam kipróbálom a wobblereket is. Azonban a hatalmas hullámok között szinte képtelenség volt őket rendesen vezetni. Pont a kövek előtt ahol rablások is voltak, rendszeresen kidobta a partot érő hullám a csalimat. Vissza a gumikhoz. Közben fogyott az idő, és lassan a fények is. Twisterre végre koppintást is kaptam, de hal nem lett belőle. Egy fél órával később egy határozottabb ütés után, ismét luftot ütöttem. Bosszús voltam, és kezdtem fázni. Volt nálam esőkabát, azt is magamra húztam. A szél se fújja át, és megvéd a vízpermettől is. Kezdett fogyni a lelkesedésem is. Közben új taktikán morfondíroztam. A süllők láthatóan vízközt razziáztak, de ugye a wobblerek nem váltak be.  Így azt találtam ki, hogy egy könnyű 3g-os twisterfejet kötök, a horogra pedig egy eléggé élethű színű gumihalat tűzök. A gumit bedobás után leengedtem a fenékre, majd elkezdtem lassan megállítás nélkül bevontatni. A kövezés előtt feljebb emelt bottal, szépen partig kivezettem a gumit vízközt. A harmadik dobásnál kemény kopp egészen kint a kövek között. Hoppá, süllő! Nem volt egy nagy példány, talán elérte a 32cm-ert, de bearanyozta a napomat.


A kép egyébként csalóka. A naplemente utolsó fényeinél jött a halam. Gyorsan elengedtem, szépen el is úszott. Dobtam még párat az alkonyatban, de mivel hajnalban kelni kellett másnap (dolgozni), így inkább pakoltam.

Úgy néz ki, hogy igaza van azoknak akik esküsznek a szembeszélre. A szél a partnak nyomja a kishalakat, és jönnek utánuk a süllők is.  Azt már csak félve merem megemlíteni, hogy estefelé voltak egészen sejtelmes nagy lavórnyi buványokkal társított rablások is. Fogalmam sincs mik lehettek, de nem 30cm körüli süllők az biztos.....