2015. szeptember 29., kedd

Színek és egyebek...

                            (Avagy, gondolatok, az őszi pergető szezon elején)

Mint ahogyan az előző írásomban már megemlítettem, kezdődik az igazi őszi pergető szezon. Lassan az egész nyáron eltűntnek tűnő csukák is előkerülnek, a sügér is egyre nagyobb bandákba verődik, és aki tudja, hogy ilyenkor, hol kell keresni a süllőt, az szintén egyre szebb fogásokat könyvelhet el. A vizek lassan fokozatosan letisztulnak, a hínár fajtától függően összeroskad, illetve a telepek zsugorodnak. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mivel, de még inkább, hogy milyen színűvel. Ebben a kis irományomban, nem tényeket karok közölni, nem törvényszerűségeket megállapítani, és még kevésbé az észt osztani. Csupán megírom a saját tapasztalataimat, köztük a számomra furcsa dolgokat is. Hátha más is hasznát veszi....

Tiszta víz csillogó kanál, rikító wobbler....

Rögtön az elején egy furcsasággal kezdem. Egy barátommal voltam csukázni. A víz nem volt túl mély, és tiszta is volt, jókora hínárfoltokkal tarkítva. A barátom egy ezüstösen csillogó támolygóval kezdett dobálni. Nekem valahogy ez nem tetszett. A kanál tisztán látszott a tiszta vízben, jókorákat villant a napsütésben. Szóval, én egy jóval sötétebb csalinak szavaztam bizalmat. Nem volt igazam. A barátom igazi iskolapecát mutatott be mellettem. Egyik csukát fogta a másik után. A későbbiekben többször próbára tettem a tiszta víz-ezüstösen csillogó csali kombinációt, és érdekes végeredmény jött ki. Fényváltáskor, szinte mindig adott halat az ezüstösen csillogó csali, de későbbiekben eléggé változó eredménnyel vizsgázott. Még mielőtt levonnám a végső következtetést, egy hasonló kis történet. Az idén volt egy pergető verseny, ami egybe esett az első igazi lehűléssel. Be is indult a csuka, és a mezőny várakozáson felül fogott. A legjobban az élénk színek működtek. A dolog érdekessége, hogy a víz, itt is, kimondottan tiszta.




Hol van az összefüggés, a két dolog között? Hát ott, hogy mindkét esetben, a tiszta vízben, egy feltűnő, a vízben szinte messziről rikító csali volt eredményes. De! Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, vannak esetek, amikor az ilyen messziről villogó, illetve rikító csalik teljesen érintetlenek maradnak, viszont egy kevésbé feltűnő csalival azonnal ott a kapás. Na ez miért van? Egyetlen logikusnak tűnő magyarázatot találtam, amit a halak viselkedése is alátámaszt. Amikor agresszívan eszik a csuka, akkor bátran támadja a rikító,vagy ezüstösen csillogó műcsalikat, viszont amikor passzív állapotban van, akkor azt a pár kapást is csak valami kevésbé  feltűnő dologgal lehet kiváltani náluk.





Ha sügér, akkor gyöngyház....

Általában viszonylag tiszta vizekben dobálok sügérre, így minden tapasztalatom a nagy átláthatóságú tiszta vizekre vonatkozik. Egészen az idei évig vallottam azt, hogyha tiszta víz, akkor barnás, sötétzöldes csalik. Az idén azonban fordult a kocka. Nem is kicsit.... Imre barátom kezdte azzal, hogy elkezdett sügérre dobálni hófehér csalival, és ami még érdekesebb, hogy fogott is vele. Így aztán elkezdtem kísérletezni én is a színekkel, és az új mágikus szín a gyöngyház lett, illetve annak variációi.



Eleinte kicsit összezavart az új tapasztalat, aztán lassan helyre raktam mozaikokat. A víz tisztasága, csak egy dolog a három fontos szempontból. A tapasztalataim azt mutatják, hogy legalább ilyen fontos az aljzat alapszíne, és a víz mélysége. Pl. az egyik kedvenc csatornámon, a fenéktalaj színe viszonylag világos, a víz tiszta, és nem haladja meg az 1 métert. Na ez tipikusan az a pálya ahol a nyerő szín a barna, vagy sötétzöld lehet.


Ha fenék színe sötét, és a víz mélysége eléri, vagy meghaladja az 1m-ert a sötét színek elveszítik a vonzerejüket. Véleményem szerint elvesznek a sötét háttérben. Van ennek a színnek egy igen érdekes variációja, amikor a viszonylag sötétebb gyöngyházas színbe, apró fekete flittereket kevernek. Nagyon fogós szín,az idén már többszörösen bizonyított.



Egyébként érdekes módon süllőre is az egyik kedvenc színem a gyöngyház, de erről majd folytatásban bővebben.....






Ne becsüljük alá a süllő látását.....

Érdekes dolog ez. Két helyen szoktam süllőzni. Az egyik a Velencei tó, a másik a kedvenc patakom. A tó vize szinte minden évszakban minimum opálosnak mondható Ha az ember ránéz vízre egyértelműen az élénkebb színű csalik jutnak az eszébe. Persze van, hogy be is jön az elképzelés, de szerintem túl sokszor becsüljük alá a süllő látását. Így fordulhat elő, hogy a zavarosnak tűnő vízben is elég egy gyöngyház színű gumihal, vagy twister.


Az igazi megerősítést a másik kedvenc vizem a helyi patak adta meg. Itt aztán előfordul a sekély, letisztult víz ugyanúgy, mint az opálos, vagy akár a kakaószerűen zavaros víz. Sokszor megleptek az itteni süllők azzal, hogy egy fokkal még szolidabb színnel kellett dobálni, mint ahogy azt én magamban gondoltam volna.


Ebből adódik, hogy többször is alábecsültem a süllő látását. Általában, a minimum opálosnak, de még inkább zavarosnak látszó vízben esik meg, hogy az ember ilyen tévedésbe esik.


Jegyezzük tehát meg, hogy süllő szeme jó! Kiválóan lát, még fényváltás idején is....

Röviden most ennyi az amit meg akartam osztani a tapasztalataimból. Tudom, hogy sokaknak ezekkel nem mondtam újat, de szerintem azért van akinek segít eligazodni az írásom, a színek zűrzavarában. Persze ezek csak az én tapasztalataim. Van, hogy valami helyi sajátosság miatt, valami nem úgy van, mint ahogy én megírtam, de általában boldogulni szoktam ismereten vizeken is.
Itt van tehát, az igazi rablószezon. Mindenkinek kívánom, hogy "Görbüljön a bot"!


2015. szeptember 27., vasárnap

Amikor a szél közbeszól.....

Nagyon vártam már, hogy újra csónakból horgászhassak. Nehezen jött össze a dolog, hiszen egyik front követte a másikat, szinte folyamatosan szeles időjárást okozva. Ha meg éppen nem volt akkora a szél, akkor időm nem volt kijutni, Végül aztán csak összejött két csónakos peca, de azért, hogy ne legyen teljes az örömöm mindkettőbe beleszólt a szél. Így aztán a nyílt vízi süllős móka ugrott, maradt a csukázás. Az első napon nagyon nem evett a hal, pár sügért tudtam csak fogni. A második nap még rosszabbul indult mint az első, viszont mégis más véget ért...

Egy kellemetlenül szeles, felhős, csípős hajnallal kezdődött. Még sötétben értem a kikötőbe. Gyorsan ledobtam a ponyvát a csónakról. Mire minden készen állt, az eső elkezdett szitálni. Így aztán az esőkabátomba burkolva eveztem befelé. A móló takarásából kiérve kellemetlen hullámok vártak, amik pont oldalba kapták a csónakomat, Ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy mennyire logikátlan módon működik az itteni viharjelzés.... Csendesebb vizek felé eveztem. A hajnali nulla fényben elnéztem az átjárót, így egy kisebb kerülővel jutottam el a célig, Egy nagy hínármező szélénél tettem le a súlyt. Csukázni akartam. Tapasztalatom szerint az ilyen hínármezők nagyon jók szoktak lenni. Sajnos a csukák ezt máshogyan gondolták.... Kapás nélkül szűrtem a vizet. Elő is kaptam a sügeres motyót. Szépen körbetapogattam azzal is magamat, de pár tétova ütésen kívül, semmi. Hamar leesett, hogy ma még rosszabbul esznek. Új hely, új remények. Ez a hely kicsit más volt. Itt is van hínár, de elég határozott határa volt neki, és a hínár után mindjárt több mint másfél méteres vizet találtam. A csukás csalik itt sem adtak halat. Itt már nyakon tudtam csípni pár sügért, de meglepetésre a törés legaljáról jöttek.



Nagyon nem voltam elégedett az eredménnyel, ezért úgy döntöttem, hagyom a sügereket, úgyse esznek, inkább a csukázást erőltetem. Így aztán felhúztam a súlyt, és lassan csorogtam a széllel. Tudtam, hogy egy nagyon érdekes rész következik. Itt kisebb, nagyobb hínárfoltok váltják egymást. Nehezítésképpen mind, a víz alatt van. A kapocsba egy Cannnibal Shad gumihal került, sügér utánzat színben. Aztán a sokadik dobásnál, megtörtént amire vártam. Éles ütés, és megvan! Csuka volt. Nem nagy, de mégis az idei őszi csukás szezon első példánya.


Aznap, sajnos koránra hazaígérkeztem, így nem sok időm maradt. Továbbra is a lassú sodródást választottam, csak az érdekesebbnek tűnő helyeken engedtem le a súlyt egy kis időre. Éppen sikerült teljesen nád elé dobnom, és akkor megint kapás! Újabb csuka szaltózott a zsinórom végén. Bár egy kicsit nagyobb volt, mint az előző, azért még ez sem az igazi....


Sajnos már pakolnom is kellett. Így is elég tempósan kellett húznom az evezőt, hogy időben kiérjek. Mire kiértem a szitáló eső elállt, és érezhetően a szél is csillapodott. Még rám mondják mások, hogy mázlista......

Hát így alakult, hogy megfogtam az ősz első csukáit. Ezzel számomra hivatalosan is megkezdődött az igazi szezon. Csak remélni tudom, hogy rengeteg süllővel, csukával, sügérrel, na meg persze domolykóval....

2015. szeptember 25., péntek

Este a patakon

Már megint elmaradtam a beszámolókkal, amiket ígérem megpróbálok pótolni, ahogy lehet...

Még meg sem szoktuk a hűvösebb őszt, máris visszatért a nyár. Lassan, de folyamatosan melegedett vissza a levegő, és vele együtt a víz is. Munka után többször is rávettem magamat, hogy kinézzek a kedvenc patakomra, csak ide, a város menti részre. Mivel leginkább süllőt akartam fogni, egyik nap se indultam korán. Délután öt körüli érkezés, sötétben pakolás....

Aznap is pontosan így történt. Érkezés, X a fogásiba, és már mentem is bottal a kezemben. Az első helyek, régen sok domolykót adtak. Csak úgy megszokásból, mindig dobok itt is párat, de csak egészen kicsi domik ütögették a csalit. Hiába, a "helyi erők" dolgoznak. Mármint azon, hogy végleg kiirtsák a patakból ezt a halfajt... Kicsit szomorúan hagytam ott ezt a részt. Lassan a süllős pályára értem. Az első helyen egy ütés, de hal nem lett belőle. Szemben egy idős ismerős horgász. Kérdeztem mi újság, de csak legyint. Ma sem esznek. A következő hely már tényleg süllős szokott lenni. Itt fogtam eddig a legtöbbet. Repül az öt centis gumihal, de sértetlenül megússza a kalandot. Újabb dobás, aztán még egy, majd még egy. Talán az ötödiknél járhattam, amikor végre egy kemény ütés. Furán védekezik a halam, nem süllősen. Nem is az volt. Egy szép domolykó kívánta meg, a plasztik halat. Némi szelídítés után nyakon csíptem. Nem is rossz darab!



Gyorsan elengedtem, nehogy valaki meglássa. Párat még dobtam itt, de nem volt több érdeklődő. Talán korán van még. Mióta a patak vize ilyen alacsony és tiszta, van hogy csak a fényváltás hozza meg a süllőket. Tovább is álltam. Ismét egy helyi erőbe botlottam. Ő is csak panaszkodik, bár egy amurt fogott aznap. Mi nincs ebben a patakban? Tovább bandukoltam a parton. Ismét egy süllős hely. Az idén már fogtam itt párat, köztük egy elég szépet is. Lelkesen el is kezdtem dobálni, de a halak nem igen értékelték. Már nem is tudom hányadikat dobhattam. Már szinte a lábam előtt járt a csali, amikor sejtelmesen megvillant egy hal teste a víz alatt, és a következő pillanatban, már a botomon is éreztem a kapást. Szinte azonnal feljött a bevágás után. Csuka! Még két fordulóig tudtam fárasztani, és akkor harapta el a vékony monofilt. Kár volt érte! A váratlan akció után dobálgattam még, mert bíztam a közeledő alkonyban, de csak annyit értem el, hogy a csukám még egyszer odavágott az új guminak. De szerencsére, most csak a végét csípte meg, még a horog sem akadt neki. Erősen sötétedett már, gondoltam visszamegyek arra helyre ahol a domit fogtam. Pech! Foglalt! Elindultam hát kifelé. Az egyik helyen, mintha kishalakat láttam volna szétrebbenni. Valamikor agyon régen fogtam itt süllőt, de az nem mostanában volt. Már szinte teljes volt a sötétség mikor elkezdtem dobálni. Talán én lepődtem meg a legjobban, mikor első dobásra egy ütést kaptam. Sajnos a horog nem akadt. Vagy tíz dobással később, aztán szinte a lábam előtt megint üti. Na most megvagy! Nem volt egy nagy hal, de süllő.


Nem is erőltettem tovább, mert a sötétség teljes lett, én meg semmiféle lápát nem hoztam. Pakolás! Kifelé menet az ösvényt már csak szinte sejtettem, aztán feltűntek a város fényei.....

Tudom, nem volt egy nagy durranás. De mégis jó, hogy ez hely közel van, szinte a város szívétől párszáz méterre. Tőlünk otthonról gyalog is csak húsz perc, autóval öt se. Ha nem rabolnák le folyton a "helyi erők" egy kis paradicsom lehetne itt a város mellett.....