2013. október 27., vasárnap

Munkagépek árnyékában

A napokban, pár peca erejéig visszatértem a kedvenc kis patakom tokolati részéhez. Nem is tudom miért csinálom, hogy ott a jól bevált helyem, és mégis itt kínzom magam. Illetve sejtem. Bár még eddig nem jött össze, ebben a helyben ott a lehetőség, hogy valami komoly halat fogjak. Van pár igen szép balin, csuka, és süllőből is bármikor beeshet valami szebb. Szóval itt legalább van remény, még ha nagyon halvány is, hogy az embert valami kellemes meglepetés érje.

Hajnalban érkeztem meg a helyszínre. Jókora köd volt, mindenem csurom víz lett mire leszálltam a robogóm nyergéből. Nem is vacakoltam sokat. Két bot beélesítve, horgásszunk! Minek két bot? Egyet hoztam a sügerek miatt, és egy erősebbet a süllők, csukák, és balinok kedvéért. Az erősebbik bottal kezdtem egy 5cm-es Kopyto gumihallal. Reménykedtem, hogy hajnalban a süllők aktívak lesznek, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Több mint egy órán keresztül szűrtem a vizet, minden eredmény nélkül. Közben szemben, a frissen kotort csatorna partján is beindult az élet. Sajnos pont aznap szállították el a kikotort iszapot. Munkagépek hangja törte meg a csendet, és teherautók zaja tette teljessé, a reggeli idillit.


Közben botot váltottam. Ezen is gumihal fityegett, csak méret volt még kisebb. 3,5cm kimondottan a sügerek kedvéért. Az első beállóban hamar meg is jött az első kis csíkos lovag. Úgy látszik a munkagépek zörgése nem zavart el minden halat.


Szinte pillanatokkal később, akasztottam egy sokkal szebbet. Jó erőben volt, de én voltam az erőszakosabb, így hamar a parton találta magát.


Itt aztán nem is jött több hal. Egy beállóval arrébb viszont újra kapás. Nem sügér kívánta meg a gumihalat, hanem egy formás kis süllő, amit aztán még két társa is követett.



Egy darabig még szűrtem itt vizet, de teljesen eredménytelenül. Közben a munkagépek zaja is kezdett az agyamra menni, így elvonultam feljebb a patakon, csendesebb környezetbe. A horgászható terület határát jelentő vasúti híd alatt álltam meg. Sügérben bíztam. Ahogy az elsőt dobtam a kis gumihalammal, oldalról egy jókora rablást láttam. Hoppá, ez bizony balin volt. Gondolkodás nélkül lendült a bot, és repült a kis gumihal. Alig tekertem pár métert, bumm! Karikába feszült az igen lágy pálca. Aztán hamar erejét vesztette a balinom, ami a méretéből fakadt. Méret alatti fenekeszeg volt, mégis örültem neki, hiszen egészen ritka vendég itt a patakban.

 
Ezek után még volt egy lekövetésem, majd csend lett. Fogtam hát az erősebbik botot, és megpróbáltam messzire ledobva, hátha távolabbról még sikerül becsapnom egy gyanútlan balint. Sok dobás után is, csak egy lekövetésig jutottam. Viszont, mintha ez a hal egy nagyobb példány lett volna. Aztán valamilyen megfontolásból dobtam egyet csak úgy magammal szembe. Félúton járhatott a műcsalim amikor elakadtam. Emeltem egy erősebbet a bottal, és akkor megláttam, hogy nem akadóban van a gumihalam, hanem egy jókora balin szájában. Talán egy tizedmásodpercig tartott a döbbenetem, de ennyi elég volt a halamnak, hogy elkéssek a bevágással. Kiköpte gumihalam, és búcsút intett a villás farkával. Ott álltam a bottal a kezemben, lelkileg összetörve. Végre itt volt az a hal, ami miatt makacsul erőltetem a patakon a pecát, és erre így elbaltázom. Persze így utólag belegondolva, soha ilyen jellegű balinkapásom még nem volt, de ez akkor és ott nem vígasztalt. Eltartott pár percig mire rendbe szedtem magam. Sajnos több dolog itt már nem történt, így visszamentem a munkagépekhez. Kicsit elkenődve, és minden remény nélkül dobáltam, de a második dobásra egy kisebb süllő, már a süllyedő gumit leverte. Nem volt nagy süllő, de életem első olyan süllője, amelyik már a beeső plasztikra rávágott.


Kicsivel később párja is akadt, de sajnos ő sem nőtt nagyobbra. Harmadikra még akasztottam egy szebb süllőcskét, de persze az meg leverte magát a horogról. Aznap nagyon nem volt szerencsém....
El is indultam hazafelé. Útközben még megálltam az egyik nyári kedvenc helyemen. Talán 10-et dobtam itt, de egy aprócska csuka azért megkívánta a kopyto-t


Így aztán aznap, négy halfaj kisebb egyedeit sikerült becsapnom.
Másnap, mivel bosszantott az eltolt balin, és lefordult süllő, kinéztem annak ellenére, hogy szombat volt. Jókora tömeg, és teljesen passzív halak. Ennyi jellemezte ezt a délelőttöt. Két sügért sikerült fognom.




Magamban el is döntöttem, hogy többet ide hétvégén nem jövök. Viszont azt remélem, hogy még az idén végre sikerül megfognom, legalább egy szép balint, és sok szép süllőt! Jövő héten, az ostrom folytatódik....

2013. október 24., csütörtök

Elkalandozva

A legutóbbi két bejegyzésemben leírtam, hogy megtaláltam a kedvenceimet, a domikat, és a sügereket. Elvileg tehát adott a jó hely. Az ember viszont hajlamos megunni a jót is. Talán nem is az unalom a jó szó, hanem a kíváncsiság. Az ember kíváncsi, hogy vajon máshol is tud-e fogni? Így aztán a napokban többször is elkalandoztam. Jártam olyan helyen, ahol még soha, és olyan helyen amit már máskor az unalomig erőltettem, de hiába. Igazán sok hallal nem találkoztam, de ennek talán az is az oka, hogy a napokba sokszor süt a nap, és erős felmelegedés kezdődött.

Csatorna parti party

Első alkalommal egy kis csatornára látogattam el. Ezen a részén még sose jártam. Meglepve tapasztaltam, hogy egész jól néz ki ez a szakasz. A jó idő a "helyi erőket" is a vízpartra csalta, így nem voltam magányos. Mint később megtudtam tőlük kárászokra horgásztak, aznap nem túl eredményesen. Az idő szép volt, talán túlságosan is. Napsütés, 23 fok meleg, enyhe melegfronti hatás. Hát ez jutott aznapra....



Szokás szerint, csak egy UL bottal készültem. Mikor toltam össze a két tagját, jókora csukarablást láttam. Hoppá, szóval itt ilyen hal is van!  Később aztán a helyiektől megtudtam, hogy csak pár darab úszkál a vízben, nem is horgászik rájuk senki. Hát, én azért majd teszek velük egy próbát....
Most a csatorna kisebb testű ragadozóit, a sügereket vettem célba. Apró kis gumihal a zsinór végén, és már repült is az első dobás.  Már vagy tíz dobáson is túl voltam, de kapásom még nem volt, így elindultam felfelé. Már éppen kezdtem kétségbeesni, amikor valaki kopogtatott a kis gumhalon. Apró sügér volt a tettes.


Ezek szerint tehát azért van sügér. Már tudtam, hogy hal nélkül nem maradok, ez tudat meg is nyugtatott. Közben lassan haladtam a csatornán felfelé. Sok apró ütögetésem volt. Hamar rájöttem, hogy sok lehet a kis sügér a vízben. Csak, hogy megerősítsem önmagamat ebben a hitben, egyet meg is fogtam az apróságokból.


Köthettem volna kisebb csalit, hogy minden kapást megfogjak, de úgy döntöttem, hogy a nagyon apró halakat nem szurkálom össze, ha nem muszáj. Miközben haladtam a parton, minden helyi pecással szóba elegyedtem. Barátságos ember vagyok, általában szívesen szóba állnak velem a helyiek. Az ilyen beszélgetéseket nagyon szeretem. Fontos információkkal szolgálhatnak az itt horgászók, mégha ők nem is mindig tudnak róla. Szóval megtudtam, hogy van sügér, de nagy, nem sok. Inkább az apróságok jellemzőek erre a részre.


Miközben éppen az egyik idősebb pecást faggattam, valami erőszakosan próbálta elragadni az apró gumihalam. Egy egészen pofás sügér volt a tettes.


Akkor még nem is tudtam, de a nap halát tartottam a kezemben. Ahogy aztán haladtam felfelé a kis csatorna partján egyre kevesebb volt a kapásom. A süllyedő légnyomás sajnos rányomta a bélyegét a délután második felére. Közben persze mindenhol kifaggattam a horgászokat. kiderült, hogy aznap a kárász sem eszik. Kérdezgettem mindenkitől milyen halfajok szoktak előfordulni ezen a szakaszon. Kiderült, hogy időnként a kárászok mellett, fognak egy-egy pontyot is. Domolykót talán évi 1-1db-ot fognak. Van még bodorka, és vörösszárnyú keszeg, na meg milliónyi apróhal. Érdekes, hogy a védett szivárványos őkléből hihetetlen mennyiség úszkál ebben a kis vízben, és nem ritka a rák fogás sem.


Közben pár kisebb sügért fogtam még. Valahogy olyan érzésem volt, hogy túl korán járok a jó helyen. Talán 2-3 év múlva más lesz a kép. Persze benne volt pakliban az is, hogy a melegfronti hatás egy teljesen fals képet adott aznap. Ezért már akkor elterveztem, hogy ide visszatérek még amikor a körülmények ideálisak.


 Közben lassan kezdett nap is lemenni, így pakoltam. Hat darab sügérrel zártam. Nagy halat ugyan nem fogtam, de mégis úgy érzem érdemes volt ide ellátogatnom. Nem ez volt az utolsó, hogy itt jártam, ez biztos....


Unalomig horgászott helyen...

Következő alkalommal a Gaja patak egy agyonhorgászott részére készültem. Egyetlen dolog miatt indultam el ide. Az utóbbi időben ismerősök egész szép balinokat fogtak itt. Mielőtt a patakhoz mentem volna, beugrottam a titkos sügeres helyemre. Az aznapi erős melegfronti hatás, szinte viharos déli széllel nem sok jót ígért. Így hát aztán azon már meg sem lepődtem, hogy egy órányi kemény szenvedéssel 4 egész sügért sikerült fognom, ott ahol máskor 10 perc alatt jön ennyi. Egy barátom aki mai bevetésre elkísért, 1 sügért tudott felmutatni.



Irány tehát a patak. A megcélzott hely a patak torkolati része. Itt simul egybe egy nálánál kicsit nagyobb csatornával. Az utóbbi két évben a csatornát kotorják, a hetekben értek ide a torkolathoz. Talán ennek köszönhető, hogy soha nem látott halfajok jelentek meg itt. A barátommal hamar felszerelkeztünk, és dobálni kezdtünk. Mivel tudtam, hogy a titkos helyen sem evett a hal, sejtettem, hogy a nagy fogásokat itt sem aznap fogjuk elkönyvelni. Hát a sejtésem bevált. Szinte semmi mozgás. Apró gumi, semmi. Kis wobbler, semmi. Újra, egy más színű apró gumi. Kapás! Egész jól védekezett a halam. Hoppá, de szép sügér!


Vártam folytatást, de nem volt. Közben közeledett az alkony. Lejjebb mentem a zsilip környékére. A húzós vízből hamar jött egy aprócska süllő.


Gondoltam egy merészet, és egy számmal nagyobb gumihalra váltottam. Ennek annyi eredménye lett, hogy még három kis süllőt fogtam. Ebből egy, a képen is látható 18-20cm közötti méret volt, és két szebb 25cm körüli. Ezeket már meg sem próbáltam lefényképezni, mert a telefonom sajnos nem tud mit kezdeni a kevés fénnyel. Közben a nap lassan lement így mennünk kellett. A barátom egyetlen kis süllővel "megúszta" a kalandunkat.

Röviden ennyi volt ennek a két pecának a története. Úgy néz ki mindkét helyre érdemes még visszatérni, ha a körülmények ideálisabbak lesznek. Talán holnap....

2013. október 18., péntek

Fordult a kocka....




Van nekem egy erős sügérmániám. Csakhogy-e mánia kiéléséhez, sügér is kell. Az idén, már az év elejétől szeretnék egy jót sügerezni. Sokáig nem jött össze a dolog. Év elejére a  patakból eltűntek, Pátkán talán nem is voltak.  Tavasszal egy darabot tudtam fogni. Nyáron aztán fogtam egy-egy darabot, de ez csak szenvedés volt. Kicsik is voltak, és nem is voltak túl sokan. A napokban azonban fordult a kocka. Az egyik kedvenc vizemen, nagyon sok sügért találtam.  Az már csak hab a tortán, hogy csíkos kis vitézek sorát, időnként egy domolykó is színesíti. Sokszor leírtam már, hogy a sügér nagy vándor.  Azt meg már mások is, hogy ősszel nagyobb csapatokba verődnek. Hát én most megtaláltam őket. Megírom most csak mai élménypecát….



„Hajnalodik, ki ugrok az ágyból…”  Na, hagyjuk a hülye idézeteket…
Szóval ma korán akartam menni, de persze szokás szerint közbejött valami. Most az eső késztetett későbbi indulásra. Ha peca közben elkap az eső az nem zavar, de ha már indulás előtt esik, akkor inkább kivárok. Gyenge hidegfrontot ígértek mára. Reméltem, hogy tényleg nem lesz komoly. Nyolc óra után, irány a víz! Az eső elállt, de az eget még felhők takarták. A szél is csak óvatosan fújdogált. Ideális körülmények.  Türelmetlenül toltam egymásba az UL. pergető két tagját.  Első dobásra semmi. Másodikra sem.  Apró gumihal volt a zsinór végén.  Ezt hagytam bedobás után a fenékre süllyedni, és nagyon lassan próbáltam bevontatni, kis emelésekkel. Általában ez sikeres szokott lenni, most azonban kapásom se volt így. Megpróbáltam hát a gumit vízközt tartva, gyorsabb tempóban húzni.  Azonnal kapásom volt, ahogy tempót váltottam.  Jó erőben lévő sügér, próbált most már szabadulni a plasztik haltól. Nem sikerült neki. 



A fényképezés után el is engedtem, majd dobtam egy újat. Megint éles koppintások, majd oda is ragadt a horoghoz a következő jelentkező. 



Az első helyről 8db sügér után jöttem el. Jól kezdődött a nap. Aztán ugyanilyen jól is folytatódott. A következő helyen ismét fogtam vagy három darabot. Gyönyörű szépek voltak, és szinte hihetetlen mennyire tudtak küzdeni. Sokszor karikába hajtották az 1-5g-os kis Privi Pro pálcámat.



A következő helyemen mélyebb volt a víz. Itt már a lassan húzott fenékig leengedett csalira volt több kapás. Itt egy nagyobb csapat időzhetett, mert egy helyben állva fogtam vagy tíz darabot. Most nem ütögették csalit, nem finnyáskodtak, mint máskor. Határozott kapásokkal jelentkeztek, és szinte minden bevágásom ült. Ilyen az, ha eszik a sügér….



Közben egy kisebb zápor ért el, de szerencsére nem volt komoly. A következő beállóban hiába dobáltam a sodrásnak lefelé, ahogy szoktam, semmi.  Megpróbáltam hát, a sodrásnak felfelé bedobni. Így gyorsabban kellett vezetni a gumit, de időnként ez a módszer is eredményes. Most sem volt ez másképpen.  Három sügért, és egy domolykót varázsoltam ki a vízből szinte pillanatok alatt.






Nem akarom tovább részletezni a dolgot. Szinte mindenhol fogtam sügért, egészen addig, amíg a nap ki nem sütött.  Valamiért ez nem tetszett nekik, mert 45 percen keresztül kapásom sem volt. Fura volt ez hirtelen változás. Csak arra tudok gondolni, hogy a napsütés zavarta meg a kedvenceimet. Újabb változást aztán a feltámadó szél hozott. Ismét tudtam sügért fogni, de most már csak a mélyebb részekről, szinte csigatempóban vezetve a gumit. A kapások jellege is változott. A szinte goromba rávágások helyett, jöttek az óvatos koppintások, az alig megfogható kapások. 





 Miután ráéreztem arra mit és hogyan kell csinálni ismét felpörgött a halfogás. Azt, hogy hányadik halnál járhattam nem tudom. Régen elvesztettem már a fonalat.




Lassan aztán bele is fáradtam ebbe a napba. Délután egy óra is elmúlt mikor úgy döntöttem elég volt.  Összepakoltam, felnyergeltem kis robogómat, és irány haza….



Otthon aztán elgondolkodtam. Ezen az egy délelőttön, több sügért fogtam, mint nyár végéig összesen. Aki sügerezett már, az tudja mekkora élmény ilyen kis idő alatt, ennyi csíkos lovagot fogni. Az ősz, végre meghozta nekem is a sikerélményeket. Fordult a kocka….

2013. október 13., vasárnap

Ismét egy titkoson...

Szerintem a felnőtt emberek egy része is szokott álmodozni, akkor is, ha ezt soha nem vallaná be mások előtt. Álmodozni sok mindenről lehet. Lehet szép hölgyekről, drága sportkocsikról, luxusvilláról. Én mint horgász (sok minden más mellett) szívesen álmodozok olyan vizekről, amikben hemzsegnek a halak, és domolykó a sügér hátán, van a vízben. De igazándiból nem is vizekről, inkább csak pillanatokról ábrándozok, álmodozok. Arról a pillanatról, amikor beeső gumihalat szinte azonnal elragadja valami ismeretlen ragadozó, és következő pillanatban már karikába görbül a lágy UL pergető pálca. Vagy arról, amikor a mohó sügér két három koppintás után, szinte odaragad a horogra, és ugyanarról a helyről, csak jönnek és jönnek, mintha több lenne a sügér, mint a víz. Az álmodozásnál csak egy jobb dolog van, ha mindez meg is történik az emberrel....


Történt velem az, hogy egyik hétköznap munka után elindultam egy olyan kis vízre, aminek a nevét most nem fogom leírni. Maradjunk annyiban, hogy ez is az én egyik "titkosom". Elég későn értem ki, már délután négy óra is volt, mikor behúztam a kéziféket az öreg Suzukin. Mint írtam régen jártam itt, így csak úgy vaktában elindultam az egyik irányba. Szép hosszú utat tettem meg, de csak ezernyi kishallal találkoztam. Visszamentem a kiindulási ponthoz. Most ellenkező irányba indultam el. Alig maradt több mint egy órám, hogy halat fogjak. Aztán az első helyen rögtön megtörtént az a csoda, amiről régóta álmodoztam. Első dobásra kapásom volt! Eltoltam. Aztán másodikra megint. Most résen voltam. Megvagy! Gyönyörű sügért fogtam! Aztán utána ugyaninnen még vagy hat darabot.





Kezdtem élvezni a dolgot. Mivel ez hely kiürült elindultam tovább. A következő helyen aztán folytatódott a csoda. Újabb sügér, aztán még egy.



Aztán az egyik hosszabb dobásnál már a süllyedő gumira lecsapott valami. A következő pillanatban már feszült is karikába a lágy pálca. Jó erőben volt a halam, még a part menti növényzetbe is betört. Na, ez nem sügér, gondoltam. Tényleg nem az volt. Gyönyörű domolykót sikerült fognom.


Az egész kezdett olyan lenni, mintha álmodtam volna. Egyik sügért fogtam másik után, szinte minden dobásra jutott egy kapás. Sokat rontottam, de még így félelmetes tempóban jöttek a halak.


A sort színesítve időnként beugrott egy-egy szebb sügér, vagy domolykó. 



Közben lassan közeledett az alkonyat. A naplemente ugyan még nem jött el, de a felhős időben kevés volt már a fény a telefonom fényképezőjének. Nem is erőltettem a dolgot tovább. Inkább csak élveztem az önfeledt pecát. Pontosan napnyugtáig szedegettem a halakat szünet nélkül. Kb. 25 sügért, és négy domolykót fogtam, alig több mint egy óra alatt. Tényleg olyan volt az egész, mint egy valóra vált álom....

Ma hazafelé éppen útba esett ez a titkosom. "Véletlenül" az UL. motyó is a kocsiban lapult. Mivel a család is velem volt, nem sokat dobálhattam.  Az első helyen rögtön akasztottam egy gyönyörű domit első dobásra, mintegy megerősítve magamat abban, hogy a múltkorit nem csak álmodtam.


Kicsivel odébb aztán jött egy kisebb társa is, és pár sügért is fogtam. Nem erőltettem sokáig, hiszen nem egyedül voltam, és még a jó asszony türelme sem végtelen.



Külön öröm, hogy sikerült a gyerekekkel is egy-egy halat fogatnom. A képeket viszont nem rakhatom fel, mert egyből kiderülne, hol is van ez a titkosom.

Hát nekem valahogy így néz ki egy valóra vált álom.
Sokan talán furcsállják, hogy nem a csukákért, vagy a harcsákért vagyok oda. Aki viszont jobban ismer az tudja, hogy erős sügérmániám van, és megszállott domolykóvadász vagyok. Az, hogy ez a két halfaj egyszerre van jelen ilyen mennyiségben, nekem tényleg egy álom beteljesülése. Nem véletlenül nem akarom, hogy kiderüljön a helyszín.
Végezetül mindenkinek csak annyit, hogy:
Kell egy titkos!
Vagy kettő....

2013. október 10., csütörtök

Meglepetés

Szóval az úgy volt, hogy elterveztem, hogy kimegyek hajnalban süllőzni. Csakhogy a telefonomat valamelyik gyerek addig piszkálta, amíg sikerült neki a riasztást néma módba tennie. Szóval a hajnali kelés ugrott.... Mire felkeltem gyönyörű szépen sütött a nap. Túl szépen. Értelmetlen lett volna elindulni. Na majd délután! Persze most működik telefon! Csörög, és hamar eldől, hogy délutánra is van program. Na ebből nem lesz süllőzés! Pedig hogy rákészültem. Még csontit is vettem, és kishalakat is fogtam előre....

Délután fél négyre értem haza. Motoszkál bennem a gondolat, hogy valahova csak ki kellene menni horgászni. Viszont idő már alig van napnyugtáig, és még éhes is vagyok. Kotorászok a hűtőben valami ehető után, amikor megakad a szemem a csontis dobozon. Maradt még egy maréknyi a kishalazásból. Mi lenne ha, kimennék játszani egy kicsit, csak úgy spiccbottal? A következő percekben a kajáról megfeledkezve már keverek is be egy fél kilónyi etetőanyagot. Mi baj lehet? Ha más nem, lesz még egy adag csalihalam....



Négy óra előtt már a robogómon ülök. A gázkar koppanásig kitekerve, teljes gázzal irány a patak! Az egyik kedvenc helyem pont szabad. Még mázlista is vagyok.... Még a spiccbot szétnyitása előtt repülnek gombócok. Nem spórolok, a fél kiló kaja bemegy egyben. Szép nagynak, és lassúnak tűnik a víz. 2m-nél is nagyobb az eresztékem. Ritka az ilyen a patakon....


A sodrás és a csendes rész határát etetem meg. Általában azt szeretik a halak. A botomon igazi finom cucc van. 1g-os az úszó, 16-os a horog. A zsinór már nem ilyen finom. 16-os, a meglepetéshalak miatt....
Az 1g-os úszót megállítani nem nagyon tudom, de nem is akarom. Visszatartva úsztatok. A horog a fenéken csúszik, ha jobban visszatartom a szereléket időnként fellibben. A második úsztatásra aztán kapásom van. Formás karika keszeg kívánta meg az egy szem csontit. Hát veled mit csináljak? Régen ettünk sült halat, gyere haza velem...


Nem sokkal később párja is akad a halamnak. Ez talán még nagyobb. Viszont utána csend....


Sokáig csak az üres úsztatások jönnek egymás után, aztán egy jó negyed óra múltán megtörik jég. Két apró karika keszeg nyitja meg a halak sorát. A következő kapásnál azonban, valami jobban védekező hal akad a horgomra. Még a merítőt is alá kell tolnom, olyan szép kárászt fogok. Hiába, a spiccbot finom szerszám...


Ami ezután következik az a legmerészebb álmaimat is felülmúlja. Egyre csak sűrűsödnek kapások. Kisebb karika keszegek, gyönyörű kárászok, és pár darab bodorka. Csak jönnek és jönnek. Minden úsztatásra jut egy kapás. Van, hogy elrontom, de így is sok halat fogok. Csak szebbeket teszem már el, na meg a süllőnek való méretűeket. Váratlanul fogok egy kis nyurga pontyot. Elég jellegzetes pikkelyhibája van. Ha egyszer nagy korában megfogom, emlékezni fogok rá.



Hihetetlenül jót szórakozok. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi halat tudok fogni ilyen rövid idő alatt. Hullámokban jönnek a pikkelyesek. Amikor egy kárászraj van előttem, sokszor amúgy küsz módjára, még vízközt elkapják a csalimat. Ha éppen elfogynak a kárászok, szinte azonnal ott teremnek karika keszegek. Jól szórakozok, de lassan észrevehetően fogynak a fények. Gyorsan lefényképezem a halaimat, pedig még nincs naplemente (nálunk addig lehet horgászni), viszont tudom, hogy a telefonom fényképezője nem tud mit kezdeni a kevés fénnyel.


Mire pakolni kell, még három szép kárásszal több a zsákmány.

Hazafelé elgondolkodtam. Tavaly úgyanígy jártam egyszer. Amikor az ember elindul csak úgy "tét nélkül" horgászni akkor éri a legnagyobb meglepetés. Persze az is benne van az alig két órányi peca sikerében, hogy jófajta etetőanyagot, és szokásosnál finomabb szereléket használtam. Másnap aztán, kimentem süllőzni. De minek! Arra pecára nagyon rákészültem. Egy fenekező bot, egy úszós, sőt még pergettem is. Lehet, hogy süllőzést is ilyen "lazán" kellene venni. Úgy néz ki, tét nélkül jobban megy.....