2012. december 24., hétfő

Karácsony

Kedves horgásztársak!




Kívánok mindenkinek 
         Kellemes Szeretetben Gazdag, Boldog                  
 Karácsonyi Ünnepeket!


Most az egyszer mindenki felejtse el a horgászbotokat, halakat pár napra! Legyen a család a legfontosabb!

Horgásztársi üdvözlettel: Pintér Péter
(szennyeslelkű)

2012. december 22., szombat

Mit hozott a jézuska?

                                               avagy 
                          a majdnem felavatott bot esete...


Vajon egy horgásznak mit hozhat jézuska karácsonyra? Hát természetesen, horgászfelszerelést. Nekem is van pár új szerzeményem, ezekről szeretnék most pár sort írni. Karácsonyra megleptem magam némi UL. pergető botra való műcsalival, és egy igazi UL pergető pálcával. Elsőként pár szó a műcsalikról.

A lengyel csomag.

Itt Magyarországon az UL. botokból már van rendes választék, de műcsalikból általában igen szegényes a kínálat. Az apró plasztik mütyürökből is kevés van, de hozzájuk való fejeket is nehéz találni. A 2,5cm Mann's twisterhez pedig szinte lehetetlen. Éppen ezért a barátokkal időnként szoktunk külföldről rendelni. Korrekt áron, és hiánytalanul szokott csomag megérkezni. Nemcsak az ár baráti, de sok olyan dolog van ami a mi kis hazánkban nem létezik. Nézzük hát képekben mit tartalmazott a lengyel csomag.

                                                                    Csoportkép
Már a csoportképen is látszik, hogy a teljes csomag apró Kopyto gumihalakból, gumipolipokból, és különböző twisterfejekből állt. Részletezzük kicsit...

                                                        Az a bizonyos gumipolip...

                                                     Kopyto egy igen érdekes színben


                                               Kopyto minden mennyiségben...


                                                                        Polip és hal

A gumikon kívül voltak még Jaxon twisterfejek 6-os méretben, 1g súllyal. Ez látható az egyik kis Kopyto gumihalban, egy fentebbi képen. Az utolsó bemutatásra váró dolog a 12-es méretű Owner fej,amit kimondottan a 1" (2,5cm) Mann's twisterhez használok.

                            Van, hogy semmi mást nem eszik sügér, csak nagyon apró csalikat...


                                                     Így néz ki bevetésre készen


Az új UL. pálca

A másik dolog amivel megleptem magam egy új UL: pergető pálca volt. Régóta vágyok egy rövid, de igazán lágy botra. olyanra amivel sügérre, de akár vörösszárnyú keszegre is dobálhatok. Egy könnyű egykezes botot kerestem. Hosszas nézelődés után a választásom erre a pálcára esett.

                                Az eddigi legrövidebb és egyben leglágyabb pálcám...

A tokjából kivéve azt hittem rosszul látok. Ilyen vékony bot nem létezik! Elő a tolómérőt! A nyél felett mérve a bottest átmérője pontosan 6,4 mm. A gyári adatok szerint a súlya is éppenhogy túllépi a 100g-ot. Orsót neki! Az 1000-es Ryobi Oasys pont illik rá, a súlypont pontosan kézbe esik.

                              A kép egyszerűen nem adja vissza rendesen, milyen karcsú a bot...

Gyorsan befűztem a 0,16-os madzagot a gyűrűkbe. Hajtogassuk meg egy kicsit!

                                                          Székfárasztás otthon....

Másnap aztán megejtettem az első gyors vizes próbát is. Kereken másfél órát tudtam szakítani a pecára, így halfogásban nem is nagyon bíztam. Nem baj, dobok vele legalább egy párat...  Tőlünk nem messze a Gaja patakra mentem. Az egyik mélyebb részen megálltam, és különböző műcsalikkal megkezdtem a tesztelést.

                                                                 A patak télen

Egy Kopytoval kezdtem a dobálást. Kapás ugyan nem volt, de legalább kiélvezhettem minden dobást ezzel pillekönnyű bottal.A gumi minden rezdülését éreztem boton, nagyon tetszett a dolog. Bármennyire is tetszett a móka, csalit cseréltem, ki akartam próbálni a botot apró wobblerekkel is.

                                            Az első kis felszíntúró domis wobbler

A második wobblerem volt fent, és talán a harmadikat dobtam vele, amikor érdekes dolog történt. Ahogy vezetem a kis fekete katicára hasonlító wobbleremet, egy nagy rántás, aztán volt wobbler, nincs wobbler. Hoppá! Ez csuka volt. Gyorsan kerestem egy hardmono előkét, és ismét egy Kopytoval, most már célzottan a műhalamat elraboló csukára horgásztam. Második dobásra meg is jött. Tompa ránehezedésszerű kapással jelentkezett. A bevágás után rögtön feljött. Húha, ez nem is olyan kicsi! Ránézésre jó 50cm körüli csukával néztem farkasszemet egy pillanat erejéig. Aztán kapcsolt és beindult. Szinte nyélből hajlott a finom pálca. Négy nagyobb kirohanás után aztán lassan éreztem, hogy innentől én irányítok. Ráemeltem a finom cuccal és elfeküdt a halam a felszínen. Akkor már láttam, hogy nagyon vékonyan akadt neki a horgom. Nyúltam a merítőért, amikor még egyszer megrázta a fejét, és elment.... Csalódott voltam, de vigasztalt a tény, hogy tulajdonképpen már kifárasztottam, tehát ez az élmény megvolt. Pár helyet még megnéztem, de több hal nem jelentkezett.

                                                       Ezt gumit kívánta meg...

                                                                     Téli csendélet

Hát így sikerült majdnem felavatni az új pálcát....
De megfogadtam nem adom fel, ezért a csukáért még visszamegyek!


2012. december 9., vasárnap

A "profikkal" vitatkozva...

Sokáig gondolkodtam azon, hogy ez bejegyzés létrejöjjön, avagy sem. Úgy döntöttem bátor leszek, és kicsit megcibálom az oroszlán bajszát... Miről is van szó. Az ősz folyamán több sügérpergetéssel foglalkozó cikk és videó jelent meg. Ezeket profi pergető horgászok készítették. Azonban ezekben a cikkekben és videókban leírtak ellentmondanak az én tapasztalataimnak. Részletesen ki fogom vesézni, hogy mely részekkel nem értek egyet.
Honnan veszem a bátorságot, hogy vitába szálljak a profikkal? Onnan, hogy most már évek óta a sügér az egyik mániám a domolykó mellett. Mániákusan kergetem ezeket a kis csíkos lovagokat, és úgy érzem elég tapasztalat gyűlt bennem össze, hogy vitába szállja a nagyokkal. Nem vonom kétségbe az ő tapasztalataikat, de szerintem ők nem horgásznak szinte kizárólag csak sügérre. Soha nem szállnék velük vitába pl. harcsa horgászata terén, hiszen ahhoz semmi közöm nincsen.
Lássuk hát, hogy mi az ami szerintem nem teljesen fedi a valóságot...

                                                                 Mániám a sügér!

"A sügérek elég jól kiszámítható helyeken bukkannak fel. Szinte mindig csapatban állnak, ahol egyet fog az ember, több kapásra is számítani lehet."

Ez így ebben formában nem teljesen igaz. Valóban az előfordulási helyük így elméletben elég jól behatárolható, viszont a gyakorlat kicsit más. Látszólag azonos körülményekkel rendelkező két hely közül az egyiken van sügér, a másikon nincs. Magyarázat nincs a dologra, vagy legalábbis én nem jöttem még rá.
A csapat dologról. Általában valóban csapathal a sügér, de minden évszakban más összetételű, és nagyságú a csapat. A legnagyobb csapatok késő ősszel és télen vannak. Nyáron viszont főleg kapitális példányok élhetnek egészen magányos remete életet is.

                                 Nem is olyan nagy, de nyáron már magányos vadász

A sügért kimozdítja apátiájából a gyorsan mozgó műcsali. Különösen, ha az vertikálisan is nagy amplitúdóval képes elmozdulni. Ezért is működnek nagyon jól a kifejezetten vertikális módszerek sügérre. Ennek hátránya, hogy hazánkban nem sok olyan víz van, ahol a vízmélység (legalább 4-5 méter kellene az ideális horgászathoz) és a víz tisztasága lehetővé tenné ezt. Ha túlságosan kicsi a víz, nem tudunk úgy fölé állni a halnak, hogy az ne zavarja.

Ezt a fejezetet szándékosan másoltam be egy az egyben. Több ponton sem értek vele egyet. Az első rögtön a gyorsan mozgó műcsali. Fogtam már sügért gyors csalival, de meg kell jegyeznem, hogy szinte mindig a kisebb példányok körében nyerő a gyorsabb csali. Viszont ha megfordítjuk a dolgot és a gyorsítás helyett szinte a nullára csökkentjük a tempót, meg fogunk lepődni. Az addig csak kisebb sügéreket adó helyről hirtelen szebb példányok kerülnek elő. Ehhez módszerhez viszont egészen könnyű 1-1,5g-os fejek kellenek.
A vertikális módszerek valóban működnek sügérre, de nem kell hozzá 4-5m-es víz. 1m körüli vízmélységnél már érdemes próbálkozni, a parton állva csak úgy botvégről emelgetve a műcsalikat. Én ehhez szívesen használom a 240-es Perch Blade pálcámat, ami ugyan hosszabb a megszokott sügéres pálcáknál, de cserébe kicsivel messzebb kerülök halaktól.

                                                               Lassú csalira...


                              Ilyen helyeken akár botvégről vertikálisan is


             Pont onnan... Vertikálisan emelgetett drop shot szereléken felkínált twisterre

 Ha egyszer alkalmunk nyílik víz alatt megfigyelni, mit is művelnek a sügérek ilyenkor, könnyedén be fogjuk látni a módszer létjogosultságát és hatékonyságát. miközben a lassú módszerre passzívak a sügérek, a gyors belerántásokra csapatostul mozdulnak a műcsali felé, és előbb-utóbb az egyik elkapja.

Ez félig meddig igaz...
A folyamatosan gyors műcsalira ugyan reagál a sügér, de mint írtam elkapni inkább csak kisebbek fogják. A belerántások szó a lényeg. De én ezt is finomítanám inkább az apró pöccintések fogalomra. Az egy pillanatra megugró, de utána hirtelen megálló gumi ingereli a sügért, kiválva belőle kapóreflexet. De ehhez a műcsali tempójának nem kell gyorsnak lenni, sőt akár a helyben ugráltatott pl. drop shot szerelék az eredményesebb.
Ez a videó igen jól szemlélteti a lényeget:



Ha még ugyanennél cikknél maradok. A cikk egy bizonyos twistergumit reklámoz, célzottan sügérre.
Ha már a módszerek bemutatása szóba került, én biztosan megemlítettem volna azt a tapasztalatomat, hogy ezek a kicsi twisterek a drop shot szereléken is működőképesek, sőt ilyenkor a nagyon hideg időben eredményesebbek, mint hagyományos módon szerelve.

                            Rendhagyó, de igen eredményes drop shot szerelék


                       Nem bírt ellenállni a helyben ugráltatott drop shot guminak

A következő olyan dolgot amivel nem értek egyet egy videóban hallottam. Az egyik spori azt ecsetelte, hogy aznap a plasztik csalik nem működtek, mert a sügér vízközt táplálkozott. Ez megintcsak érdekes kifogás. A plasztik csalik egyik legnagyobb előnye, hogy a víz bármely rétegében használhatók. Akár vízközt, akár a fenék közelében. Az más kérdés, hogy van amikor a wobbler nyújtotta vizuális látvány miatt hatékonyabb a wobbler, de ennek véleményem szerint semmi köze nincs ahhoz, hogy melyik vízrétegben táplálkozik a sügér.
Annyi viszont biztos, hogyha feneket valamilyen növényzet borítja a plasztik csalik használata sokkal nehézkesebb.

                                                                Sügérportré...


                                                    Téli wobblerrel fogott sügér


Van egy olyan dolog aminek ugyan nincs köze semmilyen cikkhez, vagy videóhoz, de kikívánkozik belőlem.
Méltatlanul kevés cikk foglalkozik a drop shot módszerrel. Ez a módszer évek óta jelen van, de mégis inkább csak a külföldi szakirodalom foglalkozik vele rendszeresen. Pedig ez módszer szerintem olyan lehetőségeket rejt, amire a legtöbb pergető horgász nem is gondol. Legyen szó akár a sügér, a süllő, de akár a csuka pergetésről. Íme még egy videó amin több dolog mellett az is látszik, hogy mennyire lassú a tempó, illetve, hogy több kapás is teljesen álló csalira érkezik.




2012. november 25., vasárnap

Kell egy titkos!

A titkos egy olyan horgászhely, amit csak te, és esetleg a legszűkebb baráti köröd ismer.

Sokszor írtam olyasmit, hogy bár értek sikerélmények azokat mégsem tudom megosztani másokkal. Vajon miért? Számomra ez egy igazán fájó dolog. Sajnos a mai magyar horgászkultúra a horgászok nagy részénél kimerül abban, hogy minden ehető halnak, a mélyhűtőben a helye. A régen szinte egyedüli kedvenc ponty mellé, csatlakozott egy jópár újabb célpontnak számító halfaj. Már nem kímélik a sporik a csukát, a süllőt, de még a domolykót, vagy a sügért sem. Az ilyen emberek számára kétféle hal létezik, az ehető, és az ehetetlen. Ha megneszelik a "kedves horgásztársak", hogy valamilyen halfaj nagyobb létszámban megjelenik valahol, akkor hosszú tömött sorokban lepik el a vízpartot, és tulajdonképpen legális módon, de kifosztják a vizet. UL. pergető horgászként nekem különösen fájó dolog, hogy már a domolykót, vagy a sügért sem kímélik. Mindenképpen elviszik. Ha nem elég nagy megenni, a macskának még jó lesz...

                              Ez a méret sincs biztonságban, a macskának még jó....

Példa van bőven. A kedvenc patakomat minden évben ősszel kirabolják.

                                              Hát itt talán horgászverseny van?

Ott ahol egymásba simul a Gaja patak, és a Nádor csatorna, minden ősszel folyik a mészárlás. Ilyenkor nagyon sok csuka jelenik meg itt, és szinte sorba áll a nép a prédáért. A jobb érzésűek, csak méreteseket, az alja nép pedig mindent ami mozog. Egyszerűen utálok ilyenkor kimenni, látni halhúsfogó versenyt. Kétségtelen, hogy az utóbbi két évben legalább ellenőrzés van, de amíg legálisan is ki lehet irtani a csukákat, ez sokat nem segít. Sorolhatnám még tovább, de ennek a bejegyzésnek nem a panaszkodás a célja...
Így tehát marad titkolózás. Ha találok magamnak egy jó UL pályát nem adom ki az infót.  Mivel sajnos megtörtént már az is, hogy egy barátom jóvoltából szivárgott ki az értékes hír, ezért a beavatottak köre egyre szűkebb. Miért is annyira fájdalmas ez? Talán azért, mert az ember nem írhatja le az élményeit normálisan még egy blogon sem, mert ki tudja ki olvassa. lehet, hogy nem ő maga él vissza az információval, csak kikotyogja mások előtt véletlenül...

                                                                   Egy régi titkos...

                      ...és egy gyönyörű domi onnan! (vajon hányan engedték volna vissza?)

Így viszont az embernek két választása van, ha tartalommal akarja megtölteni a blogját.
Az egyik amit én is csináltam, hogy a múlt emlékeit írtam meg. Ez egy darabig működik, de egy idő után unalmas. Ezért tegnap úgy döntöttem, hogy készítek olyan képeket a fogásaimról, amiken nem látszik a konkrét helyszín, és semmilyen módon nem fogok szóban sem utalni a pontos helyszínre, sőt még a víz jellegére sem. Ami elárulhatok, hogy egy igazi UL sügérpeca volt, sajnos valamivel kevesebb hallal, mint gondoltam, de min. 20 db így is jött. Jöjjön hát tegnapi fogásaimról pár kép:








Hát ennyit akkor a tegnapi napról....
Végezetül mindenkinek azt üzenem, jó ha van egy titkos!

2012. november 12., hétfő

A sügérpergetés kis titkai 4.

Ősz.

Ez a kis sorozatom elérkezett a harmadik részhez. Ebben a részben az egyik legjelentősebb évszakot az őszt veszem át. Az őszt sem naptár szerint, hanem az időjárás milyensége szerint számítom. Nálam az őszi időszámítás (az időjárás függvényében) szeptember közepétől, egészen akár december végéig is tarthat. Máshogy megfogalmazva, a nyár utáni első komolyabb lehűléstől, az első kemény téli fagyokig tart. Persze az ősz sem egyenletes, sem időjárási szempontból, sem pedig a halak viselkedésének szempontjából. Ez a lassú de folyamatos változás cseppet sem mellékes dolog. Az őszi sikeres sügérpergetés egyik kulcskérdése, hogy tudunk-e alkalmazkodni ezekhez a változó körülményekhez. Éppen ezért erre részre a patak, és csatorna pergetésnél, valamint tavaknál is ki fogok térni részletesen.

                                                                Tipikus őszi reggel

Patakok, és csatornák.

Az első jelentős őszi lehűlésekre tapasztalataim szerint érzékenyen reagál minden hal, ez alól a sügér sem kivétel. Akár napokra is "eltűnhet". Persze nem tűnik el, csupán várja kedvezőbb körülményeket. Az első jelentősebb változást az október szokta hozni. A sügér elkezd nagyobb rajokba összeállni, és készülni a hosszú téli időszakra. Ez annyiból áll, hogy intenzíven táplálkozik. Megkeresni ilyenkor viszonylag könnyű. Ahol az ivadékok nagy létszámban jelen vannak, ott lesz valahol a sügér is. Általában a nappali időszakban a legaktívabb ilyenkor, nem kell tehát hajnalban fagyoskodni értük. Amíg a víz hőmérséklete nem csökken 15 fok alá, szinte bármilyen műcsalival megfogható, de az én szerény véleményem szerint már ebben az időszakban is mindent vernek a plasztik csalik. Nem is kell igazán trükközni, a simán csak húzott gumira is odaver, ha jó helyen keressük. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ilyenkor sokszor egy élettérben tartózkodik a csukával. Ebben az időszakban mindig használjunk valami vékony harapásálló előkét. Ha nagy rajt találunk érdemes kipróbálni a Drop Shot módszert. 7-8cm gumikkal szépen lehet szelektálni a sügér nagyját. Nem kell félni az elsőre nagynak tűnő drop shot gumiktól, a sügér szája nagyra nyitható, egy 15-18cm-es példány már simán begyűri.

                                                     Sügér egy szép őszi napon


                                                Drop shot módszerrel fogott sügér


                                                             Egy konkrét ajánlat....

A drop shot szerelék elkészítésénél is vegyük figyelembe, hogy a csuka ugyanúgy odavág a csábosan mozgó plasztik csodának, mint a sügér. Ennek megfelelően a felszerelésünk összeállításánál is figyelembe kell vennünk, hogy bármilyen műcsalit használunk előbb vagy utóbb be fog köszönni legalább egy csuka.

                                                                 Hát ez nem sügér....


                                         Kicsit furcsák az arányok, de megesik....


                                       Két perccel a fenti csuka előtt ugyanonnan...

Erre az időszakra is érvényes az a megállapítás, hogy ki tudja miért egyes helyek sok sügért, míg más látszólag ugyanolyan helyek egyet sem tartanak. Ahol mindenképpen érdemes megpróbálni:
- Ahol láthatóan jelen vannak a kishalak.
- Minden olyan helyen ahol patakon vagy a csatornán kanyar van.
- Minden olyan helyen ahol beszűkül, majd újra kiszélesedik a csatorna.
- Gödrökben, árkokban.
- Fák gyökerei között, vízbe lógó ágak, bokrok alatt.
- Félig lerohadt hínár felett, mellett.

                                                       Igazi bónuszhal apró twisterre

Később ahogy hűl a víz sügér viselkedése is megváltozik. Egyszerűen lelassul az életritmusa, mint minden változó testhőmérsékletű állatnak. Ehhez, ha sikeresek akarunk lenni, alkalmazkodni kell. Egyetlen lehetőségként csak a plasztik csalik, és a drop shot módszer marad. A plasztik csaliknál, a vezetés tempója a kulcs. A lassabbnál is lassabb csalivezetés lesz a nyerő. A sima lassú vezetésnél gyakran eredményesebb a szakaszos, apró emelgetés. Nem baj ha időnként a csalink elfekszik a fenéken. Van, hogy a sügér a fenéken mozdulatlanul fekvő műcsalit is felveszi, vagy fenékről éppen csak megmozdított csalinak vág oda.
A drop shot módszernél alap esetben is egészen lassú a csalivezetés üteme, pont ezért ebben az időszakban talán a legeredményesebb módszer tud lenni. Minél hidegebb a víz annál jobban működik. A gumik méretét érdemes csökkenteni. Sokszor megdöbbentő a különbség egy 7cm-es és egy 4-5cm-es csali között. A legelvetemültebbek kipróbálhatják a 2,5cm Mann's twistert drop shot szerkón. Halálos fegyver ebben az időszakban a sügér ellen, és többnyire a csukát ez a csaliméret már hidegen hagyja.

                                                       Sügér drop shot szerkóra

                                                      Egyszerű, de nagyszerű...

Tavak

A tavakon is az október a nagy változások kezdete. A kishalak elkezdenek nagyobb csapatokba verődni, és  kimondottan nagy létszámban vannak jelen a kisebb, nagyobb kikötőkben. Velük együtt érkeznek a sügérrajok is.

                                   A jobb oldali oszlop mellől vagy 15 db jött

Igen rajokról beszélhetünk, mert ilyenkor már a nagyobb példányok is hajlamosak hozzácsapódni egy kisebb vagy nagyobb sügérrajhoz. Sajnos a viselkedésükről pontos leírást nehéz adni, ugyanis helyszínenként (kikötőnként) egészen más is lehet. Alapvetően háromféle viselkedésformát tapasztaltam:

1. Lassan vándorló sügércsapat. Ezek a a változó méretű csapatok össze-vissza kóborolnak a kikötőben.            
    Mindig valami fedezék mentén, de folyamatos lassú mozgásban vannak.

2. Állandó lakhelyű sügércsapatok. A kikötők egy részének vannak olyan pontjai, ahol mindig van sügér. A            
    véleményem az, ezek a csíkos lovagok állandóan itt tartózkodnak. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy
    időnként bővül vagy fogy a csapat, de hogy ezeken a helyeken mindig van sügér az biztos.

3. Magányos sügér. Hihetetlen de ilyenkor is előfordulhatnak különböző méretű magányos példányok.
    Általában csónakok alól fogom őket.

                                                          Magányos kis csíkoska...

A módszereket tekintve a vándorló halak ellen az apró plasztik csalikat szeretem használni, az állandó rajok ellen, viszont jobban működik a drop shot szerelék. Szóba jöhet még a vertikális emelgetés twisterrel, illetve a drop shot is hatékonyan működik, csak úgy botvégről, vertikálisan használva.

                         Drop shot a módszer, de a plasztik a 2,5cm Mann's twister


                                            A háttérben az a bizonyos karó.....

Itt is érdemes figyelni a csalivezetés ütemére. Minél hidegebb a víz, annál jobban le kell lassulnunk nekünk is. A legdurvább dolog ami rendszeresen megtörténik, hogy a sügér a teljesen megállított drop shot csalinak vág oda. Figyeljünk arra is, hogy plasztik színe alkalmazkodjon a víz átlátszóságéhoz. Ahogy hűl a víz úgy lesz egyre tisztább.

A patakoknál és csatornáknál, valamint tavaknál is lehet egy olyan dolog ami jelentősen megváltoztathatja azt amit idáig leírtam. Ez nem más mint az, ha az adott víz olyan jelentős mértékben letisztul, hogy akár 1m mélységben is látni a feneket. Ilyen körülmények között aki nappal van kint joggal hiszi azt, hogy szinte üres a víz. Pedig ott a hal... Ha fogni is akarunk koncentráljunk a kora reggeli, és az esti 1-2 órára. Főleg az esti fényváltás időszaka szokott nagy meglepetést okozni. Az eddig üresnek hitt víz hirtelen életre kel....

Hát röviden ennyi jutott eszembe az őszi sügérpergetésről. Biztosan vannak olyan helyzetek amikre most elfelejtettem kitérni, vagy olyan vizek amik speciális helyszínnek számítanak. Mégis úgy érzem, hogy lényeget nagyjából sikerült megfogalmaznom. Itt a pergető szezon közepe éppen, mindenkinek sikeres horgászatokat!

2012. november 11., vasárnap

Bodorkás, csalihalgyűjtős....

Régen jelentkeztem új élményekkel.  Ennek egyetlen oka van. Találtam magamnak titkos sügeres pályát, de szeretném ha ez pálya  az idei szezonban titok is maradna...
Ma viszont egészen más tervekkel vágtam neki a Gaja pataknak. Süllőzni szeretnék a héten egy-két alkalommal, de ehhez csalihal kell. A kedvencem a bodorka, az sem baj, ha kicsit nagyobb a szokásosnál, legalább nem zaklatnak a méret alatti süllőcskék. Tehát a mai feladat a csalihalgyűjtés volt. Próbáltam két legyet ütni egy csapással, a csalihalfogást összekötni egy jó keszegezéssel, kárászozással. Előre elárulom, nem jött össze...

Szóval ma tíz óra magasságában érkeztem meg a kiszemelt helyre. Sajnos a víz elég sokat apadt, és az élénken fújdogáló délkeleti szél sem ígért túl sok jót. Ez van. Most van szabadidő, a feladatot meg kell oldani! Gyorsan bedobtam 4-5 gombóc csontival és némi csemege kukoricával dúsított etetőanyagot. Úgy éreztem ennyi bőven elég. A 420-as matchbotom volt nálam. Az úszó 2g, a horog 18-as. A horogra egy szem csonti került.


Úgy döntöttem szabadon úsztatott csalival kezdek. Ez elsőre bejött. Kisebb bodorkákat, és ha jobban beengedtem szereléket a sodrásba apró karika keszegeket fogtam. Aztán amilyen jól indult a dolog olyan gyorsan vége is lett. A kapások leálltak, csak az üres úsztatások. Feljebb húztam az eresztéket és megpróbáltam enyhén visszatartott csalival. Láss csodát ismét előkerültek a halak. Kicsivel szebb bodorkák voltak tettesek.


Csakhogy sokáig így sem tartott a csoda. Megint kezdtek megszűnni a kapások. Próbáltam egyre jobban lassítani a csalit, de ehhez kevés volt a 2g-os úszó. Azt megfigyeltem, hogy a szebb bodorkák, és a karikák bent a sodrás közepén tanyáztak. Na ide volt kicsi az úszóm. A part szélében viszont a csalihal méretűek jöttek. Mivel a fő csapásirány a csalihalfogás volt, úgy döntöttem nem szerelek át,viszont megpróbáltam kifektetett úszóval. Így is jött egy pár darab bodorka, és az időlegesen a sodrásban megálló horogra, lecsapott egy szebb karika keszeg is.


Fogtam még két küllőt is. Bevallom nem tudom melyik fajta, az biztos, hogy nem a fenékjáró, mert olyat sokat fogtam már, és ezek nem azok voltak.


Aki most várná a történetben slusszpoént annak csalódást kell okoznom. Ma nem volt olyan. Kb. délután háromig maradtam. Szenvedősen ment végig a halfogás. Fogtam bodorkát, karika keszeget, és vörösszárnyú keszeget, összesen 40-45 db-ot. Akkor miért van hiányérzetem? Tudom, hogy nagyon sok hal van itt, és azt, is, hogy ma tényleg a keszegek apraját sikerült megfognom. Nem láttam rablásokat sem, pedig mindig volt idáig, és a kárászok, meg a pontyok is elkerültek.


Hát röviden ennyi történt ma. A történet tanulsága, hogyha délkeleti szél fúj semmi jóra ne számítsunk, de azért horgászni kell!