2012. május 2., szerda

Hajnali domolykóvadászat

Ma hajnalban a Gaja patakra  indultam horgászni.
Mivel az utóbbi időben minden meleg rekord megdőlt, és továbbra is azt ígérték, hogy kitart még a május eleji kánikula, korán mentem, és hazaérkezést is koránra terveztem. 4:15, ébreszt telefon. Indulás!
Csak egy Ultra Light pergetővel készültem a halak ellen. A kis wobblereket rejtő doboz, és az apró gumik voltak nálam.  Még nap sem kelt föl rendesen mikor én már patak partján illesztem össze botom két részét. Megvártam a hivatalos napkeltét, és már repült is az első dobás. Apró wobbler kellette magát a zsinór végén, de egyenlőre hiába. Újabb hely, újabb remények. Itt megpróbáltam apró gumicsalikkal is, de bármivel dobáltam, semmi. Egy hellyel lejjebb költöztem. Mivel eddig egy koppintásig sem jutottam, nem túl nagy reménnyel kezdtem a dobálást. Újabb kis saját gyártású wobbler került fel zsinór végére. Rövid dobásokkal kezdtem, de semmi. Dobtam egy kicsivel hosszabbat dobtam amikor váratlanul valami odavágott a fahalnak, de nem akadt meg. Visszadobtam még egyszer ugyanoda. Lassan vezetem kis wobbleremet. Egy pillanatra megállítom a sodrásban. Kopp! Valami odakoppintott a fahalnak. Ahogy húztam tovább még kétszer rákoppintott, aztán végre rendesen odadörgölt. Megvan. Karikában a kis finom pálca, a fék is dolgozik egy kicsit. Lassan magam elé pumpálom a gyönyörű domolykót, de még kétszer is kitör, mire meg bírom meríteni.
Megvan. Ma már megérte kijönnöm. Gyorsan fotózom, mérem (41cm), és visszaengedem. Lőnék pár képet helyről, de  minő trehányság, a fényképezőm elemeit nem töltöttem fel, így azonnal kikapcsol.


Gyorsan kiveszem az elemeket a fotómasinából, így még marad esély, hogy később még egy-két képet készítsek, ha lesz miről. Mivel ez a hely egy elég nagy gödör tovább próbálkozok itt. Nem is hiába! Kapás kapás után, de finoman csipkedik csak a műcsalit. Képtelen vagyok becsapni őket. Dobok a végén egy egészen hosszút. Érzem, ahogy sodrásban veret a műhalam, amikor egyszercsak kopp, kopp, és végre megvan. Jó erőben van, majd egy perc kell hozzá, mire a szák fölé tudom vezetni. Hasonlóan szép mint az első. Szép vaskos, szinte lóg a hasa. Csak tippelem, de szerintem a sok ikrától dagad a hasa. Mérem 39cm.
Szerencsém is van az elemeim megtáltosodnak, így a halamat még le bírom fényképezni.


Itt már nincs több kapás, így helyet változtatok. Szinte mindenhol van egy-egy kapásom, de halat nem bírok fogni. Csipkedik csak a wobblerem, de egy sem ragad meg a tűhegyes horgomon. Fogynak a helyek, és nap is egyre melegebben tűz.Még csak 7 óra múlt, de már csak pólóban vagyok. Ahogy nap jön egyre jobban fel a kapások kezdenek elmaradni. Elmegyek a híd fölé. Itt fák árnyékolják a vizet, hátha ott még aktívak a halaim. Két bágyatag koppintást még sikerül kierőszakolnom, de ezeket nem tudom halra váltani. Illetve van egy harmadik akcióm is, ami meg is akadt, de menet közben lemarad. Éreztem, hogy nem volt nagy hal.
Kezdem unni dolgot. Bár még csak kilenc óra, érzem, hogy itt több babér ma nem terem nekem.
Szinte fullasztó már most a meleg a napon, elég volt mára...

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi!
      Igen jó peca volt!
      Remélem lesz még jobb is!

      Törlés
  2. Hétvégére én is egy ilyen koránkelős pecát szervezek, csak legyen jó idő. Szép halak, és szép írás is. Gratula.

    VálaszTörlés
  3. Köszi!
    Elvileg hajnalban támadok a Velencei tavon, de még a viharos időjárás közbeszólhat...
    Reszkessetek kikötői balinok, csukák, sügérek!

    VálaszTörlés
  4. Jól látom, hogy az első kép Palotai-út alatt nem sokkal készült??...Egyébként gratula!!Szép halak!!

    VálaszTörlés