Februárig kellett várnom, mire kiolvadt a városi tó. Szinte mindenkinek közelében van valami hasonló horgászvíz. Egy kis helyi tó, amelyben élnek süllők, de a megfogásuk bizony nem egyszerű. Az én kis vizem, a Széchenyi István Horgászegyesület kezelésében lévő, Bregyó tó. Itt a tagok kishallal nem süllőzhetnek, és minden süllőt, vissza is kell engedni a vízbe. A víz, a jellegét tekintve tipikus városi tó. Öreg, sekély, eliszaposodott meder. Az ilyen helyekre jellemző, hogy a nyári időszakban szinte csak éjjel lehet megfogni a süllőket. Ősszel, illetve a tilalom előtt, kicsit más szokásokat vesznek fel, és több esélyünk van fogni.
Az olvadás, a süllőket is előcsalogatja a gödrökből. Ilyenkor, a kishalak után kimozdulnak a laposabb, iszapos részekre. A part közvetlen közelét még kerülik, a part menti 10-40m-es sávban pihengetnek. A probléma pont az, hogy tulajdonképpen a nap nagy részében csak egy helyben pihennek. Az emésztésük lassú még a hideg vízben, és a sodrás legyőzésére sem kell energiát pazarolniuk, mint folyóvízi társaiknak. Így, a nap nagy részét, lustálkodással töltik. Ezek a halak, nem mennek métereket a csali után, csak a közvetlenül a szájuk elé kerülő gumiknak vernek oda. Ez az egész helyzet, speciális felszerelést igényel. A dobótávnak minimum 40m körül kell lenni, de a fej nem lehet 3-4g-nál nehezebb a sekély víz, és az iszap miatt. Én, egyetlen megoldást találtam a problémára. Egy UL gumis bot, vékony fonott zsinórral. Az akadások miatt nem aggódtam. Lenyomott szakállal, a legnagyobb süllőnek is jól akad a jig. Igen bizony, lenyomott szakállal. Tapasztalat, hogy így sokkal könnyebben üti át a horog a hal száját, és a halvesztés sem gyakoribb. Sőt...
A csali mérete is fontos. A legtöbb kapást 9-11 cm-es csalikkal értem el. Van most egy konkrét kedvenc, de mivel a jövőben több hasonló csalit is tesztelni akarok (persze mind kínai), ezért most csak egy képet kaptok róla, részletes ismertető később.
A legérdekesebb a hol. Na ez a legjobb. Bárhol. Ezek süllők nem állandó helyeken vannak. Hol itt, hol ott fekszenek az iszapon, a laposabb részeken. Napról napra pár métereket vándorolnak. Lesznek a tónak olyan pontjai ahol többször is megfordulnak, és olyanok ahol soha. A miértjét megfejteni nem tudtam.
A kapások általában egy erős ütés formájában jelentkeznek. Azokon a napokon amikor valamilyen front miatt nagyon nem esznek, van, hogy csak ráfekszenek gumira, ilyenkor rendszerint az állukba akad a horog. Ugyanezek a halak az éjjel első felében is aktívak. Ilyenkor a part menti részeken kutatják a kishalakat.
Most, ívás után, már fészekőrzés időszakában járnak a süllőink. Az újabb szezon, majd májusban kezdődik. Akkor megint más lesz a süllőzés technikája.
A következő irományom ígérem olvasmányosabb lesz...
