2012. április 30., hétfő

Újra a kikötőben

Tegnap délután ismét a múltkori kikötőben pecáztam a Velencei tónál.
A múltkori kárászos peca óta annyit változott a helyzet, hogy közben megérkezett így április végére a nyár. Hirtelen és nagyon. Napok óta dőltek meg a meleg rekordok, és bizony tegnapi napon még egy kóbor felhő sem takarta a napot. Délutánra szólt a kimenő, de a nagy meleg miatt nem mentem korán. Fél öt körül érkeztem meg.
Soma barátom már horgászott. Matchbotjával csónakok közé dobált, és bizony már fogott is kárászokat. Láthatóan ez a rész volt zavartalanabb, a másik oldalon ki-be jártak a kisebb nagyobb vitorlások. Én viszont féltem ennyire a csónakok közé horgászni így mólóról a múltkori helyemről kifelé horgásztam. Most vittem két pergető pálcát is, egy csukázót, és egyet sügérre hangolva.
Mivel az úszóm környéke teljesen kihaltnak tűnt elbóklásztam pergetni, de hiába dobáltam a csukázóval a különböző wobblereket, nem történt semmi. Volt még egy pergető horgász a kikötőben, egy nálam fiatalabb srác, aki viszont szinte móló mellől  akasztott egy gyönyörű balint. Közben Soma barátomnak is beesett néha egy-egy nagy kárász, de én hiába dobtam vissza a match pálca úszóját semmi nem történt. Mivel már nagyon untam az eseménytelenséget, összeraktam a kis sügerező pálcikát. A beton szélét akartam megvallatni apró twisterekkel. 1g-os fej, fehér gumi. A harmadikat dobtam amikor mintha döccent volna egy a kis műcsalim, majd határozott kapás! Óvatosan bevágtam és rögtön karikába is maradt a vékonyka pálca. Csuka kapta el az apró gumit. Szerencsére éppenhogy a szája szélébe akadt horgom, így bátran fáraszthattam. Rövid harc után Soma barátom szákolta meg. 41cm-es volt, ami elvileg méretes, de én mérlegelés nélkül csúsztattam vissza kötelező fotók után.


Ezzel megint én lettem a móló hülyéje, ugyanis itt még a méreten alulit sem divat visszaengedni...
Magyarország 2012. Itt tart a horgászkultúra. Ezek után persze maradtam a kis guminál, de több kapás nem volt. Illetve matchboton volt egy fura kapásom, aminek a vége az lett, hogy szinte ellenállás nélkül elment az előkém. Valószínűleg csuka volt tettes. Estefelé beindultak a balinok. Én is kötöttem a sügerezőre egy nagyobb fejet, és próbáltam az apró twisteremet gyors balinos tempóval bevontatni. Volt is egy brutális erejű kapásom ami szerencsétlen módon nem akadt meg. Aztán ahogy tovább sötétedett elültek a balinok és látszólag minden más. Kivártam teljes sötétséget, és pakoltam. Soma barátom kint maradt még a sötétben süllőzni, abban maradtunk, hogy telefonál ha fogott.  Nem hívott....

2012. április 27., péntek

Kárászok a Velencei tóból

Ma végre ismét horgászni mehettem. Tegnap még pont időben kaptam a fülest, hogy az egyik kikötőbe szépen beálltak a kárászok. Így aztán az eredeti terveimet feladva, a kikötői kárászokra készültem. Két botot szereltem fel. Az egyik egy 6m-es spiccbot, a másik egy match. Egyszerű feltolós úszóval szereltem fel mindkét botot. A spiccbotnál érintőre állítottam az eresztéket, a match-nél az előkét fenékre fektettem.


 Hajnalban érkeztem a tóhoz. Gyorsan szereltem, etettem. Elsőként spiccbottal próbálkoztam, de hamar feladtam, ugyanis nagy csend honolt. Bedobtam hát a spiccbot helyére match pálcikát, azt legalább kényelmesen le tudtam tenni. Még mindig semmi. Újra megcseréltem a két pálcát, megint a spiccbottal dobáltam. Hopp kapás! Meg is akasztottam a halamat ami egy kisebb 30 dekás ezüstkárász volt, amíg a szákolás előtt le nem fordult. Hát ez elment... Hiába dobálok tovább, semmi. Ismét a matchbot után nyúlok. Bedobok, és leteszem botot. Kicsit elbambulok, mire visszanézek úszóra nincs helyén. Bevágok, szerencsém van, megvan a hal. Szép kárász forgolódik előttem. Gyorsan alátolom a merítőt, nehogy ő is meglépjen. 


Bizakodva lendítem be az úszómat helyére. Talán lesz valami! De megint tévedtem. Hosszú szünet következett. Már kezdtem megunni a várakozást amikor váratlanul kiemelkedik az úszóm. Még egy ezüstkárász a horgon. De milyen szép! Jól védekezik, de ő is merítőmben köt ki hamarosan.


Megint hosszú szünet....  Mire elunnám dolgot megint egy emelős kapás után egy dévérkeszeg pacsál előttem. Nem sokkal később egy bodorka is tiszteletét teszi a horgomon, de utána ismét beköszön a bosszantó csend. Már szinte a pakoláson töröm a fejem amikor, a szemem sarkából látom, hogy az úszóm egyre sietősebben oldalaz a víz tetején. Hopp kapás! Bevágok de nem akad meg. Visszadobok ugyanoda, és szinte egy percen belül újabb szép ezüstkárászt akasztok. 


Az újabb halfogás felvillanyoz, úgy döntöttem maradok még. Jól tettem! Most nincsen szünet. Egyik kapás jön a másik után, és szebbnél szebb kárászokat terelgetek a szákom fölé. Kezdem jól érezni magam. Két halam el is megy menet közben, de ezen már nem bánkódok.



Aztán hirtelen vége. Hiába rakok fel friss csalit, nincs több érdeklődő. Ennyit tartogatott nekem mára a tó.
Hat kárászt, egy dévért, és egy bodorkát sikerült fognom. Bár a várt kárászinvázió elmaradt, igazán szép halakat sikerült fognom. A öt legnagyobb kárász mind 30cm feletti volt, és az egyik elérte 33cm-ert. Nem lehet okom panaszra.


Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez a mai egy jeles, és egyben különleges alkalom volt. Egy-két hét és ezeknek a halaknak nyoma sem lesz. Eltűnnek a kikötőből, mint a kámfor, mintha sose léteztek volna...





2012. április 24., kedd

Békéshalazás a Velencei-tavon

Mostanában sajnos nagyon kevés időm van horgászni. A pergető barátaim sem számoltak be jelentős fogásokról. Így aztán az egyik szabad délelőttömön, nem pergetni indultam a kedvenc nagy tavamra, hanem a békés halakat vettem üldözőbe. Sokat variáltam azon, hogy hova is menjek, végül aztán a betontenger helyett egy természetközelibb helyszínre indultam. A Dinnyési 1-es kotrás lett a kiszemelt helyszín. Terveim szerint match és picker pálcákkal indítok támadást a tó pikkelyes lakói ellen.

Eljött hát hajnal, a telefonom makacsul próbált felébreszteni. Hát ez az ébredés elég nehezen ment, így tervezettnél kicsit később indultam meg tó felé. Kis robogómmal valamikor napkelte környékén érkeztem meg a helyszínre. Az első kiszemelt helyem már foglalt, volt, így maradt a B terv. A második kiszemelt helyem szabad, helyben vagyunk. Bár mint írtam is már napkelte környékén járhattunk, vastag felhők borították az eget, így szinte még félig sötétben élesítettem be a felszerelésemet. Elsőként a picker került a helyére, majd jött a match. Ez utóbbival nem horgásztam messzire, kb. 20m-re. Kb 5-6 kisebb gombóc Timár Ponty-Kárász feketéből gyúrt gombóccal meg is hintettem az úszó környékét. Minden a helyén, jöhetnek a halak!
De nem jönnek! Hiába várakozok nincs kapás. Ellenben a vízimadarak elemükben vannak. Jókora ribilliót csapnak az úszóm mögött nem sokkal. Van köztük egy olyan faj amit eddig még csak itt láttam, valami piros fejű réceféleség. Állítólag máshol elég ritka, de itt van belőlük elég. Vannak még tőkés récék, kettő pont mellettem totyogott ki a partra. Amilyen jól mozognak a vízben olyan esetlenek a parton.



Jó dolog a madarakat nézegetni, de hol vannak a halak? A matchbot horgán csontit pinkire cserélem. A hatás szinte azonnali. Egy percet sem várok, amikor valami gyönyörűen kitolja az úszót. Meg is akasztom ahogy kell. Szép dévér a tettes. Gyorsan visszadobok. Szinte két percen belül újabb dévér jelentkezik.



Kezd beindulni dolog, gondoltam, de tévedtem. Hosszú szünet következett. Pár gombócot szórtam még az úszó mellé, de csak nem akart újabb hal jelentkezni. Közben a pickert hiba dobom bárhova, csak feneket vastagon fedő moszatot fogom meg. Kellet volna valami ami meglebegteti a csalit, de nem is gondoltam rá otthon, így nem volt nálam semmi ilyesmi. Közben úszóm határozottan kiemelkedik és elindul oldalra. Bevágok, és megvan. Szép kárász a tettes.

 Bízok a jó folytatásban, de csak kapásokat rontok. Kezdek kicsit mérgelődni. A picker is csak hallgat.
Kis gondolkozás után előveszem a tartaléknak hozott feederbotomat. A pickert leteszem és feedert beküldöm jó messzire, hátha ott laknak a halak. Az északnyugati szél közben egyre erősebben fúj, kezd zavarni a machbotos horgászatban. Néha egy-egy dévért akasztok ugyan, de sok kapást el is hibázok. Finomítani kellene, de semmi kedvem szerelni... Közben oldalra pillantok és látom, hogy feederen kapás. bevágok és érzem is, hogy megvan. Egészen jól dolgozik, szebb ponty lehet. Félútig simán kijön amikor aztán váratlanul megkönnyebbül a bot a kezemben. Elment. Egyszerűen simán lefordult a horogról. Visszadobom a feedert. Közben szél szinte lehetetlenné tesz a matchbotos horgászatot. Merészet gondolva, szinte csak magam elé olyan spiccbotos távra behintek pár gombócot. Beállítom az eresztéket és szépen beteszem oda a matchbot úszóját. Egyszercsak valami megemeli az úszót, majd lassan elmerül. Hopp újabb dévér, szinte a parttól öt méterre! Közben a feederen is újabb jelentkező. Meg is akasztom a halamat, egy jó húsz centis kis pikkelyes pontyot akasztottam. Próbálkozok még egy kicsit, a matchboton több kapást is elszúrok, de lassan pakolnom kell. Hát ennyi volt az első békéshalas pecám a nagy tavon. Összesen öt dévér és egy kárász, és egy retur ponty, amit fogtam. Nem túl sok, de a semminél több...


2012. április 7., szombat

Esős napokon...

Sajnos az utóbbi időben nem igazán alakul úgy az időjárás, hogy az kedvezzen a pecázáshoz. Ennek ellenére a rossz időt is megpróbálom kihasználni. Ismét nekiláttam wobblereket gyártani domolykós méretben. A kedvenc csatornám egészen kicsi és igen sekély. A télen gyártott wobblereim nagy része túlságosan is mélyre szalad, megnehezítve a vezetésüket. Ezért most nekiálltam egy teljesen új szériának. Hat darab már el is készült, túl vannak legnagyobb próbán az éles bevetés előtt. Megúsztattam őket a kádban. Készítettem pár videót, és úgy döntöttem, hogy ebből két rövidet megosztok itt a blogomon.



Remélem tetszett!

2012. április 4., szerda

Másnap...

A tegnapi szezonkezdő peca után ma délelőttre is kimenőt kaptam, egy kis dobálgatásra.
Mivel mára még nagyobb szelet jósoltak, helyszínt változtattam, ma Dinnyésre mentem. A kikötőben ért a hajnal. A kis sügerező mellé ma vittem egy csukázót is. Reggel volt pár rablás a kikötőben, ki tudja mik lehettek... Ugyanis kapás egy szál se volt. Próbáltam itt, próbáltam ott, de semmi. Elég kellemetlen volt, hogy mindenhol hínáros, vagy algás volt fenék, így tulajdonképpen a wobbler volt az egyetlen műcsali amit normálisan el lehetett húzni. Közben megérkezett a beígért szél is, ami nem könnyítette meg a dolgomat.


Már éppen kezdtem teljesen elcsüggedni amikor egy víz alá süllyedt csónak alól az apró kis plasztiknak odavágott egy kisebb balin. Nem volt nagy hal, de becsülethalnak jó....




Ezen fellelkesülve még egy elsüllyedt csónakot körbedobáltam. Volt is két tétova kapásom, de egyik sem lett meg. Dobálgattam aztán mindenfelé, de hiába. Bosszantó volt, hogy se egy kis vörös, se egy sügér, semmi. Mérgemben itt össze is pakoltam, és átmentem a kikötő előtti kotrásra.


A sügerezőt itt sem nagyon piszkálták a halak. Fogtam hát csukázót, és azzal kezdtem el dobálni. A szél miatt egy jól dobható csali kellett, így került fel az egyik kedvencem a Salnmo Frisky GT. Első dobás. Próbálom minél mélyebbre küldeni a tört csőrű wobblerem. Talán öt métert jött a víz alatt amikor egyértelmű kapás. Megvan. Nem nagy hal, de csuka.


Lelkesen dobálok tovább. Két apró kopp után az egyik bedobásomnál látom, hogy egy csuka követi a műhalamat. Na talán lesz valami! Hát nem! Még fél órát erőlködök, aztán feladom. Irány haza!
Ez volt tehát második horgászatom története a tavon. Lesz még...

2012. április 3., kedd

Szezonkezdés a Velencei tavon

Már régóta terveztem, de ma végre megtörtént. Megkezdtem a szezonomat a Velencei tavon. Na nem kell rögtön egy egész napos horgászatra gondolni. Összesen, a kijutást leszámítva nettó 2,5 órám volt, hogy horgásszak egyet. Mivel ilyen kis idő alatt nagy dolgok nem szoktak történni (pláne velem), csak a sügérre hangolt pálcám került be a botzsákba. A kiszemelt célhely a Pákozdi csónakkikötő volt, csak azért,mert itt még sose jártam. Bő félórányi robogózás után a tervek szerint rendben meg is érkeztem a kikötőhöz. Szemrevételeztem vizet. Sekély, hínáros kikötő a Pákozdi, milliónyi apróhallal.



Elsőként a drop shot módszert próbálgattam, de folyamatosan elakadtam, az ólom mindenféle hínárcsomóban elakadt. Negyed órányi szenvedés után éreztem, hogy ez így nem lesz jó, váltani kell! De mire? Kezembe akadt a wobbleres doboz. Mi lenne ha megpróbálnám valami kis wobblerrel? A gondolatot tett követte. Egy domira már eredményesnek bizonyult apróság került a zsinór végére. Sajnos a szél közben igencsak megélénkült, ez eléggé megnehezítette még a bedobást is. Első dobás. Tekerem szépen lassan kis fahalat, egyszercsak érzem, hogy valami odavág neki. Hoppá meg is akadt. A várva várt sügér helyett, gyönyörű vörösszárnyú a horgon. Ez jól kezdődik...


Lelkesen dobálok tovább, több kapást is rontok. Egyszer aztán odaragad valami a horoghoz. Aprócska sügér volt tettes. Több kapás nincs így továbbállok. A kikötő másik felét vallatom, ami mélyebbnek látszik, de hiába dobálok bármit, nincs kapásom. Visszatérek a sekélyebb oldalra, itt legalább akcók voltak. Jár az agyam, hogy sok rontott kapás elkövetőjét, mivel tudnám megfogni? Hirtelen jön az ötlet... Kötök egy keszegező horgot,  felhúzok rá egy kis 2,5cm-es Mann's twistert, és fölé nyomok egy apró sörétólmot.
Első dobásra kapás, de eltolom. Másodszorra megvan. Újabb kis vörösszárnyú.


Szóval ti vagytok a tettesek! Innentől aztán felpörögnek a dolgok. Kapás kapást követ. A nagy részét ugyan elrontom, de azért fogok is. A polár szemüvegemben látom, hogy néha egészen kicsi halak is nekimennek gumi csodának, nem csoda, hogy fele sem akad meg.



A végére aztán egy kisebb sügérnek is megtetszik a kis twisterem


Egyre gyorsabban peregnek percek. Na még egy dobás, meg még egy, de ez most már tényleg az utolsó...
Sajnos letelt az idő, menni kell! Összesen 8 kis vöröst, és két apró sügért fogtam. Nem nagy fogás de nekem elég. Jövök én még ide! Reszkessetek halak!