2014. január 24., péntek

Szezonkezdés a Velencei-tavon

Az idén úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyik kedvenc vizemhez, a Velencei-tóhoz. Egyszerűen nem tudom miért vonz ez a víz. Gyönyörű nádasok, hínárfoltok, rengeteg vízimadár, szóval egy igazi lápi világ, legalábbis az a része, amit igazán szeretek. Ha ilyen szép hely, miért írtam azt, hogy nem tudom miért vonz? Hát azért, mert sajnos a tó a húshorgászok, és rabsicok paradicsoma. Tulajdonképpen a horgászok egy része mindent visz, aminek pikkelye van, és nem sikló. Kész csoda, hogy egy ilyen folyamatosan rabolt víz, azért néha meg tudja lepni az embert. 2012-ben egy évet végighorgásztam úgy, hogy egyszer sem ellenőriztek. De minden negatív dolog ellenére mágnesként vonz engem a tó magához.



Kihasználva az enyhe januári időjárást, kétszer is kimentem a napokban pergetni egy kicsit. Mivel csónakom még nincsen, és ha lenne is ilyenkor télen a parton vesztegelne, a partról horgásztam. Ilyenkor mindig a hajó és csónakkikötőket keresem fel. Bár az ilyen kikötők egy laikus szemlélőnek  szinte egyformák, ez nem így van.  Vannak nagy, a nyílt víz felé nagy, és közeli bejárattal rendelkezők, és vannak egészen kicsik is amelyek csak egy hosszú vékony csatornával vannak összeköttetésben a tóval. Éppen ezért a vizük, és halállományuk is egészen más. A kis zártabb kikötőkre a tiszta víz jellemző. Sügér, és vörösszárnyú keszegek lakják. Ritkán jön be a balin, és véleményem szerint a halállomány is nehezen cserélődik. A nyíltabb kikötők vize szinte megegyezik a tó vizével. A lakói bármik lehetnek, és itt folyamatosan változik minden. Bejön egy hatalmas halraj, majd kimegy, vagy éppen ott marad. Állandó lakói a csukák, és pár megfontolt, óvatos, kikötői balin.

Melegfront alatt

A hosszúra nyúlt dupla bevezető után, jöjjenek a történtek. Sajnos az ritkán adatik meg a horgásznak, hogy teljesen ideális körülmények között hódoljon kedvenc szenvedélyének. Így aztán az első napom a tavon, pont egy melegfront betörésének napja volt. A nem túl ideális körülmények ellenére lelkesen készültem erre a napra. Kezdésnek egy kis kikötőt választottam, ahol tudtam, hogy él sügér. Szerettem volna betli nélkül megúszni ezt a napot. A kikötőbe érve megláttam az első bíztató jeleket. A víz nagyon élt. Vastagon álltak bent az egészen apró ivadékok. Gyorsan össze is raktam az UL. pálcát.  Egy 5cm-es twisterrel kezdtem. Az első öt dobásból három kapást rontottam. Idegesített a dolog így csalit váltottam. Az új csali már csak 2,5cm-es volt. hamar meg is lett az első idei halam Velencei tóból. Egy bosszantóan aprócska sügért fogtam.



 Őt aztán több társa is követte. Már a helyváltoztatás gondolatával játszadoztam, amikor végre beugrott egy kicsit szebb csíkos hátú. Persze ő sem volt egy kapitális példány, de talán pont egy évjárattal öregebb, mint az eddigiek.

   
Ettől kicsit jobb kedvem lett. De hiába dobáltam ezek után mindenfelé mindenhol csak az apróságok vették fel a kis twisterem. Az egyik kapás után a sügér helyett, egy kis aranyos vörösszárnyú keszeg ficánkolt a horgomon. Nagyon megörültem neki. Bár életem során már fogtam párat pergetve, ritka vendég a horgon.


Persze próbáltam még kis vöröst akasztani, de mire partot értek a halaim, mindig aprócska sügér lett belőlük. Megelégelve a dolgot átmentem a kikötő másik, mélyebbik felébe. Nehezen találtam itt a kedvenceimet. Végül egészen kis nádlyukakban leltem rájuk, szinte a nádszálak között. Sajnos az átlagméret maradt a régi, kb. 10cm. Egyetlen szebb példányt sikerült akasztanom.


Kicsit megnyugodva, hogy már hal nélkül nem maradok aznap, átvonultam a hajókikötőbe. Itt már horgászokkal is találkoztam. A "helyi erők" szorgalmasan cukkolták a csukákat, élő halas, úszós szerelékeikkel. Senki nem fogott semmit... Összeraktam a keményebbik csukára hangolt  pergető botomat. Nem ragozom sokáig. Majd másfél órán keresztül szórtam mindenféle plasztikokkal, a halottnak tűnő vizet. A teljes csend miatt úgy döntöttem, hogy elmegyek megnézek egy másik kikötőt is. Pakoltam, és irány az új helyszín. Az új pálya, egy a víz felé jobban nyitott apró kis csónakkikötő. A halállománya folyton változik. Megtippelni sem tudtam, hogy mi várhat rám. Elsőként a sügeres pálcával fésültem át a kikötő vizét. Semmi! Utána a csukázót állítottam csatasorba, de azon kívül, hogy időnként a frászt hoztam a kikötőben lebzselő szárcsákra, csend honolt. Időnként az eső is szemerkélt egy kicsit, de szerencsére hamar megunta mindig. Újra a sügeres botot vettem a kezembe, és elkezdtem váltogatni a csalikat. Már éppen a ki tudja hányadik apró kis gumihal volt fent, amikor váratlanul valaki odakoppintott a gumihalnak. Bevágtam, és láss csodát hal volt a horgomon. Apró csuka kívánta meg a kis gumicsalimat..


Lassan közeledett az alkony és pakolni kezdtem. Hát ennyi történt az első napon...

Hidegfront idején

Persze második alkalommal sem tudtam elkerülni a frontokat. Aznap a változatosság kedvéért egy hidegfront érkezett. A front esőt hozó része már elvonult, de az északi szél, az maradt. Nagy hideget ígérnek következő napokra, ez a front volt az előfutár. Meg kellet hát becsülni ezt horgásznapot, mert pár nap múlva, már lehet, hogy jégpáncél borítja be a vizet. Ismét a kis csónakkikötő sügereivel kezdtem. Próbáltam pár "biztonsági" halat fogni. Megint az aprócska twisteremmel kezdtem. Az első pár dobás után tudatosult bennem, hogy a hűvös szeles idő elvette a sügerek étvágyát. Vagy húsz perc szenvedés árán sikerült három aprócska sügért fognom.


 Kicsit bosszankodva átmentem mélyebb részre. Itt meg egyik kapást toltam el másik után. Nehezen végre kiszenvedtem két apróságot, majd egy kicsit nagyobbat. Siralmasan rosszul ment....


 Gondoltam egy merészet, és levettem a nagyon kis twisterem. Kötöttem egy nagyobb jig-et amire egy 2" lilásbarna Mann's twistert húztam. Finoman pattogtattam a fenéken a ronda féregnek ható, kis plasztikot. Sajnos nem volt szerencsém. Kapásom volt több is, de egymás után három szép sügerem ment el fárasztás közben. A legkisebb persze meglett....


 Otthagytam a kis öblöt, és a csónakok helyére koncentráltam. Sok üres dobás után aztán, egy kis nádsziget mellett, végre kapás. Az ellenállás vártnál nagyobb volt. Hoppá de szép sügér! Az idei legszebb csíkos lovagomat vehettem a kezembe, innen a Velencei-tóból.


Nagyon megörültem neki, hogy pont egy ilyen napon, amikor nem esznek rendesen a csíkos barátaim, ilyen szép sügért tudtam fogni. A hal, meghozta a lelkesedésemet.  Tovább dobáltam a ronda lilásbarna twisteremet. Két eltolt kapás után, aztán végre újabb sügért fogtam. Persze méretre meg sem közelítette a nagyét, de azért nem is az a tíz centis méret volt. Gyorsan elengedtem, és úgy határoztam, hogy befejezem a sügérkergetést.

Átmentem a szomszédos hajókikötőbe a csukák után nézni. Itt már társaságom is akadt. Négyen is csukáztak a kikötőben. Az egyik idősebb spori, pont mikor odaértem, vezetett a szákba, egy közel két kilós csukeszt. Gyorsan információt gyűjtöttem. Kiderült, hogy neki a második méretes, de amúgy senki nem is fogott mást, csak bugylikat. Hát ez viszont nem volt túl jó hír. Gyorsan összeraktam a csukázó, pergető cuccomat. Az egyik kedvenc Mann's twisteremmel kezdtem a pergetést. Még kettőt sem dobtam amikor megtalált az egyik "helyi erő", hogy közölje velem, hogy itt nem lehet műcsalival csukát fogni, csakis az élő csalit eszik. Hát én azért megpróbálom.... Dobáltam is szorgosan a plasztikot, de hiába. Közben azt nézegettem, hogy a táplálékhalak egészen aprók voltak. Próbálkoztam is kisebb twisterekkel, de az egyre kitartóbban fújó északi szél, szinte lehetetlenné tette a bedobást, kis a csalival. Mi legyen? Kotorásztam a dobozomban kissé tanácstalanul, aztán egyszercsak a kezembe akadt egy régi kedvencem. A legendás 9cm- Sandra. Hihetetlen ez a gumihal testű, twister farkú, plasztik. Eddig szinte minden vízen adott csukát. Egyszerűen valamiért nagyon eszik. Gyorsan fel is csatoltam egy sárgát, 4g-os fejjel. Ezzel a csalival már jókorákat tudtam dobni.  Talán a tízediket dobhattam, amikor még a süllyedő gumiba határozottan belevert valami. Bevágtam, és megvolt. Csukát akasztottam. Valamivel méret alatti lehetett. Nem egy óriás, de csuka.


Úgy látszik mégis csak lehet csukát fogni műcsalival is? Gyorsan elengedtem a halamat. Folytattam a dobálást, de több kapásig nem jutottam. Jobról és balról mellettem is csak 1-1 darab ilyen 30cm körüli kis csukát fogtak a helyi menők. Kezdtem iszonyatosan átfagyni az egyre hidegebbnek tűnő szélben. Bár a hőmérséklet még fagypont felett volt, szél hosszú távon megtette a hatását, pedig nem voltam vékonyan öltözve. Egy jó félórányit még szenvedtem, de aztán kiadtam a parancsot. Indulás! A fagyhalál határán ültem be az öreg autóba. Kifelé menet még megálltam megnézni egy helyet, de itt sekély volt víz, és kishalakat sem láttam, így aztán nem is erőltettem a dolgot.

Hát így indult nekem a 2014-es év a Velencei-tavon. Nem fogtam, se sokat, se nagyokat, de a cseppet sem ideális körülmények ellenére, mindkétszer fogtam halat. Nem volt egyik pecám vége sem betli, ami azért januárban könnyen becsúszhat. Most úgy néz ki, hogy legalább 1-2 hét fagyszünet következik. A napokban -10 fokos éjszakákat is ígérnek, szóval biztosan befagy a tó. Szerintem csukázni már csak áprilisban lehet legközelebb. Olvadás után újra megyek (maximum békéshalazni)!


2014. január 15., szerda

Hogyan vezesselek?

                                                      (Sügérfogás plasztik csalikkal)


Mikor elkezdtem a pergetést (komolyabban), a plasztik csalis módszer még gyerekcipőben járt. A boltokban maximum pár twistert lehetett találni, esetleg egy-két gumihalat.  Nekem hamar a kedvencem lett a kezdeti nehézségek ellenére. Azért mert olcsó volt, és mégis eredményes. Akkoriban szinte kizárólag csukára pergettem, és azok ették szinte bárhogy húzta az ember. Az akkori szakirodalom nagy része is csak színekre, formákra tért ki. A nyerő technikákat nehéz volt ellesni (szerintem nem véletlenül). Annyit tudott mindenki, hogy emelgetni kell. De hogy mekkorát, milyen tempóval, stb.... azt, csak a "profik". Aztán kezdtek divatba jönni a horgászvideók. Képtelenség volt tovább titokban tartani a különböző vezetési módokat. Lehullott a lepel.....

                                                     A sügér, szájában a plasztikkal

Később aztán jött az új mánia, az UL. pergetés. Az első időszakban sajnos külföldről kellett beszerezni a jófajta gumi apróságokat, fejeket, de azóta szerencsére divatba jött maga a módszer, és a kellékek kis hazánkban is elérhetőek. Aki ismer tudja, hogy sügérmániás vagyok. Évek óta szinte az év minden szakaszában keresem a sügért megszállottan. Sokáig azt hittem tudom mi kell a sügérnek, de az azóta eltelt idő azt bizonyítja, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Rengeteg apróságon múlik, hogy fogunk-e, illetve, hogy mennyit fogunk. Ebben az irományomban a plasztik csalis sügerezésből, konkrétan azokat a csalivezetési módokat szeretném veletek megosztani amiket én is használok. Mindegyik vezetési módnál leírom, hogy mikor igazán eredményes. Ezeket vezetési módokat magamtól találtam ki, nagyon sok időbe telt mire összeállt a kép. Mikor, mit, és hogyan, no meg miért?

                                    A kisebb, nagyobb csatornákban, mindig van sügér

Lassan, folyamatosan húzva.

Ez tűnik a legegyszerűbb módszernek, mégse mindig az. A folyamatosan húzott plasztik csali, a nyári hónapokban és koraősszel, az igazi. Akkor az igazi, ha a fenék felett egy picivel suhan el a kis gumihal, vagy twister. A nehézsége abban van, hogy nagyon pontosan el kell találni a fej tömegét. Ha túl nehéz, összeszed minden törmeléket, túrja a feneket. Ha túl könnyű, nehezen, vagy sehogy nem éri el, a kívánt mélységet. Sok gyakorlással vízinövénnyel benőtt csatornákon a növények közötti kis folyosókban is el tudjuk majd vezetni a gumit. Állóvízen, előkerülhetnek a legkönnyebb 0,5-1g-os jig-ek. Mint ahogy írtam is maga a csali, lehet akár gumihal, vagy twister is, a lényeg inkább a szín. Nekem a barnás, és a zöldes színek jöttek be. Fogtam még sárgával is, de olyan helyen ahol csuka is van a sárga elé mindig kell előke, mert nagyon eszi a csuka. A barnás csalikra, ha van abban a vízben domolykó, az is odaverhet....

                                               Gyakori vendég a kis plasztikokra a domolykó

Nyáriasan emelgetve 

Rögtön az elején egy kis magyarázat. Mit jelent az hogy nyáriasan? Ez tulajdonképpen a hagyományos fűrészfogszerű twistervezetés. Nyáron nagyobbak az emelések, kicsit fügébb a tempó. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit általában a süllős videókban is lehet látni. Itt már nagyobb a választási lehetőség a fej tömegénél. A kisebb lassabban süllyed vissza, a nagyobb pattogósabb csalivezetést tesz lehetővé. Változó, hogy melyik az eredményesebb. Általában, ha finnyásan esznek, akkor kell elővenni a könnyebb fejeket.
Nekem a gumihalakkal jobban működik, főleg a 3,5cm-es Relax Kopyto halálos.

                                                    Nyáron is működnek a plasztik csalik

                                                                 Egészen pici twisterre

Vertikálisan emelgetve (buzerapeca)

A vertikális módszerekről mindenkinek a mély víz, csónak, meg hasonlók ugranak be. Pedig a csónakkikötőkben, mólók mentén, már akár 80cm-es víznél is működik. Kis lyukakba, csónakok mellé, beton mólókarok alá engedjük le az aprócska csalit, csak úgy botvégről. A módszer pontosan következő. Leengedjük a plasztikot a fenékig, majd nagyon aprókat emelgetjük, pöcögtetjük a fenék közelében. Minél sekélyebb a víz annál kisebbek ezek az emelések. Így lassan körbetapogatjuk a helyet. A gumihalak nekem a vertikális módszereknél egyszerűen csődöt mondanak. Működnek a twisterek, a gumirákok, nimfák, stb...

                                             A tavakon, a kikötőkben, szinte mindig van sügér

                                                A patakból vertikálisan emelgetve


Ősziesen emelgetve

Októberben az első hidegek után kezdődik az első igazi változás a sügér életritmusában. Kezd hűlni a víz, a sügér pedig reagál. Lassabb, lesz. Aki nem veszi figyelembe ezt a változást, annak ugyan kapása sok lesz, de halat nagyon keveset fog megakasztani, Ha ilyesmit tapasztalunk, érdemes a tempót lassabbra venni, az emelések nagyságát csökkenteni. A bevágásokkal is kivárhatunk egy gondolatnyit, több kapást lehet így halra váltani.

                                                                   Éppenhogy....

                                                     Van, hogy csak kicsik jönnek

Remegtetve

Tipikusan az a módszer amit akkor érdemes megpróbálni, ha az egyszerűen vezetett csali érintetlen marad. A lényege, hogy a folyamatos emelgetés mellett a bottal remegtetjük a műcsalit. A bot finom rázogatására a plasztik csalink egy fura vibrálásba kezd. Van, hogy pont ez a plusz inger kell kapáshoz. Azt nem árt megemlíteni, hogy ez a rázogatás pont annyiszor nem jön be, mint ahányszor igen. A lényeg, hogyha ott a sügér, de nincs kapás, egy próbát megér.

                                                          Télen, ők is lelassulnak...

Fellibbentve

Hideg (folyó)vízre való egészen lassú csalivezetési technika. Itt megint fontos szerepet kap a jig tömege. A lehető legkönnyebbnek kell lennie, ami szépen lassan leül a fenékre. Ha leért a fenékre a csali kivárunk egy másodpercet legalább, és egy nagyon aprót pöccintünk a gumin. Ismét kivárás jön, majd megint egy nagyon kicsi pöccintés. A tempó szinte nulla. tulajdonképpen csak annyit húzok a gumin amennyit a pöccintésekkel közelebb jön. Az egész technika kulcsa a jól megválasztott tömegű fej, és a kivárás. Ha jól választottunk fejet, akkor csalink a következőt csinálja a vízben. Egy pillanatra fellibben, majd lassan, visszaül a fenékre. Mindeközben a kis pöccintés hatására, egy hullám is végigszalad a plasztikon. A kivárás azért fontos, mert a csalink a fenékre "fejen állva" érkezik meg. Mielőtt végleg elfeküdne a fenéken, még eltelik vagy egy másodperc. Ez a csalivezetés egyik legfontosabb pontja, mert a sügér vagy a visszahulló csalit kapja el, vagy a már fenéken lassan eldőlő guminak megy neki. Fontos dolog, hogy technika a hagyományos korongfarkú gumihalakkal nem működik. Twister, rákok, drop shot gumik, Beam Fish. Ezekkel voltam eddig eredményes. Ez a fajta pergetés egyébként eléggé idegölő tud lenni, főleg ha éppen nem találjuk a sügért, de megéri türelmesnek lenni.

                                         Nem bírt ellenállni a fellibbenő guminak

                                                   Már szinte mozdulatlan gumira....

 Helyben táncoltatva

A leghidegebb téli napokra való technika. Hatalmas türelem kell hozzá. Hagyjuk lesüllyedni a csalinkat, ami általában twister. Azért az, mert annak a farok része a legkisebb mozdulatunkra is reagál, valamilyen mozgást végez. Szóval lesüllyedt a csali. Finoman megrázom a botot, de a csali helyben marad. Kivárok. Pöccintek egyet, kivárok, megrázom a botot kivárok. A kivárások is hosszúak, legalább két másodpercesek. Hosszú időbe telt mire rájöttem, hogyha nagyon áthűl a víz, csak ezt a kínosan lassú csalivezetést érdemes alkalmazni. Hasonlót elő tudunk adni, ha a használt twisterünket finom drop shot szereléken kínáljuk fel. Változó, hogy mikor melyik az eredményesebb.

                                                        Helyben táncoltatva a gumit

Nagyjából ezeket a csalivezetési módokat alkalmazom sügérpergetésnél. Persze most élesen szétválasztottam különböző technikákat, de lehet (sőt kell is) ezeket variálni. Az egyik horgászhely ilyen, a másik meg olyan. Az egyiken nagyobb a sodrás, a másikon szinte áll a víz. A tavakon sem egyformák a helyek, a vízmélységek. Ráadásul a tökéletes technika sem ér semmit (Dömésen: mit sem ér), ha olyan helyen alkalmazzuk ahol éppen nincsen sügér.

                                                                       Régi szépség...

Zárójeles rész így a végére....

Tegnap egy barátomnak elmeséltem miről akarok írni. Nem értette miért adom ki a hosszú évek alatt kialakított sügerező technikáimat. Én meg azt nem értem, hogy mire jó ez a nagy titkolózás? Ha lettek volna pár éve normális cikkek, videók, nekem sem kellett volna ilyen sok időt eltölteni, a megfelelő technikák kitalálásával, és tökéletesítésével. Ez az irományom így is csak iránymutató, hiszen leírhatom én, hogy lassan, meg kicsiket emelgetve, de ez mindenkinek mást jelent. Van olyan barátom aki miután látta, hogyan fogom a sügért, akkor sem volt képes leutánozni a módszert. Ha egyszer meglesz hozzá a technikai háttér szeretnék egy videót is készíteni ugyanerről a témáról. Úgy gondolom, majd az lesz az igazi segítség. 
Nem irigylem másoktól a sikert, és soha nem értettem, miért jó titkolni a lényeget. A lényeget, hiszen hiába dobálja az ember a világ legjobb csaliját is, ha nem tudja, hogyan kell vezetni, a várt eredmény elmarad...




2014. január 5., vasárnap

Utolsók és elsők....

A kicsit talán fura címmel nem egy verseny résztvevőire gondoltam, csupán a tavalyi év utolsó, és az idei év első halaira. Az már megszokott nálam, hogy az év utolsó napján is horgászni kell, de most úgy alakult, hogy rögtön másnap az év első napján is horgászhattam. Szilveszter napján a patak csukáit zaklattam, míg másnap a csatornára mentem sügerezni egy barátommal. Szerencsére mindkét alkalommal fogtam halakat, mégha nem is sokat. Következzen hát, ennek a két napnak a beszámolója.

2013. December 31 délután

Sajnos a bevásárlások miatt csak egy délutánom maradt horgászni. Úgy döntöttem, hogy a patak egy közeli részére ugrok csak ki. Ezen a részen a csukákat érdemes célba venni. Nem túl sok van, de azért lehet fogni, ha mást nem, legalább a kicsiket. Eléggé horgászott ez a része, ennek a kis víznek, és megszokott, hogy ki mit fogott, viszi is. Bár ellenőrzés van, úgy néz ki, ez sem elég visszatartó erő.

Szóval olyan délután fél kettő körül érkeztem. Egy botot hoztam csupán. A Mitchell Mag Pro 5-21g-os botomat. Igazi feszes gumis bot, pont jó lesz ide. A csalikérdés már bonyolultabb. A normál méretű gumikat itt kár erőltetni. Agyon van dobálva ez a kis víz. Kis túlzással talán már csali márkáját is felismerik a csukák. Ilyenkor két dolgot lehet tenni, hogy eredményesebb legyek. Valami új szokatlan csali kell, és ne is legyen túl nagy. Éppen ezért egy Daiwa Beam Fish-el kezdtem el horgászni. A dolgomat nehezítette, hogy a víz nem túl mély, és szinte áll. 1g-os fejet kellett használnom, amihez a bot kissé durungnak tűnt, de a célhalak ereje viszont indokolta az erősebb pálcát. Tehát ezzel a fura összeállítással kezdtem el dobálni. Az első két helyen semmi. Ez fura volt, mert szinte mindenhol szokott kapásom lenni. Hamar rájöttem, hogy nem eszik igazán a csuka. A harmadik helyen aztán megtört a jég. Kis kopp, és megtolta. Megvan!


Nem túl nagy, de csuka. Folytattam a dobálást, de itt nem jött több hal. A következő helyen szórtam a gumit éppen, amikor ismerős arc köszönt rám. Vámos Bence a fiatal legyező, és pergető horgász köszönt rám. Innentől kettesben horgásztunk egy darabig. Volt idő beszélgetni, mert a halak hagytak minket. Pár apróság ugyan beköszönt, de tényleg nem voltak étvágyuknál.



Lassan magára hagytam Bencét. Már az utolsó helyeken jártam. Két kapásból megfogtam két apróságot, de a nagyok itt se mutatták magukat. Kissé csüggedten elindultam visszafelé. Újra végigdobáltam a jobb helyeket. Az egyik ilyen helyen aztán végre beköszönt egy kicsivel szebb példány. Ez sem volt óriás, olyan 40cm körüli, de aznap, addig a legnagyobb.


Gyorsan elengedtem és folytattam. Próbálgattam más csalikat is. Egyedül az egyik Daiwa rákszerűségre volt kapásom. Két kisebb csuka is megkívánta.


Már erősen alkonyodott, ezért feltettem a kedvenc rikító zöld twisteremet. Az utolsó dobásoknál jártam. A 2013-as év utolsó dobásainál. Bedobtam a kis twistert a szemközti fa ágai alá, és akkor kopp! Az év utolsó csattanójaként megfogtam az aznapi legnagyobb csukámat. Persze ez sem óriás volt, olyan 45cm körüli, de innen, ez is szép hal. Sajnos a rossz fényviszonyok miatt rosszul sikerültek a fényképek....


Éreztem, hogy ezt nem szabad tovább erőltetni. Mára ennyit tartogatott nekem a patak. Hát így zártam én a 2013-as szezont.

2014 Január 1.

Az egész Imre hibája! Ő találta ki, hogy éppen január 1-én reggel menjünk ki horgászni. Mert ki az az őrült aki rajtunk kívül pont aznap menne ki? Elárulom, senki... Szóval reggel kilenckor már házunk előtt várt rám Imre barátom. A csatornára indultunk sügérkergetőbe. Tényleg nem volt kint senki. Kiszállva a kocsiból egyből éreztem, hogy kissé alulöltöztem. Sokkal hűvösebb volt, mint előző nap, és kellemetlen hűvös szellő is fújdogált. Nem vesztegettem tovább az időt, elindultam a sügerek után nézni. Imre valami spéci legyes cuccal kezdte, én maradtam a már jól bevált apró plasztiknál. Nem kellett sokat keresgélni, hamar beköszönt az első kis csíkos.


Hamarosan párja is akadt. A szokásosnál melegebb idő kicsalta a kishalakat a sekélyebb részekre, és úgy nézett ki, hogy a sügér is jött a kajával együtt. Szépen jött egyik kis csíkos lovag a másik után.




Mivel a nagyok elkerültek, elmentem feljebb a mélyebb vízre. Ez a húzásom nem jött be. Bármerre mentem, halat nem találtam. Vagy nem voltak ott, vagy csak nem ettek, de ez a végeredmény szempontjából tökéletesen mindegy. Nem fogtam semmit. Irány vissza a sekély részhez! Közben Imre is átszerelt apró jigre ,és meg is fogta az első sügereit. Sajnos az igazán szépek továbbra is elkerültek minket, de szerencsére a kisebbek azért jöttek folyamatosan.



Lassan aztán fogyni kezdtek kapások, majd szinte teljes csend lett. Mi legyen? Kicsit tanakodtunk, aztán eldöntöttük, hogy megnézzük a csatorna egy másik szakaszát. Ezen a részen kevesebb sügér van, de nincsenek nagyon kicsik, a legkisebb is olyan jó közepes méretű. Öt percnyi autókázás után, már ismét a csatorna partján álltunk. Kihasználva azt az előnyömet, hogy tudom hol szoktak a sügerek állni, azonnal a jónak vélt helyre siettem. Jól is tettem, mert amíg Imre felmérte a terepet én már fogtam a halakat.


Nagyon egy kupacban voltak itt a csíkoskáim. Egy darabig szinte folyamatosan szedtem őket. Imre először mellém állt be, de úgy nemigen fogott, így kicsit feljebb ment, és felülről dobálta meg ugyanazt a helyet, amit én alulról. Ez bejött neki. Elkezdte ő is szedegetni a szebbnél szebb sügereket. Egy darabig szépen ment a dolog, de aztán az egyik sügér a visszaengedése közben még ugrott egyet a kezemben. Az a kisebbik baj volt, hogy megszúrt, a nagyobbik baj az volt, hogy rossz helyen érkezett a vízbe. Jókora csobbanással a nyerő hely közepén landolt, ami innentől üres hely lett.


Kicsit mérges voltam magamra, de ez van. Elmentem feljebb több helyet is megnézni, de sehol nem találtam sügért. A barátom kitartott a nyerő helyén. Neki volt igaza, mert még pár csíkost sikerült fognia. Lassan aztán ő is feladta. Mentünk ide-oda, de sehol nem jött semmi. Lassan el is fáradtam, ami figyelembe véve azt, hogy éjjel kettőkor még nem aludtam, nem is csoda. Iminek is elege volt. Búcsúzóul még egy sügért kikaptam a nyerő helyről, aztán mentünk....

Hát ez volt az év utolsó, és az újév első pecájának története. Nagy halak nem "estek el" egyik nap se, de nem is lett betli a vége, ami azért télen nem olyan ritka dolog. Kívánok mindenkinek fogásokban gazdag Boldog Új Évet!