2012. május 25., péntek

Bodorka pergetve?

Ma ismét támadást intéztem a halak ellen Dinnyésen. Reggel korán mentem, négykor már mólón voltam.
Elég erős északias szél fújt, de ami nagyobb baj volt, hogy teljes csend honolt. A balinok is csendben maradtak, süllő sem mutatkozott. Süllő reményében wobblerrel kezdtem, de hiába dobáltam a szélrózsa minden irányába, semmi. Egyszercsak a móló spiccénél balinrablás. Egyből fel egy thrill klón, és már dobtam is a rablás helyére. Elsőre meg is akasztottam, de csak egy pillanatra, elment.Innentől aztán két órányi kemény dobálás, kapás nulla. Elkezdtem kikötő belsejét is csukás wobblerekkel pásztázni, de valahogy ma minden süket maradt. Szétnyitottam az UL. botot, hogy legalább sügér legyen, de reggel egyszerűen azok sem ettek.
Kétségbeesetten bevonultam a régi kis kikötőbe. Ott végre megfogtam az első kis sügért, de más nem történt. Közben többen is pergettek rajtam kívül, de senki semmit nem fogott. Nem esznek a halak!
Lassan kilenc óra is elmúlt, mi legyen? Úgy döntöttem adok még egy esélyt sügéreknek. Visszamentem a kikötő szélcsendes részébe. Szerencsére most már azért volt egy-két kapásom, és meg is fogtam az első apróságokat. Sajnos csak az apróságokat...





Sajnos nagyobbaknak nyoma sem volt. Az egyik kis lyukból aztán ismét sikerült egy naphalat fognom. Fogalmam sincs, hogy az apró szájába, hogyan fért be csalim.



Ahogy ott sétálgattam az egyik csónak alatt halakat láttam megbújni. Bepottyantottam kis csalit, de semmi.
Elkezdtem a szokásosnál nagyobbakat emelni a csalin, erre már reagáltak, csipkedni kezdték a csalit. Kis vörösszárnyú keszegek voltak. Már azon gondolkodtam, hogy kiveszem a csalit, amikor egy sötét árny a csónak alól kirohant és a kis twisterrel beszaladt a beton alá. Meg is akadt egyből a horog neki. Először azt hittem sügér lesz, de aztán a következő pillanatban már meglepődve nézegettem tenyeremben a tettest, egy bodorkát. Újabb halfaj pergetve!


Nagyon megörültem neki. Újabb halfaj kipipálva! Ezek után egy másik helyen fogtam még két sügért. Milyen fura az élet, ez kettő volt ma a legnagyobb.



Persze ők sem voltak óriások, de kicsit visszahozták a hajnalban elvesztett jókedvemet. Nem volt egy jó nap a mai, de azért igaz a mondás, hogy "minden rosszban van valami jó"....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése