2024. május 21., kedd

"A jó pap holtig tanul"

 Methoddal a Bregyó tavon

Mióta felépültem a betegségemből, egyre többször ülök le a pergetés helyett békéshalazni. Nem azért, mert nem bírom a sétát. Hanem azért, mert szeretem az olyan pecákat, amikor történik is valami. Márpedig a környékbeli vizek, jelenleg sokkal jobban állnak békés halakkal, mint rablókkal. Viszont, mivel évekig alig békéshalaztam, a technikák meg fejlődtek azóta is, bizony van lemaradásom, illetve a felszereléseim is frissítésre szorulnak. Egy ideje szemezgettem a method technikával. Meg voltam róla győződve, hogy csak az intenzíven telepített "kocka" tavakon igazán eredményes. Aztán ahogy kipróbáltam, kiderült, hogy hatalmas tévedésben vagyok. Persze ezt a technikát is a saját stílusomban gyakorlom. Lássuk hogyan, ne és persze hol!

Az első kérdés az, hogy hol. Mivel nagyon közel van, adta magát a Széchenyi István Horgászegyesület Bregyó tava. Az egyesületnek ez a tava, teljesen más mint a Vidámparki tó, amiről az előző írásom szólt. Ami a legfontosabb, ez a tó a horgászoké. Nincsenek evezősök, egész nap korlátozás nélkül horgászható, napkeltétől, napnyugtáig. Ezen tavon, osztoznak a C&R, és a halat is hazavivő horgászok. Bár, ez a tó is jól telepített, azért közel sem olyan szinten mint pl. a Vidámparki. Ez egy amolyan "normál" horgászvíz, ahol elég jól lehet dolgokat tesztelni, próbálgatni.

A Bregyó hátsó vadregényesebb része

Sokat agyaltam rajta, hogy hogyan is álljak neki a tanulásnak. Közben jött az egyesület szezonkezdő versenye, amin én is indultam. Milyen az én szerencsém? Egy olyan helyre húztam, ahova önszántamból soha nem ültem volna le. A tóban található kis szigethez, ami az előző képen is látható. Amennyire nem tetszett a hely, közvetlenül a sziget oldalába horgászva 3 pontyot is fogtam, ami akkor nem ért ugyan dobogót, de nem sokkal maradtam le. A hely közelsége miatt a 270-es ősrégi pickerbotommal horgásztam, egy 25g-os method kosárral, de akkor még nem tudatosan a method módszerrel.

Hazamentem, és kicsit beleástam magam a módszerről szóló cikkekbe. Hatalmas szakirodalma van. Egymásnak, látszólag ellentmondó irányzatok. Szénhidrátdús etetőanyaggal, halas etetőanyagot használva, pellettel horgászva. Közelre, távolra, kiakasztva, stb.... Az összes irányzatnál egyetlen közös dolog volt, a csaliként használt wafterek, pop-up minibojlik. Így aztán, kezdésnek bevásároltam azokból. Úgy döntöttem, hogy szabadon tudjak kísérletezni, a hely marad mindig ugyanaz. A versenyen is meghorgászott sziget oldala. A felszerelés is maradt az öreg viharvert pickerbotom, egy 3000-es sima elsőfékes orsóval. 

Háttérben a majális készülődik

Hajnal a Bregyón

Mielőtt kidolgoztam volna kezdő taktikámat, két dolgot is bele kellett kalkulálnom a terveimbe. Egyrészt szeretek sokat horgászni, de gazdag nem vagyok. Tehát olyan csalogatóanyag kell, ami azért annyira nem terheli meg családi kasszát. Másrészt az itteni halak nincsenek hozzászokva, a halas etetőanyagokhoz, ezért nem tudom, hogy mi lenne rá a reakciójuk. Így aztán első körben keresnem kellett, viszonylag olcsó, finom szemcsés, magas szénhidrát tartalmú etetőanyagot. A távolság adott, azon nem kellett variálni. Viszont mivel nem több mint 20m, a lehetőség megvan egy alapozásra, akár etetőanyag gombócokkal, akár szemes anyaggal. Ez látszólag ellentmond a method módszer lényegének. de mivel ez a víz, nem egy agyontelepített, és egyben horgászott kockató, nem tudhattam, hogy mi, és hogyan működik.

Átlagponty

Kukoricás wafter. Bár nem hittem, de fogósabb mint a kukorica

Tükrös

Most már, több teszt jellegű peca után kijelenthetem, hogy semmilyen előnye nincs a plusz alapozásnak. Többet ér a peca elején pár pontos dobás, csak etetőanyaggal. A peca elején, mindig időre horgászok, 5 perces ütemre dobálok, az első 40-45-percben. Utána 10-15 perces ütemre váltok, de minden a halak étvágyától függ.

A dévér is megeszi a kisebb csalikat


Ponty a horgon...

...és a matracon

Szép dévérkeszeg

Ha jól esznek a halak olyan szinten fel tudnak pörögni a dolgok, hogy van amikor botot alig bírja letenni az ember. Ha kevésbé esznek, akkor is azért 15 percenként általában kapással ér véget a várakozás. A Bregyó tónak hihetetlen jó a dévérkeszeg állománya, hiszen belőlük nem lehet elvinni. Így aztán, ha a pontyok nem is esznek, a dévérek szinte bármilyen csalit felvesznek. Ha beállnak a pontyok az etetésre, elverik onnan őket.

Szép pikkelyes...

Ment mint a gőzmozdony

Mivel nincs kiakasztva a zsinórom, de a távolság fix, nagyon pontosan kell dobni. Ebben azért a pergetés miatt van bőven rutinom. Csalik tekintetében így tavasz végefelé egyértelműen a gyümölcsös, illetve a  természetes, de nem halas jellegű ízek jöttek be igazán. Méretben a 8-9mm a legjobb.

Van itt minden....

A botra nem árt rendesen figyelni, mert kapások egy része igen brutális. Érdemes spéci feederes bottartót használni amiből nem tudja a hal kapáskor kiugrasztani a botot. A finom felszerelés miatt a fárasztások is izgalmasak. Nem használok nyeletőfékes orsót, mert bekapcsolt nyeletőfékkel, tulajdonképpen a kapás ledületével belevihetné a hal az előkémet, a szemben, a vízre lógó bokrokba.

Egész nyurga alkatú

A kisebbek is jó erőben vannak

Napsütötte ponty

Lassan itt az igazi nyár, és szerintem akkor lesz igazán érdemes kipróbálni, a halas, etetőanyagokat, vagy akár a pelletboxokat. Ez, a method, mostanában divatosabb verziója, ami látványosan eredményes tud lenni, viszont azt sem árt megemlíteni, hogy sokkal jobban megterheli az ember pénztárcáját is. Éppen ezért, nekem nem ez a hosszú távon járható út a hétköznapi pecákra. Akkor mégis mi? Na majd legközelebb.....

2024. április 30., kedd

A Vidámparki tó pontyai

 Szinte minden nagyobb városban található, egy vagy több kis tó, amit szerencsés esetben a horgászok is látogathatnak. Így van ez itt nálunk Székesfehérváron is. Szerencsések vagyunk, mert itt négy kisebb tó is van. Ezek közül egyik a Széchenyi István Horgászegyesület kezelésében lévő Vidámparki tó. Az egyesület két tavat kezel. Az egyik a Bregyó tó, a régimódi halat is hazavivő horgászok, és a sporthorgászok számára is nyitott. A másik tó a Vidámparki tó, kimondottan C&R víz, pont ezért hihetetlen jó békéshal állománya van.

                                                                   A Vidámparki tó


                                      Szemben a szigeten egy szép kis japánkert is található

A tóban a rengeteg hal adott, így aztán ideális a terep egy kis kísérletezésre. Kinéztem magamnak a sziget melletti csatornaszerű beszűkülő részt. Tudtam hogy jár erre a hal, mert nyáron a járókelők kenyérrel etetik a kacsákat. Ebből a lakmározásból a pontyok se akarnak kimaradni. A legtöbb ponty a híd környékén szokott lenni, de ott tilos horgászni, és sok a nézelődő is. Így a sziget távolabbi sarka maradt, meg nekem olyan nyugodtabb helynek. A szereléken se variáltam sokat. Fogtam az UL pergetőmet, kötöttem egy 1g-os cseburaska fejet. Felkötöttem egy előre kötött 8-as csalitüskés horgot, és kész a motyó. Minek a csalitüske? Itt a kenyér az egyik legjobb csali. A halak hozzá vannak szokva, és imádják. Ha a horogra tűztem egy nagy méretű kenyérrózsát, volt, hogy egyszerűen nem akadt meg a horog. A csalitüskére nyomva a kenyeret a horog szabadon marad. Minden kapás megakad....

                                                  Nem egy bonyolult szerelék

Hogyan lehet a kapásokat érzékelni? Hát kérem azokat eltéveszteni se lehet. Ha jön egy ponty és felveszi a csalit a damil hirtelen elindul, ha az ember elbambul a botot is húzza a kezéből. A módszer pofonegyszerű. Beetetek két-három marék csemege kukoricával, a horogra pedig egy jókora kenyérrózsa kerül.

                                                  Hibátlan pikkelyes pontyok lakják a tavat

A tó halbőségére jellemző, hogy az első csendes 30 perc után szinte percenként van kapás. A pontyok mellett sok és nagy kárász, dévér keszeg, karika keszeg, bodorka, és vörösszárnyú is lakja a vizet. Mivel sokan vannak kár a drága etetőanyagot a vízre pazarolni. Elaprózza a halat. A pontyokat, szemes dolgokkal lehet jól helyben tartani. Tavasszal a csemege kukorica a menő, később a sima főtt, áztatott magvak.

                                               Ezüstkárászból is szép nagyok vannak


                                      UL pergetővel kimondottan nagy élmény pontyokat fárasztani


                                                                     Szákolás előtt

                                                                   Brutális erejük van

                                                                    A dévérek se kicsik

                                                                    Kicsi, de szép

A tó halbősége miatt, ha nem is esznek jól a a halak a betli kizárt. Talán azért is szeretek annyira ide járni, mert ha csak 1-2 órám van horgászni ide akkor is érdemes kijönni. 2 óra alatt simán lehet akár 5-6 pontyot is fogni, nem is beszélve a beeső kárászokról, dévérekről.

                                                                      Kövérke


                                                                     Átlagos

                                                                       Egész nyurga

Bármilyen furcsa a pontyok nagy része természetes szaporulatból származik. Ivadék korukban egy áradással természetes úton kerültek a tóba.  Felúsztak a tó, kifolyó csatornáján, és a bő lyukú halrácson át a tóba kerültek. A nagy részük pikkelyes, tőponty jellegű, de van tükörponty, bőrponty, és spanyol pikkelyes is a tóban. Méretük 1 kg-tól egészen a 15 kg-ig bármekkora lehet. Az átlag 2-4kg

                                                             Nem az a tipikus pacni ponty

Bőrponty

10+

Vajon az én módszerem a legeredményesebb? Biztosan nem. Viszont nekem megfelel, mert minimális felszereléssel, anyagi ráfordítással is működőképes. A UL pergetővel hihetetlen élmény a nagytestű pontyok kifárasztása.

Minimális felszerelés

Most éppen nincs túl jó idő, de azért határozottan közelednek a melegebb a napok. Aki horgászni szeretne itt a Vidámparki tavon, annak nem árt ha tudja, hogy a tó nem csak a horgászoké. Egyrészt csónakázó tóként is funkcionál, másrészt kajak-kenu edzéseket is tartanak rajta. Alapvetően, ha evezős van a vízen, csak a tó egy eldugott hátsó öblében szabad horgászni. Nyáron a hajnali órákat ajánlom, olyankor még nyugi van....










2024. február 12., hétfő

Bolo vagy picker?

Aki ismer, az tudja, hogyha lehet akkor pergetek. Az írásaim nagy része is, ebben a témában készült. Viszont, néha azért előkotrom a békés halas motyókat. Nagy kedvencem, a téli keszegezés. Télen, a csatornánk bizonyos szakaszain nagy létszámban állnak össze a különböző keszegfélék. A legtöbbször bolognai bottal eredek a nyomukba, de az idei tél kicsit más mint az eddigiek. Mire gondolok? Rengeteg csapadék hullott, ezért a patakok, csatornák vízállása, jóval magasabb a szokásosnál. Nálunk sincs ez másképp. A máskor békésen ballagó csatorna, bizony húzós sodrással várja az ide látogatókat.

              Látszólag békés a sodrás. De ez csak látszat. A bő 2m-es víznek van húzása....

Az első alkalommal, csak a bolognai botomat szereltem meg. Számítottam a nagyobb sodrásra, ezért   2,5 g-os úszót szereltem. Óvatosan kell bánni az úszó méretével, mert az itteni keszegek azért nem dunai halak. Sok köztük az apró bodorka. A túl nagy úszókon, nem lehet rendesen látni a kapást. Azt a méretet kell eltalálni, amit már majdnem meg tudok állítani, de még nem akadok el vele sűrűn. Még otthon kevertem egy kis sötét keszeges kaját, sok csontival. A horogra 3 szem virgonc csonti került. 4-5 alapozó gombóc után elkezdtem úsztatni. Nem számítottam gyors eredményre, de megleptek a halak. Talán a harmadik úsztatásra kapás. A tettes, egy gyönyörű szép vörösszárnyú volt.

                                    Az ekkora vörösszárnyú már igen ritka vendég nálunk.

Pár, kisebb bodorka után, jött végre egy szebb, majd egy igazi meglepetés ezüstkárász. A fogásokon felbuzdulva, pár gombóccal ráetettem, de most valahogy nem hozta meg a keszegek szokásos rohamát, a friss etetőanyag.

                                         A szokásos téli bodorkaméret a csatornánkból


                                                     Télen ritka az ezüstkárász....

Egy húsz perces szünet után, újra beindult a móka, de eleinte csak a kisebb bodorkák rohamoztak meg.
Kicsit szenvedős volt az úsztatás. Az úszót megállítani nem is bírtam, a teljes ólmozást letéve is csak lassítani tudtam a tempón. Pár szép karika keszeg is beesett, de a fogás nagy részét a bodorkák adták.

                                                    Nem én pikkelyeztem meg....

                                                    A  zsákmány nagyja belőlük állt

Egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám megállítani a szereléket anélkül, hogy nagyon eldurvítanám. Aztán jött az isteni szikra. Egy picker kellene! Majd legközelebb...

A következő alkalomra már készültem. A picker bot, ott lapult a botzsákban bevetésre készen. Alig vártam, hogy kiérjek a csatornához. Megint, csak egy kevéske sötét színű keszeges kaját kevertem, nagyon sok csontival felturbózva. Az első 1-1,5 óra elment arra, hogy kitaláljam, milyen szerelék lesz ma a nyerő. Kapásom az első pillanattól fogva volt, de a halakat megfogni, nem is volt olyan egyszerű. Szereltem nagyhurkost, gubancgátlósat hosszú előkével, meg még ki tudja mit. Számomra is nagy rejtély, hogy miért, de a legjobban a klasszikus rövid előkés method szerelék vált be igazán. Az első hal, mindjárt egy szép ezüstkárász volt.

                                                              Bevetésen a picker

                                                               Rögtön elsőre

                                                             Igen, azok ott a halőrök....

A pickerrel, könnyedén meg tudtam horgászni a sodrás közepét. Bár így is sok apró bodorkát fogtam, beestek olyan halak, amikből bolognaival nem nagyon tudtam fogni. Jókora  karika keszegek, egy dévér, és további kárászok.

                                                              Ez már élvezhető méret

                                                                  Így is jött bodorka

                                                           Kisebb karika is sok van

                                                         Szép kerek ezüstkárász

                                                           Hopp egy karika....

                                                       Ritka vendég a csatornán....

Nagyon felpörgött a peca. Minden dobásra kapás. Szebbnél szebb halakat fogtam. A végefelé beesett egy retur ponty is. Olyan fél kiló volt talán, Gyorsan elengedtem, le se fényképeztem.

                                              Bolóval fele ennyi se jött belőlük

                                                                       Na még egy...

                                                                         Bodri...

A nap végére beindultak az ezüstkárászok. Ellepték a kosárral felépített etetést. A végén elgondolkodtam. Vajon lehetne tovább szelektálni? A kis keszegeket kiszűrni? Talán, ha már method a szerelék, kisebb csalitüskén felkínált wafterek? Vagy talán, egy szem csemege? Majd legközelebb...

                                                                   Estére megjöttek

                                                                    Kakukktojás.... 

                                                         Nem arany, csak ezüst....

                                                               Az utolsó....

Lassan elkezdett sötétedni, és egyre hűvösebb is lett. Reggelre talán fagy is lesz ?(lett) Lassan össze is pakoltam. A nap egyértelmű tanulsága, hogy a jobb halakat akkor tudom megfogni, ha meg tudom állítani a szereléket. A picker, itt és most, erre egyértelműen alkalmasabb  módszer volt, mint a bolognai.A jövőben tovább fogok dolgozni ezen a vonalon. A véleményem, hogy olyan halakat is rejt a kis csatornánk, amikre nem is feltétlenül számítana az, aki ránéz erre a vízre.