2012. július 29., vasárnap

Ami nem megy, azt kár erőltetni....

Meg vagyok átkozva az idén. Legalábbis a pergetés terén biztosan.
Bár időnként egy-egy halat fogok azért, eddig egyetlen jól sikerült pergető napom sem volt tavasz óta. Lássuk a részleteket...

Áprilisban szabadult a csuka, azonnal neki láttam a kergetésüknek a Velencei-tavon. Bár időnként egy-egy kisebb példányt sikerült fognom,maradt bennem némi hiányérzet, a nagyobbak elmaradása miatt. Nem tudok egy csalit kiemelni ami a legeredményesebb lett volna, viszont egy csalifajtát igen. A legtöbb halamat wobblerrel fogtam, de rögtön mögötte végzett a képzeletbeli ranglistán az apró 5,1cmes Mann's gumi. A sügér szinte egész hónapban elkerült, ami újabb mély nyomokat hagyott bennem.



Az április után jött a május.

A Gaja gyanúsan kevés halat adott. Pár sügér, amikért bizony keményen meg kellett küzdeni. Jött pár szebb domi is, aztán jött nagy fordulat. Csurgón nagyot zártak a zsilipen, ezzel tulajdonképpen megölték a patakot.

A Velencei-tó sem hozta azt amit elvártam volna. Parti pecásként a kikötőkbe kényszerültem pergetni, de a csukák, és végre előkerülő sügérek mérete is nagyon elmaradt az elvárásaimtól. Kisebb balint is fogtam párat, de nagyobbak sajnos elkerültek.




A süllők messziről elkerültek, és meggyűlt bajom a moszattal is. Soha sehol nem találkoztam még vele. Megöli a pergetés számomra igencsak kedvelt műfajait a plasztik csalis módszert, és drop shot-ot is.
Ekkor fordult meg először fejemben, muszáj ezt erőltetni?
Volt pár békéshalas próbálkozásom, és hamar rájöttem, hogy tó békéshal állománya sokkal jobb, mint a ragadozó hal állomány.
Eddig nem sajnáltam sok elmotorozott benzin árát, de amikor sokadszorra megy ki az ember hiába, kezdi valahogy rosszul érezni magát.


Amikor már az apró sügér, és naphalfogás sem ment, elég volt!

Mindeközben lassan belecsúsztunk a Júniusba.

 Véget ért a pontytilalom, és én lassan visszavedlettem teljesen békéshalas, finomszerelékes horgásszá.
Próbálkoztam Gaján is itt-ott, de áttörő eredményt nem tudtam felmutatni. A Móri út melletti ágon azért fogtam néha, de közel sem annyit, mint amennyit szerettem volna.





A tanítás is véget ért és gyerekeimet is elkezdtem kihordani horgászni. A kicsi és a középső fiam imádnak horgászni. Mindketten gyerek jeggyel horgásznak. A kicsi a spiccbot nagy mágusa, a középső a matchbotos módszert tanulgatja. Kedvenc helyünk a Palotavárosi tavak, ami amellett, hogy közel van, még igen jó a békéshal állománya is.

Ebben a hónapban mellettük csak néző, és egyben szurkoló voltam.

Lassan elérkezett a július.
Tettem pár próbát a Gaján, de napi egy sügéres átlagfogás nem győzött meg...




 Ekkor már konkrétan tudtam, hogy ami nem megy azt nem fogom erőltetni. Átálltam szinte teljesen a békéshalazásra. A Velencei tó is szépen adagolta békéshalakat, de praktikusabbnak tűnt, ha veszek egy féléves jegyet a Palotavárosira.



Eddig sokat nem tudtam horgászni a palotavárosi jegyemmel, de a két békéshalas peca eredménye szerintem, alátámasztja, hogy nem döntöttem rosszul. Összesen a két peca alkalmával fogtam három méretes, és öt retur pontyot.




Számomra ennek hosszúra sikerült közel féléves beszámolónak az a tanulsága, hogy hiába erőltet az ember valamit, ha egyszer nem megy, akkor váltani kell. Jó dolog a pergetés, de ha nem jönnek az élmények, a fogások, akkor csak szenvedés a meddő dobálás. Természetesen nem fordítottam hátat végleg pergetésnek, de kihasználom az éppen adódó lehetőségeket. Olyan módszert fogok választani ami elég élményt nyújt, ahhoz, hogy jól érezzem magam peca közben.

2012. július 16., hétfő

Gondolatok....

Olvasgatok itthon nézegetem a különböző horgászportálokat, a horgász híreket.
Az egyik ilyen portálon friss hír, új halfajt találtak a Tisza tóban. A neve törpe géb. Most akkor örüljünk, hogy színesedik kis hazánk halfaunája? Hát nem igazán kell örülni! Újabb kis bevándorló, amely befészkelte magát egy hazai vizünkbe. Semmi keresnivalója nincs itt nálunk!
Miért is telepedhetett meg? Talán azért amiért más halfajok lassan eltűnnek, kihalnak.
Gyerekként kezdtem horgászni 11 évesen. A kedvenc halfajom az akkor már aranykárász néven emlegetett KÁRÁSZ volt. Ugyanis ő az igazi kárász, nem az ezüstkárász. Aztán lassan egyre kevesebb lett belőlük. Ahogy tűntek el a kiterjedt nádasok, úgy tűnt el vele a kárász is. De ugyanígy említhettem volna a compót is.
De ők csak a legjobban veszélyeztett halfajok, mert van itt  más gond is....
Mire gondolok?
A magyar horgászvizek jókora részén a telepítések 80%-a ponty. Az egyesületek, és más vízkezelők, a horgászok nyomásának engedve nagyrészt pontyot, abból is horogérett méretet telepíti. Ezt persze horgászok szinte pár nap alatt eltűntetik a vízből, aztán megy siránkozás, hogy nincsen hal a tóban. Ez igaz is, ugyanis a legtöbb vizünkön az őshonos halak szaporodási lehetőségei igencsak korlátozottak. Egyre kevesebb helyen látok dévéreket ívni (a pontyokról már nem is beszélve), egyre több vizünkből eltűnnek bizonyos halfajták. Ritkulóban a környékünkön a karika keszeg állománya is.
A horgász módszerek, eszközök, etetőanyagok, és csalik folyamatosan fejlődnek. Egyre hatékonyabbak vagyunk mi horgászok, és egyre gyorsabban írtjuk vizeink amúgyis ritkuló halállományát. Valamit talán tenni kellene! Én nem vagyok szakember, csak egy egyszerű aggódó, természetszerető horgász, aki próbál időnként józan paraszti ésszel gondolkodni. Leírom most pár sorban én mire gondoltam, mégis mit lehetne tenni.

A törvényi szabályozást kellene megreformálni kissé első lépésben. Miért nem lehet pl. egy természetes vízen a halászati jog gyakorlójának előírni, hogy az adott vízre jellemző veszélyeztetett őshonos halfajokból telepíteni legyen köteles. Meg lehetne határozni a halfajokat, a mennyiséget, és a korosztályt is. Ez lehetne feltétele a halászati jog gyakorlásának.
 Felülvizsgálni a méretkorlátokat, az elvihető darabszámokat, és a tilalmi időket. Meghatározni mely halfajták érdemelnének még méret és darabszám korlátozást. Pl. domolykó, sügér, stb... Tilalmi idővel védeni az őshonos halfajtákat.
Védett hallá nyilvánítani a legveszélyeztettebb halfajtákat (kárász, compó), és felülvizsgálni egyes halfajták védettségét (pl. leánykoncér). Szigorúan lesúlytani az orvhorgászokra! Letöltendőt mindegyiknek!
Törvényi szinten kötelezni a halászati jogot gyakorlókat a tájidegen halak elleni  védekezésre. (pl. töpeharcsa csapdázás)

A nagy MOHOSZ-nak is össze kellene ülni, és végre írni egy normális országos horgászrendet. Felülvizsgálni a méretkorlátokat, az elvihető darabszámokat, és a tilalmi időket. Meghatározni mely halfajták érdemelnének még méret és darabszám korlátozást. Pl. domolykó, sügér, stb... Tilalmi idővel védeni az őshonos halfajtákat, pl. akár dévérkeszeget is. Nem azért mert nincs belőle elég, hanem azért, hogy ilyenkor ne lehessen lemészárolni az ívás után őrült modjára zabáló nagytestű példányokat. Minden halfajtából meghatározni a legnagyobb elvihető méretet. Tudom, hogy az országos Horgászrend nem egy törvény, de mindenképpen jónak tartanám, ha legalább ezen a szinten elindulna valami változás.

Helyi szinten is lehetne tenni, hogy javuljon helyzet. A horgászegyesületek is állíthatnak fel saját szabályokat, és gondolhatják át a telepítéseket. Mire gondolok? Pl. egy kis patakon ők is írhatnának elő a domolykóra darabszám, és méretkorlátozást, kevesebb elvihető halmennyiséget. Hozhatnak létre ívóhelyeket, és jelölhetnek ki időszakos kíméleti területeket.Előírhatják az éves területi jeggyel elvihető nemeshal darabszámot. (ez sok helyen már így van).

Ki kell térnem még egy dologra. ma magyarországon a Vízügyi szervezeteknek korlátlan hatalma van.
Ha kedvük tartja, mindent kikotornak, kibetonoznak, leengednek. Ez így tarthatatlan állapot!
Nem tudom rá végső megoldást, de kezdő lépésként talán le kellen ülni tárgyalni. Aztán ha szép szóval nem megy akkor máshogy kell nyomatékot adni annak, hogy bizony nem kevés horgász van ebben a kis országban. Ha kell perelni kell, ha kell tüntetni! Bármit azért, hogy ne betonozhassanak ki mindent, ne egyenesíthessenek ki minden patakot, ne vághassanak ki minden fát.
Minden esetben az "árvízvédelmi szempontokkal" takaróznak, de ennek a nagy része csak kamu, rossz duma....

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Biztosan van olyan fontos dolog ami kimaradt, most ezek ugrottak be.
Sokat gondolkoztam azon, hogy tőlünk nyugatra, és keletre is miért sokkal jobb a helyzet? Úgy gondolom, hogy nyugatabbra egészen más a horgászkultúra, tőlünk keletebbre, pedig sok az érintetlen vidék a természetes halbölcső.

A témával kapcsolatban várom mindenk véleményét, akkor is, ha nem mindenben ért egyet a leírtakkal!

2012. július 7., szombat

Miért pont a Cralusso

Nemrégiben ígértem, hogy mostantól praktikus tanácsokat, szerelési módokat, és termékbemutató jellegű szösszeneteket is fogok írni. Ez most egy ilyen lesz, és meglepő módon nem a kedvenc módszeremmel a pergetéssel lesz kapcsolatos, hanem finomszerelékes témakörben próbálok tippeket adni. Kispénzű és nagycsaládos horgászként sokáig nem ismerkedtem meg közelebbről a  Cralusso úszókkal. Túl drágának tartottam őket. Tavaly kezdtem megismerkedni velük, és azóta már szinte csak ezeket használom. Miért változtattam meg a véleményemet? Tartósság, és ötletes megoldások. Ez a két dolog ami miatt a kedvenceim lettek a  Cralusso úszók. De az általános dolgok helyett inkább bemutatnám pár kedvenc modellemet.

CRALUSSO ÚSZÓ GOLF FIBER GLASS

Ezt az úszótípust szeretem spiccboton használni. Miért is?
 1. A poliuretán hab test elpusztíthatatlan szinte.
 2. Az úszó belső zsinórvezetésű.
 3. A test megfordítható a száron, és helyzete is tetszőlegesen változtatható.
 4. Rengeteg módon variálható antenna.

Az egyes pont egyértelmű, nem is kíván több magyarázatot.
Miért, jó, hogy az úszó belső zsinórvezetésű? Egyrészt maga a damil nem  tudja bevágni az úszó testét (bár ez az úszó akkor sem ázna be), másrészt nincsen kis zsinórvezető szem ami kiszakadhatna.
Mint a hármas pontban írtam is a test megfordítható  száron, de aminek én még nagyobb jelentőséget tulajdonítok, hogy pár kis darab szilikoncső segítségével a száron bárhol rögzíthető. Ennek akkor van nagy jelentősége, ha ugyanazt a szereléket álló, és folyó vízen is szeretnénk használni. Állóvízen szél esetén a úszó testét a száron lefelé elmozdítva egy mini kis feltolós úszót kapunk, aminél zsinórt el tudjuk süllyeszteni, így szél nem tuja gyorsan elsodorni akár az 1g-os úszónkat sem.




A variálható antenna, variálható színeket is jelent. Bármilyen fényviszonyhoz tudunk olyan színösszetételt készíteni egy pillanat alatt, ami jól látható lesz. Tehát, ha úgy nézem, hogy két balsa úszó áráért kapunk, egy elpusztíthatatlan, nagy mértékben variálható úszót, szerintem vastagon megéri.



CRALUSSO UFO

Ha nagy 10g feletti önsúlyos úszó kell, akkor az Ufo a kedvencem.
A test anyaga a megszokott poliuretán hab. Állítólag a felületén található a golflabdáéra emlékeztető bemélyedések miatt száll messzire. Ezt én sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom, de azt tudom, hogy rendkívül jól dobható, a levegőben is stabilan viselkedő úszó. Nézzük hát, hogy mik azok a tulajdonsági amik miatt sokkal több, mint egy egyszerű önsúlyos úszó.

 1. Ütésálló poliuretán hab test.
 2. Kalibrációs rendszer a szárban.
 3. Nagyon sokféleképpen variálható antennarendszer.

Az első pont szerintem megint nem kíván semmiféle utólagos magyarázatot. Biztosan más is bosszankodott már, amikor a balsa testű úszón a második peca után megrepedezett festék. Hát ilyen ezzel az úszóval nem történhet.



A második ponthoz, annyi, hogy nagyon ötletes a kihúzható, és betolható szár. A beosztások 0,1g-onként követik egymást. Egy pillanat alatt elérhetjük, hogy akár 0,5g-al több ólom kerülhessen a zsinórra, ha szükséges. Itt említeném meg, hogy maga az úszó teste rejti az önsúlyt, ami szintén változtatható.
 A harmadik pontban említett variálható antennarendszerhez, külön tudunk vásárolni egy teljes antennakészletet. Így aztán szinte bármilyen színű, teherbírású, és méretű antennával tudjuk úszónkat használni.






CRALUSSO PRO MATCH ÚSZÓ

Ha valaki szereti a lágy matchbotokat, mint ahogy én szeretem, akkor mindenképpen próbálja ki ezt az úszótípust. Ez egy test nélküli waggler műanyagból, variálható önsúllyal. Kinézetre semmi extra nincs az úszóban, viszont én talán ezt szeretem a legjobban. A 390-es lágy matchbotommal a 7g-os verziót szinte a világból kidobom, és pont karcsúsága miatt talán, de mintha alig hatna rá a víz áramlása. Miért több mint egy sima test nélküli waggler?

 1. A szár anyaga olyan műanyag ami nem görbül, törik, stb....
 2. A kalibrációs rendszer ezen is megtalálható.
 3. Ugyanúgy variálható az egész antennarendszer, mint az Ufo-nál.



Szerintem itt egyik pont sem kíván különösebb magyarázatot. Amit viszont még megemlítenék, hogy kimondottan kedvező áron kapható.



CRALUSSO CONTROL MATCH

Ez az úszótípus nagyban hasonlít Pro Match-re. A fő különbség, hogy nem önsúlyos. Ennek én a legkisebb 3g-os verzióját használom, mégpedig a 6m spiccbotomon nagyhalazni. Tökéletesen elsüllyeszthető a zsinór a bot és az úszó között, ennek eredményeképpen az úszó stabilan az etetésen marad. Bármilyen fura is ez a megoldás tökéletesen működőképes. Egy áprilisi délelőttön  13 pontyot sikerült fognom a spiccbotommal, amin ez az úszó volt felszerelve.





Tudom, hogy ezeken kívül még rengetegféle modell található a CRALUSSO cég kínálatában. Nekem eddig ezeket sikerült kipróbálnom, és nem is csalódtam bennük. Én bátran bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki őket, nem fogja megbánni!

A legvégére még ide kívánkozik egy pár sor.
Tulajdonképpen csak annyit szeretnék leszögezni, hogy ez az írás, bár látszólag reklámírás is lehetne, nem vagyok semmiféle beépített CRALUSSO ember, nem fűződik semmilyen érdekem ahhoz, hogy reklámozzam a cég termékeit. Egyszerűen találtam valami olyat, ami nekem tetszik....

2012. július 2., hétfő

Fokhagymás éjszakás

                                       Avagy amikor minden összejön

Tegnap este horgászni indultam. A célállomás a Velencei-tó ezen belül is a Dinnyési kikötő mólója volt. A kegyetlen kánikulára való tekintettel, éjszakára készültem. Az érkezést este nyolc körül terveztem, de aztán addig szöszmötöltem otthon, hogy este kilenc körül érkeztem meg a kiszemelt helyre. Két botot vittem magammal, az egyik egy feederbot, a másik egy matchbot volt. Eddig ugye nincs semmi szokatlan a dologban. Új etetőanyagot készültem tesztelni. A Timár Mix Fokhagymás-Halas etetőanyaga volt tesztalany.
A dolog apropóját a kuka meleg adta. Éreztem, hogy itt a hagyományos dolgok nem fognak igazán működni, a halak nagy valószínűséggel ugyanolyan rosszul viselik a nagy meleget, mint mi emberek. A víz tovább melegszik az ideálisnál, és ezt ők is érzik. Csaliként mindenfélét vittem magammal, de ezek között volt egy ami kilóg a szokásos csalik sorából. Ez pedig nem más, mint csemege kukorica, ami mellé a peca előtt több mint egy nappal, egy gerezd fokhagymát nyomtam fokhagymanyomóval. Az etetésem egy másik fontos kelléke volt a horgászboltban vásárolt vegyes magmix. A nagyobb halaknak kell valami tartalmas, szemes anyag a kajához. Ennek részét egyből a kajába kevertem, a másik részét csúzlival szándékoztam bejuttatni a matchbot úszója mellé.

Szóval ott tartottam, hogy megérkeztem a kikötőbe, olyan este kilenc körül. Pánikszerűen állítottam össze a felszerelést, ugyanis lassan kezdett sötétedni. A matchbot úszóját bedobtam olyan 15m-re. Öt narancs méretű etetőanyag gombóccal körbedobáltam, és mellé lőttem még a magmix-ből egy 4 csúzlilövésnyire valót. Utána jött feederbot, amit a megszokottól eltérően nem keresztben állítottam fel, hanem hosszában, és kapásjelzőként egy karikát raktam fel rá. Ezzel azt értem el, hogy nem kellett az éjszaka forgolódnom, nem járt a fejem jobbra, majd balra, a két bot között. Így a fárasztás élményét nem vesztettem el, csak a kapásjelzés módja lett más. Mire helyére került a két pálca erősen sötétedett, és bizony szúnyogok is beindultak. A szúnyogriasztó hatástalan volt velük szemben, őrült módon támadtak. Talán húsz perce ücsörögtem amikor feederpálcán a karika bothoz tapadt. Bevágtam, és meg is akasztottam a halamat, ami egy formás dévérkeszeg volt. Újracsaliztam. A horogra egy szem fokhagymás csemege kukorica került, mellé két három szem puffasztott rizs. Bedobtam, és tíz perc várakozás után újabb dévért fogtam. Mindeközben a match pálcával csak pár rontott kapásig jutottam. Valószínűleg bodorkák játszottak az idegeimmel. Az ötödik dévér után elkezdtem kísérletezni feederbottal. Különböző csalizási módokat próbálgattam. Volt ott pellet, puffasztott rizs-pufi kombó, de kapásom csak akkor volt, ha volt a horgon fokhagymás csemege kukorica.


Lassan elérkezett az éjfél. A szél sem rezzent, és a matchbot úszója sem mozdult. Miközben feederboton folyamatosan volt kapásom, az úszóm hallgatott. A szúnyogok rohama sem enyhült, folyamatosan támadtak a kis vérszívók. Fél egy után váratlanul két szép kapást rontottam az úszóson. Talán egy óra előtt valamivel aztán az úszóm oldalra be a víz alá. Bevágás után éreztem, hogy komoly halam van. Szépen dolgozott a pálca, így aztán 6-8 percen belül már előttem kavart a halam. A fejlámpám fényében jó két kilós pontynak láttam. Már a merítőt készítettem, amikor az egyik roham után hirtelen kiakadt a horog a halam szájából. Csalódottan csaliztam újra. Visszadobtam az előbbi kapás helyére a szerkót, de egyenlőre nem volt több jelentkező.


A feederen viszont nem állt meg az élet. A dévérek mellé becsúszott két kisponty is, sajnos az egyik a ronda sebes verzió volt. Aztán az egyik bevágás után karikában maradt a pálca. Rövid fárasztás után szépen magam elé pumpáltam a halamat. Szemre egy éppen méretes pontyocska volt, de nem is méregettem, ment vissza.



A matchbot úszójához közben újabb adag magmixet lőttem. Két óra körül aztán kiemelkedett az úszó, és bevágás után gyönyörű fél kiló körüli dévérkeszeget meríthettem.



Azt hittem lesz a dolognak folytatása, de nem. Kettő óra után a semmiből hirtelen szél kerekedett. Eleinte enyhe fuvallat volt csak, de később már érezhetően fújdogált, kellemesen hűsítve az amúgy igencsak fülledt levegőt. A feederboton szinte azonnal érezhetően jobban megindult a kapás. Egyik dévér jött a másik után, és szerencsére nagyon kevés kapást toltam el. Fél négy után aztán, amikor már kezdett világosodni, egyszercsak megindult ismét a matchbot úszója. A bevágás után egyből lehúzott egy jópár méter zsinórt, ebből egyértelművé vált, hogy ismét ponty van a horgon. Rövid fárasztás után aztán már előttem kevert a halam. Szép két kilós pikkelyes ponty. Most velem volt szerencse, így hamarosan a merítőben pihegett már a halam.


Lassan aztán teljesen kivilágosodott. Feljött nap is. A hajnal újabb dévérkeszeg rohamokat hozott. A végén már annyi összejött, hogy nem is raktam a haltartóba őket. Egyből úszhattak tovább szabadon.



Hat óra előtt elkezdtem összepakolni. Elég volt ennyi. Az összegzésnél kiderült, hogy összesen 21db dévérkeszeget fogtam. Megjött mellé a ponty is, (ugye hármat is akasztottam)  így panaszra semmi okom nem lehet. Az elképzelésem bevált. A nyári kuka melegben a fokhagymás-halas kaja nagyon működött, és a fokhagymás ízesítésű csemegével, szinte mesés mennyiségű halat adott.


A Velencei-tó, most a szebbik arcát mutatta nekem, remélem legközelebb is így lesz!