Horgászni akartam, jobban mondva végre pergetni, de nagyon!
Persze ahogy az lenni szokott az időjárás pont addigra romlott el mire ráértem volna. Hihetetlen, hogy mennyire ki tudom fogni a legrosszabb időjárási körülményeket! Vasárnap szerettem volna menni, de reggel szakadó eső fogadott. Rögtön ültem gép elé, néztem a radarképet. Hát elég reménytelennek tűnt a dolog.
Úgy általában nem félek az esőtől, de a viharos északi szél, alig két fok meleg(?), és az eső úgy együtt, már elég kellemetlen. Délután aztán javult helyzet némileg. A szél és a hideg ugyan megmaradt, de az eső elállt végre. Irány a víz!
Pátkára mentem, mert a patak áradt. Ahogy kiszálltam kocsiból, újra elkezdett szemerkélni az eső. Ilyen az én formám... Felmentem a gátra. Szinte fellökött az erős szél. Na ez nem lesz egyszerű délután...
Elindultam az ilyenkor egyetlen viszonylag szélcsendes hely felé. A Boros gát elején a befolyó környékét céloztam meg. Meglepően magas volt vízállás. A gáthoz érve meglepeten tapasztaltam, hogy a máskor egészen kis patak helyén egy kész kis folyó van.
Wobblerekkel kezdtem a víz vallatását, ami állóvíz létére úgy nézett ki mint egy áradó zavaros folyó. A Salmo Frisky hosszú csőrű változatát próbálgattam, de nem sok eredménnyel. Simán kitapogattam a töréseket az időnként lekoppanó műcsalival, de hiába a sima, a szakaszos, a jerkes csalivezetés. Semmi!
Váltottam plasztikra. Egy 9cm Sandra került kapocsba 6g-os fejjel. Ez a kedvenc csukás plasztikom, mert igazándiból semmilyen trükközést nem igényel. Az esetek igen nagy százalékában csak simán húzva is működik. Most azonban semmi! Kicsit odébb mentem. Itt egy picivel mélyebb volt a víz, ezért jól működött a 8g-os fej is. Így hatalmasakat tudtam dobni a hátszélben, túl a vízben álló fasoron. Ennek eredményeképpen a legmélyebb részeket is meg tudtam horgászni, de hiába. Egy külső akadáson kívül, csak két lekadás volt ami az idegeimet borzolta. Mindkét alkalommal szakadt a gyári drótelőke...
Abba is hagytam 2,5 óra után a meddő dobálást. Elindultam kifelé a kocsihoz. A szél rendkívül hideg volt, szinte egyetlen perc alatt jéggé fagyott az arcom. Talán ezért nem ettek?
Hazaérve meglepetten olvasgattam az interneten, hogy bizony a sokadik esős nap jókora árhullámot indított el a kedvenc patakomon. Már este minden az áradásról szólt. Hétfő reggelre aztán kezdett elszabadulni a pokol. Szinte a 2010-es árvizet idéző árhullám érte el a kedvenc patakomat. Bár erre a napra is terveztem pecát, délután inkább fényképezni indultam el....
Felnyergeltem hát hűséges paripámat, és elindultam katasztrófatúristáskodni....
Meglepetten láttam, hogy bizony rajtam kívül még többen is kíváncsiak voltak az áradó patakra. Szerencsére a patakot magas, erős gátak övezik, így lakóházakat csupán egy helyen veszélyeztetett. A képeket nézve szinte hihetetlen, hogy a fák a zavaros folyam közepén állnak.
.
Elég messzire elkalandoztam, de mindenhol csak a rohanó víz. Egyedül a szennyvízcsatorna nem vágtatott.
Itt még horgászokkal is találkoztam, de nagy eredményt nem tudtak ők sem felmutatni. Pár kárászt fogtak.
A szennyvíz alatt aztán ismét csak a rohanó ár....
Csináltam pár még kevésbé szívderítő képet. Az áradó víz igen érdekes dolgokat is hoz magával...
Lassan elértem az Aszalvölgyi árok befolyóját. Mivel itt már vagy 2km óta csak toltam bringát, úgy döntöttem ez lesz az utam vége.
Remélem ez az áradás azt jelenti, hogy az idei év végre a bőség éve lesz patakon!
Hát ennyit a húsvéti hosszú hétvégéről. Remélem, hogy legközelebb már halas képekkel tudok jelenkezni!
Addig is görbüljön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése