Fokhagymás éjszakás

                                       Avagy amikor minden összejön

Tegnap este horgászni indultam. A célállomás a Velencei-tó ezen belül is a Dinnyési kikötő mólója volt. A kegyetlen kánikulára való tekintettel, éjszakára készültem. Az érkezést este nyolc körül terveztem, de aztán addig szöszmötöltem otthon, hogy este kilenc körül érkeztem meg a kiszemelt helyre. Két botot vittem magammal, az egyik egy feederbot, a másik egy matchbot volt. Eddig ugye nincs semmi szokatlan a dologban. Új etetőanyagot készültem tesztelni. A Timár Mix Fokhagymás-Halas etetőanyaga volt tesztalany.
A dolog apropóját a kuka meleg adta. Éreztem, hogy itt a hagyományos dolgok nem fognak igazán működni, a halak nagy valószínűséggel ugyanolyan rosszul viselik a nagy meleget, mint mi emberek. A víz tovább melegszik az ideálisnál, és ezt ők is érzik. Csaliként mindenfélét vittem magammal, de ezek között volt egy ami kilóg a szokásos csalik sorából. Ez pedig nem más, mint csemege kukorica, ami mellé a peca előtt több mint egy nappal, egy gerezd fokhagymát nyomtam fokhagymanyomóval. Az etetésem egy másik fontos kelléke volt a horgászboltban vásárolt vegyes magmix. A nagyobb halaknak kell valami tartalmas, szemes anyag a kajához. Ennek részét egyből a kajába kevertem, a másik részét csúzlival szándékoztam bejuttatni a matchbot úszója mellé.

Szóval ott tartottam, hogy megérkeztem a kikötőbe, olyan este kilenc körül. Pánikszerűen állítottam össze a felszerelést, ugyanis lassan kezdett sötétedni. A matchbot úszóját bedobtam olyan 15m-re. Öt narancs méretű etetőanyag gombóccal körbedobáltam, és mellé lőttem még a magmix-ből egy 4 csúzlilövésnyire valót. Utána jött feederbot, amit a megszokottól eltérően nem keresztben állítottam fel, hanem hosszában, és kapásjelzőként egy karikát raktam fel rá. Ezzel azt értem el, hogy nem kellett az éjszaka forgolódnom, nem járt a fejem jobbra, majd balra, a két bot között. Így a fárasztás élményét nem vesztettem el, csak a kapásjelzés módja lett más. Mire helyére került a két pálca erősen sötétedett, és bizony szúnyogok is beindultak. A szúnyogriasztó hatástalan volt velük szemben, őrült módon támadtak. Talán húsz perce ücsörögtem amikor feederpálcán a karika bothoz tapadt. Bevágtam, és meg is akasztottam a halamat, ami egy formás dévérkeszeg volt. Újracsaliztam. A horogra egy szem fokhagymás csemege kukorica került, mellé két három szem puffasztott rizs. Bedobtam, és tíz perc várakozás után újabb dévért fogtam. Mindeközben a match pálcával csak pár rontott kapásig jutottam. Valószínűleg bodorkák játszottak az idegeimmel. Az ötödik dévér után elkezdtem kísérletezni feederbottal. Különböző csalizási módokat próbálgattam. Volt ott pellet, puffasztott rizs-pufi kombó, de kapásom csak akkor volt, ha volt a horgon fokhagymás csemege kukorica.

Lassan elérkezett az éjfél. A szél sem rezzent, és a matchbot úszója sem mozdult. Miközben feederboton folyamatosan volt kapásom, az úszóm hallgatott. A szúnyogok rohama sem enyhült, folyamatosan támadtak a kis vérszívók. Fél egy után váratlanul két szép kapást rontottam az úszóson. Talán egy óra előtt valamivel aztán az úszóm oldalra be a víz alá. Bevágás után éreztem, hogy komoly halam van. Szépen dolgozott a pálca, így aztán 6-8 percen belül már előttem kavart a halam. A fejlámpám fényében jó két kilós pontynak láttam. Már a merítőt készítettem, amikor az egyik roham után hirtelen kiakadt a horog a halam szájából. Csalódottan csaliztam újra. Visszadobtam az előbbi kapás helyére a szerkót, de egyenlőre nem volt több jelentkező.

A feederen viszont nem állt meg az élet. A dévérek mellé becsúszott két kisponty is, sajnos az egyik a ronda sebes verzió volt. Aztán az egyik bevágás után karikában maradt a pálca. Rövid fárasztás után szépen magam elé pumpáltam a halamat. Szemre egy éppen méretes pontyocska volt, de nem is méregettem, ment vissza.

A matchbot úszójához közben újabb adag magmixet lőttem. Két óra körül aztán kiemelkedett az úszó, és bevágás után gyönyörű fél kiló körüli dévérkeszeget meríthettem.

Azt hittem lesz a dolognak folytatása, de nem. Kettő óra után a semmiből hirtelen szél kerekedett. Eleinte enyhe fuvallat volt csak, de később már érezhetően fújdogált, kellemesen hűsítve az amúgy igencsak fülledt levegőt. A feederboton szinte azonnal érezhetően jobban megindult a kapás. Egyik dévér jött a másik után, és szerencsére nagyon kevés kapást toltam el. Fél négy után aztán, amikor már kezdett világosodni, egyszercsak megindult ismét a matchbot úszója. A bevágás után egyből lehúzott egy jópár méter zsinórt, ebből egyértelművé vált, hogy ismét ponty van a horgon. Rövid fárasztás után aztán már előttem kevert a halam. Szép két kilós pikkelyes ponty. Most velem volt szerencse, így hamarosan a merítőben pihegett már a halam.

Lassan aztán teljesen kivilágosodott. Feljött nap is. A hajnal újabb dévérkeszeg rohamokat hozott. A végén már annyi összejött, hogy nem is raktam a haltartóba őket. Egyből úszhattak tovább szabadon.

Hat óra előtt elkezdtem összepakolni. Elég volt ennyi. Az összegzésnél kiderült, hogy összesen 21db dévérkeszeget fogtam. Megjött mellé a ponty is, (ugye hármat is akasztottam)  így panaszra semmi okom nem lehet. Az elképzelésem bevált. A nyári kuka melegben a fokhagymás-halas kaja nagyon működött, és a fokhagymás ízesítésű csemegével, szinte mesés mennyiségű halat adott.

A Velencei-tó, most a szebbik arcát mutatta nekem, remélem legközelebb is így lesz!