Felfedező túra 1.

Tegnapelőtt egy kis felfedező útra indultam. Elegem lett az eseménytelen unalmas pecákból, a kudarcélményekből. Elindultam hát egy új helyeket keresni. Úgy döntöttem a pontos helyszínt nem fogom megírni, csupán annyit, hogy a patakom egyik kevésbé látogatott részén tettem próbát. Ahogy kiértem kis vízfolyáshoz elindultam az úton felfelé. Egy darabon szép kitaposott helyek, horgászok, akik alig-alig fogtak valamit. Úgy döntöttem, ha már felfedező túra, akkor legyen extrém. Addig motoroztam felfelé amíg a rendes út elfogyott. Gazzal majdnem teljesen benőtt földút váltotta fel. Igazi dzsungelben jártam, ahol kitaposott helyeknek nyoma sem volt már. Egy ígéretesnek látszó részen ahol a kis patak egy kisebb S kanyart csinált, megálltam. Kezdetnek kitapostam magamnak két beállót. Ezzel meg is riasztottam magam előtt valami szép halat. Jókora burványt keltve ugrott ki lábam elől, valószínűleg csuka volt.

Két horgászbot volt nálam. Másoknak talán fura párosításban egy spicc, és egy UL pergetővel készültem. A vízinövényes terep nem tűnt pergető pályának, de ennek ellenére dobtam párat kisebb gumival, hátha. Hát nem... Hamar össze is állítottam a spiccbotomat. Az első beállóban kezdtem (felső kép). Egy rontott kapás után fogtam egy bodorkát.

Próbálkoztam még ugyanitt, de nem jött több hal. A víz egyébként meglepően mély volt, a sodrás közepén olyan 1m. Átmentem hát a második beállóba (fent az alsó kép). Itt aztán ha lehet még jobb volt a víz, igaz gyorsabban is folyt. Itt elsőre fogtam egy szép kis karika keszeget.

Szerencsére nem ugrottak szét a halak, így pár rontott kapás után egy szebb bodorka is beköszönt. Minden halat kenyérrózsával fogtam, és az szabad úsztatás helyett túlhúzott eresztékkel erőteljesen visszatartva az úszót horgásztam.

Visszadobtam újra. Egyszer csak az egyik kapás után valami keményen megindult előttem be a növények közé, ahol is azzal lendülettel már vitte is az előkémet. Nem tudom mi lehetett. Új horog, és már horgásztam is tovább. Pár kisebb bodorka után süket lett a hely. Mi legyen? Úgy döntöttem összepakolok és megnézem milyen az a rész, ahol kitaposott helyek is vannak. Lejjebb motoroztam úgy félútig. Itt több hely is volt egymás mellett. Előttem hínármező, a túloldalon is vízinövény, középen folydogált a víz. A régi Gajára emlékeztetett a víz kinézetre. Arra az álomvízre amiből csoda halak kerültek mindig elő. Itt is egészen jónak számító 80-90cm-es víz fogadott. Elkezdtem a halakat keresni. Itt is kisebb bodorkák voltak az első jelentkezők, aztán váratlanul beköszönt egy szép karika keszeg.

Őt követte még több kisebb bodorka. Egyre jobban élveztem ezt az etetés nélküli halvadászatot.

Mivel a meleg miatt amúgy sem indultam korán, hamar megérkezett az alkony. Sejtelmes rablások itt is, ott is. Rejtélyes buborékok mindenütt. Ahogy ott ülök és hessegetem az időközben előkerülő szúnyogokat, egyszer csak elfeküdt az úszóm. Bevágtam, szép locsogás a válasz. Egy fél kiló körüli hal a horgon, de mire a merítőért nyúlok elmegy. Rövid mérgelődés után visszadobok. A második ugyanilyen kapásnak nemes egyszerűséggel rossz ütemben vágok be, meg sem akad. Több kapás aztán nincs, és erőteljesen sötétedik, így pakolok.
Este mikor hazaértem akkor vettem észre, hogy több csúnya rovarcsípést is összeszedtem. Háromféle valami, háromféleképpen csípett meg.Az egyik csúnya piros, de nem fáj. A másik valami szabályosan egy lyukat ütött a kezembe ami azóta rendesen be is gyulladt. A harmadik egy makacs módon viszkető, nehezen múlni akaró szúnyogcsípés. Meleg van a rovarok aktívak, vigyázzunk velük!