2012. június 22., péntek

Felfedező túra 2.0

Tartozom még némi élménybeszámolóval, de bevallom, a nagy meleg elvette az írogatástól is a kedvemet. Kezdem azzal, hogy én vagyok a világ egyik legizzadósabb embere ami genetikai dolog. Talán pont ezért is nem nyár a kedvenc évszakom. Ilyenkor csak este, de még inkább hajnalban ülök ki, ha tehetem. Pedig az utóbbi napokban igencsak kijutott a számomra oly utálatos melegből. Éjszaka sem hűlt le a levegő, a nappalok meg szinte elviselhetetlenek voltak. Úgy döntöttem egyik nap, csak úgy meló után, de még inkább csak estefelé, kinézek újra a legutóbb felfedezett horgászhelyemre. Délutánra laza 34fok volt, és mikor indultam akkor is 33-at mutatott a hőmérő árnyékban. Szép kilátások.... Most kevertem némi etetőanyagot is, és csaliként vittem magammal kukoricát is. A spiccbot mellé bekerült egy match pálca is, nagyobb úszóval. Kis robogómmal hamar kint voltam a pataknál. Hol álljak meg. Találtam egyetlen árnyékos helyet, de ott nem tudtam megállni, így végül hosszas keresgélés után egy kis lyukat választottam nádban. Gyorsan beetettem, belőttem match pálcán az eresztéket, de aztán azt ki is vettem. A spiccbottal akartam kezdeni a mókát.



Mire szétnyitottam két botot teljesen leizzadtam, kegyetlen meleg volt, pedig már hat óra is elmúlt délután. Kenyérrózsa a horgon, horgásszunk! Első dobás, rontott kapás. Másodikra szintén. A harmadikra valami szépen elszaladt az úszóval. Bevágtam és meglepően jó halat akasztottam. Izmos kárász volt tettes, kellett a kivételéhez a merítő is.


A halam meghozta a kedvemet folytatáshoz. A kenyérrózsa helyét hamar felváltotta kenyér galacsin, amit nehezebben piszkáltak le a halak. Kapásom ugyan valamivel kevesebb volt, de mégis több kapást tudtam halra váltani. Sajnos kárász nem jelentkezett egyenlőre több, viszont a bodorkák szépen beindultak. Kisebbek, nagyobbak jöttek vegyesen.


Váratlanul aztán beköszönt egy gyönyörű vörösszárnyú is. Még vízközt kapta el a süllyedő csalimat.



Szépen ettek a halak, bár láthatóan inkább az apraja, de nem bántam. Egy pillanatra elfelejtettem a kuka meleget, egészen jót szórakoztam. A végén már csak a nagyobb halakat, és a fura fogásokat fényképeztem.



Mint képen is látható a bodorkák közé időnként bekeveredett egy kisebb vörösszárnyú is. Lassan aztán jött a sötétedés ideje. A meleg sajnos semmit nem mérséklődött, de szúnyogok viszont előkerültek. Váratlanul a keszegek mellé ismét beugrott egy jobb kárász, amit biztos, ami biztos, megmerítettem.


Le is tettem a spiccbotot, és match került a helyére, hátha lesz komolyabb érdeklődő is. A csali is csemege kukorica lett. Így jóval kevesebb kapásom volt, és nagyját meg sem tudtam akasztani. pár szebb bodorkát azért sikerült megfognom.


A teljes sötétség beállta előtt három szép kapást is elbaltáztam. Egy meg is akadt, az ereje alapján kárászokra tippelek. Úgy látszik ezen az estén a pontyok elkerültek...
Lassan aztán teljesen elfogyott a fény, így össze is pakoltam. Jó kis pörgős pár órás peca volt!
Hazafelé hatalmas szúnyog és egyéb bogárrajokba futottam, nekik tetszett a nyomott meleg időjárás.
Bár peca jól sült el a meleg annyira megviselt, hogy úgy döntöttem, ameddig nem enyhül a kánikula, nem megyek ki...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése