Kalandozások a Gaja patakon

Az utóbbi időben többször is jártam a kedvenc kis patakomon. Általában pergetek, de időnként becsúszik egy-egy békéshalas pecanap is. Megpróbálom összefoglalni az utóbbi időben történt dolgokat. Előre leszögezem, ebben bejegyzésben nem lesznek óráshalak, és nagy fogások. Sajnos patak elég szűkmarkúan méri kincseit a halakat, a horgászoknak.

Hajnali bevetés.

Korán ébreszt az óra. Hajnali pergetést tervezek. Már napkelte előtt pár perccel a patak partján toporgok a vizes fűben. Mivel kezdjek? Elsőre apró gumihal kerül a zsinór végére. Kivárom a hivatalos napfelkeltét, addig a vizet figyelem. Sajnos csak a küszöket látom aktívnak. Ma kivételesen hoztam még egy pálcát. Ezen Drop shot szerelékkel próbálom riogatni a környék rablóit. Itt az idő, lehet horgászni!

Lendül a kis gumihalas pálca. Első dobásra semmi. Aztán a másodikra se....
Túl csendes a víz. Összevizezem a drop shot szereléket is, de hiába. Egy hellyel odébb találok magam előtt egy kis lyukat. Menet közben a kis gumihalat lecseréltem a Berkley nimfájára. Belepottyantom a kis lyukba. Valami hal azonnal elszalad a kis gumival. Sügérben reménykedek, de csalódnom kell. Ezüstkárász volt tettes...

A következő kis lyukban is megpróbálom. Szinte le sem ér a gumi amikor elég határozottam odakoppint valami. Na ez nem kárász lesz! Nem is az. Kis süllőcske, néz velem farkasszemet pár pillanatra.

Egy darabig még próbálkozok, de sehol semmi.
Gondolok egyet és elmegyek lejjebb a domis részre. Egy órányí meddő próbálkozás után feladom.  A domik az idén ki tudja merre járnak...
Már hazafelé indulok, de még egy helyen meg akarok állni. Itt az utolsó helyen az első dobásra kapás. Egyből érzem, hogy ez lesz a nap hala. Közel 40cm-es süllő harcol az életéért. Kicsit körülményesen, de sikerül megmerítenem.  Szép befejezés. A csúcson kell abbahagyni! Pakolok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár van róla képem nem teszem fel. Túl egyértelműen látszik rajta fogás helye, amit viszont nem szeretnék reklámozni.

Délutáni bevetés

Megint pergető bottal készülök a patakra. Egy UL pálcát és egy csukázót viszek.
Fél öt körül érek a helyszínre. Elsőként a tervek szerint az UL pálcával dobálom meg a helyeket. Az első kiválasztott helyen egy jókora fa áll alattam, árnyékot vetve a vízre. Ez alá játszom be az aprócska műcsalikat. De hiába húzom végig a legjobbnak vélt helyen is az apróságokat nincs kapás.
Utána tessék-lássék meghúzkodom csukázóval is, de nincs érdeklődés.
Megyek tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve, lemegyek egészen az egyik kis csatorna torkollatáig. Régen nagyon jó hely volt ez. Néha még most is ad halat, de már csak árnyéka a régi önmagának. Itt is az UL: pálcával kezdek. csodák csodája van is kapásom. Valami ütögeti, cincálja a kis gumit. A sokadik rontott kapás után rájövök, hogy a várva várt sügér helyett, valami békéshal szórakozik velem. Hirtelen vége a cincálós kapásoknak üres lesz a hely. Mi történt? Figyelem vizet. Vastag buborékfelhők szállnak itt is, ott is. Eleinte nem tudom mire vélni a dolgot, de aztán észreveszek két kis apró örvényt. Harcsa! Pánikszerűen kotorászok valami nagyobb műcsali után. Csakhogy azoknak a nagy része otthon maradt. Egy 9cm-es Sandrát találok az egyik dobozban. Fel is csatolom a csukázóra. Közben a víz él. Jókora tolóhullámok, időnként egy-egy kibukkanó harcsafarok, szétspirccelő kishalak. Nehéz dolgom van, a vízinövényzet miatt.
A harmadik, vagy negyedik dobásnál aztán bumm! Kemény ütésre, kemény bevágással reagálok! Felsír a fék, de sajnos 3-4m vágta után lefordul a halam. Mérges vagyok, de dobálok tovább. Semmi. Lassan aztán megszűnnek rablások is, elcsendesedik a víz. Elmentek. Akkor kapcsolok, hogy talán érdemes lett volna megörökíteni a jelenséget. Előveszem a telefonomat, és csinálok egy videót. Sajnos már csak a csendesen csordogáló vizet tudom felvenni. A felvételen még látszik, hogy remegett a kezem az átélt igzalmaktól.


http://www.youtube.com/watch?v=CTfISOEpViw

Dobáltam még szorgalmasan egészen estig, de egy majdnem magakasztott csukán kívül semmi említésre méltó nem történt. Ahogy jöttek a harcsák, pont olyan gyorsan el is tűntek. Régen láttam már ilyet....

Vihar után

Hajnali békéshalas pecát terveztem. Estére vonalba rendeződött zivatarokat ígért az időjárásjelentés. Nem tévedett. Nem baj, eső után eszik a hal! (Vajon ezt ők is tudják?)
Szóval hajnalban ébreszt a telefon. Kinézek az ablakon, felhőknek nyoma sincs már. A szél élénken fújdogál, kicsit friss a hajnali levegő. Este már mindent előkészítettem, így csak öltözök és megyek. Kicsit csúszkál a robogóm az enyhén sáros úton, de még így is időben megérkezek a kiszemelt helyre. Csendesnek tűnik a patak, valahogy túl csendesnek.

Pár gombóc etetőanyagot szórtam a sodrás szélébe. Csak egy matchbottal készültem, a keszegeket szándékoztam rabul ejteni ideinglenesen. Kenyér a horgon, jöhet az első úsztatás. Aztán a második, majd harmadik. Semmi! Talán a hideg, meg a sok esővíz lehűtötte a patak vizét? Valószínűleg, mert nagyon aludtak a halak...
Több mint egy órával az etetés után kezdődik némi mocorgás. Kisebb kapásokat rontok, valószínűleg apróságok. Még fél órányi várakozás , és megvan az első rendes kapás. Tenyeres ezüstkárászt fogtam.

Őt aztán később több társa is követte, de látványosan nem olyan ütemben, mint ahogy én szerettem volna.
Ráadásul nem is nagyobbak jöttek, a legnagyobb is talá 30dkg volt. A keszegeket csupán egy bodorka képviselte. Siralmas eredmény. További kárászok reményében, még pár gombóc etetőanyaggal megtámogatom az etetésemet. Az etetés után persze azonnal megjelennek kishalak, és őket követve, érkezett egy csuka is. Na, te most nem hiényoztál! Szerencsére hamar megunta (vagy jól lakott). Pár kárászt ismét kivarázsoltam a vízből,de aztán csend lett.

Na most mi történt? Gondoltam egyet, húztam pár centi eresztéket még, és a kenyér helyére feltűztem egy csemege kukoricát. Megállított úszóval próbálkoztam. Hirtelen elfeküdt az úszóm. Bevágtam, és egyből éreztem, hogy nagy halam van. Elindult lefelé, és a fékem felsírt. Vágtatott vagy 4-5 métert, amikor észbe kapott és megcélozta az egyik vízinövény telepet. Ráfogtam dobra, mielőtt elérte volna. Abban pillanatban cérnaként szakadt el a 16-os előkém. Újabb horgot kötöttem, most már a 20-as főzsinórra direktben. Újabb kukorica, újabb dobás. Két perc sem telt el amikor ismét kapás. Bevágtam, és tudtam rögtön, hogy az előző halam testvére van a horgon. Csak ő nem lefelé, hanem felfelé indult el. Ismét felsírt a fékem, de mielőtt bármit tehettem volna kiakadt a horog az ismeretlen ellenfelem szájából. Próbálkoztam még tovább, de csak egy igen szép karika keszeg, és egy szebb kárász értékelte ezt.

Közben lassan lejárt a horgászidőm. Pakolni kellett.


Hár röviden ennyi a patak parti barangolásaim végeredménye. Sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy szeretném, de remélem, hogy közelgő nyár majd kárpótol.....

Kitartás, vagy csökönyös makacsság?

Az utóbbi időben a Gaja patak pergetés szempontjábó több csalódást okozott, mint eddig bármelyik évben. Domolykó alig van-egy-két darab, a sügér pedig egész egyszerűen szinte kihalt ebből a kis vízfolyásból. A tavaszi áradás sem hozta meg a halakat, sőt inkább tovább rontott az amúgy sem túl jó helyzeten. Én mégis minden hétem minimum 2-3 alkalommal kint vagyok, és várom a csodát. Nem is tudom már én sem, hogy ez most kitartás, vagy csak nem tudok belenyugodni a helyzetbe és makacsul járok ki, újra, és újra. Gyerek korom óta járom a patakot. Mindig voltak rosszabb évek, de ez az idei a legrosszabb eddig...

Hova lett a domolykó?
Előre leszögezem, van domolykó a patakban. De!
Évről évre egyre kevesebb. Vajon miért? Ennél sokkal kisebb vízfolyások is tarthatnak jelentős domolykóállományt. Akkor itt miért nem? Szerintem azért, mert hosszú évek óta a domolykó ívásának idején, a Fehérvárcsurgói halak ívása miatt nagyon kevés vizet engednek a Gajába. Mesterségesen alacsony vízszinten tartják a Gaja patak vizét. Ezt alátzámasztani látszik, hogy alig-alig van kis domolykó, talán egyet, kettőt fogok minden évben. Hiába a zivatarszezon, egy vihar csapadéka egy napra duzzasztja fel maximum a patak vizét. Ráadásul van pár kedves spori, aki direkt a domolykókra vadászik, gilisztával. Persze mind a konyhán végzi....

A fenti képen látható az idei egyetlen kifogott domolykóm, legalább 15 próbálkozásból.

Szóval nincsen sügér se. Pedig aztán kerestem őket mindenhol. Helyttük pár vérszomjas kiskárászt sikerült csak fognom. El nem tudom képzelni, hogy miként gondoltákn ezt.....

Tegnap folytattam makacskodást. A Gaja alsó részére készültem sügért, és csukát fogni. Kimondottan kuka meleg volt. Szórványosan lehetett látni csukarablásokat,de fogni azt képtelenség volt. Dobáltam én kis csalit, nagy csalit, közepeset, de semmi nem kellett nekik. Estére aztán mire a levegő hőmérséklete elviselhető lett volna, megjöttek szúnyogok. Képtelenség volt őket sokáig elviselni, így aztán még a teljes sötétség beállta előtt feladtam. Este olyan gondolatokkal küzdöttem, hogy most mi legyen. Komolyan elgondolkodtam rajata, hogy mostanában ki se megyek többet a patakra...
Így aztán másnapra nem is oda terveztem a pecát. hajnalban elndultam megnézni, hogy mennyire tért vissza az élet a Malom csatornába. Hát jelentem semennyire. Másfél órányi meddő dobálás után feladtam. csak apró ivadékokat láttam, sügérnek, dominak nyoma sem volt. (itt legalább tudom miért...)
Mit csináljak? Menjek haza? Korán van még, irány a Gaja!
Ismét az alsó szakasz, a tegnapi helyek. Hát úgy nézett ki, hogy a halak megérezték a délutánra ígért zivatarokat, mert még annyi mozgás sem volt mint tegnap. Inkább csak az UL pálcával dobáltam, egészen kicsi gumihallal. Éppen kezdtem volna megunni, amikor végre volt egy kapásom. Méret közeli süllőt akasztottam egy máskor jellemzően sügeres helyről.

Tehát, valamilyen rabló csak van a Gajában!
Persze ezek után agyon dobáltam azt a helyet, de semmi nem történt már.
Bár most végre fogtam egy halat, még mindig a kétségek gyötörnek. Vajon csak szimplán kitartó vagyok, vagy buta módon makacs?

Pontytilalom előtt

Kicsit elmaradtam a blogírással, a sok peca miatt, most próbálom pótolni az elmaradt beszámolókat.
Szóval  április hónap végén a nagy rablós-pergetős roham előtt békéshalaztam még egy jót, természetesen Pátkán. Tudtam, hogy enni fog a hal. A napokban szinte megőrültek a pikkelyesek úgy táplálkoztak. Hajnalra szerettem volna időzíteni az indulást, de sajnos ez nem jött össze. Úgy döntöttem, hogy ha már meg vagyok késve, nem sietek.

Délután fél három környékén parkoltam le a robogómat a kedvenc helyemen. Sajnos a beígért délnyugati szél megérkezett. Szóval hatalmas szél, és még nagyobb hullámok fogadtak. Hogy fogok így úszózni? Mivel helyzet elég reménytelennek látszott elsőként a pickerbotom került helyére. Utána nyitottam szét a matchbotomat. Az ólmókat egybe húztam, és beállítottam találomra egy eresztéket. Elsőre kicsi lett. Másodikra eltaláltam a mélységet. Össze-vissza bukdácsolt az úszóm a hullámok között, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy így fogok tudni horgászni. Megetettem azért a helyet becsületesen. Csaliként egy szem csemege kukoricát tűztem fel, a pickeren egy szem vaníliás Cukk várta a halakat.

Vajon fogom látni az úszón, ha kapásom van? Mire ezt végiggondoltam, az úszóm elmerült. A bevágásom ült, és éreztem is rögtön, hogy pontyot akasztottam. A viszonylag erős matchbottal, és a finomszerelékes szemmel nézve durva főzsinórral (20-as) hamar megszelidítettem az éppen méretes nyurgapontyomat. Gyönyörűek ezek a nyurgák, és méreteikhez képest nagyon jól húznak. Éppen fotóznám a halat, amikor elsült picker is. Folyamatosan görbült a spicc, és a nyeletőfék szépen adagolta a zsinórt. Hasonló méretű ponty volt a tettes. Na most mi legyen, az előző még ott a merítőben? Egy kézzel kiszedtem a hal szájából a horgot, és visszaengedtem. Üres a merítő. Megmerítettem ezt a halat is, ez is méret feletti volt. Mire észbe kaptam vissza is engedtem anélkül, hogy lefényképeztem volna. No mindegy, majd a többit....
Ezután a matchboton bendult a halfogás. Szinte hihetetlen, de majdhogynem percenként fogtam valamilyen halat. A legtöbb kapás kisebb nagyobb nyurgapontyoktól származott, de fogtam sok kárászt is, és pár testes bodorkát is.

Időnként a pickeren is volt akcióm, de látványosan a matchbot működött megint jobban. Egy darabig még tartott a roham, aztán kisebb csend következett. Már azon gondolkoztam, hogy etessek-e még, amikor elfeküdt az úszóm. A bevágásomra azonnal egy jókora kirohanást kaptam. Ponty volt tettes, úgyúgy nyurga, mint az eddigiek, csak egy mérettel nagyobb. Egy kimondottan mozgalmas fárasztás végén egy valószínűtlenül nyurga testű pontyot szákoltam. Kíváncsiságból megmértem, 42cm volt.

A ponty megfogása után nem volt több kapás. Etetni kell! Etetőanyagot már nem akartam szórni, csak csemege kukoricát. De, hogyan juttatom azt be arra 7-8 méterre ekkora szélben? Ó, hát van nekem egy csúzlim is! Van egy direkt lágyabb gumis csúzlim pont ilyen célra. Nehezen, de megoldottam a feladatot. Talán húsz perccel az etetés után visszataláltak a halaim is. Miközben a pickeren egyre kevesebb kapásom volt, a matchbotot szinte le se tudtam tenni. Eleinte a kárászok jöttek sorban, majd ismét elleptek a pontyok. Az első pontyom rögtön egy méretes , de szinte kerek tányérponty volt.

Közben ahogy közeledett az este a szél is kezdett elállni. A nyugapontyok meg jöttek, és jöttek. Sok volt kötük a méret alatti, de voltak méretesek is. Sajnos az igazán nagyok elkerültek, de így sem lehetett okom panaszra.

A pontyok mellé elég sok bodorka társult. Gyönyörűek az itteni bodorkák. Fogtam egy akkorát is amekkorát eddig még nem fogtam sehol. Váratlan meglepetésként beugrott egy, kiseb karika keszeg is.

 Már a pakoláson gondolkodtam, amikor beköszönt nap utolsó pontya, egy jó másfeles tükrös.

Úgy éreztem, hogy elég volt. Nagyon régen nem horgásztam ilyen jót....
Közben ma kaptam a hírt, hogy tilalom még el sem kezdődött, már fel is oldották. Valószínűleg így nem sokáig lesz ennyi ponty, mert mások centivel járnak horgászni, és amelyik hal eléri a 30cm-ert azt kegyetlenül viszik is haza.  Legalább ezekre a gyönyörű nyurgákra jó lenne vigyázni, hogy kialakulhasson egy igazi törzsállomány belőlük....

A feltolós

Nem is tudom miért, de valahogy vonzódok a régi módszerekhez. Mindig is lenyűgözött a látvány, amikor a  karcsú feltolós úszó kiemelkedik a vízből. Ilyenkor hirtelen nagyot dobban a szívem, még akkor ha csak egy videón látom. Viszont nincsen se csónakom, se nádi pontyos felszerelésem. Ennek ellenére használom a feltolós úszókat. Szeretem ötvözni a régi és az új dolgokat. Ilyenkor árprilis végefelé a halak a partközelben tartózkodnak. Ideális időpont ez, egy kis finomszerelékes, feltolós úszózásra.

Hajnalban Pátkára indultam békéshalazni. Már otthon megszereltem a nem különösebben finom feltolós úszós-matchbotos szerelékemet. Hogy is néz ki ez a szerelék? Szóval kell egy 2-3g-os feltolós úszó, két ütköző (az enyémek sima kábelszigetelésből+fogpiszkálóból vannak), egy 10-es körüli erős pontyos fazonú horog. A súlyozásom két részből áll. Egykupacban a főólmozás, és a horogtól 5-7cm-re a jelzőólmok. Miért jelzőólmok? Azért mert a szokásosnál nagyobb jelzősúlyt (0,8-1g), két kisebb sörétből szoktam kialakítani. Maga az úszó enyhén túl van súlyozva. A botom egy erősebb 420-as match, 20-as főzsinórral, 19-es előkével. Azért ilyen erős a felszerelés, mert a közelről megakasztott jobb pontyok hihetetlen lendülettel tudnak megindulni.

                                                                        A feltolós...

                                                                 A Match pálcám


Mivel etessünk? Általában ennek módszernek az a másik előnye amellett, hogy egyszerű, hogy költséghatékony. A halak amúgyis a partközelben táplálkoznak, tehát nagy figyelemfelkeltésre nincs szükség. Az etetőanyag felesleges, sőt akár sekély víznél még riasztó hatású is lehet. Nem kell más, csak pár marék csemege kukorica. Ha flancolni akaruk a kukoricát kiegészíthetjük egyéb aprómagokkal is. Kicsit mélyebb (1m feletti) vízmélység esetén már jöhet pár kis gombóc etetőanyag.

                                                       Költséghatékony módszer

Szóval beélesítettem a szerelékemet. Második botnak egy pickert használtam, amivel kb. 15m-re horgásztam. A feltolós 7-8m es távolságban várta a halakat. Rövidke várakozás után váratlanul kiemelkedett az úszóm. A nap első hala egy szép ezüstkárász volt. Őt aztán sorra követték a kiseb nagyobb társai, egészen addig amíg meg nem untam a dolgot, és az eddigi giliszta csali helyére, csemege kukorica került.
Így ritkábban volt kapásom, de ami volt az mind darabosabb hal volt. Ahogy jött fel a nap egyre aktívabbak lettek a halak. A kárászok közé időnként bekeveredett pár kisebb ponty is. Aztán valami történhetett a víz alatt, mert szinte ellepték az etetésemet a kisebb nagyobb pontyok. Egyik sem volt egy óriás. Néhány centivel a méret alatt, illetve felett volt mindegyik.

                                         Az összes ponty ilyen nyurga testalakatú volt


Hihetetlen jó móka vette kezdetét, aminek a vége az lett, hogy egy időre a pickert, ki is kellett vennem. Képtelenség volt két bottal horgászni. Aztán lassan meglassult a roham, így a picker visszakerült a helyére. Talán húsz perc múlva aztán az is elsült. Egy tükörponty kívánta meg a nagyszemű vaníliás Cukk kukoricát.

                                                              Tükrös a pickerre

A feltolóson egyre kevesebb ponty jelentkezett, de a helyüket átvették ismét a kárászok, és fogtam egy szép dévért is. Hihetetlenül élveztem dolgot, de 9 óra után elég volt a mókából. Az idei év, eddigi legjobb pecája volt ez a mai.

                     Ezek csak azok amiket hazavittem. Ennek a mennyiségnek a többszöröse jött...

Természetesen ezt a módszert nem most alkalmaztam először. Tavaly a Velencei-tónál is szép halakat adott, partról horgászva. Sőt más vizeken is használtam már eredményesen ezt módszert. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki! A régi és az új dolgok ötvözése néha ilyen jól sikerül....

                                            Tavalyi kárász, természetesen feltolósra....

Amikor semmi nem jön össze...

Vannak a horgászember életében olyan napok is, amikor semmi nem jön össze. Napok amikor minden összesküszik ellenünk. Biztosan mindenki élt már át ilyen napokat, azonban mivel ezekre senki nem büszke, rikán írja meg az ember a történteket. Nekem az utóbbi másfél évben a szokásosnál is több ilyen rossz napom van, de a mai egy igazi rémálom volt. Talán utoljára egy horgászújság hasábjain olvastam hasonlóan szerencsétlen napról. Pont a szörnyűsége miatt gondoltam, hogy megírom történteket.


A történet 4:30 perckor kezdődik. Riaszt a telefonom. Nyúlok érte, hogy ne ébredjen fel életem párja is, de egyszerűen ki tudja miért nem bírom kikapcsolni a riasztást. Majd egy perc szenvedés után kénytelen vagyok az egész telefont kikapcsolni. Így legalább elhallgat. No mindegy legalább felébredtem... Kávé, cigi, öltözés.
Irány horgászni. A robogóm gyorsan falja kilométereket, az indulástól számított húsz percen belül meg is érkezek az egyik kedvenc kis csatornám partjára. Szegény kis csatornát tavaly kotorták. Szárazon. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire tért vissza bele az élet. Gyorsan elő az UL pergetőt! Szemem a vízen, miközben húznám elő a pálcát botzsákból. Azonban azt elfelejtettem, hogy múlkor felszerelve raktam el (egy kis gumihal volt rajta). Ahogy húzom ki a botot, reccs! Mi volt ez? Hát csak annyi, hogy a kis gumihal horga galádul beleakadt a botzsákba, én meg ahogy vettem ki a botot a spicc befeszült, és az utolsó 5-6centi nemes egyszerűséggel letörött. Ennél a momentumnál már támadtak olyan gondolataim, amiket nem illik leírni.

Mit csináljak? Ezt az egy pálcát hoztam. Nem találtam más megoldást, letörtem a következő gyűrűnél a bot végét. Így már vagy 10cm hiányzott belőle, de az utolsó előtti gyűrűt, tudtam spiccgyűrűnek használni.

Nekiláttam végre a pergetésnek, de a víz teljesen süketnek tűnt. Mentem egyik helyről másikra, de semmi.
Találtam egy elég ígéretesnek tűnő kis forgót, de az is üres volt. Mérgemben dobtam egy hosszút a kis gumihallal. Éppen talán hármat tekertem az orsó karján amikor váratlanul kapás. Két kisebb csipkedés után egy szép rávágás. Bevallom, hogy annyira nem számítottam kapásra, hogy ezt is elbambultam. Megakadt ugyan a halam, de hamar le is fordult a horgomról. Domolykó volt, nem is kicsi....

Az akció után persze már direkt erőltettem a hosszú dobásokat, de nem volt több kapás. Később megpróbáltam wobblerrel is, de az sem veztett eredményre. Gondolkoztam mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy megnézem inkább a Gaja patak torkollathoz közeli részét. Összepakoltam, és irány vissza robogóhoz. Berúgtam a kis mocit, de valamiért ahogy beindult, le fulladt. Na neee! Sok lesz ez már mára! Rugdaltam a mocit nagy bőszen. Nehezen végre beindult. Irány a Gaja!

Tíz perc motorozás után már pataknál parkoltam le a motort.
Ezen a részen még ki volt önte a patak, de szerencsére csak az egyik oldalon. Apró kis gumihalat kötöttem, és híd alatti első kisebb fogónál már dobtam is be. Éppen azon gondolkoztam, hogy ide bizony nehezebb fej kellene, amikor valami határozottan odkoppintott a guminak. Hoppá, ez hal volt! Visszadobtam. Húztam el ugyanott, a kis plasztikot. Éreztem megint a koppintást, amiután el is nehezült a kezemben a pálca, így bevágtam. Megvan!  Ráemeltem a bottal, és egyből láttam hogy nem sügért, hanem egy szép csukát akasztottam. A szájában nem láttam a kis gumit. Le is harapta a csalimat a felismerés után vagy tíz másodperccel. Már megint nem volt szerencsém! Kötöttem egy új gumit, most már persze előkével. Több mint egy órán keresztül ostoroztam vele a vízet aztán feladtam.

Útközben hazafelé még két helyen megálltam, de semmi élet jelét nem mutatta a patak. Gondolkoztam, mi legyen? Menjek haza? Korán van még....

Végül aztán úgy döntöttem, hogy megnézem még a patakot az egyik közeli hídnál.
Összeraktam a pálcát és nekiláttam a helykeresésnek. Sajnos a víz nagyon sokat tisztult, és lassan apadt. Nehezen találtam jól meghorgászható helyet. Ezen a részen elég vadul vágtatott a sodrás. Ezt kihasználva a kis gumihalamat besodortattam egy fa alá. Jött is a kapás! Nem akadt meg....
Még egy elszúrt domi!

Messzire már nem akartam elmenni, így visszamentem szinte a kiindulópontra. A gumihal helyére a legkisebb 2,5cm Mann's twister került. Úgy döntöttem megpróbálok mindent egy lapra feltéve legalább egy bármilyen halat fogni. Végre kapás, de elszúrtam. Utána még egy, ez megvan. De még mielőtt örülni kezdhettem volna a tenyeres sügér lefordult a horgomról,. Természetesen el is zavarta a társait is, így semmi értelme nem volt maradni.Pakoltam. Ennyi elég volt a mai napból!

Ezzel véget is ért a mai nap beszámolója. Egy törött bot, két beszakított gumihal (egyik a csukába), és az összes megakasztott halam elment. Szerintetek is balszerencsés nap volt?

Az első domolykó

Az idén a kedvenc patakom igencsak feladta a leckét annak aki tavasszal halat szeretett volna fogni rajta. Általában így árrilis közepére már én is túl vagyok az első jópár domolykó kifogásán. Az idei tavasz viszont semilyen szempontból nem átlagos. Hóviharok, jelentős mennyiségű eső, és ami legnagyobb baj rendkívül alacsony hőréséklet, még nappal is. Azonban a napokban változás állt be az időjárásban. Váratlanul megérkezett a jóidő. Bár a patak vízállása, még most sem ideális, legalább az idő szép....

Vasárnap délután végre volt egy kis szabadidőm. Tényleg csak kicsi, olyan 2-2,5 óra. Úgy döntöttem kinézek a patak hozzánk közel eső részére pergetni egy kicsit. Csak egy UL. pálcát vittem, és hozzá illő műcsalikat. Kellemesen meleg napsütéses idő fogadott, a kis víz partján. A ragyogó napsütés miatt úgy döntöttem, hogy wobblerekkel teszek próbát. Az opálos vízre való tekintettel egy kicsit a szokásosnál rikítóbb, sárgás alapszínű, saját készítésű wobblerrel kezdtem. A szokatlanul magas vízállás miatt nehéz dolgom volt.  A víz szinte mindenütt vadul vágtatott, és sok helyen a part széli fű, gaz is víz alatt volt. Csak sejtettem, hogyha van domi, az a partszéli növények takarásában várhatja a műcsalimat. De hiába dobáltam a jobbnál, jobbnak tűnő helyeken, semmi. Valahogy nem bíztam az élénkebb wobbleremben, így lecseréltem egy szintén saját fekete alapon sárga pöttyös "katicára".  Lassan haladtam egyik helyről a másikra, de még csak egy kis koppintásom sem volt. Már kezdtem volna elkeseredni, amikor az egyik helyen, a messziről magam felé húzott műhalam, mintha döccent volna egyet. A következő pillanatban már éreztem is az első határozottabb koppintást. Bevágtam, és láss csodát, hal védekezett a horgomon. Nem egy óriás, de hal.

Megvan az első idei domolykó végre! Gyorsan lefényképeztem és útjára engedtem. Remélem találkozunk még! Ezek után még dobáltam egy darabig, de aztán lejárt a rövidre szabott horgászidő. Remélem, hogy ez a nap a domolykószezon kezdete volt!

Csak egy marék pinki....

Sajnos mostanában ritkán jelentekezek új bejegyzéssel. A napokban azonban olyan érdekes dolgot tapasztaltam, amit véleményem szerint érdemes megosztani. Mivel a rablóhalak ki tudja hol bujkálnak a környékünkön, ezért az utóbbi időben inkább a békés halakat vettem célba, finomszerelékes horgászmódszerekkel. Az időjárásról annyit, hogy februárban talán örül az ember az ilyen időjárásnak. No de április elején? Három külön horgásznapról szeretnék egy kisösszefoglalót írni. Mindhárom pecában annyi a közös, hogy a tavaszi időpont ellenére rendkívül hideg 4-5 fokos vízben történt.

Első

Hideg szeles idő van kint, de már nem tudok otthon ülni. Munka után úgy érzem, hogy muszáj kimennem, hacsak egy kis időre is. De hova menjek? A Gaja patak ami ilyen rövid időre is elérhető közelségben van árad, nem is kicsit. Beugrik a szennyvízcsatorna. Ott legalább a víz nem rohan, és talán 1-2 fokkal melegebb is. Bevágtam egy spiccbotot a botzsákba, és húsz percen belül már a helyszínen nyitottam szét a 6-os petrencét.

Csaliként csak egy kis adag pinkit vittem magammal. A csatorna vize szinte állt, alig áramlott. Kerestem egy kis gödröt, beszórtam egy marék etetőanyagot, és horgászni kezdtem. Nem sokáig kellett várnom az úszóm elmerült. Hopp, egy kis kárász. Majd még egy, és még egy. Fogtam vagy tíz darab apróságot de éreztem, hogy valami nem stimmel, kell itt lenni nagyobb halaknak is.

Elmentem feljebb egy kicsivel. Itt egyből rátaláltam a halakra. Tenyeres ezüstkárászokat fogtam egymás után. Még egy órán kersztül tartott a móka, miközben fogtam egy igazán szép kárászt  is, aztán kezdett rámsötétedni. Menni kellett...

Második

Egy barátommal a Pátkai víztározóra készültünk horgászni. Az idő semmit nem javult a múltkori spiccbotos móka óta. A levegő 4-5, a víz kereken öt fokos volt. A kiszemelt pályán elég sokan áztatták már zsinórt, így úgy döntöttem, hogy kivételesen egy bottal fogok horgászni. A barátom egy pickert és egy matchbotot, én csak a matchbotomat raktam össze. Bekevertem az etetőanyagot, ami Timár mix fekete, és piros keveréke volt, némi keszeges kajával megbolondítva. Az etetőnyagba két marék csonti is került. Alapozásként csupán 6-7 gombóc kaját dobtam be, a hideg vízre való tekintettel. Lassan minden bot a helyére került, és kezdetét vette a feszült várakozás. Minden boton csontival csaliztunk. Egy óra múlva kezdett idegesítő lenni a csend. Két óra múlva már az őrület határán voltam. Mi van a halakkal? Annyi vígaszom volt, hogy mellettünk három horgász, hat bottal is, csupán két kárászt fogott. Aztán támadt egy hirtelen ötletem. Kitekertem a szereléket, és a csonti helyére pinkit tűztem. Szinte hihetetlen, de a bedobás után két perccel kapás. Az elsőt még elszúrtam, de másodikon már rajta voltam. Lassan oldalazott úszóm, be is vágtam rögtön. Egy szép dévér volt a tettes, amit aztán három társa követett még. Ennyit számítana, hogy pinki van a horgon? Éppen ezen agyaltam amikor fura dolog történt. A barátom éppen bedobott, csakhogy nekem keresztbe. Ahogy tekerte kifelé, az úszóm elmerült. Azt hittem abban a pillanatban, hogy összeakadtunk, de aztán észrevettem, hogy a bot és az úszó közötti eddig laza zsinór lassan kiegyenesedik. Hoppá, akkor ez hal! A bevágás után C alakú maradt a pálca a kezemben, és párat a fék is nyekkent. Ponty a horgon! Kb. három perc üzdelem után meg is lett a gyönyörű pikkelyes. Ezután a barátom fogott még egy dévért (természetesen pinkivel), de aztán lejárt a horgászidőnk. Pakoltunk.

Harmadik

Rögtön a pátkai peca másnapján a Gajára indultam, kicsit felmérni a terepet. A maradék pár szem pinkit féltve őrzött kincsként kezeltem már ekkor. Sajnos maga a patak még nem adott halat, így két órányi meddő próbálkozás után, átmentem a szennyvízcsatornára. A víz már sokat apadt a múltkori próba óta, de még jó volt. Gyorsan bedobtam pár gombóc etetőanyagot, aztán mehetett az úszó is utána. Szinte hihetetlen de már az első leúsztatásra kapás! Kárász volt tettes. Beindult a bolt rendesen, húsz perc után, már vagy tíz darab megfogott, majd visszaengedett kárászon voltam túl. A helyi erők egyből meg is környékeztek, hogy mégis mivel szedem ilyen ütemben a halat? A pinkit szinte egyik sem ismerte...

Úgy láttam, hogy sok hal van előttem, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy kis tesztelésnek. Csontit tűztem a horogra. Hihetetlen, de négy üres úsztatás után, az ötödikre volt csak kapásom, az is lemaradt. Ezek  után a csonti helyére gilisztát tűztem. Erre már több kapás volt, de az eredményessége meg sem közelítette a pinkiét. Vissza a pinki, és egyből jöttek a halak a megszokott ütemben. Ezt kis tesztet még elátszottam kétszer, az eredmény mindig ugyanaz maradt....
Így aztán nem is erőltettem a többi csalit, maradtam pinkinél. A kárászok közé becsúszott egy-egy szebb is, sőt beköszönt egy kisponty is. Később a sok kárász közé beugrott egy kisebb vörösszárnyú is.

Jól szórakoztam, de lejárt a horgászidőm. Irány haza!

Később itthon elkezdtem gondolkodni. Nem ez az első eset, hogy a pinki amolyan utolsó mentsvárként ment meg a csúfos betlitől. Tavaly a nyári döglött, meleg vízből, csak pinkivel lehetett kárásziokat fogni. Amikor gyerekekkel kimentünk, az első kérdésük mindig az volt, "apa, pinki van"? Úgy látszik, hogy sokszor csak ennyi kell ahhoz, hogy megtörjük a csendet. Egy marék pinki....