2013. május 2., csütörtök

Pontytilalom előtt

Kicsit elmaradtam a blogírással, a sok peca miatt, most próbálom pótolni az elmaradt beszámolókat.
Szóval  április hónap végén a nagy rablós-pergetős roham előtt békéshalaztam még egy jót, természetesen Pátkán. Tudtam, hogy enni fog a hal. A napokban szinte megőrültek a pikkelyesek úgy táplálkoztak. Hajnalra szerettem volna időzíteni az indulást, de sajnos ez nem jött össze. Úgy döntöttem, hogy ha már meg vagyok késve, nem sietek.

Délután fél három környékén parkoltam le a robogómat a kedvenc helyemen. Sajnos a beígért délnyugati szél megérkezett. Szóval hatalmas szél, és még nagyobb hullámok fogadtak. Hogy fogok így úszózni? Mivel helyzet elég reménytelennek látszott elsőként a pickerbotom került helyére. Utána nyitottam szét a matchbotomat. Az ólmókat egybe húztam, és beállítottam találomra egy eresztéket. Elsőre kicsi lett. Másodikra eltaláltam a mélységet. Össze-vissza bukdácsolt az úszóm a hullámok között, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy így fogok tudni horgászni. Megetettem azért a helyet becsületesen. Csaliként egy szem csemege kukoricát tűztem fel, a pickeren egy szem vaníliás Cukk várta a halakat.



Vajon fogom látni az úszón, ha kapásom van? Mire ezt végiggondoltam, az úszóm elmerült. A bevágásom ült, és éreztem is rögtön, hogy pontyot akasztottam. A viszonylag erős matchbottal, és a finomszerelékes szemmel nézve durva főzsinórral (20-as) hamar megszelidítettem az éppen méretes nyurgapontyomat. Gyönyörűek ezek a nyurgák, és méreteikhez képest nagyon jól húznak. Éppen fotóznám a halat, amikor elsült picker is. Folyamatosan görbült a spicc, és a nyeletőfék szépen adagolta a zsinórt. Hasonló méretű ponty volt a tettes. Na most mi legyen, az előző még ott a merítőben? Egy kézzel kiszedtem a hal szájából a horgot, és visszaengedtem. Üres a merítő. Megmerítettem ezt a halat is, ez is méret feletti volt. Mire észbe kaptam vissza is engedtem anélkül, hogy lefényképeztem volna. No mindegy, majd a többit....
Ezután a matchboton bendult a halfogás. Szinte hihetetlen, de majdhogynem percenként fogtam valamilyen halat. A legtöbb kapás kisebb nagyobb nyurgapontyoktól származott, de fogtam sok kárászt is, és pár testes bodorkát is.





Időnként a pickeren is volt akcióm, de látványosan a matchbot működött megint jobban. Egy darabig még tartott a roham, aztán kisebb csend következett. Már azon gondolkoztam, hogy etessek-e még, amikor elfeküdt az úszóm. A bevágásomra azonnal egy jókora kirohanást kaptam. Ponty volt tettes, úgyúgy nyurga, mint az eddigiek, csak egy mérettel nagyobb. Egy kimondottan mozgalmas fárasztás végén egy valószínűtlenül nyurga testű pontyot szákoltam. Kíváncsiságból megmértem, 42cm volt.


A ponty megfogása után nem volt több kapás. Etetni kell! Etetőanyagot már nem akartam szórni, csak csemege kukoricát. De, hogyan juttatom azt be arra 7-8 méterre ekkora szélben? Ó, hát van nekem egy csúzlim is! Van egy direkt lágyabb gumis csúzlim pont ilyen célra. Nehezen, de megoldottam a feladatot. Talán húsz perccel az etetés után visszataláltak a halaim is. Miközben a pickeren egyre kevesebb kapásom volt, a matchbotot szinte le se tudtam tenni. Eleinte a kárászok jöttek sorban, majd ismét elleptek a pontyok. Az első pontyom rögtön egy méretes , de szinte kerek tányérponty volt.



Közben ahogy közeledett az este a szél is kezdett elállni. A nyugapontyok meg jöttek, és jöttek. Sok volt kötük a méret alatti, de voltak méretesek is. Sajnos az igazán nagyok elkerültek, de így sem lehetett okom panaszra.




A pontyok mellé elég sok bodorka társult. Gyönyörűek az itteni bodorkák. Fogtam egy akkorát is amekkorát eddig még nem fogtam sehol. Váratlan meglepetésként beugrott egy, kiseb karika keszeg is.


 Már a pakoláson gondolkodtam, amikor beköszönt nap utolsó pontya, egy jó másfeles tükrös.


Úgy éreztem, hogy elég volt. Nagyon régen nem horgásztam ilyen jót....
Közben ma kaptam a hírt, hogy tilalom még el sem kezdődött, már fel is oldották. Valószínűleg így nem sokáig lesz ennyi ponty, mert mások centivel járnak horgászni, és amelyik hal eléri a 30cm-ert azt kegyetlenül viszik is haza.  Legalább ezekre a gyönyörű nyurgákra jó lenne vigyázni, hogy kialakulhasson egy igazi törzsállomány belőlük....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése