Egybalinos napok.....

Hőhullám. Ismerős ugye? Az utóbbi időben, a csapból is ez folyt. Mintha egyébként nem vettük volna észre, hogy elviselhetetlenül meleg van. Tény, hogy az idei nyár, eddig, kitett magáért. A harmadik ilyen hőhullámot vészeljük át. Sajnos ezt, már a vizeink lakói is megérzik, és igen szélsőséges viselkedéssel reagálják le. Jöttek hírek váratlan, mesés fogásokról, de inkább az ellenkezője volt a jellemzőbb. A Velencei-tó sekély víz, hamar átmelegszik, és persze ide is érvényes, hogy ilyen nagy melegben, borul a papírforma. A kedvenc sügeres pályámon, a sügér először csak más helyeken jelent meg, mint a megszokott, majd a fogások kezdtek drasztikusan visszaesni. Mintha a balinok jobban bírták volna a hőséget, így aztán, őket vettem üldözőbe. Négy különböző nap összefoglalója következik....

Új wobbleres tesztelős

A napokban elkészültem, pár új wobbleremmel. Észrevettem, hogy rengeteg az apró ivadék méretű küsz, és a balinok keményen rászoktak erre a méretre. Ennek megfelelően, ezek a csalik, 5-6cm-esek, küszösen, ezüstösen csillogók. Egy hajnalon aztán ott álltam a mólón, kezemben az UL pálcával, és vártam a rablásokat. A szokásos tűzijáték azonban ezen a hajnalon elmaradt. Egy-egy rablás törte csak meg a csendet. Az egyik bevontatás végén, a lábam előtt, bumm! Nagyon nem számítottam a kapásra. A semmiből tűnt elő a balin, és szinte az orrom előtt vágott oda az új wobbleremnek. Rövid fárasztás végén, kézzel emeltem ki a vízből. Nem volt nagy, olyan átlagméret....

Elengedtem a halamat, és folytattam a dobálást. Egy pár dobással később, volt egy lekövetésem. Gyönyörű balin volt. Kár, hogy meggondolta magát. Még egy hasonló majdnem kapás után, elcsendesedett a pálya. Bent a kikötőben viszont rákezdtek a balinok, de keményen. Át is mentem oda, de közel egy óra meddő dobálás után rájöttem, hogy valamiért itt nekem most, nem terem babér. Szinte láttam magam előtt, ahogy röhögnek rajtam a víz alatt. Sokszor pedig, szinte, a cipőmet is lefröcskölték. Meg is untam a dolgot, a sügerek után néztem. A csónakok alól az első dobásra kemény kapás. Gyönyörű sügért fogtam.

Sajnos ebből a méretből több nem akadt, de több kisebb társa egészen jól elszórakoztatott. Azóta már tudom, hogy az utolsó jó sügeres napok egyikébe sikerült belenyúlnom.

Nyolc óra után, mire az igazi meleg megérkezett, én már hazafelé autókáztam. A cél teljesítve lett, a wobblerem felavatva. Mégis volt, némi hiányérzetem.....

Csónakos szenvedős

Hajnali négy után, már a kikötőben motoszkáltam. Lecibáltam a ponyvát, a viharvert csónakunkról, és még sötétben kieveztem. Már az első pár méteren szúnyogok százai támadtak rám, a szúnyogriasztóra fittyet hányva. A nyílt víz felé indultam, a szemközti nádfalnál céloztam meg egy hínáros, illetve torzsás részt. Itt aztán dobtam párat süllőre, de hamar eluntam, mert semmi nem történt. Lassan evezgettem a nádfal előtt, és közben a vizet figyeltem.Ezernyi kishal volt a felszínen. Talán túlságosan is a felszínen, eddig nem is tapasztaltam még hasonlót. Rablás azonban sehol, így aztán csak eveztem szépen lassan. Végre az egyik széles átjáróban balin rablás. Rádobtam, de inkább elkergetni sikerült, nem becserkészni. További rablások hiányában, megnéztem a környéken, a torzsás nádszéleket, plasztik csalikkal. Az egyik ilyen helyen, kaptam egy ütést, amiből nem lett hal. Két dobással később, az ütés után, még látványosan rá is húzott a gumira, a rabló, de hal mégsem lett a dologból. Csak a plasztik végét fogta, akármi is volt az. Újra továbbálltam. A nap már fent volt, a máskor a legjobb időszak, ezzel a két kapással, véget is ért. Ami a legjobban zavart, sehol egy balin rablás. Odaértem egy átjáróhoz, ami az egyik nagy tisztásra vezetett. Lassan átsiklottam rajta, és akkor megláttam. Egy balin durrantott keményen a kishalak közé. Na, talán megvagytok! Újabb rablás. Messze voltam, közelebb kellett mennem. Így is tettem, de ahogy dobástávba értem a rablások megszűntek. Egyértelművé vált, hogy a szélcsendes időben, nagyon messziről kiszúrnak. Valami más műcsali kellett, amivel távolabbra el tudok dobni. Eszembe jutott egy olyan csali amit úgy kaptam. Egy Spinmad, ólommal kombinált, forgó kanál. Fel is csatoltam gyorsan. Közben, a nyílt vízen láttam pár rablást, így arra vettem az irányt. Az egyik végre a dobótávom határán rabolt. Gyorsan rá is dobtam. Két métert se jött a csali, kemény rávágás, és már hajladozott is, a bot, a kezemben. Rövid fárasztás után, kézzel csíptem nyakon.

Nem volt nagy, de én mégis örültem neki. Gyorsan elengedtem, és próbáltam újabb rablások nyomába eredni. Ha lettek volna. Lassan átszeltem a jókora tisztást, de semmi mozgás. Elindultam hát kifelé. Az egyik csatornaszerű átjáróban aztán sügereztem még egyet. Jó móka lett volna, ha kétszer akkorák....

Mielőtt a szúnyogok végleg kiszívták volna az összes véremet, még egy kis csukát is sikerült akasztanom.

 Lassan végigértem a csatornán. Kiérve a nyílt vízre, sajnos hiába kutakodtam balin mozgás után, Szokatlanul csendes maradt a víz. Pont olyan csendes, mint a nap legnagyobb részében volt. Kissé morcosan fordítottam a csónak orrát, a kikötő irányába. Ebből elég ennyi!

Újra a móló végén

A csónakos túrám után másnap, már úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges, még egyszer csónakba ülni. Úgy határoztam, hogy megnézem megint, a móló végét. Sajnos hajnalban, még kevesebb volt a mozgás. A saját wobbleremet se tudtam megetetni a balinokkal. Számítva arra, hogy hátha lesznek távoli rablások, bevittem magammal az erősebbik botomat, a távolra dobható Spinmad csalimmal. Éppen az volt a kezemben, és kikötő belsejébe küldtem el jó hosszan a műcsalit, amikor minden előzmény nélkül, lecsapott rá egy balin. Keményen odavert ahogy kell, és én is keményen bevágtam ahogy kell. Azonnal, szinte delfinként ugrott ki a vízből. Rövid fárasztás után nyakon csíptem. Megvan a mai balin...

Ezek után az a kevés mozgás is megszűnt, ami addig volt, és szokás szerint a kikötő belső részében csaptak vircsaftot az őnök. Persze megint rápróbáltam. Most felkerültek a zsinór végére apró plasztik csalik is. Már a sokadikat dobtam egy gyöngyház színű gumihallal amikor olyasmi történt, ami velem, ritkán fordul elő. Nagyon elnéztem egy kapást, aminek egyszerűen elfelejtettem bevágni. Mentségemre szolgáljon, hogy a hal felém, enyhén oldalra indult el a gumival, mindenféle ütés nélkül. Igazi balinos becsapós kapás, nem először történt meg velem. Sajnos ezt, rendesen benéztem.... Dobáltam még itt egy darabig, de több rávágást nem bírtam kicsikarni. Megnéztem még a sügeres pályát, de aznap, már az is nagyon hallgatag volt, Több mint egy órányi szenvedés árán, 4db sügért sikerült fognom.

A hajnal végére rájöttem, hogy valószínűleg nem csak nekünk van elegünk a tartós hőségből. A halak sem érezhetik túl jól magukat, a túlmelegedett, egyre zavarosabbá váló vízben. Kicsit bánatosan autókáztam haza....


Imrével csónakból

A negyedik eset, úgy esett, hogy Imre barátommal terveztünk egy közös csónakos mókát. Hozta hajnalban, a kávét, az aksit, a motort, így minden fáradtság nélkül tehettünk meg jókora távolságokat is. Még sötétben futott ki a viharvert ladik. Az első terveink szerint a tó, egy zegzugos részét néztük volna meg, amolyan minden mindegy alapon. Nem akarok senkit a részletekkel fárasztani, a hajnali irány nem volt szerencsés. Pipáló kishalakon kívül semmit se találtunk. Illetve mégis. Milliónyi éhes szúnyogot etettünk meg. Új irány, új vizek. Hínáros, nádasos, lápi vizekre érkeztünk, ahol normális esetben hemzsegni kellett volna a csukáknak. Viszont, mivel minden évben keményen le van rabolva az egész tó csukaállománya, így hemzsegés helyett, max. 1-1db-ra számíthattunk. Pesszimista módon, rögtön az UL motyót ragadtam magamhoz. Hamar fogtam is egy sügért.

Mire dobtam volna a következőt, egy kenus túracsoport átvonult a sügérraj közepén. Puff neki! Miután elmentek még próbálkoztunk, volt is pár rontott kapás, meg pár kisebb sügér, de aztán ideje volt továbbállni. Újabb hely, újabb remények. Most, egy hínáros nádöböl előtt tettük le a súlyt. Pár sügér itt is volt. Sajnos nem ettek igazán jól, sok volt a rontott kapás, és a méret sem volt az igazi. Aztán, az egyik bevontatásnál furcsán elindult oldalra a zsinórom. Bevágtam, és a következő pillanatban karikába hajlott a kis UL bot, Balint akasztottam. Jó erőben volt a halam, eltartott egy darabig mire csónak mellé tudtam húzni, és kézzel beemelni. Imre barátom jóvoltából, erről a halról, olyan képek is készültek, amiken én is szerepelek.

A képek annyira nem adják vissza, de ennek a balinnak igazi, szép színei voltak, köszönhetően a lápi víznek. Miután elengedtem, kicsit nehezen tért magához, de aztán épségben elúszott. Érdekes, hogy előtte nyomát se láttuk, hogy a víz alatt, bizony őn garázdálkodik. Itt már más nem történt, így ismét továbbálltunk. Pár métert kellett csak menni, újabb sügérrajba botlottunk. Itt, igazán Imre brillírozott. Egyik kis csíkost szedte, a másik után. Párat még én is fogtam, de aztán menni kellett. Kifelé menet, összesen talán három balinrablást láttunk. Elég kuka volt a víz.....

Ezek voltak tehát, az egy balinos napok. Most panaszkodhatnák, hogy ez nem nagy eredmény, de nem teszem. Ugyanis ebben a kuka melegben minden nap megúsztam a betlit, és minden napra jutott egy balin. Szavam se lehet, mert bizony nem egy horgásztárs betlizett szerintem ezeken a napokon. Remélem azért, hogy lesz még jobb is az idén....