Ez a vitorla nélküli vitorlás dolog, kis magyarázatra szorul. Imre hajója, vitorlásnak született, azonban valami baleset folytán az árbóca tönkrement. Imre le is szerelte a maradékát, így adott lett egy kényelmes, stabil, kabinos, horgászhajó. Szóval némi szöszölés után elindultunk. (A szöszölés Imre speciális időhúzó technikája) Lassan és méltóságteljesen futott ki a hajónk, a kikötő kapuján. Ráfordultunk a nyílt vízre, és irány egy szupertitkos süllőző pálya. De milyen pálya? Meg sem állt a hajó, mikor kapást rontottam. Súly le, azonnal! Persze jóval túlszaladtunk a kapás helyén, de még dobástávolságban voltunk. Talán a harmadikat sem dobtam, amikor kemény ütés, majd látványos megtolás. A bavágás után karikában maradt a botom. Süllő! Nem is rossz darab. Na, ekkor jött a következő kérdés. Hogyan vegyem ki? Imre elővarázsolt a hajó mélyéből egy merítőfejet. Azzal ha nehezen is de elértem. Megvagy!
Jól kezdődött a nap! Aztán, a folytatás is jól alakult. Kapást rontottam, majd leakadtam. Van itt hal! A taktika annyi volt, hogy időnként meg, megállva, lemacskázva, végigszórtuk a nád szélét, plasztik csalikkal. Az egyik beállás után aztán, újabb kemény ütés. Bevágtam, és láss csodát, újabb gyönyörű süllő a horgomon. Már szinte rutinosan merítettem ki, a merítőfejjel.
Imre kezdett rám csúnyán nézni, úgyhogy egyenlőre, nem fogtam többet. Aztán végre neki is kapás! Az UL botja igencsak szépen hajladozott, Újabb szép süllő került a hajóba, némi levegőzésre.
Ahogy haladtunk a nádfal mentén a kapások száma csökkent, az elakadások száma viszont nőtt. Először én fogtam valami makacs víz alatt torzsát, aztán meg Imre. Az enyém egészen könnyedén kijött, de a barátom horga, szépen fogta a makacs akadót. Így aztán egészen közel mentünk az akadóhoz. Le akartam nyúlni az egyik (játék)evezővel, a csaliért, a fenékre. Azonban ahogy megfogtam az evezőt, hogy felvegyem, a nem használt UL botom zsinórja beleakadt, és a bot orsóval együtt, a hullámsírba merült. Döbbent csend, majd kapkodás. Fogjuk ki! Már éppen vetkőzni készültem, hogyha kell a hajóból kiszállva keresem meg a botomat a fenéken, amikor végre megakadt. Persze nem lehetett csak úgy kiemelni, Imrének ezt a fogást, muszáj volt még kiemelés közben lefényképezni.
Miután sikeresen kipergettük a horgászbotot folytattuk a víz vallatását. Kapásokat rontottunk mind a ketten, de más nem történt Illetve annyi mégis, hogy fogtam egy egészen aprócska süllőt.
Később, Imre javaslatára átmentünk a tisztás túloldalára. Sok kishal volt a nyílt vízen, és a nád előtt is, sőt rablókra utaló jelek is voltak, de kapás az nem. Lassan rájöttem, hogy ezek balinok, amik nem mindig a felszínen pacsálva rabolnak, hanem a felszín alatt is, aljas, alattomos módon. Mivel horgunkat egyik se kívánta meg, így taktikát váltottunk. Visszamentünk egészen a kiindulási pontig, a nád árnyékos feléhez. Egyből más lett a kép. Kapást rontottam, majd nem sokkal később akasztottam egy aranyos kis süllőt.
Aztán Imre következett egy méret felettivel.
Megy ez nekünk! Mire idáig jutottam a gondolkodásban újra leakadtam. Húztam, megmozdult. Pumpáltam magam felé, lassan jött. Csak nem hal? Hát nem. Egy csinos kis bokornak is beillő víz alatti ágat fogtam....
Nem sokkal később aztán megakaszthattam az egész fát, mert a kemény fárasztás ellenére nem tudtam megmenteni a csalimat, be kellett szakítani. Akit érdekel itt látható egy 207cm-es 5-21g-os Mag Pro pergető bot akciója, kemény akadófárasztás közben...
Innentől kicsit eseménytelenül teltek a percek. Megnéztünk még egy teljesen más jellegű helyet, majd Imre kapitány kiadta a parancsot a hazaindulásra. Megcéloztuk hát a kikötőt.
Lassan össze is pakoltam menet közben. Pár perc múlva, véget ért az utazás. A kikötőben még akadt némi izgalom a beállásnál, de aztán csak partot értünk biztonságban. Búcsúzóul még okoztam némi maradandó kárt Imre hajójában, nehogy elfelejtse, hogy a vendége voltam. A cuccokkal történő ki-be szállásnál a belépő fa részét sikerült összetörnöm. Csak, hogy ennyi ne legyen elég ehhez bejegyzéshez a képek nagy részét is tőle loptam. Mindent összevetve, ez egy igazán szép nap volt. Nekem....
Kösz mindent, Imi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése