Már megint egy csaliteszt? Inkább nem....

Bár a napokban valóban tesztelgettem egy új plasztik apróságot, úgy döntöttem, hogy mégis inkább az átélt élményekre helyezem a hangsúlyt, ebben a szösszenetemben. Két horgásznapom (félnapom) élményeit szeretném most leírni. Bár mindkét alakalommal más, más helyen horgásztam, mégis egy közös dolog van a két pecában. A nem várt siker. Lássuk hát....

Munka után, fáradtan ülök a laptop előtt. Csörög a telefonom. Egy munkahelyi kollegám, Gábor szólt bele.
- Nem jössz ki horgászni, itt vagyok a patakon?
Fülledt, párás meleg van. Ilyenkor csak a bolondok mennek ki.
- Menjünk!
Sajnos volt még egy kis programom, így aztán csak öt óra után találkoztunk. Várt még ránk egy jó 15 perces autókázás. Majdnem fél hat is volt mire helyszínre értünk. A tervek szerint domolykókra fogunk dobálni, de idomulva az itteni domik szokásaihoz főleg apró plasztik csalikkal. Utoljára tavasszal jártam itt. Nem igazán tetszett a víz. A szokásosnál kisebb volt, és rohant. Egy aprócska Vagasky Picasso nimfa mellett döntöttem. Talán a harmadikat dobhattam a szemben lévő kis forgóba, amikor kisebb ütés. Hopp, megvan! Sügér....

Nem túl nagy, de annál nagyobb meglepetés. A pataknak ezen a részén, még soha nem fogtam sügért. Sokáig nem maradt időm ezen gondolkozni, ugyanis elkapott minket egy futó zápor. A közeli híd alá menekültünk előle. Híd alól dobálgattam, de nem tetszett a pálya, így inkább nézelődni kezdtem. Felfelé egy mélyebb, lassú folyású rész található. Soha nem fogtam itt semmit, pár apró mini süllőn kívül. Ahogy ott nézelődtem, egyszercsak egy rablás. Aztán még egy. Mi lehet az?  Csendesedett az eső, így előmerészkedtem a híd alól. Dobtam egyet felfelé. Lassan, emelgetve vontattam be a plasztikot. Kapás! Még egy sügér. Nem is olyan rossz méret....

Ez már nem lehet véletlen! Közben az eső teljesen elállt, így közelebb mentem. Eltoltam vagy 5 kapást, de több sügért nem bírtam megfogni. Kicsit mérgesen mentem tovább. Gábor már feljebb dobált. Neki is volt kapása, nem is egy, de nem tudta halra váltani őket. Beálltam mellé egy kicsit, de nekem már nem maradt kapás. Feljebb mentem egy hellyel. Dobok, megüti, nincs folytatás. Újat dobok, megint üti, nem akad meg. Harmadszorra kivártam. Üti, üti, még mindig üti.... Hopp, elindult a zsinór oldalra. A bevágásom ül. Jé, ez meg egy csuka! Nem volt túl nagy, talán 35cm.

Bár nem hiszek benne, hogy maradt még itt hal, gondoltam dobok egyet felfelé is. Hopp, keményen odavert! Újabb csíkos vitéz, a szebbik méretből.

Újabb hely, újabb remények. Dobtam, rossz helyre ment. Gyorsan tekerém kifelé de váratlanul valami leüti menet közben. Jé, egy kis balin. Nem tudom honnan kerülhetett ide, de meglepett, az biztos.

Horgásszunk tovább!
Kapás nem akad, kapás ütögeti. Megint kapás, na végre leverte rendesen. Megintcsak sügér. Vajon honnan van itt ennyi, ahol eddig sose fogtunk?

Köszönhetően a közeledő alkonynak erről halról nem sikerült jó képet lőnöm. Hülye telefon....  Pár perccel később párja is akadt, de róla még ilyen képet sem sikerült csinálnom. Még egy kicsivel feljebb vándoroltunk. Itt már egészem más képe van a pataknak. Sekélyebb sodrósabb, domolykósabb. Az egyik dobás után valami le is veri a süllyedő gumit. Hopp, egy domi. KB. 25cm-es. Nem nagy, de domi. Lassan aztán jött a teljes sötétség, így pakoltunk Gábor barátomnak, aznapra, csak a rontott kapások jutottak. Kicsit sajnáltam érte, de ilyen az élet. Egész délután az ominózus Vagasky nimfával dobáltam. Aznap eredményesebb volt minden más csalinál.....

Két nappal később hajnalban akartam a patakra visszatérni, azonban az időjárás tönkretette ezt a tervemet. Délután hatalmas zivatarlánc érte el az országot, ami estére nálunk is lecsapott. Közel 30mm esőt hozott a Gaja vízgyűjtő területére. Ebből nem lesz patakpergetés....Nincs más választás, irány a Velencei tó.
Hajnalban rosszul kezdődött a nap. 4 órakor ébresztett a telefon. Kinéztem az ablakon, szemerkélt még az eső. Hát ettől nem voltam túl boldog. Gyorsan nézem a radarképet, azon látszik, hogy el fog menni. Akkor menjünk. Fél óra múlva értem a kikötő parkolójába. Irány a móló!  Élénk délkeleti szél fújt már hajnalban is. A víz viszont szokatlanul csendes. Sehol egy rablás, vagy menekülő kishalak. Hát ez nem az én napom lesz.... Egy 20 percig dobáltam azért a csendesnek tűnő vizet balinos csalikkal, de aztán úgy döntöttem elég. Aznapra vittem az UL. motyót is, gondoltam hátha találok pár sügért, a kikötő belsejében. Dobáltam a mólókarok mellé, illetve amennyire tudtam alá, a kis nimfával. Az utóbbi időben nemigen fogtam sügért, így nem is reménykedtem nagy fogásban. Aztán az egyik ilyen beejtésnél minden előjel nélkül elszaladt egy sügér a csalimmal. Egyszerűen imádom a Velencei tó sügereinek színezetét. Valahogy kimondottan szépek.

Elengedtem az apróságot. Sajnos  párja nemigen akadt. Ahogy ott dobáltam többször is jókat durrantott, egy-egy kikötői balin. Az állandóan itt lakó balinok fura lények. Mintha kinézetre balinok lennének, de viselkedésre csukák. Betegesen óvatos csukák.... Lopakodnak a csónakok alatt, és lesből támadnak. A folyamatosan helyet változtató küszrajokat keresik. Nem érdekli őket semmilyen gyors csali, a beteges kishalat utánzó wobblereknek előbb nekimegy. Közben kiértem kikötő elejébe a legsekélyebb részhez. Itt már némi hínár is van. Álltalában az olyan helyek ahol csónak is áll, és némi hínár is jelen van jók szoktak lenni. A második csónak mellett tettem be csak úgy vertikálisan a kis nimfát, amikor keményen lecsapott rá valami. A bevágásomra nagy ellenállás volt válasz. Kisebb csukát akasztottam. Csak remélni tudtam, hogy nem nyelte mélyre a csalimat. Rövid annál hevesebb csata után, végre sikerült kivennem a vízből. 37-38 cm éppen méret alatti csuka volt. A horgom a legjobb helyen, a szája szélében ült.

Elengedtem és dobáltam tovább. Pár percen belül újabb csukát akasztottam, de nem akadt neki jól a horog, elment. Egy darabig még ejtegettem a kis nimfát, de több akcióm itt nem volt. Ahogy továbbmentem, mintha a távolban egy ismerőst véltem volna felfedezni. Igazam volt. Egy munkahelyi kollegám áztatta a zsinórokat. Pontyot, keszeget próbált fogni, de úgy látszik ezen a napon, a békés halak sem voltak étvágyuknál. Ahogy ott beszélgettem vele közben dobtam párat az erősebbik botommal, amin egy gyöngyház színű Rapture Power Shad gumi volt. Az egyik dobás után már lábam előtt volt a gumi, a beton szélénél, amikor valami kegyetlenül leverte. Elfelejtettem bevágni a meglepetéstől. Így is megakadt neki a horog, de csak egy pillanatra. Mielőtt elment, mintha csukásan villant volna meg. Mérges voltam magamra. Úgy döntöttem ha már így alakult meghúzkodom vertikálisan a beton szélét a gumihallal. Már vagy 25m-ert is haladtam a betonnal párhuzamosan, amikor kapás. Nem akadt meg a horog... Tovább mentem, újabb kapás, de most ült a bevágásom. Volt ám meglepetés! A 7,5cm-es gumihallal sügért fogtam, ami nem volt nagyobb 15cm-nél.

Jót mosolyogtam a dolgon. Több helyen is meghúzkodtam még gumival a beton szélét. Egyetlen nagyon pendülős (olyan süllős) ütésem volt, de baromi nagy luftot ütöttem. Fogalmam sincs, hogy tudja ennyire megütni a gumit, úgy, hogy meg sem akad. Már délelőtt 11 is elmúlt, kicsit untam már a dolgot. Úgy döntöttem, hogy mielőtt elmegyek, a sekély részt még egyszer meghúzkodom, de most már szándékosan a nagyobb gumihallal. A csónakok közé ejtegettem be a gumit, csak úgy botvégről. Már a mólókar közepénél jártam, amikor egy sügér látványosan lekövette a süllyedő gumit. A következő beejtésnél egy társa aztán le is verte. Gyönyörű szép nagy sügér volt.

Érdekes, hogy ekkora csalinak nekimennek, de a nekik való apró csalik meg nem érdeklik őket. Pár dobással később történt egy érdekes dolog. Egy facsónak mellé dobtam be. A zsinórom felakadt a csónak peremén, egy faszálkán. Így a gumihalam vízközt lebegett. Le akartam piszkálni onnan éppen, amikor egy hal váratlanul megoldotta a problémámat. Vadul vitte gumit, de sajnos fárasztás közben lefordult. Pedig nem is tűnt rossznak... Tovább ejtegettem a gumihalat csónakok közé. Éppen egy két csónak közötti nagyobb szabad résznél pottyantottam be a plasztikot, amikor az első emelés után félreérthetetlen kemény ütés. Bevágtam, és kemény ellenállás volt válasz. Ahogy felhoztam a víz színére és láttam, hogy a fejét rázza közben, már tudtam, hogy süllő lesz. Tényleg az volt. 41cm-es süllő, a csónakok árnyékából.

Úgy döntöttem, hogy itt érdemes abbahagynom. Dél körül járt az idő, kezdett a nyakam is megégni, és éhes is voltam már. Így aztán pakoltam.

Összegezném kicsit a tapasztalataimat.
A Picasso nimfa jól működött kis patakos pecánál. Ette a sügér, a csuka, egy kisbalin, és egy domolykó is. Viszont egy olyan víznél mint a Velencei-tó nem jön be a finomkodás. Sokadszor tapasztaltam, hogy itt valamiért, a 7-10cm közötti csalik adják a legtöbb kapást. A Rapture Power Shad tovább bizonyította, hogy 7,5cm-es méretben, nagyon jó kis gumi.

Utószó
Ma hajnalban kinéztem ugyanoda. Összesen két kapásom volt, persze mire másra, mint a Rapture Power Shad 7,5cm-es verziójára. Jött egy szép sügér, és egy 36cm-es süllő, valamint végére egy kisebb csuka, amit el is felejtettem lefényképezni. Direkt vittem a finom cuccot is kis csalikkal, de azokra kapás se....

Nem vagyok márkafüggő. A botom Mitchell, az orsóm Ryobi, a zsinórom Berkley, a gumihal meg Rapture. Viszont úgy néz ki eddig, hogy ez a plasztik valami olyat tud, amit eddig egyik általam használt gumi se....