Kikötőben kóvályogva
Az egyik hajnalon a szokásos kikötői mókára készültem. Az előjelek nem voltak túl jók. Erősödő melegfronti hatás, zuhanó légnyomás. Kivételesen, már a tervezés szintjén képbe került az UL. pergető pálca is. Úgy gondoltam, hogyha cserbenhagynak a nagyobb ragadozók, megpróbálok pár sügért becserkészni. A terv szép volt, csak éppen nem működött. Szóval már nagyon kora hajnalban megérkeztem a helyszínre. Még a nap se volt fent, de én már horgásztam. Kivételesen, nem a plasztik csalikkal kezdtem, hanem wobblerekkel. A csónakok közötti tisztásokat húzkodtam meg süllő, netán balin reményében. Azonban, ez a hajnal, szokatlanul csendes volt. Napkelte után váltottam plasztikokra, de hiába. A víz süket maradt. Kínomban már, az UL. bot után nyúltam. Azonban aznap, még a sügereket se érdekelte, egyik gumi ketyerém se. Ott álltam tanácstalanul, több mint 3 órányi meddő dobálással a hátam mögött. Na most mi legyen? Kotorásztam a táskámban az UL csalik után, amikor megakadt a szemem egy kis műanyag dobozon. Apró súlyozott műlegyek, nimfák voltak benne, amit egy fiatal legyező horgász barátomtól kaptam. Vékony zsinórral a nimfák egészen jól dobhatók, bár a tervem kivitelezéséhez erre, most nem volt szükség. Kiválasztottam egy apró rézfejű példányt, narancssárgás testtel. Simán beejtettem csak csónakok mellé, a beton tövébe, hátha megkívánja egy apró sügér. Egy darabig csak pár rontott kapásig jutottam, de tetszett, hogy végre történik valami. Aztán az egyik csónak mellett végre történt valami. A legyemet hagytam lesüllyedni, majd aprókat rángatva elkezdtem a fenék felett táncoltatni. Ahogy ott játszok, egy kis ütés, majd elindult zsinórom oldalra. Bevágtam, és végre egy hal! Bár nem az a fajta amire gondoltam. Egy bodorka szájában ült a horgom....
Meglepő fogás, de végre halat tarthattam a kezemben. A sikeremen felbuzdulva visszaejtettem a nimfát ugyanoda. Még süllyedés közben elszaladt vele valami. A bevágás után a vártnál nagyobb ellenállás következett. Akármit is akasztottam, bolond módjára cikázva, minden erejét bedobva próbált szabadulni a legyemtől. Ahogy fáradt, és megszelídültek a rohamai felhoztam a víz színére, és nem hittem a szememnek. Egy kölyök balint akasztottam....
A nem várt siker után lelkesen ejtegettem tovább a ki nimfát, de hamar kiderült, hogy aznapra ennyit szánt nekem a tó. Pár kisebb csipkedésen kívül semmi nem volt, így lassan pakolni kezdtem, és irány haza. Hazafelé menet csak az járt fejemben, hogy köszönhetően ennek a legyes ötletnek sikerült megúsznom a betlit.
Csónakkal keringőzve
Jópár nap eltelt a legutóbbi parti móka után, mire ismét lejutottam a tóhoz. Próbáltam úgy szervezni a dolgokat, hogyha lehet, csónakból tudjak horgászni. Úgy éreztem, így sokkal nagyobb esélyem van hallal is találkozni. Béla barátommal sikerült egy rövid csónakos mókát egyeztetni. A gond csak annyi volt, hogy éjszakás voltam azon a héten, így kora hajnali indulás nem volt lehetséges. Majdnem 7 óra volt mire elindultunk. A csípős hajnali idő után a nap, pillanatok alatt melegítette fel a levegőt, és szél is alig lengedezett. Lassan kifutottunk tehát, a Szúnyog sziget csónakkikötőjéből. A tónak ez a része igazi lápi világ. Fekete tófenék, sok hínár, tiszta víz. Ezek a jellemzői. Lassan kiértünk a hínáros csatornából. Kisebb tisztások jöttek, mindenfelé átjárókkal nádban. Igazi csukás, sügeres vidéknek látszott, a de aznap inkább süllőre pályáztunk. Átvágtunk hát a "savanyú vízen". Lassan változott a víz színe is. A fekete alapszínű, de tiszta vizet felváltotta a tó nagy részére jellemző opálos zöldes-szürkés színű víz. A helyi nyelv, a kétféle víztípust érdekes nevekkel illette. A lápi víz, az un. "savanyú víz", a nyílt részekre jellemzőbb víz az un. "édes víz" A nevek egyébként találóak, ugyanis bizonyítottan, a kétféle víztípusnak egészen más, a kémhatása is. Erről valahol a neten, van egy tanulmány is, akit érdekel komolyabban, keresse meg... :) Mindkettő víztípusnak megvan a jellemző halállománya is. De hagyjuk a tóismertetőt....
Lassan megérkeztünk az első süllőző helyre. Ahogy a súlyt leraktam feltűnt, hogy víz tetején vékony zöld filmréteg úszik. Ez az un. vízvirágzás. Az oka, hogy a lehűlő vízben, a növényi plankton (algák), elpusztulnak. Az ő tetemeikből felszabaduló klorofil festi meg a víz felszínét. Kisebb vizeken ez a vízvirágzás, komoly oxigénhiányt is okozhat. Az újabb tudományos kitérő után, jöjjenek a történtek. Hát szóval az történt, hogy nem történt semmi. A süllők aznap éhségsztrájkba léptek. Nem akarom sokáig nyújtani a semmiről való beszámolót. Dobáltunk itt is, meg ott is, mindenféle süllősnek tűnő helyeken, de ez a nap nem süllőké volt. Aztán Béla bátyám azt mondta, hogy elvisz egy régi titkos helyére, ami inkább csukás jellegű. Többet nem írhatok róla, mert szent ígéretet tettem, hogy a helyet életem végéig titokban tartom. Szóval beálltunk és dobálni kezdtünk. Béla, pár dobás után halat akasztott, de lemaradt neki. Aztán kicsivel később még egyet, ami ugyanúgy maradt le mint az első. Közben én is kaptam egy kapást a 7,5cm-es zöld gumihalamra, de még csak meg sem akadt a tettes. Hirtelen ötlettől vezérelve kisebb gumira váltottam. A 7,5cm-es helyére egy 5cm-es került. Hamarosan meg is lett a váltás eredménye. Egy kisebb csukát akasztottam, ami a csónak mellett rázta ki a horgot, a szájából. Pár dobással később, aztán bejelentkezett egy olyan méret körüli. A kis gumihal egészen a szája szélében fityegett.
Ez a nap se lesz betli! Pár perccel a fogásom után Béla is fogott egy hasonszőrű krokit. Így aztán, már egyikőnk se maradt hal nélkül. Sajnos lassan menni is kellett. Béla délutánra dolgozni ment, és nekem sem ártott némi alvás, az újabb éjszakás műszak előtt. Ezen a napon, a csukák mentettek meg minket a betlitől. Egyébként attól eltekintve, hogy süllő nem evett, élveztem a napot. A tó számomra eddig ismeretlen helyein jártunk. Igazi nádasos vad vidékeken, és végtelennek tűnő, hatalmas tisztásokon. Láthattam a tó mindkét arcát, amiért annyian szeretik, többek között én is.
Hát ennyi volt a két majdnem betlis nap beszámolója. Tisztában vagyok vele, hogy lehet valaki bármilyen ügyes horgász, előbb vagy utóbb úgyis belefut egy csúnya betlibe. A lényeg, hogy a jövőben is mindent megteszek azért, hogy ez a nap minél később jöjjön el....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése