A nagyobb vizeken a parti pergető horgásznak, két lehetősége van. A mólók külső fele, a kövezések, és a csónakkikötők világa. A mostani élményeim, a kikötők világában estek meg, a csónakok között. Ez egy igen különleges világ, ahol sokkal több hal él, mint azt a legtöbb horgász gondolja. Ha a kikötő vize nem túl zavaros, és eléri min. az 1m-es vízmélységet, már bármilyen rablóhalnak lehet az otthona. Lakik itt süllő, sügér, csuka, balinok, és időnként a harcsák egy-egy példánya is tiszteletét teheti. A megfogásukhoz azonban ki kell ismerni, ezt a speciális környezetet. De vajon, ki lehet-e ismerni?
Első sikerek
Az első sikeres peca, a véletlen műve volt. Mivel ezt a pecát, egy előző írásomban már kiveséztem, ezért a részletekre most nem fogok kitérni. A lényeg, hogy ekkor jött a felismerés, hogy az egyik kedvenc sovány 7,5cm-es gumihalamat, szeretik kikötő rablói. A második alakalommal ismét sikeres voltam. Bár több kisebb csukám egyszerűen lefordult a horogról fárasztás közben, egy süllő, és egy nagy sügér is bánta a találkozásunkat. Pár nappal később a harmadik alakalommal ismét fogtam halat. Egy nagy sügér jött, és nagyon szép süllő rázta ki a horgomat, fárasztás közben. Mielőtt rátérnék a negyedik, és egyben legeredményesebb pecára, kicsit vegyük át a miérteket.
Miért?
Az első miért kérdés. Ha süllő, miért a gumihal?
Ezen sokat gondolkoztam, és egyetlen dolog jutott eszembe. A nyílt víz felé dobálva egészen más a kép. A víz jobban hullámzik, zavarosabb, a rablóhalnak sem egy szűk pontra kell koncentrálni a zsákmányért. Véleményem szerint ilyen helyzetben a rabló (süllő) nem annyira a szemére hagyatkozik, a zsákmányszerzésnél, hanem minden érzékszervére, egyformán. Ezért lehet, hogy bizonyos helyzetekben egy jó twister eredményesebb, mert elképzelhető, hogy pont az kelt a vízben olyan rezgéseket, amik felkeltik a süllő figyelmét. Ellenben a csónakok között a süllő nagyon is jól lát. Mint ahogy akár a horgász is egy jó polár szemüvegben. A napfény kergeti a csónakok alá, ahol látszólag passzív állapotban várakozik. Amennyiben nem jár arra zsákmányállat kellő közelségben, ez a passzív állapot meg is marad. Azonban az orra előtt elúszó beteges mozgású zsákmányt, nem bírja kihagyni. Szinte teljes mértékben a szemére támaszkodik a zsákmány megszerzésénél. A vízben keltett rezgések, maximum megerősítésként kellenek neki. Itt jön be a képbe, a gumihal formája. A gumihalnak hal alakja van. Ha ehhez még, egy természeteshez közeli szín is társul, teljes a megtévesztés. Ez tipikusan az helyzet, amikor a legfontosabb, az első benyomás.
A nagyobb sügér mit eszik a 7,5cm-es gumin, és miért nem vág oda a kisebb csaliknak?
Szerintem nyáron viszonylag kevés nagy sügér van a kikötőben, és hozzájuk képest sok kishal. Megteheti, hogy válogat. Miért pazaroljon energiát az ivadékok kergetésére, amikor ott úszkálnak a 6-8cm-es küszök, és vörösszárnyú keszegek? Ősszel majd fordul a kocka, de az meg messze van még.....
Ha inkább a csukák a jellemző rablóhalak kikötőmben, mit tegyek?
A csuka valamiért mágikusan vonzódik a twisterekhez, ezen belül is a sügérnek szánt 5cm-es mérethez. A nagyobbak véleményem szerint azért nem eredményesek, mert, azokkal sokan dobálnak. Színek tekintetében a zöld, és a barna a legeredményesebb. Tiszta víznél a barna inkább, kissé opálosabb víznél a zöldes színek. A twisterek mellett fogtam már a mostanában divatba jövő kreatúrákkal is (nimfák, rákok), és persze gumihalakkal is. A plasztikok mellett eredményes csalik a wobblerek is. Velük a csónakok közötti nyíltabb tisztásokat tudjuk átfésülni. A csuka egyébként nappal sem ragaszkodik annyira csónakokhoz, mint a sügér, vagy még inkább a süllő. Nem veti meg a hínárfoltok közelségét sem, sőt helyenként ahol a hínár nem nő fel a felszínig, a hínár fölé is beáll. Egy tipp. Védett horgot alkalmazva, simán tudunk gumikat is húzni a hínár között.
Fonott vagy monofil? Előke, vagy előtét zsinór?
Főzsinórnak én mindenféleképpen vékony fonottat ajánlok. Fonottal azonnal reagálni tudunk a legóvatosabb kapásra is. Drótelőkét, én ritkán használok, csak nagyon csukaveszélyes terepen. Ha van remény süllőre, inkább egy 80cm-es monofil előtétzsinórt kötök. Mint írtam, szerintem a kikötő vizében, a rabló, tökéletesen lát. A vastag fluorocarbon sem játszik. Amelyik kellően vastag a csukafogak ellen, az olyan merev, hogy használhatatlan. Balinos-csukás pályán wobblereknél, felszíni csaliknál még jól is jöhet ez a merevség, de gumizni nem jó. Előtétnek, aki akar köthet fluorocarbont, 25-ös átmérőig, de nekem a víztiszta monofil ugyanúgy működik....
A kikötői balint, hogyan lehet megfogni?
Na, ez egy jó kérdés. Bevallom, én nem tudom. Fogtam már balinokat a kikötőkben, de mivel ez nem rendszeres, én véletlennek tartom mindet. Annyi biztos, hogy a gyors csalik, a kikötőkben, nemigen működnek. A beteg kishalat imitáló műcsalik, előbb adnak balint.
A miértek után egy kevés szót ejtenék az alkalmazható gumis technikákról. Azért a plasztikokról, mert azokat használom a legtöbbször, és szerintem velük már halmoztam fel annyi gyakorlati tapasztalatot, amit már érdemes megosztani.
Csónakok közötti ejtegetős
A legegyszerűbb, de mégis sokszor a legeredményesebb technika. Beejtem a csalimat egy csónak mellé, vagy két csónak közé. Hagyom, hogy feneket érjen, majd onnan emelek egyet rajta, és hagyom a fenékig visszasüllyedni. Ezt addig ismételem, amíg a csali, egészen ki nem ér. Általában, egy csónak mellé csak egyszer, maximum kétszer ejtem be a gumit. Ha van ott rabló, az esetek nagy részében, azonnal leüti. A kapás általában egy határozott ütés, amit egy megtolás követ. Figyelem! Az ütésre azonnal be kell vágni! Egyedül a balin az, amelyik egyértelműen elszalad rögtön a beeső csalival. Itt is figyelni kell, mert ha oldalról kapja el a csalit, csak a zsinór oldalra mozdulása jelzi a kapást, amit ha nem figyelünk, simán lekéshetünk. A módszerhez használhatunk sima twisterfejeket 3g körüli méretben, illetve a most divatos cseburaska fejet is, egy jó süllőző horoggal.
Hínár felett, hínárlyukak között
Ehhez a módszerhez némiképpen módosítani kell a szerelékünket. Választhatunk. Vagy szerelünk egy Texas rig-et, offset horoggal, vagy egyszerűsíthetjük a dolgot ahogy én szoktam. Cseburaska fej, offset horoggal. Nekem ugyanúgy nem akad el, mint a Texas rig. Ráadásul, ha a cseburaskás módszert választjuk, akkor vékony drótelőkét is könnyedén be tudunk iktatni a szerelékünkbe. A gumi lehet twister, gumihal, rák. Mindegyikkel fogtam már csukát... A csali vezetésénél jó szolgálatot tesz egy polár szemüveg. Abban jobban látjuk a hínárfoltokat, illetve köztük a kisebb, nagyobb lyukakat. Kedvenc módszerem, hogy bedobásnál ráejtem a gumit egy hínárfoltra. Onnan húzok egyet rajta, és pár pillanatig hagyom szabadon süllyedni. Súlyként 2-3g-nál soha nem kell több. A kapás lehet trükkös is. Vagy úgy, hogy csak elnehezedik a bot kezünkben, de a csalit már fogja a csuka. Résen kell lenni...
Vertikális móka
A vertikális módszerek általában sügérre eredményesek, de van, hogy csuka okoz meglepetést. A legjobb vertikális csalik a különböző kreatúrák. Nimfák, mini rákok. Van, hogy a twister is eredményes, de az igazi vertikális csalik mégiscsak ez előbb is említett soklábú valamik. Ezeket csak úgy botvégről leengedem egy csónak vagy hínárfolt, netán a beton széle mellé, és ott aprókat emelgetek rajtuk. Néha a fenéken pattogtatás mellett, érdemes vízközt is játszani velük, főleg a csónakok mellett. A sügér van, hogy teljesen feláll a csónak alá, és ilyenkor jobban érdekli a vízközt táncoló csali. Van, hogy egészen messziről látványosan ront neki a csalinak. Ehhez a módszerhez UL. felszerelést használok, így sokszor a kisebb, nagyobb csukák miatt élek át izgalmas pillanatokat.
A kis szösszenetem végén, jöhet az utolsó pecám beszámolója.
Egy hidegfront utáni hajnalon mentem ki újra, a kedvenc kikötőmbe. A feljebb már leírt módszerek közül, a csónakok közötti ejtegetést erőltettem, egy 7,5cm-es gumihallal. Süllőre pályáztam. A hajnal varázsa aznap nem jött be. Egészen addig, amíg a nap fel nem kelt rendesen, csak a zsinórt áztattam. Már reggel hat is elmúlt, mire az első kapásom volt. Határozatlan ütés, lehúzott gumi. Sügér lehetett a tettes, de nem akadt meg neki a horog. Bő fél óra eltelt, mire a következő rontott kapásig eljutottam. Úgy nézett ki, hogy ez a nap, nem az enyém.... Már majdnem feladtam amikor váratlanul rám mosolygott a szerencse. A megszokott modon két csónak közé ejtettem be a gumit. Süllyedés közben kemény ütés. Azonnal bevágtam! Kemény ellenállás volt a válasz. Olyan jó erőben volt a halam, hogy eleinte azt gondoltam balin lesz. Aztán megláttam, hogy egy gyönyörű süllővel van dolgom. Merítő híján, a betonon fekve, kézzel emeltem ki. Megvagy!
Rendeztem a soraimat, és újra a halak után néztem. Valamiért úgy gondoltam, hogy még egyet dobok oda, ahol az előbb a süllőt fogtam. Mivel a halam hatalmas csobogással védekezett, amíg csak bírt, teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy innen még fogjak valamit. Azonban ez a nap, a csodák napja lehetett. Ahogy beejtettem a gumihalamat, azonnal kopp! Újabb süllőt akasztottam. Az elsőnél valamivel kisebb volt, de még így is szép.
Gyorsan elengedtem a halamat. Párat még dobtam, de aztán úgy döntöttem, hogy most fogom abbahagyni. Így szívesen fogok emlékezni erre a napra, még sokáig. Nem mindennapi dolog, két ilyen szép süllőt fogni egy amúgy igencsak süket napon.
Utószóként, még pár gondolat. Természetesen a kikötői peca nem mindig ilyen eredményes. Sőt, a legtöbbször be kell érnünk sokkal szerényebb eredményekkel. Sajnos a part lehetőségek korlátozottak, és egyre több a kikötőket zaklató pergető horgász is. Jövőre már biztosan csónakból horgászok, mégiscsak az az igazi.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése