A feltolós

Nem is tudom miért, de valahogy vonzódok a régi módszerekhez. Mindig is lenyűgözött a látvány, amikor a  karcsú feltolós úszó kiemelkedik a vízből. Ilyenkor hirtelen nagyot dobban a szívem, még akkor ha csak egy videón látom. Viszont nincsen se csónakom, se nádi pontyos felszerelésem. Ennek ellenére használom a feltolós úszókat. Szeretem ötvözni a régi és az új dolgokat. Ilyenkor árprilis végefelé a halak a partközelben tartózkodnak. Ideális időpont ez, egy kis finomszerelékes, feltolós úszózásra.

Hajnalban Pátkára indultam békéshalazni. Már otthon megszereltem a nem különösebben finom feltolós úszós-matchbotos szerelékemet. Hogy is néz ki ez a szerelék? Szóval kell egy 2-3g-os feltolós úszó, két ütköző (az enyémek sima kábelszigetelésből+fogpiszkálóból vannak), egy 10-es körüli erős pontyos fazonú horog. A súlyozásom két részből áll. Egykupacban a főólmozás, és a horogtól 5-7cm-re a jelzőólmok. Miért jelzőólmok? Azért mert a szokásosnál nagyobb jelzősúlyt (0,8-1g), két kisebb sörétből szoktam kialakítani. Maga az úszó enyhén túl van súlyozva. A botom egy erősebb 420-as match, 20-as főzsinórral, 19-es előkével. Azért ilyen erős a felszerelés, mert a közelről megakasztott jobb pontyok hihetetlen lendülettel tudnak megindulni.

                                                                        A feltolós...

                                                                 A Match pálcám


Mivel etessünk? Általában ennek módszernek az a másik előnye amellett, hogy egyszerű, hogy költséghatékony. A halak amúgyis a partközelben táplálkoznak, tehát nagy figyelemfelkeltésre nincs szükség. Az etetőanyag felesleges, sőt akár sekély víznél még riasztó hatású is lehet. Nem kell más, csak pár marék csemege kukorica. Ha flancolni akaruk a kukoricát kiegészíthetjük egyéb aprómagokkal is. Kicsit mélyebb (1m feletti) vízmélység esetén már jöhet pár kis gombóc etetőanyag.

                                                       Költséghatékony módszer

Szóval beélesítettem a szerelékemet. Második botnak egy pickert használtam, amivel kb. 15m-re horgásztam. A feltolós 7-8m es távolságban várta a halakat. Rövidke várakozás után váratlanul kiemelkedett az úszóm. A nap első hala egy szép ezüstkárász volt. Őt aztán sorra követték a kiseb nagyobb társai, egészen addig amíg meg nem untam a dolgot, és az eddigi giliszta csali helyére, csemege kukorica került.
Így ritkábban volt kapásom, de ami volt az mind darabosabb hal volt. Ahogy jött fel a nap egyre aktívabbak lettek a halak. A kárászok közé időnként bekeveredett pár kisebb ponty is. Aztán valami történhetett a víz alatt, mert szinte ellepték az etetésemet a kisebb nagyobb pontyok. Egyik sem volt egy óriás. Néhány centivel a méret alatt, illetve felett volt mindegyik.

                                         Az összes ponty ilyen nyurga testalakatú volt


Hihetetlen jó móka vette kezdetét, aminek a vége az lett, hogy egy időre a pickert, ki is kellett vennem. Képtelenség volt két bottal horgászni. Aztán lassan meglassult a roham, így a picker visszakerült a helyére. Talán húsz perc múlva aztán az is elsült. Egy tükörponty kívánta meg a nagyszemű vaníliás Cukk kukoricát.

                                                              Tükrös a pickerre

A feltolóson egyre kevesebb ponty jelentkezett, de a helyüket átvették ismét a kárászok, és fogtam egy szép dévért is. Hihetetlenül élveztem dolgot, de 9 óra után elég volt a mókából. Az idei év, eddigi legjobb pecája volt ez a mai.

                     Ezek csak azok amiket hazavittem. Ennek a mennyiségnek a többszöröse jött...

Természetesen ezt a módszert nem most alkalmaztam először. Tavaly a Velencei-tónál is szép halakat adott, partról horgászva. Sőt más vizeken is használtam már eredményesen ezt módszert. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki! A régi és az új dolgok ötvözése néha ilyen jól sikerül....

                                            Tavalyi kárász, természetesen feltolósra....

Amikor semmi nem jön össze...

Vannak a horgászember életében olyan napok is, amikor semmi nem jön össze. Napok amikor minden összesküszik ellenünk. Biztosan mindenki élt már át ilyen napokat, azonban mivel ezekre senki nem büszke, rikán írja meg az ember a történteket. Nekem az utóbbi másfél évben a szokásosnál is több ilyen rossz napom van, de a mai egy igazi rémálom volt. Talán utoljára egy horgászújság hasábjain olvastam hasonlóan szerencsétlen napról. Pont a szörnyűsége miatt gondoltam, hogy megírom történteket.


A történet 4:30 perckor kezdődik. Riaszt a telefonom. Nyúlok érte, hogy ne ébredjen fel életem párja is, de egyszerűen ki tudja miért nem bírom kikapcsolni a riasztást. Majd egy perc szenvedés után kénytelen vagyok az egész telefont kikapcsolni. Így legalább elhallgat. No mindegy legalább felébredtem... Kávé, cigi, öltözés.
Irány horgászni. A robogóm gyorsan falja kilométereket, az indulástól számított húsz percen belül meg is érkezek az egyik kedvenc kis csatornám partjára. Szegény kis csatornát tavaly kotorták. Szárazon. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire tért vissza bele az élet. Gyorsan elő az UL pergetőt! Szemem a vízen, miközben húznám elő a pálcát botzsákból. Azonban azt elfelejtettem, hogy múlkor felszerelve raktam el (egy kis gumihal volt rajta). Ahogy húzom ki a botot, reccs! Mi volt ez? Hát csak annyi, hogy a kis gumihal horga galádul beleakadt a botzsákba, én meg ahogy vettem ki a botot a spicc befeszült, és az utolsó 5-6centi nemes egyszerűséggel letörött. Ennél a momentumnál már támadtak olyan gondolataim, amiket nem illik leírni.

Mit csináljak? Ezt az egy pálcát hoztam. Nem találtam más megoldást, letörtem a következő gyűrűnél a bot végét. Így már vagy 10cm hiányzott belőle, de az utolsó előtti gyűrűt, tudtam spiccgyűrűnek használni.

Nekiláttam végre a pergetésnek, de a víz teljesen süketnek tűnt. Mentem egyik helyről másikra, de semmi.
Találtam egy elég ígéretesnek tűnő kis forgót, de az is üres volt. Mérgemben dobtam egy hosszút a kis gumihallal. Éppen talán hármat tekertem az orsó karján amikor váratlanul kapás. Két kisebb csipkedés után egy szép rávágás. Bevallom, hogy annyira nem számítottam kapásra, hogy ezt is elbambultam. Megakadt ugyan a halam, de hamar le is fordult a horgomról. Domolykó volt, nem is kicsi....

Az akció után persze már direkt erőltettem a hosszú dobásokat, de nem volt több kapás. Később megpróbáltam wobblerrel is, de az sem veztett eredményre. Gondolkoztam mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy megnézem inkább a Gaja patak torkollathoz közeli részét. Összepakoltam, és irány vissza robogóhoz. Berúgtam a kis mocit, de valamiért ahogy beindult, le fulladt. Na neee! Sok lesz ez már mára! Rugdaltam a mocit nagy bőszen. Nehezen végre beindult. Irány a Gaja!

Tíz perc motorozás után már pataknál parkoltam le a motort.
Ezen a részen még ki volt önte a patak, de szerencsére csak az egyik oldalon. Apró kis gumihalat kötöttem, és híd alatti első kisebb fogónál már dobtam is be. Éppen azon gondolkoztam, hogy ide bizony nehezebb fej kellene, amikor valami határozottan odkoppintott a guminak. Hoppá, ez hal volt! Visszadobtam. Húztam el ugyanott, a kis plasztikot. Éreztem megint a koppintást, amiután el is nehezült a kezemben a pálca, így bevágtam. Megvan!  Ráemeltem a bottal, és egyből láttam hogy nem sügért, hanem egy szép csukát akasztottam. A szájában nem láttam a kis gumit. Le is harapta a csalimat a felismerés után vagy tíz másodperccel. Már megint nem volt szerencsém! Kötöttem egy új gumit, most már persze előkével. Több mint egy órán keresztül ostoroztam vele a vízet aztán feladtam.

Útközben hazafelé még két helyen megálltam, de semmi élet jelét nem mutatta a patak. Gondolkoztam, mi legyen? Menjek haza? Korán van még....

Végül aztán úgy döntöttem, hogy megnézem még a patakot az egyik közeli hídnál.
Összeraktam a pálcát és nekiláttam a helykeresésnek. Sajnos a víz nagyon sokat tisztult, és lassan apadt. Nehezen találtam jól meghorgászható helyet. Ezen a részen elég vadul vágtatott a sodrás. Ezt kihasználva a kis gumihalamat besodortattam egy fa alá. Jött is a kapás! Nem akadt meg....
Még egy elszúrt domi!

Messzire már nem akartam elmenni, így visszamentem szinte a kiindulópontra. A gumihal helyére a legkisebb 2,5cm Mann's twister került. Úgy döntöttem megpróbálok mindent egy lapra feltéve legalább egy bármilyen halat fogni. Végre kapás, de elszúrtam. Utána még egy, ez megvan. De még mielőtt örülni kezdhettem volna a tenyeres sügér lefordult a horgomról,. Természetesen el is zavarta a társait is, így semmi értelme nem volt maradni.Pakoltam. Ennyi elég volt a mai napból!

Ezzel véget is ért a mai nap beszámolója. Egy törött bot, két beszakított gumihal (egyik a csukába), és az összes megakasztott halam elment. Szerintetek is balszerencsés nap volt?

Az első domolykó

Az idén a kedvenc patakom igencsak feladta a leckét annak aki tavasszal halat szeretett volna fogni rajta. Általában így árrilis közepére már én is túl vagyok az első jópár domolykó kifogásán. Az idei tavasz viszont semilyen szempontból nem átlagos. Hóviharok, jelentős mennyiségű eső, és ami legnagyobb baj rendkívül alacsony hőréséklet, még nappal is. Azonban a napokban változás állt be az időjárásban. Váratlanul megérkezett a jóidő. Bár a patak vízállása, még most sem ideális, legalább az idő szép....

Vasárnap délután végre volt egy kis szabadidőm. Tényleg csak kicsi, olyan 2-2,5 óra. Úgy döntöttem kinézek a patak hozzánk közel eső részére pergetni egy kicsit. Csak egy UL. pálcát vittem, és hozzá illő műcsalikat. Kellemesen meleg napsütéses idő fogadott, a kis víz partján. A ragyogó napsütés miatt úgy döntöttem, hogy wobblerekkel teszek próbát. Az opálos vízre való tekintettel egy kicsit a szokásosnál rikítóbb, sárgás alapszínű, saját készítésű wobblerrel kezdtem. A szokatlanul magas vízállás miatt nehéz dolgom volt.  A víz szinte mindenütt vadul vágtatott, és sok helyen a part széli fű, gaz is víz alatt volt. Csak sejtettem, hogyha van domi, az a partszéli növények takarásában várhatja a műcsalimat. De hiába dobáltam a jobbnál, jobbnak tűnő helyeken, semmi. Valahogy nem bíztam az élénkebb wobbleremben, így lecseréltem egy szintén saját fekete alapon sárga pöttyös "katicára".  Lassan haladtam egyik helyről a másikra, de még csak egy kis koppintásom sem volt. Már kezdtem volna elkeseredni, amikor az egyik helyen, a messziről magam felé húzott műhalam, mintha döccent volna egyet. A következő pillanatban már éreztem is az első határozottabb koppintást. Bevágtam, és láss csodát, hal védekezett a horgomon. Nem egy óriás, de hal.

Megvan az első idei domolykó végre! Gyorsan lefényképeztem és útjára engedtem. Remélem találkozunk még! Ezek után még dobáltam egy darabig, de aztán lejárt a rövidre szabott horgászidő. Remélem, hogy ez a nap a domolykószezon kezdete volt!

Csak egy marék pinki....

Sajnos mostanában ritkán jelentekezek új bejegyzéssel. A napokban azonban olyan érdekes dolgot tapasztaltam, amit véleményem szerint érdemes megosztani. Mivel a rablóhalak ki tudja hol bujkálnak a környékünkön, ezért az utóbbi időben inkább a békés halakat vettem célba, finomszerelékes horgászmódszerekkel. Az időjárásról annyit, hogy februárban talán örül az ember az ilyen időjárásnak. No de április elején? Három külön horgásznapról szeretnék egy kisösszefoglalót írni. Mindhárom pecában annyi a közös, hogy a tavaszi időpont ellenére rendkívül hideg 4-5 fokos vízben történt.

Első

Hideg szeles idő van kint, de már nem tudok otthon ülni. Munka után úgy érzem, hogy muszáj kimennem, hacsak egy kis időre is. De hova menjek? A Gaja patak ami ilyen rövid időre is elérhető közelségben van árad, nem is kicsit. Beugrik a szennyvízcsatorna. Ott legalább a víz nem rohan, és talán 1-2 fokkal melegebb is. Bevágtam egy spiccbotot a botzsákba, és húsz percen belül már a helyszínen nyitottam szét a 6-os petrencét.

Csaliként csak egy kis adag pinkit vittem magammal. A csatorna vize szinte állt, alig áramlott. Kerestem egy kis gödröt, beszórtam egy marék etetőanyagot, és horgászni kezdtem. Nem sokáig kellett várnom az úszóm elmerült. Hopp, egy kis kárász. Majd még egy, és még egy. Fogtam vagy tíz darab apróságot de éreztem, hogy valami nem stimmel, kell itt lenni nagyobb halaknak is.

Elmentem feljebb egy kicsivel. Itt egyből rátaláltam a halakra. Tenyeres ezüstkárászokat fogtam egymás után. Még egy órán kersztül tartott a móka, miközben fogtam egy igazán szép kárászt  is, aztán kezdett rámsötétedni. Menni kellett...

Második

Egy barátommal a Pátkai víztározóra készültünk horgászni. Az idő semmit nem javult a múltkori spiccbotos móka óta. A levegő 4-5, a víz kereken öt fokos volt. A kiszemelt pályán elég sokan áztatták már zsinórt, így úgy döntöttem, hogy kivételesen egy bottal fogok horgászni. A barátom egy pickert és egy matchbotot, én csak a matchbotomat raktam össze. Bekevertem az etetőanyagot, ami Timár mix fekete, és piros keveréke volt, némi keszeges kajával megbolondítva. Az etetőnyagba két marék csonti is került. Alapozásként csupán 6-7 gombóc kaját dobtam be, a hideg vízre való tekintettel. Lassan minden bot a helyére került, és kezdetét vette a feszült várakozás. Minden boton csontival csaliztunk. Egy óra múlva kezdett idegesítő lenni a csend. Két óra múlva már az őrület határán voltam. Mi van a halakkal? Annyi vígaszom volt, hogy mellettünk három horgász, hat bottal is, csupán két kárászt fogott. Aztán támadt egy hirtelen ötletem. Kitekertem a szereléket, és a csonti helyére pinkit tűztem. Szinte hihetetlen, de a bedobás után két perccel kapás. Az elsőt még elszúrtam, de másodikon már rajta voltam. Lassan oldalazott úszóm, be is vágtam rögtön. Egy szép dévér volt a tettes, amit aztán három társa követett még. Ennyit számítana, hogy pinki van a horgon? Éppen ezen agyaltam amikor fura dolog történt. A barátom éppen bedobott, csakhogy nekem keresztbe. Ahogy tekerte kifelé, az úszóm elmerült. Azt hittem abban a pillanatban, hogy összeakadtunk, de aztán észrevettem, hogy a bot és az úszó közötti eddig laza zsinór lassan kiegyenesedik. Hoppá, akkor ez hal! A bevágás után C alakú maradt a pálca a kezemben, és párat a fék is nyekkent. Ponty a horgon! Kb. három perc üzdelem után meg is lett a gyönyörű pikkelyes. Ezután a barátom fogott még egy dévért (természetesen pinkivel), de aztán lejárt a horgászidőnk. Pakoltunk.

Harmadik

Rögtön a pátkai peca másnapján a Gajára indultam, kicsit felmérni a terepet. A maradék pár szem pinkit féltve őrzött kincsként kezeltem már ekkor. Sajnos maga a patak még nem adott halat, így két órányi meddő próbálkozás után, átmentem a szennyvízcsatornára. A víz már sokat apadt a múltkori próba óta, de még jó volt. Gyorsan bedobtam pár gombóc etetőanyagot, aztán mehetett az úszó is utána. Szinte hihetetlen de már az első leúsztatásra kapás! Kárász volt tettes. Beindult a bolt rendesen, húsz perc után, már vagy tíz darab megfogott, majd visszaengedett kárászon voltam túl. A helyi erők egyből meg is környékeztek, hogy mégis mivel szedem ilyen ütemben a halat? A pinkit szinte egyik sem ismerte...

Úgy láttam, hogy sok hal van előttem, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy kis tesztelésnek. Csontit tűztem a horogra. Hihetetlen, de négy üres úsztatás után, az ötödikre volt csak kapásom, az is lemaradt. Ezek  után a csonti helyére gilisztát tűztem. Erre már több kapás volt, de az eredményessége meg sem közelítette a pinkiét. Vissza a pinki, és egyből jöttek a halak a megszokott ütemben. Ezt kis tesztet még elátszottam kétszer, az eredmény mindig ugyanaz maradt....
Így aztán nem is erőltettem a többi csalit, maradtam pinkinél. A kárászok közé becsúszott egy-egy szebb is, sőt beköszönt egy kisponty is. Később a sok kárász közé beugrott egy kisebb vörösszárnyú is.

Jól szórakoztam, de lejárt a horgászidőm. Irány haza!

Később itthon elkezdtem gondolkodni. Nem ez az első eset, hogy a pinki amolyan utolsó mentsvárként ment meg a csúfos betlitől. Tavaly a nyári döglött, meleg vízből, csak pinkivel lehetett kárásziokat fogni. Amikor gyerekekkel kimentünk, az első kérdésük mindig az volt, "apa, pinki van"? Úgy látszik, hogy sokszor csak ennyi kell ahhoz, hogy megtörjük a csendet. Egy marék pinki....

Amikor a víz az úr....

Végre vége a csukatilalomnak!
Horgászni akartam, jobban mondva végre pergetni, de nagyon!
Persze ahogy az lenni szokott az időjárás pont addigra romlott el mire ráértem volna. Hihetetlen, hogy mennyire ki tudom fogni a legrosszabb időjárási körülményeket! Vasárnap szerettem volna menni, de reggel szakadó eső fogadott. Rögtön ültem gép elé, néztem a radarképet. Hát elég reménytelennek tűnt a dolog.
Úgy általában nem félek az esőtől, de a viharos északi szél, alig két fok meleg(?), és az eső úgy együtt, már elég kellemetlen. Délután aztán javult helyzet némileg. A szél és a hideg ugyan megmaradt, de az eső elállt végre. Irány a víz!

Pátkára mentem, mert a patak áradt. Ahogy kiszálltam kocsiból, újra elkezdett szemerkélni az eső. Ilyen az én formám... Felmentem a gátra. Szinte fellökött az erős szél. Na ez nem lesz egyszerű délután...

Elindultam az ilyenkor egyetlen viszonylag szélcsendes hely felé. A Boros gát elején a befolyó környékét céloztam meg. Meglepően magas volt vízállás. A gáthoz érve meglepeten tapasztaltam, hogy a máskor egészen kis patak helyén egy kész kis folyó van.

Wobblerekkel kezdtem a víz vallatását, ami állóvíz létére úgy nézett ki mint egy áradó zavaros folyó. A Salmo Frisky hosszú csőrű változatát próbálgattam, de nem sok eredménnyel. Simán kitapogattam a töréseket az időnként lekoppanó műcsalival, de hiába a sima, a szakaszos, a jerkes csalivezetés. Semmi!
Váltottam plasztikra. Egy 9cm Sandra került kapocsba 6g-os fejjel. Ez a kedvenc csukás plasztikom, mert igazándiból semmilyen trükközést nem igényel. Az esetek igen nagy százalékában csak simán húzva is működik. Most azonban semmi! Kicsit odébb mentem. Itt egy picivel mélyebb volt a víz, ezért jól működött a 8g-os fej is. Így hatalmasakat tudtam dobni a hátszélben, túl a vízben álló fasoron. Ennek eredményeképpen a legmélyebb részeket is meg tudtam horgászni, de hiába. Egy külső akadáson kívül, csak két lekadás volt ami az idegeimet borzolta. Mindkét alkalommal szakadt a gyári drótelőke...

Abba is hagytam 2,5 óra után a meddő dobálást. Elindultam kifelé a kocsihoz. A szél rendkívül hideg volt, szinte egyetlen perc alatt jéggé fagyott az arcom. Talán ezért nem ettek?

Hazaérve meglepetten olvasgattam az interneten, hogy bizony a sokadik esős nap jókora árhullámot indított el a kedvenc patakomon. Már este minden az áradásról szólt. Hétfő reggelre aztán kezdett elszabadulni a pokol. Szinte a 2010-es árvizet idéző árhullám érte el a kedvenc patakomat. Bár erre a napra is terveztem pecát, délután inkább fényképezni indultam el....

Felnyergeltem hát hűséges paripámat, és elindultam katasztrófatúristáskodni....

Meglepetten láttam, hogy bizony rajtam kívül még többen is kíváncsiak voltak az áradó patakra. Szerencsére a patakot magas, erős gátak övezik, így lakóházakat csupán egy helyen veszélyeztetett. A képeket nézve szinte hihetetlen, hogy a fák a zavaros folyam közepén állnak.
 .

Elég messzire elkalandoztam, de mindenhol csak a rohanó víz. Egyedül a szennyvízcsatorna nem vágtatott.

Itt még horgászokkal is találkoztam, de nagy eredményt nem tudtak ők sem felmutatni. Pár kárászt fogtak.
A szennyvíz alatt aztán ismét csak a rohanó ár....

Csináltam pár még kevésbé szívderítő képet. Az áradó víz igen érdekes dolgokat is hoz magával...

Lassan elértem az Aszalvölgyi árok befolyóját. Mivel itt már vagy 2km óta csak toltam bringát, úgy döntöttem ez lesz az utam vége.

Remélem ez az áradás azt jelenti, hogy az idei év végre a bőség éve lesz patakon!

Hát ennyit a húsvéti hosszú hétvégéről. Remélem, hogy legközelebb már halas képekkel tudok jelenkezni!
Addig is görbüljön!