2012. augusztus 17., péntek

Végre!

Az idén a pergetés terén kijutott nekem a kudarcélményekből. Nem nagyon találtam a módszert, a helyet, egyszerűen nem akart összejönni semmi. Nem mondom, hogy jók az ilyen betlis napok, de mivel én tényleg próbálom minden rosszban azt kis jót megtalálni, ebben is látok picit. Az ilyen sikertelen napok ösztönzik az embert, hogy új dolgokat próbáljon ki, és hogy a nagyképűség helyett egy kis alázatot tanuljon.
Ám amikor betlis napok hónapokká duzzadnak, az már kimondottan kellemetlen...

Tegnap reggel munka után elindultam pergetni a kedvenc kis vizemre. A pontos helyszínt szándékosan nem írom le. Szóval reggel fél nyolc körül értem ki. Csak egy csukázó pálcát vittem, és csak plasztik csalikat terveztem használni. Egy Sandrával kezdtem, de annyira gorombán csobbant a vízbe, hogy már nekem is durva volt, így hamar lecseréltem egy 10,1cm-es Mann's-re. Az első helyen semmi. A másodikon talán harmadik dobásra valami egyértelműen megütötte plasztikot, de hal nem lett a dologból. Persze utána agyon dobáltam az egész helyet, de hiába. Mentem szépen folyásirány szerint felfelé helyről, helyre de hiába. Az egyik legjobb hely foglalt volt, így kénytelen voltam kihagyni. Már nagyon messze kalandoztam a kiindulási ponttól, amikor az egyik dobásomba ismét belevert valami vízi rabló, de nem fogta meg rendesen a gumit.
Láthatóan nem evett igazán a hal. A víz napokban apadt, és valami zöld trutyit is is hordozott magával.
Bár az előjelek továbbra sem voltak biztatóak, minden normálisabb helyet megdobáltam. Felfelé elfogytak a helyek, így elindultam vissza lefelé. Az előbb említett foglalt hely éppen szabadult, pakolt össze a két srác akik ott horgásztak. Csukáztak és pontyoztak, de nem jött nekik semmi. Még ott pakoltak mögöttem amikor az első dobást megejtettem. Bepottyant gumi a szemben lévő bokor elé. Már süllyedés közeben éreztem, hogy valami megüti, de kivártam. Egy emelés és akkor duplán határozottan odakoppintott valami. Keményen bedörgöltem neki. Jókora csobogás volt válasz.  Elsőre megcélozta a bokrot a csukám, de 30-80-as Spin Blade, és 15-ös fonott nem adott neki esélyt. Mögöttem a  srácok is felfigyeltek a küzdelemre. A nagyobbik egyből ugrott a merítőért, de nem az én hosszú nyelű szákomat, hanem a saját is rövid nyelű merítőjét kapta fel. Nagy igyekezetében combig lépett a vízbe. Szegény idegesebb volt mint én. Határozottan rászóltam, hogy jöjjön ki a vízből, majd én odahúzom a parthoz a halat, és ha segíteni akar, akkor azt az én merítőmmel tegye. Kicsit én is ideges lettem ahogy megláttam, hogy halam a kivárás ellenére elég vékonyan akadt, de szerencsém volt, a horog jól tartotta a halamat. Hamarosan a merítőben végezte.
Az idei első normális méretű csukám!
56cm, kb. 2kg



Az örömöm leírhatatlan volt! Régóta vágytam ilyen sikerélményre. Közben hallom, hogy srácok siránkoztak, hogy hajnali öt óta ültek itt, de semmi. Ilyen az élet fiúk!
Remélem, hogy ez a fogás valaminek a kezdete volt, és nem egy egyszeri alkalom!

2 megjegyzés: