2012. augusztus 21., kedd

Baleset a vízparton

Tegnap egy barátommal ismeretlen terepre indultunk felderíteni UL. pergető cuccal. Célpcont a kedvenc patakom lakatlan területen fekvő eldugott részei. Fő célhal a domolykó, de bármi mással is kiegyeztem volna ami elkapja az apró műcsalikat. Hajnalban indultunk, és nagyjából napkeltére kint is voltunk.
Hamar össze is raktam cuccot, és rögtön talán a második dobásra akasztottam egy kisebb domit, saját készítésű wobblerrel.


Elindultam folyásíránynak lefelé. Kisebb beállókat találtam, de ezek csak kis tisztások voltak, wobblerezni lehetetlen volt. Gyorsan váltottam egészen kicsi plasztik csalira. Erre rengeteg ütést kaptam, de hal egyikből sem lett. Lassan elindultam visszafelé. Az egyik beállónál megálltam. Előttem némi gaz, gondoltam leóvatoskodok a part szélébe. Egy lépés előre, és akkor megtörtént az, ami még soha. A lábammal a semmibe léptem, ugyanis a gaz miatt nem láttam, hogy egy szakadt part szélén állok. Mire feleszméltem volna már zuhantam arccal előre, egyenesen a vízbe. Vállamon táskával, kezemben a bottal. Zuhanás közben éles fájdalom hasított a tenyerembe, annyi időm volt, hogy botot el tudtam engedni. Mivel a lábam beakadt a gazba elég nehezen kászálódtam ki a vízből. Nehezen a partra vonszoltam magam, a fejem búbjáig vizesen.
Elkezdtem felmérni a káromat. A bot egyben. A menet közbeni fájdalom oka, a tenyerembe fúródott jighorog volt. Ezt egy pillanat alatt kitéptem onnan. Beugrott a fényképező gép, ami a zsebemben volt. No ebből folyt a víz rendesen, így egyből kivettem belőle az elemeket, és elraktam. Jött táska. Hát a személyim, és horgászigazolványom elázott, de pl. telefonom egy másik zsebben száraz maradt.  A ruhám csurom víz, és számtalan horzsolás a testemen. Elsőre még majdhogynem nevettem is magamon, aztán rájöttem, hogy baromi mázlista vagyok. Arccal előre zuhantam majd derékig érő gazban. A szememet is kiverhette volna valami zuhanás közben, és ha valamelyik végtagom elakadt volna, annak tuti törés a vége.
Összeszedtem magam. Levettem vizes hosszú ujjú felsőmet és a pólómat is kicsavartam. Majd indultam tovább horgászni, hiszen azért jöttünk....
Napközben lassan megszáradt a ruhám, de a halakra nem találtunk rá.
illetve fogtunk. Számtalan apró süllő jött a nap hátralevő részében. Nem tudom honnan jöttek, de a patakon szinte mindenhol jelen vannak.




Talán nem annyira fontos, hogy honnan jöttek, az viszont igen, hogy vajon fel tudnak-e nőni a patakban, mert ha igen, akkor pár év múlva itt eljöhet a kánaán....

2 megjegyzés:

  1. Kánaán lehet ha a vízügy is meghagy bizonyos mennyiségű vizet a patakban :-( bár nem ez a tapasztalatom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes módon alig egy év alatt nagyon átalakult a patak medre, főleg a felső részen. Most bizakodó vagyok. Ha nem zárják el teljesen a vizet nem lesz gond...
      Nagyon sok a kis domi is, érdemes lenne védeni őket!

      Törlés