Reklám bármi áron!?

Gyerek korom óta imádok olvasni. Az olvasással együtt van némi készségem ahhoz is, hogy gondolataimat olyan módon tudjam papírra vetni, hogy azt mások is megértik. De nem is itt kellene talán elkezdenem...

Nem számítok régóta internetfüggő horgásznak. Tíz évvel ezelőtt azt sem tudtam mi az internet, és ha más mondja, el nem hiszem neki, hogy én egyszer minden nap a gépem előtt ülve a leveleimet böngészem, és a különböző horgászportálokon olvasgatom napi cikkeket. Talán 2004-2005 között kezdődött az egész.
Akkor kezdtem ismerkedni az internet világával. A Haldorado horgászportállal kezdődött az egész. Akkoriban sok érdekes cikk,élménybeszámolók, és mérsékelt mennyiségű reklám jellemezte a portált. Találtam magamnak virtuális barátokat, és aktív tagja lettem a fórumoknak is. Pont ezen aktivitásom nyomán kaptam egy lehetőséget. Tesztelhettem két orsót, cserébe "csupán" egy-egy cikket kellett róluk írnom. Nagyon örültem dolognak. Megjöttek a várt orsók, és elkezdtem használni őket. A dolgok azonban nem mindig mennek simán, (főleg nálam) így aztán vészesen közeledett a határidő vége, mire kért cikkeknek egyáltalán neki tudtam állni. Akkoriban tudtam meg, hogy milyen érzés határidőre "dolgozatot" írni. Az viszonylag egyértelmű volt nekem, hogy rosszat nem nagyon írhatok a két orsóról...
Nem ragozom tovább a két cikkem nagyobb sikert aratott, mit amit vártam, így aztán ez lendületet adott a folytatáshoz. Írtam egy élménbeszámolót. Rengeteg pozitív kritikát kaptam rá! Ez egy olyan élmény volt nekem amit biztosan nem felejtek el soha!
Innentől aztán nagyot fordult velem a világ. Kaptam egy felkérést, hogy írjak pénzért reklámcikkeket. Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy nem leszek egy cég fizetett embere sem. Közben bekerültem egy igen barátságos kis zárt közösségbe, akik egy saját horgászportált készítettek maguknak.
Írtam erre az oldalra élménybeszámolókat, csalibemutatót, wobblerkészítős cikket. Jól éreztem magam ebben a közegben. Aztán jött egy pályázat. Az Energofish hirdetett cikkírói pályázatot, amin elindultam egy teljesen reklámtól mentes írással, és harmadik lettem. A díjon kívül, egy lehetőséget nyertem arra, hogy az Energofish cég honlapjára írhassak cikkeket. Az ajánlat jó volt, így rövid gondolkodás után elfogadtam. Így lettem reklámcikk író....

Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, de így tudtam leírni azt a folyamatot, hogy hogyan is kerültem bele egy olyan mókuskerékbe, amiből mostanra szerencsére sikerült kiszállnom. Miközben belevetettem magam munkába, elkezdtem figyelni a többi szerző műveit. Már akkor feltűntek olyan dolgok amik nem tetszettek, de nem figyeltem rá eléggé. Figyeltem más cég fizetett embereinek cikkeit is, és egyre nyilvánvalóbbá vált, valami. Ezeknél a cikkeknél a normális fogalmazás, és profi képek mellett, csak egyetlen dolog fontos, az ajánlott termék fényezése. Ami legmegdöbbentőbb, hogy ez teljesen független termék valós minőségétől. Aztán ahogy teltek múltak a hónapok, feltűnt más is. Lehet, hogy ezek az emberek nem mindig igazat írnak? Tudom én vagyok naiv, de úgy gondoltam, hogy neves szakírók, nem adják nevüket bármihez. Tévedtem. Eleinte nagyon komolyan vettem a feladatomat. Hatalmas energiákat emésztett fel egy cikkem megírása. Eleinte családom is mellettem állt, elnézték, hogy a szokásosnál is többet töltök a vízparton, és hogy időnként napokig feszült vagyok. Közben láttam, hogy mások közel sem fordítottak ekkora energiát egy cikk elkészítésére. Egy pillanatra megzavarodtam. Mit tegyek? Kétségbeesettem próbáltam megtalálni az egyensúlyt a cikkírás, a peca, és család között.
Elérkezett az idei év, és bizony nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Tavasztól kezdve szenvedtem, nem ment a halfogás. Viszont cikket azt kell írni! Kialakult bennem egy cikkírási kényszer, ami állandó feszültséget okozott. Ezt viszont már nagyon rosszul tűrte a család is. A mindig mellettem álló hű párom is, kezdett ellenem fordulni. Közben azért persze "dolgoztam", de már szinte vissza sem olvastam a saját cikkeimet. Kicsit szégyenkeztem, hogy ilyen műveim jelennek meg az internet világában. De muszáj volt írni, mert a reklám nem fogyhat el! Aztán egy nap leültem gondolkozni. Ezt akartam én? Megéri?
Döntés született. Nem! Nem éri meg!
Így aztán hamarosan szakítottam az egész reklámcikk írással!

Egy dolog viszont megmaradt. Azóta is olvasom a különböző horgászportálokon a különböző szerzők cikkeit. Néha elborzadok miket írnak le. Olyan nyilvánvaló ferdítések, hazugságok látnak napvilágot ezekben cikkekben, hogy az már nekem nem fér bele. De számomra nem is ez a megdöbbentő. Hanem az, hogy mindez olyan szerzőktől származik, akikre régen felnéztem, mondhatni példaképeim voltak. Hiába keresem, nincsenek igazi élménybeszámolók, jó horgásznovellák. Miért? Talán mert nem fér be a sok reklám közé.
Vagy talán azért, mert manapság nem elég ha valaki tehetséges író. Bármilyen jó író valaki, ha mellé nem félig profi fényképész esélye sincsen.
Itt szeretném megjegyezni, hogy én nem vagyok író, csupán egy horgász, aki a fogalmazókészségét arra használja, hogy a gondolatait megossza másokkal, pl. egy ilyen blog-on. Az "íróság" egy olyan dolog ami vagy megvan az emberben vagy nincs. Isten adománya, amivel sajnos mégis nehéz mit kezdeni.

Ha most leülök a gépem elé, és benézek egy horgász oldalra, nincs más, csak a reklámcikkek egymás hegyén hátán. Ráadásul szinte teljesen egyforma sémára épülő, sokszor 100-szor is ugyanarról szóló cikkek.
Már a könyökömön jön ki, hogy hogyan fogjak feederbottal egy magántavon, gigapontyot., Hogyan költsem el havi horgászatra szánt pénzemet egy fél napos pecára. Vegyem meg a csoda etetőanyagot, a csodapellettel, hiszen ez már természetes tápláléka a pontynak. Vegyem meg a fél horgászboltnyi műcsalit, ha pergetni akarok, mert ha nincs nálam a japán 6000ft-os csodawobbler, akkor hal nélkül maradok. Stb...

Köszönöm, én ebből nem kérek!
Inkább előkeresem a régi horgászkönyveket, és újra elolvasom őket...