2012. augusztus 5., vasárnap

Mit tettek veled Malom csatorna?

                                                             (avagy)

                                                  Csatorna kotrás után

Tegnap délután meguntam az itthon ücsörgést, és elindultam megnézni, hogy néz ki most a kedvenc kis csatornám, a Malom csatorna. Sok szép emlék köt ehhez a kis csatornához, amiket most már bátran leírhatok, mert úgy néz az egész már csak múltidő. Lássuk hát először a múltat.
Székesfehérvári horgász lévén a csatorna Sárszentmihály környéki szakaszát szoktam látogatni. Nagyon nehéz pálya volt, nagyon szép halakkal. UL. pergető pálcával meseszép domolykókat, és sügéreket fogtam ebből a kis vízből, amiből más még a küszt is alig nézte ki. Pár kép erejéig meg is emlékeznék arról milyen is volt a múlt.







Tegnap ahogy kiértem vízhez körülnéztem, és máris a rosszullét kerülgetett.
Sárszentmihály magasságában láttam meg a csatornát először. Kopár part, kiszélesített meder, és rohanó magas víz jellemezte a csatornát. Meggyőződés nélkül de azért dobtam párat. Közeben feltűnt egy nagyon érdekes dolog. A kotrás nem igazán sikerült egyenletesre. Bár a part mindenhol sivár volt, a híd felet pl. bent maradt egy rakás hínár, és egyéb vízinövények is. A híd alatti szakasz viszont mélyebb lett, és növénymentes.
Az egyetlen dolog ami tetszett, hogy meghagytak túloldalon legalább egy pár darab fát. Nos ami halakat illeti, jókora kishalrajokon kívül semmilyen más aktivitást nem tapasztaltam. Se egy szedés, se egy rablás, semmi.




A legnagyobb változás mindenképpen az, hogy sokkal szélesebb lett a csati, ami hosszú távon nem tudom, hogy jót jelent-e? Mivel ez siralmas kép nem nagyon tetszett elrobogóztam egy faluval feljebb Sárkeszihez.
Itt már látszik, hogy a természet kezdi visszahódítani a csatorna partját. Azonban kotrás itt sem lett egyenletes. A híd alatt annyi növény maradt a vízben (illetve gonosz módon a víz alatt), hogy szinte lehetetlen volt pergetni. A híd felett viszont ígéretesnek látszott pálya. de hiába a máskor jobbnál jobb helyek, semmi mozgás, semmi kapás. Pár békán kívül az életnek nyomát sem láttam a vízben.



Szóval egyenlőre , még halvány árnyéka sincs önmagának kis csatorna. Kaptam híreket halfogásról is, de ezeket nem fogom most megosztani, mert egyetlen húshorgásznak sem akarok tippet adni, még véletlenül sem. Annyi biztos, hogy a hozzánk közel eső részeken időt kell hagyni a természetnek, hogy rendbe tegye, amit az ember tönkretett.
Este aztán még megálltam hazafelé a Gaján, és a naplementéig maradt 20 perc elég volt ahhoz, hogy megfogjam a nap becsülethalát, ami egy szép sügér volt. Érdekes ezt a patakot nem akarja senki sem kotorni, pedig ráférne. 20cm-es víz, zöldségleves, és méter feletti iszap. Minden kis eső után kiönt az alsó szakaszon, hiszen a meder már szinte nem is létezik. Kedves Vízügy vajon a Gaja mikor lesz kotorva?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése