Tavasz január végén

A  legutóbbi írásom után, egy jó darabig nagyon el voltam kenődve, így nem is voltam kint horgászni se. Aztán lassan elkezdett az időjárás megenyhülni. Ez az enyhülés addig fokozódott, hogy egyszer csak tavaszi idő lett. Nappal, tíz foknál is melegebb hőmérsékleteket mutattak a hőmérők. A szép idő meghozta horgászkedvemet is. Egy szombati délutánon ellátogattam az egyik kis kedvenc vizemre, domolykókeresőbe. A cél, legalább egy domolykó megfogása.

Éppen delet harangozhattak, mikor leparkoltam az öreg Opelt. Csak egy UL. pálcát ragadtam magamhoz, és a hozzávaló műcsalikat. Egy viszonylag sekély kiszélesedő részt néztem meg először. Elképesztő módon élt a víz. Itt is, ott is sötét árnyak suhantak el, és még kisebb szedéseket is láttam. A látvány egy pillanatra lenyűgözött, aztán észbe kaptam, és a már kotorásztam is a táskában egy wobbler után. Egy felszín  közelében járó, hernyószerűséget választottam. Már az első dobásra volt egy odacsípésem. A második hosszabb dobás aztán már halat is adott. A csatorna közepén járt a kis fahal, amikor két kisebb csípés után, keményen leverte egy domolykó. Jó közepes méretű, egészséges hal volt. A kitűzött cél, teljesítve....

Pár dobással később, megismétlődött az egész jelenet. Újabb domolykót tessékeltem ki a vízből, egy fénykép erejéig.

Beindult a móka. Egy kapásom volt beesőre is, ami januárban igencsak ritka dolog. Hét darab domolykóig meg sem álltam. Egyik sem volt egy óriás, így felesleges lenne, a kőkemény fárasztások részleteit hosszan ecsetelni, mert nem volt ilyen,

Időközben megérkezett Csaba barátom is. Hozta nekem az új Relax twistereket. Nem véletlenül hangsúlyoztam ki a csalit, mert a továbbiakban fontos szerepe lesz neki. Otthagyva a sekély kiszélesedő részt, egy kicsit húzósabb, de mélyebb részen folytattuk. Érdekes módon itt a wobblerre már csak pár kisebb koppintásom volt. Így felkötöttem helyette egy apró 1,5g-os jiget, amire a friss szerzeményt, egy csillogó flitterekkel tarkított, barnás twistert tűztem. Első dobásra, meg is lett az eredménye a váltásnak. Hozzám meglepően közel, erőszakos kapással jelentkezett az újabb domolykó.

Még két társát sikerült megfognom, szinte perceken belül.

Kiderült, hogy a twister színe, és a mérete pont ideális volt, a tiszta vízhez. Szinte folyamatosak voltak a kapások. Nem is volt már kedvem minden halat fényképezni. Ha néha eszembe jutott, lőttem egy képet, de inkább megpróbáltam élvezni a semmiből jött sikert.

A legjobbnak tűnő részt hagytam végére. Érdemes volt. Itt végre akasztottam egy kicsivel szebb domit. Sajnos ő sem volt igazi óriás, de már szépen megdolgoztatta a botomat.

Visszafelé indultam. Kifelé menet még rontottam pár kapást, és fogtam egy kisebb domolykót....

Ő volt aznap a tizenhatodik halam. Mivel ezt szakaszt már jól szétdobáltam, úgy döntöttem megnézek egy másikat. Bevágtam a kocsiba a cuccot, és feljebb mentem a csatornán. Percek múlva meg is érkeztem. Ez a szakasz ősszel sok sügért szokott adni, de most télen sajnos a nagyját kiszedegették babahallal úsztatva, és a pályafutásukat sügérfiléként fejezték be. Jellemző erre a szakaszra, hogy a sügér mellett van domolykó is, és kisebb-nagyobb csukák is. Cserébe viszont agyon van horgászva. Bíztam a jól bevált twisterben, így fent hagytam. Hát ezen részen már nem volt olyan pörgős a peca. Üres helyek jöttek sorban, Az egyik beállóban aztán, rögtön a part szélében, mintha egy csíkos test villant volna meg a csalim mögött. Vissza is dobtam azonnal. Párat emeltem a plasztikon, és akkor láttam, hogy újra megvillan az a csíkos test. A következő pillanatban már a tompa ütést is éreztem. Bevágtam. Megvagy!

Duci sügér volt a tettes. Gyorsan elengedtem, és a próbáltam társai után nézni, de nem találtam őket sehol. Úgy nézett ki, jól dolgoztak a helyi erők. Lassan közeledett az alkony is, ezért kifelé indultam. Megpróbáltam olyan helyeket is végigdobni amiket odafelé kihagytam valamiért. Pont az egyik ilyen helyet erőltettem, amikor a növény mellett valami nagyon keményen leverte a csalimat. Karikába feszült a botom. Na ez már valami jobb hal lesz. Sikerült kétszer is kifordítanom a hínárból, már előttem pacsált. Domi! De már a szebbik méretből. Éppenhogy, de sikerült kézzel elérnem...

Tovább bandukoltam kifelé, miután a nap királynőjét (királyát?) szabadon engedtem. Útközben volt ismét egy sügér akcióm, de sajnos kirázta az apró jiget. Már tényleg kezdett eléggé sötétedni, amikor újabb kemény ütésre reagálva bevágtam. Ismét karikában maradt egy pillanatra a pálca. Na, ez meg csuka.
Jókora csetepatét csinált. Méretéhez képest meglehetősen erőszakosan védekezett, de mivel a horog a szája szélében ült, nem tudta a csalimat lerágni se.

A csuka után még dobtam párat, és akasztottam is valami nagyobb halat, ami pár másodpercig volt csak a zsinórom végén. Sajnos rosszul akadt neki a horgom, így sose tudom meg mi volt az. Lassan, szinte teljesen besötétedett. Befejeztem. A végeredmény 17 domolykó, 1 sügér, és egy csuka. Soha rosszabbat!