Mint ahogyan az előző írásomban már megemlítettem, kezdődik az igazi őszi pergető szezon. Lassan az egész nyáron eltűntnek tűnő csukák is előkerülnek, a sügér is egyre nagyobb bandákba verődik, és aki tudja, hogy ilyenkor, hol kell keresni a süllőt, az szintén egyre szebb fogásokat könyvelhet el. A vizek lassan fokozatosan letisztulnak, a hínár fajtától függően összeroskad, illetve a telepek zsugorodnak. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mivel, de még inkább, hogy milyen színűvel. Ebben a kis irományomban, nem tényeket karok közölni, nem törvényszerűségeket megállapítani, és még kevésbé az észt osztani. Csupán megírom a saját tapasztalataimat, köztük a számomra furcsa dolgokat is. Hátha más is hasznát veszi....
Tiszta víz csillogó kanál, rikító wobbler....
Rögtön az elején egy furcsasággal kezdem. Egy barátommal voltam csukázni. A víz nem volt túl mély, és tiszta is volt, jókora hínárfoltokkal tarkítva. A barátom egy ezüstösen csillogó támolygóval kezdett dobálni. Nekem valahogy ez nem tetszett. A kanál tisztán látszott a tiszta vízben, jókorákat villant a napsütésben. Szóval, én egy jóval sötétebb csalinak szavaztam bizalmat. Nem volt igazam. A barátom igazi iskolapecát mutatott be mellettem. Egyik csukát fogta a másik után. A későbbiekben többször próbára tettem a tiszta víz-ezüstösen csillogó csali kombinációt, és érdekes végeredmény jött ki. Fényváltáskor, szinte mindig adott halat az ezüstösen csillogó csali, de későbbiekben eléggé változó eredménnyel vizsgázott. Még mielőtt levonnám a végső következtetést, egy hasonló kis történet. Az idén volt egy pergető verseny, ami egybe esett az első igazi lehűléssel. Be is indult a csuka, és a mezőny várakozáson felül fogott. A legjobban az élénk színek működtek. A dolog érdekessége, hogy a víz, itt is, kimondottan tiszta.
Hol van az összefüggés, a két dolog között? Hát ott, hogy mindkét esetben, a tiszta vízben, egy feltűnő, a vízben szinte messziről rikító csali volt eredményes. De! Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, vannak esetek, amikor az ilyen messziről villogó, illetve rikító csalik teljesen érintetlenek maradnak, viszont egy kevésbé feltűnő csalival azonnal ott a kapás. Na ez miért van? Egyetlen logikusnak tűnő magyarázatot találtam, amit a halak viselkedése is alátámaszt. Amikor agresszívan eszik a csuka, akkor bátran támadja a rikító,vagy ezüstösen csillogó műcsalikat, viszont amikor passzív állapotban van, akkor azt a pár kapást is csak valami kevésbé feltűnő dologgal lehet kiváltani náluk.
Ha sügér, akkor gyöngyház....
Általában viszonylag tiszta vizekben dobálok sügérre, így minden tapasztalatom a nagy átláthatóságú tiszta vizekre vonatkozik. Egészen az idei évig vallottam azt, hogyha tiszta víz, akkor barnás, sötétzöldes csalik. Az idén azonban fordult a kocka. Nem is kicsit.... Imre barátom kezdte azzal, hogy elkezdett sügérre dobálni hófehér csalival, és ami még érdekesebb, hogy fogott is vele. Így aztán elkezdtem kísérletezni én is a színekkel, és az új mágikus szín a gyöngyház lett, illetve annak variációi.
Eleinte kicsit összezavart az új tapasztalat, aztán lassan helyre raktam mozaikokat. A víz tisztasága, csak egy dolog a három fontos szempontból. A tapasztalataim azt mutatják, hogy legalább ilyen fontos az aljzat alapszíne, és a víz mélysége. Pl. az egyik kedvenc csatornámon, a fenéktalaj színe viszonylag világos, a víz tiszta, és nem haladja meg az 1 métert. Na ez tipikusan az a pálya ahol a nyerő szín a barna, vagy sötétzöld lehet.
Ha fenék színe sötét, és a víz mélysége eléri, vagy meghaladja az 1m-ert a sötét színek elveszítik a vonzerejüket. Véleményem szerint elvesznek a sötét háttérben. Van ennek a színnek egy igen érdekes variációja, amikor a viszonylag sötétebb gyöngyházas színbe, apró fekete flittereket kevernek. Nagyon fogós szín,az idén már többszörösen bizonyított.
Egyébként érdekes módon süllőre is az egyik kedvenc színem a gyöngyház, de erről majd folytatásban bővebben.....
Ne becsüljük alá a süllő látását.....
Érdekes dolog ez. Két helyen szoktam süllőzni. Az egyik a Velencei tó, a másik a kedvenc patakom. A tó vize szinte minden évszakban minimum opálosnak mondható Ha az ember ránéz vízre egyértelműen az élénkebb színű csalik jutnak az eszébe. Persze van, hogy be is jön az elképzelés, de szerintem túl sokszor becsüljük alá a süllő látását. Így fordulhat elő, hogy a zavarosnak tűnő vízben is elég egy gyöngyház színű gumihal, vagy twister.
Az igazi megerősítést a másik kedvenc vizem a helyi patak adta meg. Itt aztán előfordul a sekély, letisztult víz ugyanúgy, mint az opálos, vagy akár a kakaószerűen zavaros víz. Sokszor megleptek az itteni süllők azzal, hogy egy fokkal még szolidabb színnel kellett dobálni, mint ahogy azt én magamban gondoltam volna.
Ebből adódik, hogy többször is alábecsültem a süllő látását. Általában, a minimum opálosnak, de még inkább zavarosnak látszó vízben esik meg, hogy az ember ilyen tévedésbe esik.
Jegyezzük tehát meg, hogy süllő szeme jó! Kiválóan lát, még fényváltás idején is....
Röviden most ennyi az amit meg akartam osztani a tapasztalataimból. Tudom, hogy sokaknak ezekkel nem mondtam újat, de szerintem azért van akinek segít eligazodni az írásom, a színek zűrzavarában. Persze ezek csak az én tapasztalataim. Van, hogy valami helyi sajátosság miatt, valami nem úgy van, mint ahogy én megírtam, de általában boldogulni szoktam ismereten vizeken is.
Itt van tehát, az igazi rablószezon. Mindenkinek kívánom, hogy "Görbüljön a bot"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése