2015. szeptember 27., vasárnap

Amikor a szél közbeszól.....

Nagyon vártam már, hogy újra csónakból horgászhassak. Nehezen jött össze a dolog, hiszen egyik front követte a másikat, szinte folyamatosan szeles időjárást okozva. Ha meg éppen nem volt akkora a szél, akkor időm nem volt kijutni, Végül aztán csak összejött két csónakos peca, de azért, hogy ne legyen teljes az örömöm mindkettőbe beleszólt a szél. Így aztán a nyílt vízi süllős móka ugrott, maradt a csukázás. Az első napon nagyon nem evett a hal, pár sügért tudtam csak fogni. A második nap még rosszabbul indult mint az első, viszont mégis más véget ért...

Egy kellemetlenül szeles, felhős, csípős hajnallal kezdődött. Még sötétben értem a kikötőbe. Gyorsan ledobtam a ponyvát a csónakról. Mire minden készen állt, az eső elkezdett szitálni. Így aztán az esőkabátomba burkolva eveztem befelé. A móló takarásából kiérve kellemetlen hullámok vártak, amik pont oldalba kapták a csónakomat, Ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy mennyire logikátlan módon működik az itteni viharjelzés.... Csendesebb vizek felé eveztem. A hajnali nulla fényben elnéztem az átjárót, így egy kisebb kerülővel jutottam el a célig, Egy nagy hínármező szélénél tettem le a súlyt. Csukázni akartam. Tapasztalatom szerint az ilyen hínármezők nagyon jók szoktak lenni. Sajnos a csukák ezt máshogyan gondolták.... Kapás nélkül szűrtem a vizet. Elő is kaptam a sügeres motyót. Szépen körbetapogattam azzal is magamat, de pár tétova ütésen kívül, semmi. Hamar leesett, hogy ma még rosszabbul esznek. Új hely, új remények. Ez a hely kicsit más volt. Itt is van hínár, de elég határozott határa volt neki, és a hínár után mindjárt több mint másfél méteres vizet találtam. A csukás csalik itt sem adtak halat. Itt már nyakon tudtam csípni pár sügért, de meglepetésre a törés legaljáról jöttek.



Nagyon nem voltam elégedett az eredménnyel, ezért úgy döntöttem, hagyom a sügereket, úgyse esznek, inkább a csukázást erőltetem. Így aztán felhúztam a súlyt, és lassan csorogtam a széllel. Tudtam, hogy egy nagyon érdekes rész következik. Itt kisebb, nagyobb hínárfoltok váltják egymást. Nehezítésképpen mind, a víz alatt van. A kapocsba egy Cannnibal Shad gumihal került, sügér utánzat színben. Aztán a sokadik dobásnál, megtörtént amire vártam. Éles ütés, és megvan! Csuka volt. Nem nagy, de mégis az idei őszi csukás szezon első példánya.


Aznap, sajnos koránra hazaígérkeztem, így nem sok időm maradt. Továbbra is a lassú sodródást választottam, csak az érdekesebbnek tűnő helyeken engedtem le a súlyt egy kis időre. Éppen sikerült teljesen nád elé dobnom, és akkor megint kapás! Újabb csuka szaltózott a zsinórom végén. Bár egy kicsit nagyobb volt, mint az előző, azért még ez sem az igazi....


Sajnos már pakolnom is kellett. Így is elég tempósan kellett húznom az evezőt, hogy időben kiérjek. Mire kiértem a szitáló eső elállt, és érezhetően a szél is csillapodott. Még rám mondják mások, hogy mázlista......

Hát így alakult, hogy megfogtam az ősz első csukáit. Ezzel számomra hivatalosan is megkezdődött az igazi szezon. Csak remélni tudom, hogy rengeteg süllővel, csukával, sügérrel, na meg persze domolykóval....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése