Az egyik hétköznap délutánján, végre elszántam magam. Kimegyek, estefelé, sügerezni. Nem siettem el az indulást. 18-óra körül parkoltam le, a kikötő előtt. Csak az UL. motyót markoltam fel a csomagtartóból. Lassan besétáltam, a középső móló elejére. Szinte perzselt még mindig a nap. Gondolkoztam milyen csalival kezdjek. Beugrott, hogy van nekem egy olyan apró kis gumim, ami már régóta ott lapul, a dobozomban, de soha nem próbáltam ki. Kinézetre egy villás farkú apró gumihal, ami oldalról nézve megszólalásig hasonlít egy ivadékra, amivel tele van a kikötő.
A képen még látszik a szeme helye. Cserélhető szeme van, a guminak, de pár kapás után valahol elmaradt.... Kicsit előreszaladtam. Szóval leengedtem gumit csak úgy botvégről vertikálisan, egészen a fenékig, majd aprókat emelve pattogtattam a fenéken. Már az első próbálkozásomnál, volt érdeklődő. Nem sokkal később, meg is akasztottam az első sügérkét. Biztosan verte, a nyolc centimétert...
Nagyon sok apró kapásom volt, amiket rendre el is toltam. Valószínűleg, a sügereim méretével volt legnagyobb gond. Az tisztán látszott, hogy a vertikális pecára, ez a gumi, nagyon jó, nem a csalin múlt a dolog.
Aztán az egyik csónak mellett végre erőteljesebb koppintás. Sikerült egy szebb sügért fognom. Persze még ő sem az a méret volt, amire titokban vágytam, de mindenképpen szebb.
Sajnos hiába próbálkoztam tovább, társa nem akadt. Pár kisebb csíkos lovagot még akasztottam, de láthatóan az ő étvágyuknak se tett jót, a kikötő túlmelegedett vize. Lassan elkezdtem végigjárni, a kikötő minden szegletét. A sekélyebb részeken, egy darab sügér sem volt. Lassan kijutottam a mólóig. Egy barátom, a múltkor, fogott pár sügért a móló külső felén is. Nekem is voltak kisebb kapásaim, Pár apróságot, sikerült is fognom.
Úgy nézett ki a dolog, hogy bár a betlit megúszom, nagy fogásokra nem kell számítanom. Próbálgatni kezdtem a belső oldalon, a hínár közötti kisebb lyukakat is. Éppen egy ilyen kis lyukba ejtettem bele a plasztikot, amikor valami olyasmi történt, amire tényleg nem számítottam. A gumi nem akart süllyedni, és mire észbe kaptam zsinórom is egyértelműen elindult oldalra. Ez hal! Bevágtam, és azonnal el is képedtem. Jókora balin fordult meg, a víztükör alatt, szájban a csalimmal. A következő pillanatban, a botom karikába hajlott, és a fék is felsírt. Tavaly óta, sügérre, egy erősebb felszereléssel dobálok. A sok, beeső csuka miatt erősítettem. A bot, a kedvenc tűspicces Favorite pálcám, 3-12g-os dobósúllyal. A zsinórom 0,08-as fonott, ami elé 19 es víztiszta monofil előtétet kötöttem. Az orsó maradt a régi, egy Ryobi Oasys 2000-es. Szóval van erőtartalék a felszerelésemben, ami most jól is jött. A halam megcélzott egy magányos karót, de még előtte sikerült megállítanom. Erre gondolt egyet, és új irányt választott, megint lehúzva némi fonottat az orsómról. Szinte végig a felszín közelében folyt a csata. A balinom irányt változtatott többször is, és minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a horgomtól. Nem sikerült neki. Merítő nem volt nálam, így tudtam, hogy kézzel kell majd kivennem. Le is térdeltem a betonra, de csak harmadikra sikerült tarkón ragadnom. Megvan!
Csináltam róla pár képet, majd a vízhez léptem, hogy elengedjem. Jó fél percig kellett élesztgetnem, mire elúszott. Jó érzés volt látni ahogy eltűnik a kissé zavaros vízben.
Jó ideig eltartott, mire rendeztem a gondolataimat. Az biztos, hogy fogtam már UL. pergetővel, és kis csalival balint, de ekkorát még soha. A másik dolog ami eszembe jutott, hogy vajon mekkora mázli kellett ahhoz, hogy ennyire a szája elé tegyem a gumihalat? Úgy látszik, hogy a sok betlit, így hálálta meg nekem a tó. Hát, köszönöm szépen! Hatalmas élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése