A hét közepéig minden szépnek és jónak tűnt. Péntekre aztán gondoltak egyet az időjósok, és a verseny napjára, vasárnapra, csúnya felhőket rajzoltak az előrejelzésbe. Hidegfront! Ennyit a sima versenyről... Vasárnap hajnal. 3órakor ébresztett a telefonom. A szokásos álmosságomnak most nyoma sincs, amit a korai időpont indokolna. Az izgalom, felülírta a kómát.... Gyorsan összekészülődök, és irány a kocsi. A szél fúj, az eső csepereg. Húsz percen belül megérkeztem, a megbeszélt találka helyszínére. Innen egy nagy autóval mentünk tovább négyen. Volt ott, egy Imre, egy Józsi, egy Jani, na meg én. A majd 200km-es utazás alatt hol szemerkélt az eső, hol meg nem. Végül aztán felhős, de esőtől mentes időben érkeztünk meg a verseny helyszínére, igencsak korábban a tervezettnél. Ez az ideális állapot, nem tartott sokáig. A bőséges reggelinél már szemerkélt az eső, és mire a sorsolásig jutottunk, már ömlött.
A sorsolásnál hoztam a szokásos formámat, szinte utolsóként indulhattam... Annyi előnye azért volt ennek, hogy mire sorra kerültem az eső szinte teljesen elállt.
A taktikám annyi volt, hogy elfoglalom az első szabad stéget amit találok. Ez a tervem legalább sikerült. Egy apró 3 cm-es gumihallal terveztem kezdést, ami Józsi szerint inkább egy mű-rizs szemre hasonlított, mint műcsalira. Végre aztán felharsant, a verseny kezdetét jelző dudaszó. Elkezdtem szépen körbedobálni magamat a "műrizzsel" a stégen állva, de tíz perc után is, csupán egyetlen ütés volt az, ami történt. Közben a mellettem állókat is figyeltem, senki nem fogott halat. Csalit kellene váltani. Mi legyen? Az már biztos volt, hogy a sügér tényleg nincs étvágyánál, ahogy arra lehetett is számítani. Nagy csalik kilőve, maradnak az apróságok. Az 1' Mann's twister mellett döntöttem, a kedvenc lilásbarna színemben. Talán a harmadikat dobhattam vele, amikor odaragadt a horogra egy sügér. A kapásból semmit nem éreztem, de egyszercsak a horgon volt. Gyorsan haltartóba raktam, és visszadobtam ugyanoda. Szinte hihetetlen, de kapás, és egy újabb sügér! Alakul ez.... Utána viszont hiába centiztem be csalimat az általam jónak vélt helyekre, semmi. Lemérettem a halaimat és odébb álltam. Az egyik 17, a másik 18cm-es volt. Miközben a versenytársakat kerülgettem, itt is, ott is érdeklődtem, de akkor még, egy sügérnél senki nem fogott többet. A következő helyeken kissé mélyebb volt a víz, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom nagyobb csalival, hátha beugrik valami szebb sügér. 2" barna twistert tűztem a horogra. Sokáig dobáltam vele, mire nagy nehezen kapás! Lemaradt.... Kár volt nagyobb csalit felrakni, láthatóan nagyon gyengén evett a hal, a nagyobb csalikat nem fogták meg rendesen a sügerek. A nagy példányoknak pedig, nyomuk se volt... Vissza is tértem a kisebb csalihoz, azonban az eredmény egyenlőre elmaradt. Sajnos nem csak nálam volt csend, hanem úgy általában mindenhol. Már a sokadik, elsőre jelentéktelennek tűnő helyen jártam, amikor egy kisebb ütés után ismét sügért akasztottam. Valószínűleg itt párban járhatnak a halak mert rögtön utána megérkezett a társa is, szinte centire ugyanonnan. A nagyobbik elérte a 20cm-ert, a kisebbik 18cm volt. A versenyünk fővédnöke éppen látta a fogásaimat, és megnyugtatott, hogy ezzel a négy sügérrel, jó állok. Sajnos több hal már nem kívánta meg a twisterem, így újabb helyek után néztem. Ezek már mind olyan helyek voltak, ahonnan már egy, vagy több horgásztárs is, csalódottan távozott. Két kisebb sügért sikerült kivarázsolnom a stégek alól. Mindegyik 13cm körüli volt, és a süllyedő gumit verte le vízközt. Egy harmadik még lefordult, de aztán más már nem történt.
Kínomban elindultam visszafelé. Sajnos kapásom sehol nem volt. Kifelé menet találkoztam egy horgásszal. Nagyon pici horoggal, és apró kis piros valamivel dobált. Az én csalim se volt nagy maga 3cm-ével, de ez még annál is kisebb. Kérdeztem tőle hogy, mit fogott? 14db sügért! Hoppá! Persze ő csak panaszkodott, hogy mind kicsi, de hát akkor is.... Én akkor 6 sügérnél jártam, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ennyi lett a végső eredményem. Nagy kínlódásomban tovább haladtam stégről, stégre. Az egyik helyen egy újabb eredményes horgászba botlottam. Az összeadott centik szerint már akkor 2m felett járt. Néztem a szerelékét, és megdöbbentem. Drop shot cuccon, egy valószínűtlenül kicsi horog, és azon egy mű szúnyoglárva. Láttam, hogy csak leengedi maga elé, és ott finoman helyben rázogatja. Nem fogott nagy sügereket, de sok kicsit. Nem sokkal később lefújták a versenyt. A barátaim közül ketten nulláztak, Imre két sügérrel zárt, amiből a kisebbik esélyes volt a legkisebb hal címre. Az ebéd különös hangulatban telt el. Egyrészt a horgászok fele halat sem fogott, ezért érthetően nem volt túl vidám, másrészt sokaknak nem tetszett a műszúnyog lárva használata, műcsaliként. Ebéd után lezajlott a díjátadás. Hátulról visszafelé adták át a díjakat. Amikor már tízedik helynél jártak, és én még ott álltam üres kézzel, kezdett elkapni az izgalom. A 9. sem az én nevem volt, sőt a 8. se. Vajon hányadik lettem? Hát, a hatodik lettem ezen a versenyen. Életem első sügérpergető versenyén, egy ismeretlen vízen. Nagyon elégedett voltam a helyezésemmel!
Később kiderült, hogy négyünk közül Imre járt a legjobban. Valóban ő fogta a verseny legkisebb halát, és ezzel különdíjas lett.
Ezúton is szeretnék gratulálni neki, és minden díjazottnak!
Itt aztán nekünk véget is ért a verseny, hiszen várt ránk egy szép hosszú autókázás még hazáig. Mire hazaértünk ismét leszakadt az ég, csak most talán még durvábban. Villámlott dörgött, és ömlött az eső.
Ezzel elvileg véget ért a verseny, csakhogy ennek a versenynek, van egy utóélete is, ami talán megér pár mondatot. Mint már említettem, többen is nemtetszésüknek adtak hangot a műszúnyog használata miatt. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy ez így, nem pergetés. Bevallom mi még vicceltünk is ilyesmivel a verseny előtt, de senki nem számított rá, hogy tényleg lesznek olyan horgásztársak, akik ezt fogják használni csaliként. Elsőre nekem se volt szimpatikus a dolog. De! Ha azt nézem, hogy mik voltak a verseny szabályai, akkor nincs miről beszélni. A műszúnyog műcsali? Mivel, hogy nem élő, ezért az bizony. Innentől meg, ha szimpatikus a módszer, ha nem, szabályos. Ha én lennék a következő verseny szervezője, betiltanám a műcsontival együtt. Amíg viszont a szabályok engedik a dolgot, nincs mit tenni, be kell gyakorolni a technikát, és ha a helyzet úgy hozza alkalmazni. Azért írtam, azt, hogyha a "helyzet úgy hozza", mert szerintem, ha éppen eszik a sügér, akkor nem biztos, hogy ez lesz a legeredményesebb módszer, főleg, hogy a nagyobb sügerekre bónuszpont is jár.
A végére hagytam a legfontosabbat.
Köszönet a verseny szervezőinek, hogy eszükbe jutott egy ilyen verseny, és ezt profi módon meg is szervezték!
Köszönetet szeretnék még mondani Úrfi Tamásnak , aki helyettem kifizette a nevezési díjat, ami nekem nem ment volna, ráadásul minden feltétel nélkül!
Köszönet Máltis Józsefnek, aki a "a nagy közös autót" hozta!
Nem köszönöm az időjárásnak, hogy a rosszabbik arcát mutatta!
Ha az anyagi helyzetem engedi, a következő versenyen ismét ott leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése