2013. December 31 délután
Sajnos a bevásárlások miatt csak egy délutánom maradt horgászni. Úgy döntöttem, hogy a patak egy közeli részére ugrok csak ki. Ezen a részen a csukákat érdemes célba venni. Nem túl sok van, de azért lehet fogni, ha mást nem, legalább a kicsiket. Eléggé horgászott ez a része, ennek a kis víznek, és megszokott, hogy ki mit fogott, viszi is. Bár ellenőrzés van, úgy néz ki, ez sem elég visszatartó erő.
Szóval olyan délután fél kettő körül érkeztem. Egy botot hoztam csupán. A Mitchell Mag Pro 5-21g-os botomat. Igazi feszes gumis bot, pont jó lesz ide. A csalikérdés már bonyolultabb. A normál méretű gumikat itt kár erőltetni. Agyon van dobálva ez a kis víz. Kis túlzással talán már csali márkáját is felismerik a csukák. Ilyenkor két dolgot lehet tenni, hogy eredményesebb legyek. Valami új szokatlan csali kell, és ne is legyen túl nagy. Éppen ezért egy Daiwa Beam Fish-el kezdtem el horgászni. A dolgomat nehezítette, hogy a víz nem túl mély, és szinte áll. 1g-os fejet kellett használnom, amihez a bot kissé durungnak tűnt, de a célhalak ereje viszont indokolta az erősebb pálcát. Tehát ezzel a fura összeállítással kezdtem el dobálni. Az első két helyen semmi. Ez fura volt, mert szinte mindenhol szokott kapásom lenni. Hamar rájöttem, hogy nem eszik igazán a csuka. A harmadik helyen aztán megtört a jég. Kis kopp, és megtolta. Megvan!
Nem túl nagy, de csuka. Folytattam a dobálást, de itt nem jött több hal. A következő helyen szórtam a gumit éppen, amikor ismerős arc köszönt rám. Vámos Bence a fiatal legyező, és pergető horgász köszönt rám. Innentől kettesben horgásztunk egy darabig. Volt idő beszélgetni, mert a halak hagytak minket. Pár apróság ugyan beköszönt, de tényleg nem voltak étvágyuknál.
Lassan magára hagytam Bencét. Már az utolsó helyeken jártam. Két kapásból megfogtam két apróságot, de a nagyok itt se mutatták magukat. Kissé csüggedten elindultam visszafelé. Újra végigdobáltam a jobb helyeket. Az egyik ilyen helyen aztán végre beköszönt egy kicsivel szebb példány. Ez sem volt óriás, olyan 40cm körüli, de aznap, addig a legnagyobb.
Gyorsan elengedtem és folytattam. Próbálgattam más csalikat is. Egyedül az egyik Daiwa rákszerűségre volt kapásom. Két kisebb csuka is megkívánta.
Már erősen alkonyodott, ezért feltettem a kedvenc rikító zöld twisteremet. Az utolsó dobásoknál jártam. A 2013-as év utolsó dobásainál. Bedobtam a kis twistert a szemközti fa ágai alá, és akkor kopp! Az év utolsó csattanójaként megfogtam az aznapi legnagyobb csukámat. Persze ez sem óriás volt, olyan 45cm körüli, de innen, ez is szép hal. Sajnos a rossz fényviszonyok miatt rosszul sikerültek a fényképek....
Éreztem, hogy ezt nem szabad tovább erőltetni. Mára ennyit tartogatott nekem a patak. Hát így zártam én a 2013-as szezont.
2014 Január 1.
Az egész Imre hibája! Ő találta ki, hogy éppen január 1-én reggel menjünk ki horgászni. Mert ki az az őrült aki rajtunk kívül pont aznap menne ki? Elárulom, senki... Szóval reggel kilenckor már házunk előtt várt rám Imre barátom. A csatornára indultunk sügérkergetőbe. Tényleg nem volt kint senki. Kiszállva a kocsiból egyből éreztem, hogy kissé alulöltöztem. Sokkal hűvösebb volt, mint előző nap, és kellemetlen hűvös szellő is fújdogált. Nem vesztegettem tovább az időt, elindultam a sügerek után nézni. Imre valami spéci legyes cuccal kezdte, én maradtam a már jól bevált apró plasztiknál. Nem kellett sokat keresgélni, hamar beköszönt az első kis csíkos.
Hamarosan párja is akadt. A szokásosnál melegebb idő kicsalta a kishalakat a sekélyebb részekre, és úgy nézett ki, hogy a sügér is jött a kajával együtt. Szépen jött egyik kis csíkos lovag a másik után.
Mivel a nagyok elkerültek, elmentem feljebb a mélyebb vízre. Ez a húzásom nem jött be. Bármerre mentem, halat nem találtam. Vagy nem voltak ott, vagy csak nem ettek, de ez a végeredmény szempontjából tökéletesen mindegy. Nem fogtam semmit. Irány vissza a sekély részhez! Közben Imre is átszerelt apró jigre ,és meg is fogta az első sügereit. Sajnos az igazán szépek továbbra is elkerültek minket, de szerencsére a kisebbek azért jöttek folyamatosan.
Lassan aztán fogyni kezdtek kapások, majd szinte teljes csend lett. Mi legyen? Kicsit tanakodtunk, aztán eldöntöttük, hogy megnézzük a csatorna egy másik szakaszát. Ezen a részen kevesebb sügér van, de nincsenek nagyon kicsik, a legkisebb is olyan jó közepes méretű. Öt percnyi autókázás után, már ismét a csatorna partján álltunk. Kihasználva azt az előnyömet, hogy tudom hol szoktak a sügerek állni, azonnal a jónak vélt helyre siettem. Jól is tettem, mert amíg Imre felmérte a terepet én már fogtam a halakat.
Nagyon egy kupacban voltak itt a csíkoskáim. Egy darabig szinte folyamatosan szedtem őket. Imre először mellém állt be, de úgy nemigen fogott, így kicsit feljebb ment, és felülről dobálta meg ugyanazt a helyet, amit én alulról. Ez bejött neki. Elkezdte ő is szedegetni a szebbnél szebb sügereket. Egy darabig szépen ment a dolog, de aztán az egyik sügér a visszaengedése közben még ugrott egyet a kezemben. Az a kisebbik baj volt, hogy megszúrt, a nagyobbik baj az volt, hogy rossz helyen érkezett a vízbe. Jókora csobbanással a nyerő hely közepén landolt, ami innentől üres hely lett.
Hát ez volt az év utolsó, és az újév első pecájának története. Nagy halak nem "estek el" egyik nap se, de nem is lett betli a vége, ami azért télen nem olyan ritka dolog. Kívánok mindenkinek fogásokban gazdag Boldog Új Évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése