Szezonkezdés a Velencei-tavon

Az idén úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyik kedvenc vizemhez, a Velencei-tóhoz. Egyszerűen nem tudom miért vonz ez a víz. Gyönyörű nádasok, hínárfoltok, rengeteg vízimadár, szóval egy igazi lápi világ, legalábbis az a része, amit igazán szeretek. Ha ilyen szép hely, miért írtam azt, hogy nem tudom miért vonz? Hát azért, mert sajnos a tó a húshorgászok, és rabsicok paradicsoma. Tulajdonképpen a horgászok egy része mindent visz, aminek pikkelye van, és nem sikló. Kész csoda, hogy egy ilyen folyamatosan rabolt víz, azért néha meg tudja lepni az embert. 2012-ben egy évet végighorgásztam úgy, hogy egyszer sem ellenőriztek. De minden negatív dolog ellenére mágnesként vonz engem a tó magához.

Kihasználva az enyhe januári időjárást, kétszer is kimentem a napokban pergetni egy kicsit. Mivel csónakom még nincsen, és ha lenne is ilyenkor télen a parton vesztegelne, a partról horgásztam. Ilyenkor mindig a hajó és csónakkikötőket keresem fel. Bár az ilyen kikötők egy laikus szemlélőnek  szinte egyformák, ez nem így van.  Vannak nagy, a nyílt víz felé nagy, és közeli bejárattal rendelkezők, és vannak egészen kicsik is amelyek csak egy hosszú vékony csatornával vannak összeköttetésben a tóval. Éppen ezért a vizük, és halállományuk is egészen más. A kis zártabb kikötőkre a tiszta víz jellemző. Sügér, és vörösszárnyú keszegek lakják. Ritkán jön be a balin, és véleményem szerint a halállomány is nehezen cserélődik. A nyíltabb kikötők vize szinte megegyezik a tó vizével. A lakói bármik lehetnek, és itt folyamatosan változik minden. Bejön egy hatalmas halraj, majd kimegy, vagy éppen ott marad. Állandó lakói a csukák, és pár megfontolt, óvatos, kikötői balin.

Melegfront alatt

A hosszúra nyúlt dupla bevezető után, jöjjenek a történtek. Sajnos az ritkán adatik meg a horgásznak, hogy teljesen ideális körülmények között hódoljon kedvenc szenvedélyének. Így aztán az első napom a tavon, pont egy melegfront betörésének napja volt. A nem túl ideális körülmények ellenére lelkesen készültem erre a napra. Kezdésnek egy kis kikötőt választottam, ahol tudtam, hogy él sügér. Szerettem volna betli nélkül megúszni ezt a napot. A kikötőbe érve megláttam az első bíztató jeleket. A víz nagyon élt. Vastagon álltak bent az egészen apró ivadékok. Gyorsan össze is raktam az UL. pálcát.  Egy 5cm-es twisterrel kezdtem. Az első öt dobásból három kapást rontottam. Idegesített a dolog így csalit váltottam. Az új csali már csak 2,5cm-es volt. hamar meg is lett az első idei halam Velencei tóból. Egy bosszantóan aprócska sügért fogtam.

 Őt aztán több társa is követte. Már a helyváltoztatás gondolatával játszadoztam, amikor végre beugrott egy kicsit szebb csíkos hátú. Persze ő sem volt egy kapitális példány, de talán pont egy évjárattal öregebb, mint az eddigiek.

   
Ettől kicsit jobb kedvem lett. De hiába dobáltam ezek után mindenfelé mindenhol csak az apróságok vették fel a kis twisterem. Az egyik kapás után a sügér helyett, egy kis aranyos vörösszárnyú keszeg ficánkolt a horgomon. Nagyon megörültem neki. Bár életem során már fogtam párat pergetve, ritka vendég a horgon.

Persze próbáltam még kis vöröst akasztani, de mire partot értek a halaim, mindig aprócska sügér lett belőlük. Megelégelve a dolgot átmentem a kikötő másik, mélyebbik felébe. Nehezen találtam itt a kedvenceimet. Végül egészen kis nádlyukakban leltem rájuk, szinte a nádszálak között. Sajnos az átlagméret maradt a régi, kb. 10cm. Egyetlen szebb példányt sikerült akasztanom.

Kicsit megnyugodva, hogy már hal nélkül nem maradok aznap, átvonultam a hajókikötőbe. Itt már horgászokkal is találkoztam. A "helyi erők" szorgalmasan cukkolták a csukákat, élő halas, úszós szerelékeikkel. Senki nem fogott semmit... Összeraktam a keményebbik csukára hangolt  pergető botomat. Nem ragozom sokáig. Majd másfél órán keresztül szórtam mindenféle plasztikokkal, a halottnak tűnő vizet. A teljes csend miatt úgy döntöttem, hogy elmegyek megnézek egy másik kikötőt is. Pakoltam, és irány az új helyszín. Az új pálya, egy a víz felé jobban nyitott apró kis csónakkikötő. A halállománya folyton változik. Megtippelni sem tudtam, hogy mi várhat rám. Elsőként a sügeres pálcával fésültem át a kikötő vizét. Semmi! Utána a csukázót állítottam csatasorba, de azon kívül, hogy időnként a frászt hoztam a kikötőben lebzselő szárcsákra, csend honolt. Időnként az eső is szemerkélt egy kicsit, de szerencsére hamar megunta mindig. Újra a sügeres botot vettem a kezembe, és elkezdtem váltogatni a csalikat. Már éppen a ki tudja hányadik apró kis gumihal volt fent, amikor váratlanul valaki odakoppintott a gumihalnak. Bevágtam, és láss csodát hal volt a horgomon. Apró csuka kívánta meg a kis gumicsalimat..

Lassan közeledett az alkony és pakolni kezdtem. Hát ennyi történt az első napon...

Hidegfront idején

Persze második alkalommal sem tudtam elkerülni a frontokat. Aznap a változatosság kedvéért egy hidegfront érkezett. A front esőt hozó része már elvonult, de az északi szél, az maradt. Nagy hideget ígérnek következő napokra, ez a front volt az előfutár. Meg kellet hát becsülni ezt horgásznapot, mert pár nap múlva, már lehet, hogy jégpáncél borítja be a vizet. Ismét a kis csónakkikötő sügereivel kezdtem. Próbáltam pár "biztonsági" halat fogni. Megint az aprócska twisteremmel kezdtem. Az első pár dobás után tudatosult bennem, hogy a hűvös szeles idő elvette a sügerek étvágyát. Vagy húsz perc szenvedés árán sikerült három aprócska sügért fognom.

 Kicsit bosszankodva átmentem mélyebb részre. Itt meg egyik kapást toltam el másik után. Nehezen végre kiszenvedtem két apróságot, majd egy kicsit nagyobbat. Siralmasan rosszul ment....

 Gondoltam egy merészet, és levettem a nagyon kis twisterem. Kötöttem egy nagyobb jig-et amire egy 2" lilásbarna Mann's twistert húztam. Finoman pattogtattam a fenéken a ronda féregnek ható, kis plasztikot. Sajnos nem volt szerencsém. Kapásom volt több is, de egymás után három szép sügerem ment el fárasztás közben. A legkisebb persze meglett....

 Otthagytam a kis öblöt, és a csónakok helyére koncentráltam. Sok üres dobás után aztán, egy kis nádsziget mellett, végre kapás. Az ellenállás vártnál nagyobb volt. Hoppá de szép sügér! Az idei legszebb csíkos lovagomat vehettem a kezembe, innen a Velencei-tóból.

Nagyon megörültem neki, hogy pont egy ilyen napon, amikor nem esznek rendesen a csíkos barátaim, ilyen szép sügért tudtam fogni. A hal, meghozta a lelkesedésemet.  Tovább dobáltam a ronda lilásbarna twisteremet. Két eltolt kapás után, aztán végre újabb sügért fogtam. Persze méretre meg sem közelítette a nagyét, de azért nem is az a tíz centis méret volt. Gyorsan elengedtem, és úgy határoztam, hogy befejezem a sügérkergetést.

Átmentem a szomszédos hajókikötőbe a csukák után nézni. Itt már társaságom is akadt. Négyen is csukáztak a kikötőben. Az egyik idősebb spori, pont mikor odaértem, vezetett a szákba, egy közel két kilós csukeszt. Gyorsan információt gyűjtöttem. Kiderült, hogy neki a második méretes, de amúgy senki nem is fogott mást, csak bugylikat. Hát ez viszont nem volt túl jó hír. Gyorsan összeraktam a csukázó, pergető cuccomat. Az egyik kedvenc Mann's twisteremmel kezdtem a pergetést. Még kettőt sem dobtam amikor megtalált az egyik "helyi erő", hogy közölje velem, hogy itt nem lehet műcsalival csukát fogni, csakis az élő csalit eszik. Hát én azért megpróbálom.... Dobáltam is szorgosan a plasztikot, de hiába. Közben azt nézegettem, hogy a táplálékhalak egészen aprók voltak. Próbálkoztam is kisebb twisterekkel, de az egyre kitartóbban fújó északi szél, szinte lehetetlenné tette a bedobást, kis a csalival. Mi legyen? Kotorásztam a dobozomban kissé tanácstalanul, aztán egyszercsak a kezembe akadt egy régi kedvencem. A legendás 9cm- Sandra. Hihetetlen ez a gumihal testű, twister farkú, plasztik. Eddig szinte minden vízen adott csukát. Egyszerűen valamiért nagyon eszik. Gyorsan fel is csatoltam egy sárgát, 4g-os fejjel. Ezzel a csalival már jókorákat tudtam dobni.  Talán a tízediket dobhattam, amikor még a süllyedő gumiba határozottan belevert valami. Bevágtam, és megvolt. Csukát akasztottam. Valamivel méret alatti lehetett. Nem egy óriás, de csuka.

Úgy látszik mégis csak lehet csukát fogni műcsalival is? Gyorsan elengedtem a halamat. Folytattam a dobálást, de több kapásig nem jutottam. Jobról és balról mellettem is csak 1-1 darab ilyen 30cm körüli kis csukát fogtak a helyi menők. Kezdtem iszonyatosan átfagyni az egyre hidegebbnek tűnő szélben. Bár a hőmérséklet még fagypont felett volt, szél hosszú távon megtette a hatását, pedig nem voltam vékonyan öltözve. Egy jó félórányit még szenvedtem, de aztán kiadtam a parancsot. Indulás! A fagyhalál határán ültem be az öreg autóba. Kifelé menet még megálltam megnézni egy helyet, de itt sekély volt víz, és kishalakat sem láttam, így aztán nem is erőltettem a dolgot.

Hát így indult nekem a 2014-es év a Velencei-tavon. Nem fogtam, se sokat, se nagyokat, de a cseppet sem ideális körülmények ellenére, mindkétszer fogtam halat. Nem volt egyik pecám vége sem betli, ami azért januárban könnyen becsúszhat. Most úgy néz ki, hogy legalább 1-2 hét fagyszünet következik. A napokban -10 fokos éjszakákat is ígérnek, szóval biztosan befagy a tó. Szerintem csukázni már csak áprilisban lehet legközelebb. Olvadás után újra megyek (maximum békéshalazni)!