2013. december 9., hétfő

Amikor minden összejön...

Nagyon ritkán, de azért megtörténik néha, hogy az embernek minden összejön. Olyasmi is amire nem is gondolt, maximum álmodozott róla. Velem ez, most megtörtént. Minden előzmény nélkül, sikerült egy olyan horgásznapot átélnem, amit egy darabig még biztosan nem felejtek el. Nem akarom lelőni a poént az elején, inkább nézzük ennek a napnak a krónikáját.

Az egész úgy kezdődött, hogy váratlanul lett négy szabad napom. Úgy terveztem, hogy minden nap horgászni fogok. Az első két nap le is ment, mondhatni a szokásos eredménnyel. Pár sügér, egy-egy domi. Tél van, nehéz már csodát tenni. A harmadik napot kénytelen voltam kihagyni. Keményen fagyott egész nap, nappal sem volt melegebb -3 foknál. Szeretek horgászni, de megfagyni kevésbé. Másnapra az időjósok ugyan szelet ígértek, de mellé 5-6 fokot pluszban. Lényeges különbség.

Nem terveztem korai indulást. Nem láttam értelmét egy hajnali fagyoskodásnak. Délelőtt tíz óra is elmúlt mire a kiértem. Ragyogó napsütés, és kicsit kellemetlen északi szél fogadott a megszokott helyemen. Nem is vesztegettem az időt. A kis Privilege Pro beélesítve, gyerünk dobálni! Az első pár dobás nem adott halat, de ezen már meg sem lepődtem. A sügér már nincs jelen mindenhol. Csapatokban vadásznak, és ezen a szakaszon, és a csapatok lassú mozgásban vannak. Talán húsz perce horgásztam, amikor kis ütés tudatta velem, hogy megvan az első raj. A következő dobásra, meg is fogtam a nap első csíkos lovagját.


A következő két dobásból két kapást rontottam. Elsiettem bevágást. Harmadikra aztán újra üti a kis twistert, és megvan! Újabb sügért tarthattam a kezemben.

 De jól kezdődött a nap! Általában sokkal tovább tart amíg megtalálom a kedvenceimet, de aznap valahogy minden más volt. Több kapást már nem bírtam itt kicsikarni. Valószínűleg szétugrott raj. Kicsivel odébb, aztán rájuk találtam. Újabb két sügért sikerült becsapnom.



Két hal után ez a hely is elcsendesedett. Tudtam, hogy ez így túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Utána nem is találtam következő rajt. Mentem egyik helyről a másikra, de egy rontott kapáson kívül semmi más nem történt. Aztán amikor már sokadik helyen dobáltam, akkor történt valami olyasmi ami megváltoztatta az egész napomat. Váratlan ötlettől vezérelve dobtam egyet sodrásnak felfelé. Alig tekertem párat az orsó karján, amikor valami nagyon keményen odavert a guminak. Meglepett a dolog, mert ilyenkor télen nagyon ritkán történik ilyesmi. Persze azért a bevágással nem késlekedtem. Karikába hajlott azonnal a lágy pálca, ahogy az ismeretlen ellenfelem menekülni próbált. Az első gondolatom az volt, hogy domolykó lehet, de hamar kiderült , hogy tévedtem. A halam taktikát változtatva előttem úszott el, hogy lendületet vehessen a sodrásnak lefelé történő vágtázáshoz. Ahogy elúszott előttem, megláttam a halat. Úristen! Ez egy pisztráng! Elkezdett azonnal remegni a lábam. Soha nem fogtam még pisztrángot. Csak el ne menjen! Hihetetlenül jó erőben volt a halam. Eltartott egy ideig, mire újra magam elé tudtam terelni. Nehezen aztán sikerült megpipáltatnom egy pillanatra. Váratlanul ezzel véget is ért a fárasztás. A halam teljesen elkszült az erejével. Hogy vegyem ki? Egy olyan helyen álltam, ahol a halat nem értem el kézzel, merítő meg nem volt nálam. Mellettem egy jó két méterre, találtam egy olyan helyet ahol végre le tudtam nyúlni a halamért. Megvagy!
Az öröm amit éreztem leírhatatlan volt. Életem első pisztrángja volt a kezemben. Gyönyörűnek, és hatalmasnak tűnt. Szinte üvölteni tudtam volna a boldogságtól!


Gyorsan lefényképeztem, mert tudtam, hogy a pisztráng nem bírja sokáig a parton. Kivettem a szájából a kis twisterem horgát. Kár volt aggódnom, tökéletesen akadt neki. Óvatosan levittem a vízig és elengedtem. Egy pillanat alatt eltűnt a hideg vízben. Még csak vissza se nézett.... Lassan próbáltam rendezni a soraimat, és újra a pergetésre koncentrálni, de nehezen ment. A lábam még mindig remegett kicsit....  Próbáltam újabb sügérrajt találni, de a ragyogó napsütés, valahogy nem tetszett nekik. Sehol sem találtam őket. Mi legyen? Hirtelen támadt egy ötletem. Pár kilométerrel lejjebb, van a csatornának egy mélyebb része. Sok apró sügér szokott ezen a részen lenni. Őket talán nem zavarja annyira a napsütés. A gondolatot tett követte. Bevágtam magam az öreg autóba, és irány az új hely.

Tíz perccel később már ott is voltam. Teljesen üres volt ez a szakasz is. Szerencsére ilyenkor télen már csak a hozzám hasonló őrültek járják a vizeket. Gyorsan felsétáltam a közeli kanyarig. Úgy terveztem, hogy ott kezdek és haladok kifelé a kocsi felé. Barna twistert húztam a kis jigre. Jöhettek csíkoskáim! Első dobásra semmi. Második dobásra aztán kapásom volt. Egy apró ütés után elnehezedett pálca. Hoppá, ez nem sügér! Domolykó védekezett a horgon. Újabb csodával felérő dolog volt ez, ugyanis itt, még soha nem fogtam domit.


Pár perccel később társa is akadt, tehát nem véletlen fogás volt. Úgy néz ki, hogy pár domolykó pont itt találta meg az ideális telelőhelyet magának. Nem voltam bánatos tőle...


A két meglepetéshal után aztán beindult a sügérözön amire számítottam. Fogtam én kicsit, közepeset, mindenfélét. Hamar meguntam a fényképezést is. Pár sügér után elhatároztam, hogy csak a szebbeket fogom fényképezni. Ha így esznek, ki kell élvezni a pörögős sügerezést.





Méretben ugyan elmaradtak az előző szakasz csíkos lovagjai mögött, de a mennyiség kárpótolt mindenért. Jöttek szépen egymás után, amíg nem találtam egy makacs víz alatti akadót. Gyors szerelés, és mehetett tovább a móka. Nagyon sok kapást eltoltam, de még így is sokat fogtam. Hihetetlen jó szórakozás volt.



 Ahogy haladtam lefelé egyre kevesebb volt a sügér. Aztán váratlanul belefutottam egy nagyon szép magányos példányba. Olyan jól küzdött, hogy pár pillanatig már azt hittem újabb domolykót fogtam, de aztán kiderült, hogy csak egy szép, harcos sügér a tettes.


Több sügér aztán nem is jött. Már szinte a kocsinál jártam amikor újabb domolykórajba futottam. Nem voltak nagyok, de legalább ettek. Három darab szinte telejesen egyformát sikerült megakasztanom.



Mivel lassan esteledett is, ezért úgy döntöttem aznapra elég ennyi. Elfáradtam, és szerencsére voltak feldolgozni való élmények is bőven.

Hát így alakult, hogy ebben a felemás évben a kitartásom jutalmaként az egyik kis kedvenc vizem, megajándékozott egy olyan élménnyel, amit biztosan nem felejtek el soha. A környékünkön nem hemzsegnek a pisztrángos vizek, így aztán nekem különösen nagy értéke van, ennek a ritka fogásnak. Azon a napon valahogy minden összejött. Ritkán, de azért megesik az ilyen....

8 megjegyzés:

  1. Ez aztán fenomenális peca volt! Emelem kalapomat! Gratulálok a pisztránghoz, pláne, hogy nem a kisebbek közül való :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!

      Tényleg nem mindennapos peca volt, még akkor is, ha pisztrángot kiveszem képből.
      Reggel nézegettem már aznap, hogy az enyhe északi szélben, szépen emelkedik légnyomás.
      Úgy látszik ez nagyon bejött a halaknak is.
      A pisztrángom nekem is nagyon tetszik. Ha csak feleekkorát fogok az is nagyon ritka dolog lenne nálunk. Nincsenek a környéken pisztrángos vizek, így aztán nagy meglepetés volt.

      Törlés
  2. Szia Peti!

    Gratulálok a szép fogáshoz. A pisztráng gyönyörű. Én még sosem fogtam pisztrángot...
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tom!

      Köszönöm!
      Ahogy olvashattad is, nekem is az első volt. Remélem lesz még!

      Üdv.:Peti

      Törlés
  3. Szia!
    Gratulálok a fogásokhoz, nagyon tetszik ez a pataki ul peca, sajnálom hogy itt felénk az Alföldön nincs lehetőség efféle horgászatra.. :S

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Köszi! Nekem is nagy mániám, ez UL móka.
    Egyébként általában egy a gond az ilyen kis vizekkel.
    Felfedezik a "helyi erők", és ott, vége a játéknak....

    VálaszTörlés
  5. Peti, be kell vallalnod a halori szerepet... Ha a Hofesz nem ellenorzi akkor a horgaszoknak kell kezukbe venni a dolgot. Ausztriaban is azert vannak halak, mert a horgaszok vedik a kedvenc szakaszaikat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pali!
      Ahogy felkér a Hofesz vállalom!
      Egyenlőre nem kértek fel, és a régi papírom nem érvényes már.
      Így is megmentettem télen jópár kisdomit, és egy pisztrángot is, határozott fellépéssel.
      Többen most is azt hiszik a helyi erők közül, hogy halőr vagyok...... :)
      Amíg nem kérnek fel, megvan nálam a halőr barátom száma, és ugye a 112.....

      Törlés