Gajai pergetős....
Egy szép napos délutánon végre kijutottam a patakra. A vízállás jó volt, a nap sütött, sőt valahonnan még kósza balinok is előkerültek. Mi kell még? Hát, talán egy kis szerencse nem ártana.... Balinok reményében wobblerrel kezdtem a víz vallatását. Csakhogy a balinok hallgattak. Talán elmentek? Bő fél órányi dobálás után láttam meg az első balinrablást. Szóval itt vagytok, csak nem esztek....Cserélgettem a wobblereket, de ez sem segített. Nem volt rablás, így támpont se, hova dobjak. Ráadásul kinézett helyen, a híd alatt, még a szél is veszettül fújt. Nem volt hideg, de mégis itt szinte fáztam. Lassan el is indultam lefelé. Találtam jópár helyet. Ezeket alap esetben békés halra horgászók használják, de most üresek voltak. Az első helyen, valahogy nem tudtam szépen vezetni a wobblert. Le is cseréltem egy apró gumihalra. Hoppá valami megütötte! Figyeltem és lassan húztam tovább, és akkor végre odadörgölt rendesen. Sügér volt a tettes.
A már szokásos méretű apróságoknál egy számmal nagyobb volt. Nagyon örültem neki., de aztán hiába dobáltam tovább, semmi. Pár hellyel lejjebb aztán ismét wobblerrel horgászva domolykó szívatott meg, vagy háromszor. Minden esetben csak egyet, vagy kettőt odaütött a wobblernek, de megakasztani egyszer sem sikerült. Valószínűleg ők sem voltak éhesek. Visszamentem a híd fölé egészen. Itt egy helyen, vízre lógott a parti növényzet. Ha én rabló lennék, biztosan ilyen helyen várnám a zsákmányt. Apró domolykós wobbler volt a zsinór végé. Bedobtam. Még el sem értem a vízre lógó növényeket, amikor határozott kapást éreztem. Egy kis csuka volt.
Egy dobással később, megint kapás, megint csuka. Úgy látszik aznap ők ettek a legjobban. Ezek után viszont már nem történt semmi. Még fél órányi meddő dobálás után meguntam. Ez nem az az arca a pataknak, amit szeretek. Irány haza!
Céges horgászverseny.
Napok óta fújt a keleti, délkeleti szél. Mindenhonnan jöttek a rossz hírek. Közben én meg céges horgászversenyre készültem. Egy kicsi, nagyon sekély tavon rendezték a versenyt. Tudtuk előre, hogy nem lesz sok hal. De azt nem, hogy ennyire nem. Sokat nem akarok írni erről a versenyről. Ami a lényeg, hogy 2,8kg dévérrel és kárásszal elhoztam a második helyet.
Az egyetlen aki meg tudott verni, az célzottan küszözött. Nekem ez a pár darab hal matchbotra jött. Még szerencsém se volt. Ha kettővel több kárász jön, én nyertem.
Gajai békéshalas
A versenyről a halak gyatra étvágya miatt maradt egy csomó etetőanyagom, csontim, és pinkim. Úgy gondoltam, hogy kimegyek a patakra békéshalazni egyet. Tettem mindezt azzal a hátsó szándékkal, hogy végre vigyek haza legalább, egy adag sütnivaló kárászt. Egy esős nap utáni hajnalon értem ki. Sajnos a szél még aznap is keleti irányból fújdogált. Reggel korán, jól megetettem helyemet. Aztán jött, a feszült várakozás.
Hamar beköszönt egy bodorka úgy kezdésnek, de utána bosszantóan nagy csend lett. Pinki van a horgon és nincs kapás! Aki ismeri a patakot az tudja, hogy amikor eszik a hal, nem is lehet rendesen pinkivel horgászni, annyi apróság szokott jönni. Most meg semmi....
Jó egy óra is eltelt mire megérkezett az első normálisabb hal. Pár rontott kapás után egy kisebb dévért sikerült fognom. Sajnos ezek után megint csend következett....
A mellettem lévő helyen egy idősebb horgász ült, neki még kapása sem volt. Nekem úgy negyed óránként akadt valami komolyabb érdeklődő. Kárászokat és dévéreket fogtam, de kínosan keveset. Az apró halak nagyon nem zavartak, csupán egy darab vörösszárnyú keszeg színesítette a zsákmányt.
Hosszú szünetekkel tarkított unalmas délelőtt volt. Fogtam a végére kb. öt kárászt, meg három dévért. Mellettem az idősebb kollega semmit nem fogott, és ha nincs nálam pinki, valószínűleg én is hal miatt maradok.
Kicsit bánatosan pakoltam össze. Nincs mese, ezek ma sem esznek....
Tegnap egy hidegfront érkezett. Végre megvátozott szél iránya. Remélem ezzel vége, a szokásos szeptember eleji szenvedésnek! Jöhet végre az igazi halban gazdag ősz, az amit annyira szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése