Levezetés

"A levezetési fázis fő célja a szervezet regenerációjának felgyorsítása és a test visszaállítása az edzés előtti állapotába."

Nálam ez levezetés dolog majdnem stimmel, csak az edzés szót le kell cserélni a buli szóra, és minjárt értelmet nyer a mostani bejegyzésem címe is. Az egész a Fishing Time blogger találkozóval kezdödött. A találkozó elvileg két napos volt, de mivel a kis csapatunk tagjainak más dolga volt vasárnapra, ezért a tervek szerint szombat reggel mentünk, vasárnap reggel jöttünk volna. Kulcsra voltunk hivatalosak, egy jó kis dunai pecára.

Már csütörtökön jöttek a rossz hírek. A Duna árad. (Szerintem csak azért, mert én is mentem....)
Szóval kellett valami "B" terv. Péntekre már biztosnak tűnt, hogy a Duna felejtős. Gyors telefon Zámbó Zsolt barátomnak. Mi újság az Adonyi holtágon? Magas a víz, eszik csuka. Na ez verzió tetszett, így elhatároztuk, hogy mi le se megyünk Kulcsra reggel, hanem rögtön reggel Adonyban kezdünk. Igy aztán szombat reggel 8:30-kor Indultunk. Hárman egy autóval. Imre, Bence barátom, és én. Fél tíz körül már dobáltunk. Nagyon lelkesen kezdtük a pergetést, de mint később kiderült aznap éppen nem evett csuka. Sőt a sügér sem. Egészen délig mindenki tartotta magát. Egyedül Berncének sikerült két kisebb csukát fognia, de más nem történt. A dél elmúltával aztán fogyott a lelkesedés. Bármit csináltam, csak pár kisebb ütésig jutottam. Közben Imrétől tanultam is. Megmutatta, hogyan kell fekve pergetni. Tényleg élete végéig tanul az ember... Délutánra aztán befutottak a többiek is. Szarvas Zoli megmutatta meg, hogyan kell Drop Shot szerelékkel, minden tudatosságot mellőzve balint fogni, közben Imre egy 100g-os ólommal, és felette két léggyel sokkolta a holtág balinjait. Hiába próbálta őket fejbedobni az ólommal, nem jött össze. Közben én a holtág sügereit próbáltam horogra csábítani, sikertelenül. Egyszer aztán egy motorcsónak hangja törte meg a csendet. Befutott Vass Csaba. Akinek volt kedve kipróbálhatta milyen vezetni egy ilyen brutális erejű motorral felszerelt csónakot. Persze én is kipróbáltam. Egy életre szóló élmény volt. Innen van a találkozó számomra egyetlen képe.

A képhez annyi hozzáfűzni valóm van, hogy az úszógumi csak biztonsági okokból van rajtam....
Mivel ezek után a pecától végépp elment mindenki kedve, és Kulcs felől halászlé illatát hozta a szél, így lassan bejeztük a pergetést. Miközben éppen azt hallgattam, hogy éppen hova is kell mennünk eltoltam a nap egyetlen normális kapását, még így a végére. Szóval mindenki pakolt, és irány a Kulcsi kikötő és vendégház.
Igazán szép és csendes helyen van ez a vendégház. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

http://www.kulcsikikoto.hu/oldalak/

Itt aztán találkoztunk a csapat harmadik felével. Azokkal akik kitartottak a Duna mellett. Egy kis kinti ismerkedős beszélgetés után a csapat bevonult a vendégházba vacsorázni. Biztosan van valami varázsa ennek a helynek, mert egy pillanat alatt fergeteges hangulat kerekedett. Persze az is lehet, hogy az alkohol tartalmú italok is segítettek abban, hogy a hangulat még felszabadultabb legyen, de ez így volt rendben. Sztorizgattunk, beszélegettünk, repült az idő. Már éjfél is elmúlt mire mindenkit kezdett legyűrni a fáradtság.
Az éjjel nem aludtam jól, így reggel igencsak gyűrötten ébredtem. A többiek is ébredeztek lassan. Egy kiadós reggeli után kis csoportokben beszélgettünk. Azért az látszott mindenkin, hogy az esti buli hatása nem múlt el nyomtalanul. A mi kis csapatunknak lassan indulni kellett, így elköszöntünk mindenkitől. Hazafelé még beugrottunk Agárdra, megnéztük Imre horgász vízibiciklijét. Szerintem az országban nincs még egy ilyen.
10 óra környékén értem haza, hulla fáradtan.

Még a cuccomat se pakoltam el amikor csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, hogy délután menjünk horgászni. Mivel ritkán van itt Fehérvár környékén, természetesen igent mondtam. Jó lesz levezetésnek. Volt mit feldolgozni fejben. Új barátok, új lehetőségek, egy teljesen új nagyon barátságos, és közvetlen közösség, amibe sikerült bekerülnöm. Három óra előtt találkoztunk a megbeszélt helyen. Irány a titkos! Sajnos a domolykókat senki nem értesítette, hogy ma vendéggel megyek. Nem ettek. Bár fáradt voltam, mégis jól esett a dobálás.

Mivel itt túl nagy volt csend, átmentünk a patakra. Ott meg a víz volt túl alacsony. Ennek ellenére a kitartó dobálásom eredményeképpen, nagy nehezen sikerült egy kisebb domolykót fognom.

Sajnos a barátomnak nem sokkal később dolga akadt, így egyedül mardtam. Élveztem csendet, és pergettem. Mentem egyik helyről a másikra, és közben volt időm újra a gondolataimba mélyedni. Végiggondoltam kiket is sikerült megismernem a hétvégén. A legtöbbjük hozzám hasonlóan blogot ír, amiben megosztja másokkal az élményeit. Talákozhattam végre olyan emberekkel, akiknek idáig csak a blogjukon megjelenő írásait olvastam. Sőt olyanokkal is akiket idáig csak a horgászújságok cikkeiből ismertem, és írásaikat szívesen olvastam. Közelebbről megismerhettem Vass Csabát, Szarvas Zoltánt, és  Ottó bácsit (aki még szerencsére nem is annyira bácsi), és az általa készített kanalakat, amik szerintem egytől egyig mestermunkák. Szóval összesítve... Olyan dolgok történtek velem ezen az alig több mint egy napon, amik szerintem kevesekkel történhet meg. Rendkívüli módon örülök az új barátoknak, és az új lehetőségeknek. Úgy érzem, most jó úton haladok.

Miközben a gondolataimba mélyedtem persze dobáltam is, de pár rontott kapáson kívül semmi más nem történt. Lassan kezdett sötétedni, és én meglepve tapasztaltam, hogy milyen nagy területet jártam be. A kocsihoz érve éreztem, hogy szinte csuklanak össze lábaim a fáradtságtól. Jól sikerült levezetés....